A Dream Chaser űrrepülőgép

 

A magánűrhajók építésének versenyében a Sierra Nevada Corporation (SNC) – a többiektől eltérő fejlesztési utat választva – űrrepülőgép elkészítésén fáradozik. Az újrafelhasználható űrhajó az induláskor hagyományos hordozórakéta csúcsán foglal helyet, a leszálláskor repülőgépként tér vissza, a világ bármelyik kifutópályájára. Habár mérete a NASA korábbi űrrepülőgépének csupán negyede, mégis hét személy szállítására alkalmas akár a Nemzetközi Űrállomáshoz, akár más űrbeli rendszerekhez. Első várható startja 2016. November 1-e. Habár a NASA döntése értelmében a Dream Chaser nem került az általa támogatott - magánűrhajókat építő - vállalatok közé, a Sierra Nevada  jogorvoslatot keres az USA Állami Számvevőszékénél, és folytatja a fejlesztési és kísérleti munkálatokat.

 

A Dream Chaser űrrepülőgép adatai

Az új űrhajó a NASA Kereskedelmi-alapú Űrprogramja keretében került megépítésre. Elsődleges célja a Nemzetközi Űrállomásra történő személyzet- és hasznos teher szállítása. Akár hét űrhajós is helyet foglalhat a fedélzetén. Az űrhajó hossza 9 méter, a szárnyainak fesztávolsága 7 méter. Hasznosítható belső térfogata 16 m3. A tömege 11.300 kg. Egy alkalommal legalább 210 napot tölthet a világűrben. A visszatérésekor a rá ható negatív gyorsulás csupán 1.5 g.

 1.    ábra.  Fantáziarajz a Nemzetközi Űrállomáshoz dokkoló Dream Chaser űrrepülőgépről.

A program célja

A Sierra Nevada Vállalat szeretett volna a NASA számára megbízható, biztonságos, kereskedelmi-alapokon működő űrhajó-rendszert kifejleszteni. Az üzembe állítás kezdeti éveiben a cél a Nemzetközi Űrállomásra és onnan vissza a Földre személyzet- és hasznos teher szállítása. A távolabbi jövőben, a Nemzetközi Űrállomás üzemeltetésének 2024-es befejezését követően, a Dream Chaser (Álomkergető) küldetései között szerepelhet különböző, a Föld körül keringő űrlétesítmények felkeresése, többek között az Európai Űrplatformé, ám lehetőség nyílik űrlaboratóriumként való igénybevételére rövidebb, önálló repülések alkalmával, akár más kormányhivatalok vagy űrszervezetek által; de szóba jöhet alkalmazása az űrturizmus terén is. Szeretnének egész flottát megépíteni a Dream Chaser űrrepülőgépből.

 

A Dream Chaser kialakítása

2.    ábra. Fantáziarajz az X-20 Dyna-Soar – űrrepülőgépről, amint hordozórakétája csúcsán a világűr felé indul.

Az űrhajó kompozit anyagokból készült, 2-7 ember és/vagy hasznos teher szállítására alkalmas orbitális célpontokhoz, mint amilyen például a Nemzetközi Űrállomás. Beépített mentőrendszerrel rendelkezik, szükség esetén önálló repülésre is képes. Bármely megfelelő teherbírású hordozóeszközt használhatja a felszálláshoz, ám kialakításakor arra törekedtek, hogy a pilótás repülésekre átalakított Atlas V 412 csúcsára illeszkedjen. A világűrből siklórepüléssel tér vissza, a jellemző értékként meghatározott 1.5 g-nél kisebb terhelés mellett. Bármely, kereskedelmi forgalmat lebonyolító repülőtéren képes leszállni. Üzemanyag-rendszere etanol-alapú hajtóanyagot éget; hajtóanyaga nem tartozik a gyorsan párolgó veszélyes robbanóanyagok közé, ezért a Dream Chasert a leszállását követően azonnal kezelésbe lehet venni – az Űrsiklóval ellentétben. Ablatív hővédelmi rendszerének csempéit a NASA Ames Kutatóközpontjában fejlesztették és építették meg, az Űrsikló-rendszernél alkalmazottakhoz képest nagyobb elemeket tartalmaz, csoportokban erősítik fel őket - nem pedig egyesével - az űrhajó testére, e megoldásoknak köszönhetően számos repülést követően szorulnak csak cserére.

