Fábiánsebestyén 1991.

Kutatási anyag

         

 1991. nyarán egy hír futott be hozzánk Fábiánsebestyénről. Három fényes tárgy ereszkedett le a búzatáblára. Állítólag a helyiek már felkeresték előttünk a helyszínt, s meg is találtak három kiégett foltot a búzatáblában. Mi is kerékpárra kaptunk, s fáradságot nem kímélve kikerekeztünk. Az ég adta világon semmit sem találtunk! (amin nem is lehet csodálkozni, hiszen a búza még állt, s mintegy derékig érő volt. A talaj sem volt egyenletes. A búzatábla mérete pedig meghaladta az egy négyzetkilométert.) Klubvezetőnk legközelebb egyedül ment, s megtalálta! - Könnyű volt neki, aratás után ment.

          Sikerült beszélni a falu legszélső házában élő idős férfival, aki szintén szemtanúja volt az eseményeknek. Három aranyszínű gömböt látott leereszkedni a búzatáblára. A fény, amint a gömbök leereszkedtek, eltűnt. Közelebb menni nem mertek csak másnap a gyerekek, unokák.

          A nyomok háromszög-alakban helyezkedtek el, nagyjából kör alakúak voltak, s mintegy 60 cm átmérőjűek. A foltok középpontja egy 6 m oldalhosszúságú 5 m alapú háromszög csúcsain helyezkedtek el. Habár hónapok óta egy szem eső sem esett, mégis a búza elszíneződése olybá tűnt, mintha rothadás jelei mutatkoznának rajta. A foltok területéről vett talaj nem volt hajlandó magába szívni a vizet. Különleges sugárzás is érhette, hiszen ezen a bizonyos három folton évekkel később sem nőtt ki a növényzet (habár azóta kukorica, borsó, s egyéb, más növények is a talajba kerültek) vagy csak jóval satnyábbak voltak, mint társaik.

 

   

Vissza a nyitólapra