További rendellenességek a Holdon - 3.

 

 

Jelen beszámoló Joseph Skipper anyagából átvett, egy, a képre nem illő, nagy, vékony és magas objektumról szól, tetején kereszt alakú formával. Nagyon távoli alakzatnak tűnik a NASA Apolló-17 küldetésének JSC2004e52772 számú panoráma felvételén, illetve még hangsúlyozottabb az AS17-147-22590 jelű fotón, mely lényegében a panoráma képhez felhasznált egyik elem. Nézzük meg az alábbi, négy egészből álló képsorozatot, ahogy egyre növeljük a nagyítást.

 

 

 

 

 

http://www.lpi.usra.edu/resources/apollopanoramas/pans/?pan=JSC2004e52772
(görgessen le a 15.7 MB-os változathoz, vagy) http://www.lpi.usra.edu/resources/apollopanoramas/images/print/original/JSC2004e52772.jpg

 

Miként az látható a fenti, 1., 2., 3. és 4. felvételen, ahogy egyre közelítünk a kérdéses objektumhoz, az önmagában, egyedül áll a távolban. Továbbá, teljesen világos, hogy mesterséges objektumról van szó, sokkal inkább, mint valamiféle természetes felszíni alakzatról. Még ebből a tekintélyes távolságból is lehet látni, hogy a vékony, magas oszlop, alapként szolgál a rajta lévő alkotórésznek.

Arra gyanakodhatunk, a hivatalos magyarázat valami olyasmi lenne, hogy ez a berendezés része az Apolló-17 felszerelésének. Végül is, mi mást lehetne mondani, hiszen akkor, ott és azon a helyen készült. Azonban, ha csak nem arról van szó, hogy fényvisszaverő anyaggal csavartak be egy vastag vázszerkezetet, arra kell gondolnunk, hogy lényegében semmi valószínűsége nincs annak, hogy az Apolló-17 utasai ekkora tárgyat magukkal vittek volna a rendelkezésükre álló rendkívül szűkös helyen.

Amennyiben ez a felvétel valóban a Hold felszínén készült, akkor miként került ez az objektum oda, amennyiben nem az Apolló-17 holdkompjának utasai vitték magukkal és állították fel? Esetleg valamilyen titkos csomag része, melyet a holdkomp külső részére szereltek fel az odaút során? Netán valami idegen berendezésről lenne szó, ami – következésképpen – az Apolló űrhajó utasainak holdi tevékenységét figyeli meg?

Habár Skipper korábban már írt beszámolót a JSC2004e52772 jelzésű panoráma-felvételről, erre az objektumra csak nemrég hívták fel figyelmét munkatársai, akik az 1970-es években végrehajtott Mariner-9 marsprogram lebonyolításában vettek részt, ám ma már semmi kapcsolatuk nincs a NASA-val, miként azt megerősítették. A felfedezésük arra utal, hogy a kérdéses objektum emlékeztet egy sport stadion fényeihez, melyre lentebb látunk példát.

 

Az objektum széles, függőleges alkotójától eltekintve, hajlamosak vagyunk egyetérteni ezzel a felfedezéssel, azaz hajlunk tehát elfogadni a stadion-lámpa felvetést. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ez az objektum igen nagy távolságra látható az eredeti felvételen, az egész berendezés tehát kifejezetten nagy lehet, és tekintélyes mennyiségű anyagot tartalmaz. Fontos tényező a fényt visszaverő függőleges komponens vastagsága. Ezek a tényezők arra utalnak, hogy valami fontosabb dologról van szó, mint egyszerű magas, pózna-jellegű alátámasztásról mesterséges fény hordozására az objektum tetején. Másrészről viszont, vessünk egy pillantást ugyanerre az objektumra a következő két nagyfelbontású fényképen alább, ezek ugyancsak a hivatalosan kiadott tudományos adatok részét képezik.

 

 

 

http://www.hq.nasa.gov/alsj/a17/images17.html 
(görgesse le kb 90%-kal az AS17-147-22590-es képhez, vagy)

http://www.hq.nasa.gov/alsj/a17/AS17-147-22590HR.jpg

 

Mint látható, ezeken az állítólagosan ugyanerről a helyszínről készült nagyfelbontású képeken, a függőleges alkotó tetején, ahol a kereszt formájú szerkezet található, élénk pirosas fényt láthatunk. Ez a valami szerves része az objektumnak, vagy pedig valami fényes fedőréteg, amit valaki rávitt a képre, hogy mintegy zászló jelezze, hogy valamitől meg kell szabadulni a kép kapcsán? Ha ez utóbbi a helyzet, akkor valaki nyilvánvalóan elnézte.

Természetesen a stadion fényeihez hasonló objektum megjelenése a fotókon felveti azt a régi kérdést, vajon a felvétel tényleg a Holdon készült, vagy sokkal inkább itt a Földön. Határozott bizonysággal nem tudjuk megválaszolni ezt a kérdést, ám mégis erősen hajlunk az utóbbi eshetőségre. Egyesek azt állítják, hogy túlságosan is fantasztikusnak tűnik az a felvetés, miszerint a Földön készítették volna az Apolló-felvételeket. Az ő kedvükért ajánlom figyelemre jelen téma következő és egyben utolsó felvételét.

 

http://www.hq.nasa.gov/alsj/a17/images17.html 
(görgessen le kb. 25%-ot az AS17-134-20400 felvételen, vagy)

http://www.hq.nasa.gov/alsj/a17/AS17-134-20400HR.jpg

 

A fenti, nagyméretű, nyolcadik felvétel forrása az Apolló-17 holdküldetés adatállománya, különösen az AS17-134-20400 fotó, melyen érdemes megfigyelni a piros nyíllal jelzett fényforrást, a kép felső részének közepe táján. Ezután nézzük meg az előtérben lévő holdautó által vetett árnyékokat, valamint a távoli űrhajósét, az említett fényforrás által megvilágítva.

Amint azt jól láthatjuk, az árnyékok iránya egyáltalán nem úgy helyezkedik el, miként ezt egy olyan távoli fényforrás esetén várhatnánk, mint a Nap. Amennyiben a fényforrás az igen távoli Nap lenne, a földre vetődött árnyékoknak sokkal nagyobb hasonlatosságot kellene mutatniuk irányítottságukban. Itt azonban az árnyékok jelentősen kitérnek balra és jobbra, hangsúlyozottan utalva arra, hogy sokkal közelebb van a fej fölött elhelyezkedő fényforrás, közvetlenül a kamera látószöge fölött. Lehetséges lenne mindezek mögött túlságosan közel elhelyezett stadion-jellegű fényszórókat keresni?

Azonban nem csak ez az egyetlen fontos rendellenesség a képen. Figyeljük meg alaposabban azokat az árnyékos részeket, ahová Skipper a fehér nyilakat elhelyezte, s azonnal fel fog tűnni, a felszínből semmiféle részlet nem látható ezeket a területeken, kivéve, amit maguk az árnyékok hoztak létre. Emlékezzünk rá, ez a felvétel közeli kép, nem pedig távoli, ezért legalább néhány geológiai részletnek fel kellene tűnni az árnyékos részeken, az árnyékok átlátszósága miatt, de egész egyszerűen, nincsenek ott. Ez arra utal, hogy a fotón látható árnyékok többsége egyáltalán nem rendelkezik átlátszósági tulajdonsággal, következésképpen, egyáltalán nem valós árnyékokról van szó, sokkal inkább, árnyékokat utánzó, sötét színű képhamisítási eljárásokról.