 

Rakétahajtómű

Orbitális pályára a Dream Chaser űrrepülőgépet hibrid-ikerhajtómű emeli. A hibrid rakétahajtóművek hidroxil-végződésű polibutadiént használnak dinitrogén oxiddal -  hétköznapi nyelven leírva: gumit és kéjgázt. E két összetevő nem mérgező, könnyen kezelhető, ezért sokkal biztonságosabban tárolható, mint a folyékony rakéta-hajtóanyagok. A szilárd rakétahajtóművekkel ellentétben a Dream Chaser hibrid hajtóanyag-rendszere lehetővé teszi a hajtómű ismételt leállítását és újra indítását, a tolóerő szabályozását. Az SNC Űr-rendszerek Osztálya hasonló hibrid-üzemelésű rakéta-hajtóművet fejleszt a Virgin Galactic SpaceShipTwo űrhajója számára.

2012. decemberében a Sierra Nevada Vállalat éppen tízéves évfordulóját ünnepelte a hibrid-üzemeltetésű hajtóművek - elsősorban a Dream Chaser számára történő - fejlesztésének. Az említett időpontig már a 300. hajtóműpróbát is túllépték. Mivel pedig az első magánűrhajó, a Virgin Galactic SpaceShipOne is az ő általuk fejlesztett meghajtó-rendszerrel jutott fel elsőként – 2004-ben - a meghatározott magasságba és nyerte el az Ansari X-díjat, a fejlesztőket nem kis büszkeség töltheti el.

3.    ábra. A Dream Chaser űrrepülőgép kicsinyített modellje a ráerősített hordozórakéta-fokozattal Langleyben, a NASA szélcsatornájában végzett kísérletre előkészítés alatt.

 

 Hajtómű-teszt

A Sierra Nevada Vállalat 2010-re teljesítette a Dream Chaser hajtóművének kezdeti tesztfázisát a CCDev1 Program (Kereskedelmi-alapú Pilótás Űrprogram Fejlesztése) keretében, ugyanazt a hibrid rakétahajtóművet egy napon háromszor is használták. A kísérletek második fázisa 2013. júniusában kezdődött, hajtómű-gyújtás és -működtetés volt a fő cél, az újonnan épült és módosított próbapadon, a NASA Kereskedelmi-alapú Személyzet-Integrációs Képesség (CCiCAP) programjának megfelelve, versenyben a szerződés-kötésért. További tesztfázist fejeztek be 2013. nyarán.

 

Történeti előzmények

A Dream Chaser űrrepülőgép történelmi előzményei ötven évnél is régebbre nyúlnak vissza az Egyesült Államokban. A szálak az 1957-es Dyna-Soar, az 1966-os Northrop M2-F2 és a Martin Művek X-23 emelő-test koncepciókig eredeztethetőek. A tervek közvetlenül a NASA 1990-es emelő-test elképzeléseiből származnak, ezek pedig igen hasonlatosak voltak az 1980-as szovjet BOR-4-es űrrepülőgépéhez, továbbá a NASA mérnökei által az 1960-as években kidolgozott HL-10-es modellhez, valamint a szovjet Mikojan-Gurevics MiG-105 katonai űrrepülőgép-elgondoláshoz – ez utóbbit a szovjetek az amerikai X-20 Dyna-Soar űrrepülőgép ellentételezésére szerették volna kifejleszteni.  

A Dream Chaser nevet két teljesen különálló űrhajó is viselte. Az egyik, orbitális repülésekre szánt űrhajó a NASA HL-20 űrjárművének tervein alapult, az Űr-rendszerek Osztályánál dolgozták ki, amikor Jim Benson még ott dolgozott. A második egy szuborbitális repülőgép. Jim Benson újra felhasználta ezt a nevet, amikor megalakította a Benson Űrvállalatot, s az űrturizmus céljaira kidolgozták egy űrrepülőgép elképzelését.

A Dream Chaserre vonatkozó terveket 2004. szeptember 20-án mutatták be a NASA által meghirdetett, „Űrkutatási Vízió” nevet viselő felhívására, ez utóbbi később a Kereskedelmi-alapú Orbitális Szállítási Szolgáltatási Program (COTS) nevet kapta.

4.    ábra. A Dream Chaser űrrepülőgép kiszállítása a függesztett helyzetű siklásos kísérlethez.

Amikor a Dream Chaser nem került kiválasztásra a COTS Program 1. Fázisa keretében, Jim Benson lemondott az Űr-rendszerek Osztályán betöltött elnöki pozíciójáról és megalapította a Benson Űrvállalatot az űrrepülőgép kifejlesztésének előmozdítása érdekében. 2007. áprilisában az Űr-rendszerek Osztálya bejelentette társulását az Egyesült Felbocsátási Szövetséggel (ULA) az Atlas V rakéta használatával kapcsolatosan, ezt a hordozót kívánják használni a Dream Chaser felbocsátása során. 2007. júniusában, az Űr-rendszerek Osztálya az Űrtörvény keretében, mégis szerződést kötött a NASA-val.

Két héttel Benson halálát követően az Űr-rendszerek Osztálya megállapodást kötött és elnyerte a támogatását a Sierra Nevada Vállalatnak – magántársaságról van szó, Fatih Ozmen és Eren Ozmen a tulajdonosok. A 2008. október 21-én kötött szerződés keretében sikerült hozzájutni 38 millió dollár fejlesztési összeghez. 2010. február 1-én a Sierra Nevada 20 millió dollár kezdőtőkét nyert a NASA Kereskedelmi-alapú Pilótás Űrprogram Fejlesztése (CCDev) 1. Fázisának keretében a Dream Chaser megépítésére. Az 50 millió dolláros, a CCDeV programban szereplő támogatási összeg a szétosztott alapok legnagyobb arányát képviselte. Az SNC sikeresen teljesítette időre az előírt négy mérföldköveket a program fejlesztési előírásainak megfelelően, elkészítette a kivitelezési tervet, igazolta a gyárthatósági képességet, sikerrel teljesítette a hibrid rakétahajtómű tesztjeit és bemutatta az űrhajó szerkezetének elsődleges leírásait. A további tervek között szerepelt egy siklási kísérlet az űrrepülőgép 15%-os léptékű modelljével a NASA Dryden Repüléskutató Központjában. Az 1.52 méter hosszú modellt 4300 méterről bocsátották ki repülésének stabilitása, valamint a repülési felületeken - a manőverek hatására jelentkező - aerodinamikai adatok gyűjtése végett.

A NASA 2010. októberében tett, a CCDeV 2. Fázisára vonatkozó felhívása kapcsán a Sierra Nevada Vállalat további támogatást kért a Dream Chaser űrrepülőgép technológiájának kifejlesztésére. A Vállalat vezetőjének, Mark Sirangelonak a szavai szerint az űrrepülőgép teljes fejlesztési költsége kevesebbet tesz ki egymilliárd dollárnál.

2011. április 18-án a NASA 270 millió dollár támogatást kapott a CCDeV 2. Fázisának kivitelezésére, a Sierra Nevada Vállalat ebből az összegből 80 millió dollárt szerzett az űrrepülőgépe fejlesztési munkálatainak folytatására. Azóta további, legalább tucatnyi mérföldkövet sikerült teljesíteni az Űrtörvény nyújtotta megállapodás keretében. Ezek a tartalmazták a repülési felületek tesztelését, a vezérsíkok működésének megfigyelését, a futóművek ellenőrzését, a repülési hardver és szoftver további elemeinek próbáját, valamint a teljes léptékű modellel végzett siklási kísérleteket.

2012. augusztus 13-án a Sierra Nevada Vállalat további 212.5 millió dollárt nyert a Dream Chaser űrrepülőgépen való munkálatok folytatására a Kereskedelmi-alapú Személyzet-Integrációs Képesség (CCiCap) program keretében.

5.    ábra. A Dream Chaser űrrepülőgép robotvezérléssel, szabadon repülve közelít a kifutópályához.