Nézzük meg például a holdautó hozzánk közelebb eső kerekeit. Jól láthatjuk őket, annak ellenére, hogy árnyékban vannak, az árnyék azonban kellő áttetszőséggel rendelkezik. Ugyanezt a jelenséget kellene megfigyelnünk a talajon is, merthogy az igazi árnyék így viselkedik közelről. A talajra vetülő árnyék azonban nem ilyen, következésképpen nem igazi, nem rendelkezik átlátszósági vonással, azaz hamis.

Vegyük észre továbbá azt is, milyen hangsúlyosak és jól láthatók a lábnyomok a talajban, különösen az, amelyik jelentősen tükrözi a fényt, a jobb oldalt alul a két fehér nyíl között. Továbbá figyeljük meg azt is, hogy a négykerekű holdjáró semmiféle látható nyomot nem hagyott maga után, a hátsó kereke mögött semmiféle nyomot nem látunk, ugyanebben a talajban. Kétségtelenül szokatlan jelenség ez, s mindez a hivatalos tudományos adatok között. Nem lehet kézlegyintéssel elintézni. Ha úgy tennénk, mintha mindez nem létezne, nem vezet sehova. Skipper semmit sem változtatott a felvételen, a megadott hivatkozásokon erről bárki meggyőződhet a hivatalos tudományos adatok között, ahol elmesélik a saját történetüket. Mi itt csupán a figyelmet hívtuk fel rá. Másrészről, szenteljünk egy kis figyelmet a kép tetején középen a két fényes korongnak. De ne gondoljunk semmi különösre. A fényképezőgép lencséje által keltett képi műtárgyakról van szó, ahogy a kamera felfelé és enyhén a világítótest felé fókuszál, közel annak alsó részéhez. Ne keverje össze tehát senki őket repülő csészealjakkal, csupán képi műtárgyak.

Habár a jelen beszámolóban bemutatott bizonyítékok nem adnak választ arra a kérdésre, hogy vajon ezek a felvételek a Holdon készültek-e, vagy itt a Földön, ebből a célból, a bizonyítékok, mint ezek is, eközben egyre csak szaporodnak az 1960-as és 1970-es évek óta, s ha visszatekintünk, elmondhatjuk, valami súlyos hiba van igazságtartalmuk vonatkozásában. Ezen a nyolcadik felvételen a földi helyszín, mint lehetőség még további megerősítést nyert, a fotóhoz fűzött hivatalos magyarázatot egyre nehezebb lenyelni.

Azután ott van ugye a meglehetősen vastag, függőleges, vékony objektumról készült kép, jelen beszámoló 1-4, valamint 6-7 felvétele, szintén nem hagyható figyelmen kívül. Amennyiben stadionfényekről van szó, semmi szükség ilyen erős támasztóoszlopra egy állítólagos levegőtlen és alacsony gravitációs világon, még akkor sem, ha rácsszerkezetre felvitt fóliaréteg az, ami tükröz. Továbbá, meglehetősen nehéz elképzelni, hogy könnyűsúlyú vázszerkezetet vittek volna a Holdra az Apolló-17 űrhajósai, és felállították volna ilyen nagy távolságban, hacsak valamiféle titkos megbízatásról volt szó, fejlett technika alkalmazásáról, s ez esetben természetesen senki sem beszél róla.

Ha nem mozifelvételről van szó, és nem az Apolló-17 űrhajósai vitték ezt a berendezést a Hold felszínére, akkor az egyetlen logikus magyarázat az marad, hogy olyasmit láthatunk, ami valaki máshoz tartozik, nem a miénk. Ez esetben azt is feltételezhetjük, hogy a beburkolt szerkezeti rész képes felemelkedni és lesüllyedni, hogy a lehető legjobb megfigyelési helyzetet foglalja el a tetején látható berendezés.

Valójában, ha mindez valóságos, mármint a pirosas szín az oszlop tetején, elképzelhető, hogy rubin- vagy rózsaszín lézerberendezés, melynek fénye kellően nagy ahhoz, hogy a fényes napsütés ellenére átjöjjön az űrhajósok kamerájába, talán éppenséggel azért, merthogy pont rájuk fókuszál abban a pillanatban, amikor az űrhajósok a fényképet elkészítették. Lehetséges lenne tehát, hogy idegen berendezést látunk a Holdon és az Apolló-17 űrhajósainak tevékenységét figyelte?

A bemutatott szokatlan forma tovább mélyíti a Holddal kapcsolatos rejtélyeket, hiszen nemhogy megválaszolna kérdéseket, továbbiakat emel. Nem tudunk minden kérdést megfelelni, de talán ha felhívjuk a figyelmet ezekre a felvételekre, aki e sorokat olvassa elgondolkozhat rajta, mi is folyik valójában a háttérben és kialakíthatja saját véleményét.

 

Kiegészítés

A fenti beszámolót elkészültét követően felmerült, hogy a fentebbi, 1-4, illetve 6-7. felvételeken látható felvételeken geofon kísérletekhez kapcsolódó eszközt láthatunk. Az Apolló-17 kísérletei során valóban elhelyeztek néhány robbanótöltetet, s ezek működésbe léptetésekor figyelték a keletkezett rengéseket. az említett készülék rögzítette a keletkezett jeleket, az adatok pedig a tudósoknak segítettek a porréteg vastagságának meghatározásában.

 

 

http://www.lpi.usra.edu/resources/apollo/frame/?AS17-147-22549 or
http://www.hq.nasa.gov/alsj/a17/images17.html  
(Görgesse le közel a lap aljáig vagy)
http://www.hq.nasa.gov/alsj/a17/AS17-147-22549HR.jpg 
(Nagyfelbontású felvétel)

A fenti, kilencedik felvételt, hivatalosan Geofon-3 néven címkézik meg a hivatalos tudományos adatok között. Nézzük meg a fenti képen látható tárgyat, a tetejére fabrikált piros kiegészítővel, piros nyíllal megjelölve. könnyű észrevenni, mennyire szoros a hasonlóság megjelenésében az eredeti beszámoló 6-7. képen látható szokatlan tárggyal. Azonban ugyancsak észre kell venni a kísérlet részét képező geofon igen sérülékeny és törékeny megjelenését.  Méretben a különbség jelentős e tárgy és a távolban látható rendellenes objektum között, az 1-4. és a 6-7. fotók estében, különösképpen ami a tárgy függőleges komponenség illeti.

Skipper álláspontja szerint a fenti képen látható tárgy, tetején a piros szerkezettel legfeljebb derékig vagy mellkasig érő lehet. Ilyen fajta, alacsony és vékony tárgyat még csak nem is látnánk abból a távolságból, ahonnan az 1-4. és 6-7. felvételeken felbukkanó objektumra tekintünk. Skipper becslése szerint a beszámoló elején tárgyalt objektum legalább 2.5-3 méter magas, függőleges támasztója pedig - arányában is - többszöröse a 9. felvételen láthatónak.

Miként azt Skipper alaposan átgondolta, a távoli, nagyméretű objektum, véleménye szerint, túlságosan is méretes ahhoz, fel tudja vinni magával az Apolló-17 legénysége a Holdra, csupán a szeizmikus kísérletek elvégzésére. Hacsak nem jelent valamilyen további, a titkos hatalom által adott megbízás nyomán elvégzendő fontos kísérletet, melyről természetesen nem esett szó a nyilvánosság előtt a küldetés feladatai között.

ezért továbbra is arra gyanakszik, hogy hagyományos fényszórókat láthatunk, s azok bizony a mieink, esetleg szigorúan titkos technológiai berendezéseket, de azok is a mieink, esetleg olyan eszközöket, melyek nem a mieink. Akárhogy is, valami olyasmiről van szó, ami igencsak kellemetlen kérdéseket vet fel.