2013. decemberében a Német Űrkutatási Központ (DLR) bejelentette, alapítványt hoznak létre egy tanulmány támogatására, annak megvizsgálására, hogy Európa miként használhatná ki a Dream Chaser űrrepülőgép személyzet-szállító technológiai képességét. A tanulmány a DC4EU (A Dream Chaser Európai Hasznosítása) nevet viseli, felöleli személyzet és hasznos teher küldését a Nemzetközi Űrállomásra, főként pedig - az Űrállomás érintése nélkül - olyan repülések terveit, melyek lényegesen magasabb orbitális pályát érintenek, mint amilyent az ISS el tud érni. 2014. januárjában az Európai Űrhivatal (ESA) partnerként csatlakozott a DC4EU tanulmányhoz, kilátásba helyezte annak megvizsgálását, hogy a Dream Chaser miként tudja használni az ESA repülési és dokkolási mechanizmusait. Az ESA ugyancsak tanulmányozni kívánja az „európaizáltDream Chaser felbocsátását, figyelmét arra fókuszálva, vajon az űrrepülőgép fellőhető-e az Ariane-5 nagyméretű – hasznos terhek számára kialakított – orrkúpja alatt, vagy – miként az Atlas V hordozórakéta esetében – orrkúp nélkül. Ahhoz, hogy az orrkúp alatt elférjen, a Dream Chaser hosszát minimális mértékben csökkenteni kell - ez tűnik az egyszerűbb megoldásnak, szemben az Ariane orrkúpjának meghosszabbítása komplett aerodinamikai- és repülési tesztprogram végeredményeként, vagy pedig annak kikísérletezése, hogy az űrrepülőgép repülhet-e az Ariane orrkúpja nélkül is.

2014. január végén bejelentették, közvetlenül szerződéskötés előtt áll az ügy, a Dream Chaser űrrepülőgép 2016. novemberi, egy Atlas V hordozórakéta csúcsán való kísérleti repülése kapcsán, a Kennedy Űrközpontból. Magánjellegű megállapodásról van szó, közvetlenül a Sierra Nevada Vállalat finanszírozza, nem része NASA-val jelenleg is érvényes megállapodásnak.

 

6.    ábra. A Dream Chaser, és a nagytestvér, az Atlantis űrrepülőgép.

 

A fejlesztés szakaszai

 2011. június 24-én az SNC bejelentette, két kritikus elvárást sikerült teljesíteni a NASA CCDeV Programja elvárásainak megfelelve. Az első a Rendszerigény Felülvizsgálata (SRR), mely során az Sierra Nevada Vállalat összehangolta saját célkitűzéseit a NASA Kereskedelmi-alapú Pilótás Program Elvárásai alapelveinek megfelelve. Az SRR teljesítése 2011. június 1-én fejeződött be, a NASA és az SNC ipari partnereivel közösen. A második mérföldkő a továbbfejlesztett vezérsíkok felölvizsgálata volt, ezeket használja a Dream Chaser a légkörön való áthaladása során irányításra. Szélcsatornás kísérletek, számítógépes áramlástani szimulációk igazolták a NASA kitétel számára a kialakításra került vezérsíkok megbízható működését.

2011. októberére a Sierra Nevada Vállalat már négy fontos mérföldkövét teljesített a CCDeV megállapodás által előírt tizenhárom közül. Ezek közül az újabbak a Rendszer Igények Felülvizsgálata, az új pilótafülke-szimulátor, az orr alakjának és a belépő éleknek a véglegesítése volt, a legújabb pedig az Űrhajó Avionikai Integrációs Laboratóriumának (VAIL) megépítése - itt fogják majd tesztelni a Dream Chaser számítógépeit, további szimulált űrrepülések forgatókönyveit.

2012. februárjára a Sierra Nevada Vállalat bejelentette, hogy befejezte az első, kísérleti célokat szolgáló Dream Chaser elsődleges szerkezetének megépítését, és leszállítását. Ezzel az állomással az SNC sikerrel teljesítette a CCDeV megállapodás immár tizenegyedik mérföldkövét – az előirányzatoknak megfelelően. Sajtótájékoztatón belejelentették: „… minden időben és a költségvetési keretek között történt.”

2012. április 24-én a Sierra Nevada újabb bejelentést tett, nyilvánosságra hozták, a Dream Chaser méretarányos modellje sikeresen vizsgázott a szélcsatornában.

7.    ábra. A Dream Chaser űrrepülőgép az Atlas V rakéta csúcsán – fantáziarajz.

2012. júniusában az SNC megemlékezést tartott a NASA partnerség ötödik évfordulója kapcsán, a Dream Chaser tervezése és kifejlesztése immár ennyi ideje zajlott. Az ULA, a NASA/SNC csapattal közösen, terhelési próbáknak vetették alá az űrrepülőgépet és az Atlas V rakétát. A Langley/SNC csapat a mai napig folyamatosan dolgozik Dream Chaser aerodinamikai és termális mutatóinak elemzésén, miként a vezetési, irányítási és navigációs rendszerének tökéletesítésén is.