 

 

 

A következő rész az Apolló-8 felvételei között található, a Hold felszínéről készült fotón látható alakzatokról szól. Szó esik esetleges magas és tekintélyes méretű szerkezetekről, valamint növényzetről, természetesen a képhamisítás sem maradhat ki, miként egy tó sem, mely szintjét önszabályzó módon állítja be. Kezdjük is.

 


http://history.nasa.gov/ap08fj/photo13-e.htm 
(görgessen le az AS08-13-2350 a nagyfelbontású felvételhez) http://www.lpi.usra.edu/resources/apollo/frame/?AS08-13-2350

 

A fenti, első felvétel, két különböző típusú formát sejtet. Az egyik mesterséges szerkezet, a másik pedig növényzet. Figyeljük meg a csomós textúrázottságot, a legjobban a kép jobb oldali felén figyelhető meg. Ellentétben a geológiai formákkal, inkább növényzetre enged következtetni. Másrészről, figyeljük meg a fehéres, részben kitakart fényes gyűrűt a kép bal alsó területén. Figyeljük meg, miként blokkolja valami kiterjedt objektum a látásunkat a gyűrű hátsó részére, a gyűrű közepén emelkedik fel. Vessünk is egy közelebbi pillantást erre a struktúrára a következő felvételen.

 


http://history.nasa.gov/ap08fj/photo13-e.htm 
(görgessen le az AS08-13-2350 a nagyfelbontású felvételhez) http://www.lpi.usra.edu/resources/apollo/frame/?AS08-13-2350

 

Amint az látható a fenti, második felvételen, számos magas szerkezet tűnik fel a gyűrű központi területéből kiemelkedően, s ezek akadályozák kilátásunkat a gyűrű hátsó részére. Fel is merül rögtön néhány megfontolandó dolog, miközben ezeket az objektumokat megvizsgáljuk.

Először is maga a fehér gyűrű. Figyeljük meg, azonos szélességűnek és tükrözőképességűnek tűnik – teljes szakaszán. E jelenség általánosnak mondható jelen esetben, valamint az Apolló-8 további felvételei kapcsán is. E helyzet közel sem így lenne, ha a normál esetet tételeznénk fel, azaz becsapódásos kráter mélyedését látnánk. Normális esetben egy becsapódásos kráter középső térségében bemélyedést láthatunk, körülötte pedig a bizonyos magasságba emelkedő kráterfalat. Becsapódásos kráter esetén a napfény az egyik oldalon megvilágítja a kráter falait, miközben az ellentétes oldali belső területet is, a napállástól függő mértékben, jellemző módon. Jelen esetben nem ez a helyzet.

Más szavakkal: a felvételen nem becsapódásos kráter mélyedését látjuk. Jónéhány hasonló gyűrű található az Apolló-8 holdfelvételein, az itt bemutatotton kívül is találhatunk továbbiakat, igen gyakran jellemzi őket a középső területükön emelkedő, a sötét miatt alig kivehető épületcsoport, gyakran csak onnan felismerhetőek, hogy kitakarják a gyűrű hátsó részét. A gond az, hogy a sötét anyag gyakran túl sötét ahhoz, hogy jelentősebb mennyiségű részletet ki tudnánk rajta venni, a kiemelkedő épületeket illetően. Ezért Skipper általában nem szokott ilyen esetekről beszámolót készíteni, tulajdonképpen veszteséglistára teszi, hiszen a megfigyelők számára rendkívül nehéz értelmezni, mi is folyik itt valójában.

Jelen esetben az árnyék nem tűnik igazán árnyéknak, inkább valamiféle sötét beavatkozásnak a struktúrákon. A valódi árnyéknak minden esetben van némi átlátszósága mélységben, amit grafikus programokkal némileg lehetséges kivilágosítani. Ahol azonban képhamisítási beavatkozással álunk szemben, a fedőréteg átlátszatlansága miatt nincs erre lehetőség, nem reagál a sötét folt a grafikus programok fényerőt fokozó parancsaira. Úgy tűnik pontosan ez a helyzet itt is.

Skipper álláspontja szerint tehát a képen látható sötét területek egyáltalán nem árnyékosak, ellenkezőleg, egy szándékosan felvitt sötét alkalmazás rejti el a szemünk elöl a jelen lévő részleteket. Általában tehát nem mutat be ilyen felvételeket. Ám ez esetben mégis kivételt tesz, mert úgy gondolja, jó néhányan vannak, akik igenis képesek felismerni a kicsiny részleteket, az erősen fényvisszaverő gyűrű és a sötét struktúra egymás melletti előfordulásában rejlő figyelemre méltó párosítást, a sötét – közönséges árnyékra nem jellemző tulajdonságokkal bíró – réteget, a struktúrák tényleges jelenlétének erős valószínűségét.

Arra is gyanakszik, hogy a fényesen tükröző terület semmi esetre sem egy becsapódásos kráter külső sáncfala, sokkal inkább valamilyen mesterségesen létrehozott gyűrű alakú csatorna- vagy árok rendszer, valamiféle fényes színű anyaggal kitöltve, mely a gyűrű középső területe részére egyfajta biztonsággal szolgál. Amennyiben ez a helyzet, a kérdés a következő: biztonságban, de mitől, a Holdon? Logikusan olyasmitől, ami a felszínhez köthető, más esetben ez a fajta védelem hatástalan lenne.

Ennek a mesterséges szerkezetnek a jelenléte a gyűrű alakú részen belül, valahol a Mare Tranquillitatis területén, valamiféle látható kupola alkalmazása nélkül, néhány szempontból igen figyelemre méltó. Például, hacsak nem tesszük fel, hogy a megépítését végrehajtó gépek vagy lények nem alkalmazkodtak valamilyen szinten a légmentes, vagy közel légmentes környezethez, akkor arra gondolhatunk, hogy a Holdnak legalább ezen a térségében belélegezhető atmoszférával van dolgunk. Következésképpen, a Holdnak légköre van. ez a kijelentés egyúttal jobban megalapozza a növényzet megjelenésének lehetőségét, növényzetét, mely az első felvételen, a csomós formákat tekintve, jelen lehet.

Ne felejtsük el, hogy ha valaki elfogadja, hogy intelligens és technológiailag fejlett élet létezik a Holdon, akkor nem kerülhető ki az a kérdés, hogy a fejlődéshez bizony idő kellett, nem valahonnan megvásárolt dologról van szó, s nem dönthetjük el ez esetben mi létezhet és mi nem. Jelenlegi technológiai szintünkön mindez nem lenne kivitelezhető, de nem mondhatjuk azt, hogy mások, más technológiai szinten sem képesek ugyanezt megtenni.

Hiszen megtörténhetett, hogy egy eredetileg légkörmentes Holdra olyan lélegző teremtmény érkezett, mely szeretett volna a felszínen súlyosabb légzőkészülék cipelése nélkül létezni, s megoldásra törekedett a légkörmentességet illetően. Ennek a helyzetnek a megoldása elsődlegességgel bírt, és erőösszpontosítást követelt meg, a megoldás érdekében. Újabb probléma jelentkezik majd számukra, hiszen számolhatnak vele, hogy előbb-utóbb a közeli Földről látogatók érkeznek, ez a korülmény bonyolíthatja ott-tartózkodásukat, tehát előkészületeket kell tenniük a helyzet kezelésére már jó előre.