2012. július 11-én az SNC beszámolt róla, sikerrel fejeződtek be a Dream Chaser orrfutójának tesztjei. E mérföldkő az orrfutó talajt-érését szimulálta a futópályára történő érkezésekor - természetesen a jövőbeni orbitális járatok leszállását volt hivatott modellezni. A főfutóművet hasonlóképpen tesztelték, 2012. februárjában. Az orrfutó tesztelése volt az utolsó a szabad siklásos és a leszállási kísérletek 2012. végére tervezett megkezdése előtt.

2012. augusztusában az SNC teljesítette a CCiCap 1-es számú mérföldkövét, avagy a „Program Végrehajtási Terv Felülvizsgálatát”. E szakasz felölelte a végrehajtási tervet, a fejlesztési, kísérleti és kiértékelési tevékenységet a CCiCap finanszírozás időszakára.

2012. októberére elkészült az „Alapkonfiguráció Integrált Rendszereinek Felülvizsgálata”, vagyis sikerült teljesíteni a CCiCap 2-es számú mérföldkövét. A felülvizsgálat egyben igazolta a Dream Chaser űr-rendszerének érettségét, valamint integrálhatóságát az Atlas hordozórakétára, a repülésirányító- és a földi kiszolgáló rendszerekhez.

2013. január 30-án az SNC újabb partner csatlakozását jelentette be a fejlesztési munkálatokba, a Lockheed Martinét. A szerződés értelmében az SNC 10 millió dollárt fizet a Lockheed Martin részére, hogy építse meg a második törzset Michoud nevű gyárában, New Orleansban, Luisianaban. Ez a második törzs kap majd szerepet az első orbitális repülésben, a tervek szerint már két év múlva. 2014. Januárjában a Sierra Nevada Vállalat bejelentette, megkötötte a szükséges szerződést az első, ez alkalommal még robotirányítású orbitális repülésre, s ennek időpontját is kitűzték, 2016. novemberére.

2013. januárjában újabb hírt hallhattunk a Sierra Nevada részéről, ezúttal a második, függesztett siklásos kísérlet és az első, hajtóművek nélküli, szabad repülési teszt időpontját és helyszínét hozták nyilvánosságra, a Dream Chaser ennek értelmében 2013. márciusában, Kaliforniában, az Edwards Légibázison hajtja végre a tervezett programot. Az űrrepülőgépet 3700 méter magasságban engedik majd szabadon, a leszállás automatikus, robotvezérelt módban történik.

2013. márciusában a NASA bejelentette, hogy a korábbi Space Shuttle parancsnok, Lee Archambault elhagyta az űrhivatalt, hogy az SNC-hez csatlakozzon. Archambault, egykori vadászpilóta, 15 évet töltött a NASA-nál, repült az Atlantisszal és a Discoveryvel, innentől kezdve pedig a Dream Chaser program munkatársa lesz, mint rendszermérnök és tesztpilóta.

2013. április 29-én a Virgin Galactic SpaceShipTwo szuborbitális űrrepülőgépe végrehajtotta az első olyan repülését, mely során az SNC által kifejlesztett és megépített hibrid rakétahajtóművet használta. Az SNC gyártja ugyanis a fő oxidáló-anyagot és a hibrid rakétahajtóművet, továbbá a nitrogén-oxid tartályt és a nyomás alatt álló rendszerek szelepeit. A hibrid rakéta-hajtóművet és az oxidalizáló-rendszert az SNC Kaliforniában, Powayban található telephelyén gyártják, ahol a SpaceShipTwo mellett, a Dream Chaser számára is készülnek hajtóművek.

2014. augusztus 1-én bemutatták a nyilvánosság előtt az első elkészült, orbitális pályára induló űrrepülőgép, kompozit anyagokból készült vázát a Lockheed Martin vállalat összeszerelő üzemében, Lousianában.