Gondoljunk csak a földi látogatókra az Antarktisz és a déli tengerekre vonatkozó szóbeszédek kapcsán is, melyek ha igazak, akkor ugye a Földön is élhetnek nem őshonos humanoidok is. Más szavakkal, más nézőpontjából tekintve a kérdést, a történet mások esetében is  a védekező pozíció felvételéről szólhat, ha a Holdat vesszük szemügyre. Az a hitünk, miszerint mi vagyunk az egyedüli intelligens lények a Földön, sőt az egész Naprendszerben, nem feltétlenül elfogadható álláspont a köztünk élő többiek számára.

Nézzünk szembe vele, amennyiben a fehér gyűrű biztonsági övezet, vagy valami hasonló, akkor adódik a következtetés, a Hold felszínén ismeretlen jellegű tevékenység zajlik, melyről a leghalványabb sejtelmünk sincs. Ami azt jelenti, részünkről súlyos hibát követünk el, egy esetleges külső fenyegetés teljes figyelmen kívül hagyásával, csupán a begyöpesedett hitrendszerünk miatt, miszerint mi akarjuk eldönteni, hogy mi lehetséges a Holdon és mi nem. Először is fel kell ismernünk és el kell fogadnunk saját tudatlanságunk tényét, és ebből az állapotból tovább lépni.


http://history.nasa.gov/ap08fj/photo13-e.htm 
(görgessen le az AS08-13-2350 a nagyfelbontású felvételhez)  http://www.lpi.usra.edu/resources/apollo/frame/?AS08-13-2350

 


http://history.nasa.gov/ap08fj/photo13-e.htm 
(görgessen le az AS08-13-2348 a nagyfelbontású felvételhez) http://www.lpi.usra.edu/resources/apollo/frame/?AS08-13-2348

 

Másrészről viszont, a fenti, harmadik és negyedik felvételen figyeljük meg az igen hosszú árnyékot a kép középének jobb oldaláról indulva, egy geológiai alakzattól. Vegyük észre, hogy az alakzat egész egyszerűen nem kellően magas ahhoz, hogy ilyen hosszú árnyékot vessen, még alacsony napállás esetében sem, ráadásul a kérdéses alakzat bal oldala nem lejtős terület, ami esetleg magyarázná a hosszú árnyékot. Figyeljük meg, hogy a piros nyilakkal jelzett legnagyobb és leghosszabb árnyék különbözik más, hozzá közeli, a felette levő térségben található árnyékoktól.

Továbbá, egy közelebbi felvétel (itt nem látható), igazolja, hogy ez a hosszú sötét árnyék túlságosan is sűrű és nem reagál a grafikus programok általi kivilágosításra, azaz inkább képhamisítási eljátás, mint valós árnyék. Hozzátehetjük még, alapos vizsgálatot követően, hogy a hosszú sötét árnyék szélei túlságosan élesek és jól meghatározottak, holott egyenetlen terepen halad keresztül, valódi árnyék esetében nem tapasztalhatnánk ilyesmit.

Ha pedig akármelyik felvételen a hosszú sötét árnyék valóságos, akkor viszont az az objektum hiányzik, amelyik létrehozza. Ebből az következik, hogy egy magas objektumot láthatóan eltüntettek a fotóról képhamisítási technika alkalmazása révén. Ilyen lehetőségek hozzák emlékezetünkbe Skipper 2004. májusában a Clementine szonda felételeit, a maga különleges üvegtornyaival, ahol ugyancsak magas objektumokat rejtettek el. Mindezek ellenére Skipper azon az állásponton van, hogy ezek a hosszú árnyékok nem valóságosak, képhamisítási eljárás részei, valamit elrejteni igyekeznek általuk a szemünk elől, s hasonló lehet a helyzet az Apolló-8 felvételein felbukkanó túl sok és túl sötét árnyék esetében is, nehéz ugyanis észrevenni őket, hiszen a terület egyébként is árnyékos, és – fekete-fehér…

 

 

http://history.nasa.gov/ap08fj/photo13-e.htm 
(görgessen le az AS08-13-2351 a nagyfelbontású felvételhez)
http://www.lpi.usra.edu/resources/apollo/frame/?AS08-13-2351

 

A fenti, ötödik felvételen, fehér gyűrű maradványait láthatjuk, ám jelentősen elsimítva, kívül és belül egyaránt, durva textúra felhasználásával, mely jelentősen kinyúlik a környező területre, mindent elfedvén ott. Ez a mintázat erősen emlékeztet növényzetre, ám ebben az esetben, Skipper véleménye szerint sokkal inkább képhamisítási eljárásról van szó, a különböző maszatolások helyett most textúrát választottak, ami a Hold esetében igen gyatra döntés volt.

Miért? Nos azért, mert a Hold állítólagosan légkörmentes, s e szerint az elmélet szerint növényzet jelenléte lehetetlenség, ez a mintázat pedig növényzet jelenlétét sugallja. Ha nem növényzetről van szó, és nyilvánvalóan, geológiai formák sem lehetnek, milyen más lehetőség marad még? A sötét árnyéknak tűnő megoldást gyakran alkalmazzák az Aplló-8 felvételei között, sokkal hatékonyabb választás lett volna, legalábbis nem sejtette volna biológiai élet jelenlétét, mint ez a mintázatos textúra.

Továbbá, éppen ennek a textúrának az alkalmazása kétségeket ébreszt, vajon az első felvételen is növényzetet látunk-e vagy sem. Miért? Azért, mert esetlegesen ott egy másik képhamisítási eljárást láthatunk, mely még inkább növényzetnek tűnik.

 

 

http://history.nasa.gov/ap08fj/photo13-e.htm 
(görgessen le az AS08-13-2333 a nagyfelbontású felvételhez)
http://www.lpi.usra.edu/resources/apollo/frame/?AS08-13-2333

 

A fenti, kifehérített felvétel esetleg úgy tűnhet üres, de nem az. a kép csupán túlságosan kimosott, fehér színnel, és pontosan ugyanebben a formában jelenik meg a hivatalos adatok között. A túlfehérítés csupán újabb képhamisítási eljárás a szokatlan formák elrejtése végett. A teljes holdfelszín hasonlatosan néz ki, mint ezen az AS08-13-2333 jelzésű felvételen, az ég a horizont felett rendben fekete, az Apolló-8 fotók alapszínének megfelelően, a nyilvánosság és a tudományos közösségek felé publikált módon. Ha bármelyik tudós belebukkan egy ilyesféle felvételbe, a legtöbb figyelmen kívül hagyja és a következőre lép. Éppen emiatt rendkívül hatékony ez a fajta képhamisítási technika.

 

 

http://history.nasa.gov/ap08fj/photo13-e.htm 
(görgessen le az AS08-13-2333 a nagyfelbontású felvételhez)
http://www.lpi.usra.edu/resources/apollo/frame/?AS08-13-2333

 

Azonban a túlfehérítés olykor kezelhető grafikus programokkal, ebben az esetben pedig egész tűrhetően. A fenti, hetedik felvétel pontosan ugyanaz, mint a korábbi hatodik, ám sötétítve és kontrasztosítva, ennek köszönhetően szokatlan részletek bontakoznak ki előttünk, ütnek át a túlfehérítésen. Miként az látható a három piros nyíl jelzéséből, olyasmi jelenik meg a fotón, mint egy tó képe, valamiféle szintjét önszabályzóan beállító folyadék.

Skipper álláspontja szerint igen kifinomult mintázatú réteggel fedtek le szinte mindent, kivéve a tó általunk is látható részét. Annak oka, hogy egy a tó kimaradt annak köszönhető bizonyára, hogy az 1960-as és 1970-es évek képhamisítási technikája még korántsem volt tökéletes. Másrészről, talán néhány lázadó szándékosan otthagyta a jövő számára, hogy megtalálhassák. Talán így van, de inkább az a valószínűbb, hogy az akkori idők (1968. december) számítógépes programjai nem voltak képesek felismerni ilyen sima felszínt, mint az itt látott, amikor a fedőtextúrát kiválasztották. Így hát egy gyors kifehérítést alkalmaztak és hatékonynak bizonyult.

Fontos megemlíteni, az Apolló-8 nem olyan jellegű küldetés volt, mint a követői, azaz nem szálltak le a felszínre, csak keringtek kísérőnk körül, annak érdekében, hogy több információt szerezzenek a felszínről a majdani pilótás leszállás érdekében. Továbbá, a tervek szerint a repülés során készült felvételeket szerették volna mihamarább bemutatni a televízióban, ezért csak igen kevés idő állt rendelkezésre az előkészítésre (hamisításra), s ez is hatással bírt a munkára. Amikor a hamisítást végző program nem tüntette el a tó láthatóságát a kifinomult textúra alkalmazásával, a túlságosan erős kifehérítés maradt a könnyen és gyorsan alkalmazható eljárás, minek köszönhetően ez a felvétel kimaradt a televíziós bemutatásból, és később egész egyszerűen feledésbe merült léte, tehát nincs számottevő kockázat.

Nos, itt van hát. Az AS08-13-2350 felvételen nagy valószínűséggel valamilyen mesterséges struktúrát láthatunk egy gyűrűn belül, esetleges növényzettel a térségben és feltételezhetően árnyékot utánzó képhamisítási eljárás alkalmazásával. Az AS08-13-2348 jelű felvételen immár több árnyékot utánzó képhamisítási beavatkozást láthatunk. A AS08-13-2351 jelű fotón pedig különböző, mindent elfedő textúrát figyelhetünk meg, az AS08-13-2333 pedig mindent teljes mértékben kifehérítettek, hogy elrejtsenek egy folyékony közeget tartalmazó tavat.

 Skipper korábbi munkáiban említést tett arról, hogy a NASA egyik tudósa szerint Arthur C. Clark ugyancsak érintett ezen hamisítási munkák elkészítésének tanácsadásában, mire Clark igencsak megharagudott rá. Panasza szerint az eljárás „tisztességtelen” vele szemben, és különböző példákkal előhozakodni a Viking mars- és az Apolló holdfelvételeiből, hiszen akkoriban ezekkel a korai adatokkal akadtak „gondok”. Skipper figyelembe veszi ezt az ellenvetést és semmi mást nem tesz, mint bemutatja a rendellenes fotókat és különböző kérdéseket vet fel, esetleges magyarázatokkal karöltve. Clark kirohanása pedig érhető, amennyiben a „problémákat” valaki más szemszögből bátorkodik megközelíteni, mint a hivatalos…

Egyébként pedig, bárki meggyőződhet a beidézett felvételek eredetijének felhasználásával, a megadott hivatkozások segítségével, az elmondottakról. Skipper semmiféle beavatkozást nem hajtott végre ezeken a felvételeken, nem ő hozta létre a rendellenes formákat és struktúrákat, hanem azok bizony rajta vannak a megnevezett képeken. Léteznek és ellenőrizhetők a hivatalos tudományos adatok között, azaz nem hagyhatók egyszerűen figyelmen kívül, mintha nem is léteznének. Skipper pusztán nyilvánosságra hozza azokat a dolgokat, melyek egyébként is ott vannak, csak némileg eltérően a hivatalos verziótól.

 

 

További hatalmas holdi objektumok

 

 

Ahogy az a fenti, első felvételen látható, valószínűleg ez a leghatalmasabb magasra tornyosuló objektum a hivatalosan katonainak megjelölt Clementine holdszonda tudományos adatai között, mely felkeltette Skipper figyelmét, a téma szorosan kapcsolódik korábbi írásaihoz a Hold tornyairól. Ha az ott bemutatottakat is figyelembe vesszük, elmondhatjuk, hogy dominanciájuk mértékének következtében minden más eltörpül mellettük. A számos, sokkal kisebb foltocska, a területen mindenfelé, digitális maszatolás és képhamisítási alkalmazás, eltérő felbontás mellett. Ezek feltörik és maszkolják az eredeti felszíni részleteket, egyúttal elrejtik az ott található különböző formákat, összezavarják a felszín folyamatosságát, hamis részletekkel szórják azt tele, megtörik a viszonyíthatóságot, nem tudhatjuk, mi a felvétel valós felbontása és léptéke. Valamennyi Clementine felvétel, főleg a világos színű területeket tekintve, igen elterjedt módon, főleg a Hold túlsó oldalát illetően, magán viseli az itt látható, a felszíntől gyökeresen eltérő textúrájú, világos és sötét foltok alkotta, hamisítási nyomokat, ezek megszakítják a holdfelszín mindázatát, elrejtik azt előlünk, legyen az akár természetes, akár mesterséges, s nem hagy maga mögött mást, mint kaotikus, jelentés-tartalommal nem bíró zagyvaságot, megfigyelhető és értékelhető részletek nélkül.

Éppenséggel a képhamisítási beavatkozások ilyen tömege az, ami kulcsként szolgál annak megértésében, hogy igen csak sok mindent igyekeznek előlünk letagadni a Hold vonatkozásában, s ehhez nem átalkodnak ilyen látványosan primitív technikát alkalmazni. A főbb hamisítási alakzatok – miként azt a hivatkozott korábbi beszámolóban is láthattuk – viszonylag egységesek megjelenésükben, szabályosak geometriailag, szögletesek, éles körvonalúak, sokkal inkább mint szabálytalanok, vagy hasonlók, természetesen ilyen megjelenésű természetes geometriai alakzat nem létezik, és kétségtelen, képi hiba, pixelezettségi probléma sem jöhet szóba. A szóban forgó foltok igen kevés látható részlettel rendelkeznek, a felbontás is rendkívül rossz, szabályos formájuk azonban még is is aránylag könnyen kivehető, ahogy a korábbi, hasonló témájú beszámolókban is szó esett róla.

Skipper véleménye szerint, ezek az erősen tükröző, pixelhibának tűnő foltok nem mások, mint mesterségesen létrehozott struktúrák felső részei, képhamisítási beavatkozásoknak estek áldozatul, az alapjukat megsemmisítették ily módon, azonban felső részük megmenekült az eljárás hatása alól, és továbbra is látható, s hogy még ennyi se legyen elég, a felbontást is tönkretették, a beavatkozásokat nagyobb felbontáson hajtották végre, majd szánt szándékkal lerontották, ezt a távolabbi látványt keltve.

Miként arról Skipper már korábban említést tett, ez a fajta hamisítási technika nagy hatékonysággal tünteti el a normális méretű struktúrákat. A hatalmas kiterjedésűekkel, mint a fenti is, meggyűlik a bajuk, nem képesek hatékonyan láthatatlanná tenni azokat, azaz további és még hangsúlyosabb beavatkozás válik szükségessé, viszont az látvány szempontjából sokkal nyilvánvalóbbá válik, ahogy fentebb is.