 

Kísérleti repülés-program

Mérnöki Teszt-Modellt – (ETA) szállítottak a Kaliforniába a Dryden Repüléskutató Központba, földi és repülés közbeni aerodinamikai vizsgálatok céljából. Ennek eredményeként hajtották végre az első, még függesztett helyzetű siklási kísérletet A Sziklás Hegység közelében a Metropolitán repülőtéren 2013. május 29-én. A teszt során az Erickson Légidaruját használták a Dream Chaser magasba emelésére, hogy pontosabban meg tudják határozni annak aerodinamikai tulajdonságait. „A kísérletek Drydenben felöleltek vontatásos, függesztett helyzetű és szabad siklásos próbákat. Egy teherautó vontatta a kifutópályán az űrrepülőgépet, az orrfutó rugózásának, a fékek és az abroncsok pontos megfigyelése végett. A függesztett helyzetű repülés alaposabb vizsgálatát jelentette a jármű repülés közbeni terhelésének; továbbá, elemezték a szabad repülés megkezdésekor, az Erickson Skycrane helikopterről való elengedéskor, az űrsikló viselkedését, lebegését, esetleges bucskázását. A három szabad siklásos kísérlet célja a Dream Chaser aerodinamikai viselkedésének, a vezérsíkok működésének megfigyelése, valamint a közelítés során jelentkező repülés-karakterisztikák, végül a kilebegtetés, s magának a leszállásnak az elemzése.” – NBC hírek, 2014.01.06. A második függesztett helyzetű repülési tesztet 2013. Augusztus 22-én hajtották végre.

Az első két Dream Chaser – az ETA és a Repülési Teszt-Modell (FTA) – belső és külső nevet is kapott, némely forrás az ETA-ra „Sas” néven hivatkozik. Az első éles bevetésre az FTA indul 2016. november 1-én egy Atlasz V rakéta csúcsán.

 

Hogyan tovább?

2014. szeptember 16-án a NASA nem választotta be a Dream Chaser űrrepülőgépet az általa finanszírozott Kereskedelmi-alapú Pilótás Űrprogram végső fázisába. Két héttel azt követően, hogy az űrrepülőgép kimaradt a Kereskedelmi-alapú Személyzet-Szállító Képesség  (CCiCap) versenyből a SpaceX-szel és a Boeinggel szemben, a Sierra Nevada Vállalat máris bejelentette, kidolgozták annak a rendszernek a főbb vonalait, amely a Dream Chaser űrrepülőgépet a Stratolaunch  Systems (Sztratoszféra-felbocsátó Rendszer), felhasználásával indítja majd a jövőben. A bejelentést csupán néhány nappal megelőzően az SNC új űrrepülési lehetőségeket kínált a világ számára, életre-keltette a „Dream Chaser Globális Projektet”, mely alacsony földkörüli pálya elérését kínálja a Föld bármely megrendelője számára.

8.    ábra. A Dream Chasert a Stratolauncher indítja orbitális pályára – fantáziarajz.

Mindezek mellett, a NASA bejelentést követően a Sierra Nevada Vállalat azonnal közölte, megtámadja a NASA döntését az Egyesült Államok Számvevőszékénél, hiszen meglehetősen „gyanús” körülmények között lett a verseny egyik győztese éppen a Boeing Vállalat, az SNC árajánlata ugyanis 900 millió dollárral alacsonyabb volt az övékénél, továbbá, a Dream Chaser fejlesztési tevékenységei is lényegesen megelőzik a Boeing CST-100-as űrhajójának megvalósítási munkálatait. Ráadásul, a NASA a döntését megelőző és alátámasztandó pontrendszere alapján is a Dream Chaser magasabban teljesített vetélytársánál. Technikailag is fejlettebbnek tekinthető társainál, nem a hagyományos, már 55 éve alkalmazott űrkapszula-felfogást valósítja meg, hanem egy jóval rugalmasabb, könnyebben irányítható és kezelhető, emelő-test megoldást – azaz fejlettebb elképzelést. Valóban repülhet vele az ember, nem pedig csak becsapódik valahol, ejtőernyőszáron lógva.

A megoldás szinte kézenfekvőnek tűnt, ugyanis a Sierra Nevada látja el hibrid hajtóművekkel a Virgin Galaktic vállalatot is. E vállalat jelenleg már építi a világ valaha volt legnagyobb repülőgépét, a duplatörzsű, 6 db Boeing 747-es hajtóművel felszerelt, Stratolaunch szállítógépet. A kísérleti repülések már 2016-ban elkezdődhetnek, a tényleges bevetések pedig már 2017-től. Azaz, akár az is megtörténhet, hogy a Dream Chaser hamarabb jut a világűrbe, személyzettel a fedélzetén, mint vetélytársai. Vesztesből győztes lehet.

Lezárva: 2014. október 6. – Aranyi László

 

Forrás:

Wikipédia

http://space.com

http://nbcnews.com

http://spacetravel.com

   

Vissza a nyitólapra