 

A fenti, második felvételen ugyancsak egy torony látható. Kisebbnek látszik, mert ezt a fotót a hivatalosan kiadott méretnek megfelelően, azaz 100%-os nagyságban mutatjuk itt be, inkább, mint 200%-os nagyatásban, az első felvétellel ellentétben. Skipper azért alkalmazta ezt a megoldást, mert nemcsak a tornyot egyedül akarta bemutatni, hanem a számos keskeny, egyenes vonalat szerte a kép bal oldalának térségében, annak közepétől a tetejéig. Annak valószínűsége, hogy egyenes vonalban felsorakozott, normális méreztű mesterséges struktúrák láncolatairól van szó igen nagy, ugyanis annak esélye nagyjából semmi, hogy e szigorú alakzatok bármiféle természetes eredetű geológiai formációval magyarázhatók lennének.

Sajnálatos módon, ezeknek a normál méretű egyenes vonalaknak igen rossz a láthatósága a nagy távolság miatt, ráadásul a képhamisítási eljárásokkal is meg kell bírkóznia a kutatónak, ráadásul rossz felbontás mellett, hiszen a jó felbontású változatot nem teszik elérhetővé a nyilvánosság számára. Ezek a képhamisítási eljárások súlyosan károsítják a legtöbb egyedi alakzat felismerhetőségét, a mintázatát azonban nem tudják teljes egészében megsemmisíteni. A számunkra nagyon kicsiknek tűnnek, miután a távolsággal való manipulálást bevetették. Beilleszthetnénk ide egy közelebbi változatot is, ám azon sem látszana szinte semmivel sem több. Legfeljebb annyiban segítene a közelebbi változat, hogy segítségével még jobban felismerhetnénk a hamisítási eljárásokat.

Jó példa a képhamisítási eljárás alkalmazására a bal alsó egyenes vonal, mely a kép bal szélétől indul ki, jobb felé halad, és érinti a torony felső részét. Ha valaki egészen közel viszi a szemét a képernyőhőz és alaposan megvizsgálja, még ezen a távoli hivatalosan kiadott felbontáson is, teljességgel nyilvánvalóan egy maszatolásos képhamisítási változtatás követi ezt a bizonyos vonal-jellegű formát, világos színben meghagyva az erősebben tükröző, szögletes felületeket, az elrejtett struktúrák tetőrészeit. Sokkal közelebbi felbontáson hajtották végre, mint amit a nyilvánosság számára elérhetővé tettek. Az egyedi formákat elnyomták, ám az egyenes vonal menti elhelyezkedésük látható maradt.

Ugyancsak szenteljünk különös figyelmet a két rövid zöld nyíllal jelzett alakzatnak. A felső nyíl egy hosszú, jól kiemelkedő platformra mutat, mely láthatóan hosszú, alacsony épületeket hordoz magán, ám ne gondoljunk arra, hogy kerekes járművek számára készült gyorsforgalmi út szakaszát láthatjuk, bármennyire is ismerős legyen az. Ezután folytassuk az alsó, felfelé mutató nyíllal, egy bemélyedésben látható sötét árnyékra mutat, pontosan az előbb említett jól kiemelkedő, hosszú platform alatt, az egészen közeli vizsgálat megerősíti az előbb bemutatott értelmezést.

Azok számára, akik szeretnék megvizsgálni ezt a bizonyos felvételt alaposabban saját grafikus programjaikkal, érdemes megnézni a lejjebb látható néhány, kifejezetten nagyméretű objektumot, melyek látszólag a magasban tartják ezt a platformot, közvetlenül balra az alsó zöld nyíltól. Képhamisítási alkalmazás teljes mértékben elrejti ezt az alakzatot, azonban precíz kivitelezése révén, sikerült megtartani az eredeti alakját. E kifinomult (miként látható) képhamisítási eljárás alátámasztja, oka volt végrehajtásának, logikusan következik ez puszta jelenlétéből, és nyilvánvalóan sokkal jobb felbontáson hajtották végre, mely részletes képeket a nagyközönség nem láthatja, viszont e nagyfelbontású Clementine felvételek kétségtelenül léteznek, valahol a titkos hatalom és a katonai hírszerzés aktái között.

Vannak további, ám kicsiny méretű objektumok is a tárgyalt fotón, ám Skipper úgy gondolta, csak erre az egyre hívja fel külön a figyelmet, zöld nyilakkal jelölte meg, ezáltal kissé könnyebben észrevehetővé téve, még ezen a hivatalosan kiadott és jelentősen lerontott felbontású képen is. A többit fokozott mértékben tönkreteszi a képhamisítás alkalmazása. Emiatt az ovális platform, a nyilaktól jobbra, ugyancsak a környezete fölé emelkedik, és sötét árnyékot vet, ám már előre érdemes jelezni, közel sem olyan egyértelműen azonosítható be, mivel kisebb léptékben a képhamisítási eljárások még hatékonyabban érvényesülnek.

Van még egy dolog, amire szeretnénk felhívni a figyelmet, és ez nem más, mint ismét a torony-szerű alakzat a fenti, második felvételen. Lehetséges, hogy semmi másról nincs szó, mint illuzióról, de mégis, kétségtelenül úgy tűnik, hogy a torony felső része, a torzító hatások ellenére is, teljesen átlátszóvá válik, követhető alakja jóval túl a hamisított réteg felett is, ahol mellesleg az opálos hamisítási réteg határa teljesen tisztán kivehető. Azt is észre vehetjük még, hogy mindez azt a benyomást kelti, hogy a torony tetején van még valami.

Amennyiben mindez valóságos, számtalan kérdés merül fel. Talán mindez a képhamisítási beavatkozás folytatása, csak valahogy hiba csúszott a számításba és túl magasra sikerült, s ennek köszönhetően maradt a felső része átlátszó? Esetleg a háttér illesztésbe csúszott hiba az objektum felső részén, s emiatt jött létre ez a látvány? Arra gyanakszunk, hogy egyik, vagy akár mindkét magyarázat is helyes lehet. Alternatívaként akár még egyfajta erőtér is magyarázat lehet, ez óvná a tornyot és torzítaná el a vizuális megfigyelhetőséget, és esetleg egyáltalán nem is képhamisítási beavatkozásról lenne szó? Skipper személy szerint nem ért ezzel egyet, ám nyitottnak kell lenni gondolkozásunkban, minden eshetőséget figyelembe kell venni, még akkor is, ha arra nem túl sok esély kínálkozik.

 

Miként az látható, a fenti, harmadik felvételen, nem valamennyi hatalmas objektum torony formájú. Az itt látható is igen méretes, ám jobbára horizontális irányítottságú, és talán részekre is oszlik. A hamisított képterület bal oldalán az áttetsző, elmaszatolt réteg alatt halványan látható egy lépcsőzetes struktúra első és második szintje, a másodikon pedig néhány további és igen apró geometriai forma vehető ki, amint előmerednek a hamis réteg alól. Az is érzékelhető még, hogy ez a bizonyos struktúra a talaj fölé némileg kiemelkedő területen fekszik. Skipper véleménye szerint tekintélyes méretű ipari komplexumról lehet szó.

A helyszínen az is megfigyelhető, hogy a síma és részletszegény textúra telis-tele van maszatolásokkal, azaz képhamisítással, majdnem a teljes felszín, mintegy szőnyeg borul rá a vidékre, szinte semmit sem lehet látni a tekintélyes objektum körül, mindent eltüntettek. Mindez lehet a valamilyen felbontáson alapként alkalmazott hamis réteg vastagsága miatt, de az is megtörténhetett, hogy kevesebb szögletes objektum van ezen a részen, melyek felső fele átütni a hamis réteget, hiányuk miatt tehát az egész terület sokkal símábbnak és jellegtelenebbnek látszik.

A világosabb, képhamisítási réteggel be nem vont részek mint lyukak bukkannak elő a teljes hamis képmezőből, valószínűleg mesterséges struktúrák. Azonban nem túl jól láthatók a rossz felbontás miatt, és ugyancsak részben elmosódottak, mert kissé világosabbra vettük a fevételt a részletek jobb láthatóságáért a fotón az elsődleges objektum jobb láthatósága érdekében, így viszont más képi elemek elvesztek. Valószínűleg ezek a kisebb, mesterséges szerkezetekre utaló részek csak a véletlennek köszönhetően maradtak továbbra is láthatók.

 

A fenti, negyedik felvétel, ismét valami hatalmas kiterjedésű dolgot mutat be, mint a korábbi képek, ez azonban talán még alacsonyabb. Elég alaposan eltrejti előlünk a hamisított réteg, annak meghatározása tehát, hogy mit is igyekeztek eltüntetni, nem könnyű, csak annyi tudhatunk meg, hogy valami igen nagy lehet, és szinte bizonyosan mesterséges.

Alapként kijelenthetjük, minimumként, hogy a látható léptéken és a teljesen nyilvánvaló képhamisítás mellett, kétség nem férhet hozzá, hogy aki ezt létrehozta, igencsak a titkos hatalmat segíti munkájával, a Holdon pedig olyan objektumok annak, melyek ilyen mértékű beavatkozást igényelnek, ha le kívánják tagadni puszta létezésüket. A digitális képfeldolgozás közben végrehajtott, drasztikus mértékű hamisítás tehát ugyancsak valóság. Ahhoz sem férhet kétség, hogy nem pazarolják az időt és a költségeket, hacsak nincs rá egészen különleges okuk, ami igen fontos és nagy jelentőséggel bír a Nemzeti Titkosszálgálat számára, ami egyben azt jelenti, hogy bárki, akit a téma érdekel, érdemes odafigyelnie erre a jelenségre.

Meg kell mindenkinek értenie azt is, hogy ez a kiáltó bizonyíték nem valamilyen távoli bolygón található, hanem közvetlenül előttünk, a Hodon, nagyon rövid űrutazás során elérhető helyen. Ebből viszont számos, drámai jelentőségű, világnézet-formáló következtetés adódik. Ha valaki itt a közelünkben, aktív tevékenységet folytat a Holdon, és ennek kiterjedése látványos léptékű, a sok-sok beszámoló alapján egyértelműen ez derül ki, hiszen folyamatosan bukkannak fel újabb és újabb bizonyítékok, azt is be kell látnunk, a miénknél jóval fejlettebb technikával állunk szemben, a mi jelenlétünk pedig ott, bizonnyal veszélyt jelent rájuk nézve, tehát igyekeznek megakadályozni azt.

Ha nem vagyunk egyedül, akkor gondoljuk végig a helyzet összetettségét és következményeit. Például, mit gondoljunk arról, hogy ha valakik itt vannak a közvetlen közelünkben, tökéletes mértékben figyelmen kívül hagyva létezésünket itt, közvetlenül alattunk, pedig igencsak közeli és kényelmes lenne ide jutniuk? Azt is érdemes megfontolni, lehet-e bármi közük fiziológiánk, történelmünk, hitrendszerünk kialakításában? Ők a mi őseink, leszármazottaink vagy egyáltalán: van bármi közünk is hozzájuk? A jelenlétük a Holdon magyarázná esetlegesen a mitológiánkban felbukkanó szokatlan történeteket, amelyeket csupán mondáknak tartunk? Barátaink vagy valami mások?

Mindig is azt gondoltuk, hogy mi, földi emberek úgy beszélünk kisérőnkről, mint a „mi” Holdunkról, hiszen közel van, techológiailag pedig kellően fejlettek vagyunk hozzá, hogy utazásokat tegyünk oda. Mostanra már igencsak megszaporodott a civakodók száma itt a Földön, folyik a kötélhúzás annak eldöntésére, hogy kinek és milyen jogai vannak a Holdon. Miközben naívan és rövidlátóan gondolkodva a Hold felosztásán rágódunk, mi van akkor, ha valakinek már otthonául szolgál, már hosszú korszakok óta, és a leghalványabb közünk sem lehet hozzá? A legkisebb mértékben sem. Végül is, tekintettel a hosszú jelenlétükre, nagyobb technológiai fejlettségükre, közelséGünkből fakadó puszta jelenlétünk nem oszt vagy szoroz.

A végeredmény az lesz, hogy ideje elkezdeni átgondolni a teljes helyzetet, a szabályok rendszerét, s ennek végeredménye egyáltalán nem az lesz, hogy csak a saját céljainkra összpontosítsunk, és a szándékainkra, vágyainkra, éppenséggel szembesülnünk kell azzal, hogy a közvetlen közelünkben olyanok élnek, akikről fogalmunk sincs. Kezd izgalmas lenni, nem igaz?

Továbbá, valaki itt a Földön titokban kapcsolAtba lépett velük, akárkik is legyenek és teljes mértékben figyelmen kívül hagyja törekvéseinket, nem érdekli a várható társadalmi hatások következménye, az ismereteket megtartja önmagának és ennyi? Ha így van, netán ugyanazok az emberek művelik ezt, akik Irakban a háború utáni helyzetet gerjesztik? Ez a fajta vezetés tényleg az érdekünket szolgálja? Csak gondoljuk meg.

 

 

Sávok a Holdon

 

 

Először is nézzünk pár megjegyzést, mielőtt mélyebben elmerülünk a témában. A jelen beszámolóban bemutatott felvételeket esetleg néhányan meglehetősen zavarosnak találják, nem különösképpen lehet rajtuk kivenni szinte bármit is, ám a fotók puszta létezéséből már számos következtetés vonhatunk le. Sokakra talán semmiféle hatást nem gyakorolnak, másokban azonban a hatások az eddigiekhez hozzáadódhatnak.

Az első számú probléma mindjárt annak felvetése, miként az az előző részből is következett, a Holdon nagy bizonyossággal kijelenthetően, magasan fejlett civilizáció létezik, s ez ugye kifejezetten ellentmondásban áll az általunk, az élettelen és sivár Holdról szóló tanításokkal. Ráadásul, még nem is a miénk. S ha mindez még nem lenne elég kellemetlen, akkor azzal a tapasztalati ténnyel is meg kell bírkóznunk, miszerint a Holdunk fizikai felépítése is egészen más, mint amibe belenőttünk, miként azt a korábbi hivatalos források sugallták és belénk döngölték.

Néhány embernek esetleg gondot okozhat a dolog pszichológiai kezelése, túlságosan is fantasztikusnak találják, messze távol esőnek a számukra elfogadható normáktól, ezért visszautasítják. Mások viszont ezzel szemben az ellenkező végletbe esnek, paranoid pszichológiai esetek, különböző történeteket találnak ki, s bizonyítékul használják fel ezeket a tényeket, hogy megerősítsék agyszüleményeiket. Azok számára, akik szeretnék eldönteni, mit is higgyenek, nem szabad hagyniuk, hogy tulságosan is az ilyen jelleggel felsorakoztatott bizonyítékok és a levont következtetések hatása alá kerüljenek.

Emlékezzünk rá, a Hold igen közel van hozzánk, közvetlenül a fejünk felett már jóval azelőtt, mióta a mostani ember megjelent a Földön, a jelenlétét tehát megszokta és a ránk gyakorolt hatását is, anélkül, hogy valamiféle fenyegetésként, vagy valami  hasonló érzésekkel tekintene rá. Ha éppen most ébredezünk, most formáljuk a valósághoz közelebb álló tudományos világképünket, beleértve a Hold szerepét is, mindeközben személyiségünk is profitál mindebből, akkor le kell tisztulniuk a tényeknek a fejünkben és ebbe nem fér bele az, hogy a holdiak valamiféle fenyegetést jelentenének számunkra.

Tehát tekintettel arra, hogy mások miként vélekednek erről a fotóról, ne felejtsük el, hogy akármi is legyen az igazság a Holddal kapcsolatban, mi emberek mindenféleképpen nemesedünk általa és előnyünkre szolgált hatása az elmúlt sok-sok száz és ezer év alatt. Jelen világképünk azonban hirtelen és gyökeresen megváltozhat, sokkal mélyebben kapcsolatba kerülhetünk a valósággal, a Holddal kapcsolatban olyen felismeréseket tehetünk, melyek teljességgel váratlanok és látszólag nincs rájuk logikus magyarázat. A Holdra vonatkozó eddigi és történelmi tapasztalataink nyilvánvalóan nem utasíthatók vissza. Soha ne veszítsük szem elöl azt a tényt, hogy amikor mások megpróbálják ezeket az információkat elferdíteni, saját karrierjük és pszichológiájuk végét készítik elő.

A végszó jelen esetben az, hogy ne engedjük, hogy akár mások, akár saját magunk érezelmei elragadjonak amikor ilyen felvételeket elemzünk.

A fenti, első felvételen, amit láthatunk, azok nem mások, mint egymás mellett szigorú rendben megfigyelhető, azonos jellegű és párhuzamos vonalak a Hold felszínén. Akármik is legyenek ezek a sávok, azt fel kell ismerni, hogy kivétel nélkül észak-déli irányítottságúak a Holdon, egységes megjelenésűek, egyenként és jól körülhatárolhatóan elkülönülnek, ugyanaz a távolság közöttük vízszintesen az egymást követő sávok között. Ezen a Clementine felvételen láthatók a legjobban, közelebbről a Hold egyenlítőjének térségében, a magasabban és alacsonyabban fekvő szélességeken fokozatosan feloldódnak és eltűnnek.

A sávok a Hold középső egyenlítői térségben a legjobban kivehetőek a Hold felszíni területeit illetően, és gyorsan a felszín alá temetődnek, ahogy távolodni kezdünk akár az északi, akár a déli félgömbön a sarki területek felé. Ám meglehetősen nehéz vizuálisan meghatározni milyen mértékben távolodnak el az egyenlítői térségtől. Miért is? Mert a Clementine holdszonda képein tengernyi, és ráadásul különböző típusú és más-más szinten alkalamazott képhamisítási és elrejtési technikát találhatunk, ezek révén egyrészt eltüntetnek a holdfotókról dolgokat, másrészt hamis részletekkel szolgálnak, ezáltal eltakarják előlünk a valós felszín legnagyobb részét, szükségképpen, ezeknek a sávoknak az eredendő mivoltát is igen nehéz meghatározni.

A végeredmény az, hogy csak töredékes állapotban figyelhetjük meg ezeket a sávokat, és ráadásul még ezt a látványt is rombolják a képhamisítási eljárások. Például, amit a fenti, első képen láthatunk igazából jelentős távolságból szolgáló látvány, ahol csak minden második sávot vehetünk ki a középső részen, merthogy a láthatóak között a képhamisítás olyan hatékony, hogy a köztük lévőket teljes egészében lefedi, legalábbis az első, hivatalosan megadott 100%-os képfelbontás mellett. Mindez sokkal világosabb lesz majd az alábbiakban, a további vizuális bizonyítékok felsorakoztatása mellett.

Találhatunk egy további, igen szembetűnő alakzatot a szóban forgó felvételen, pirosas nyíl és felirat jelzi. Meglehetősen nyilvánvalóan szögletes mértani alakzat, éles és egységes szögeget tartalmaz, erősen sejtetvén magasra kiemelkedő épület tetőszerkezetének látványát, illetve fallal körülvett térséget, melynek belsejét elrejti előlünk a hatékonyan alkalmazott képhamisítási technika, ezen a bizonyos felső részen. Ne felejtsük el, hogy nagyon távoli a látvány, ebből kifolyóan egy ilyen struktúrának meglehetősen kiterjedtnek kell lennie, sokkal nagyobbnak, mint egy normál méretű épület, azon a léptéken ugyanis ilyen mértékű hamisítás alkalmazása mellett semmi, de semmi nem látható.

Érdemes kiemelt figyelmet szentelni a világos színű, kisebb, bal oldalt középtájon kitüremkedő, ahhoz közvetlenül illeszkedő objektumra. Kétségtelenül egy, a nagyobb objektum felé mutató nyíl vehető ki rajta. Ne felejtsük el, ilyen jellegű nyíl és ilyen alkalmazásban mindenféleképpen mesterséges repülő szerkezetek alkalmazására utal, azt mondja: itt szálljak le?

 

A fenti, második felvétel, a maga közelebbi látványával könnyebben kivehetővé teszi, hogy a szögletes objektum tetején néhány kisebb dolog figyelhető meg, ám olyan mértékben elmaszatoltak és hamis réteggel bevontak, még némi színelfedést is alkalmazva, hogy jobban alkalmazkodjanak a struktúra alapszínéhez, azaz, szinte kivehetetlenek legyenek. Vajon miért nem terjesztették ki a környező, holdtengert utánzó fekete hamis képréteget erre az objektumra is? Őszintén szólva, nem tudunk erre a kérdésre pontos választ adni, nem tudjuk, miért hagynak rajta egyes objektumokat bizonyos felvételeken és törölnek ki, hamisítanak meg másokon, amikor hasonlóképpen mértani jellegzetességeket mutatnak.

Esetleg valami programozási hiba lenne? Skipper álláspontja szerint, a mesterséges intelligenciát használó program amikor túlságosan sok mértani alakzattal találkozik, nagy kiterjedésú területen, és próbálja az egyensúlyt megtalálni, miközben túlságosan is sok valós részletet kellene kihagynia, előfordulhat, hogy lesznek elemek, melyeket mégsem töröl, nem hamisít meg, még akkor sem, ha olyannyira szembeszökőek, hogy szinte kiáltanak magukért? Netán valaki szándékos beavatkozásának lennénk szemtatúi, hogy időnként esélyt adjon számunkra a későbbi kutatások szempontjából, a valósághoz közelebb álló ismeretek bemutatása végett? Ha szándékos, ki követte el? Közülünk való lenne, vagy pedig egészen más csoportból, aki véghezvitte?

A szögletes objektum jelentette a fő okot, ami miatt Skipper választása erre a bizonyos felvételre esett a sávok bemutatása mellett. A sávok beazonosíthatók, habár nem látszanak annyira jól ezen a helyszínen. Részben azért, mert a mértani alakzat került a középpontba, a sötét terület közepén, emiatt világosítani kellett a felvételen, a már eredetileg is világosabb részek emiatt kimosódtak, ebből kifolyóan számos részlet elveszett.

Ám még ezen a helyszínen is teljesen tisztán kivehető, hogy a sávok a felszínhez kötődnek, időnként el vannak temetve és behálózzák a térséget, a digitális képalkotáskor keletkező képi műtérgyak nem így viselkednek. A kicsiny pöttyek ugyancsak megjelennek a jelen beszámolóban szereplő képeken, ezek normális méretű objektumokat jelölnek, miként azt korábban is említettük, megerősítvén mindazt, hogy igen távoli felvétellel van jelen esetben dolgunk, az is súlyosan lerontott felbontással. Továbbá, a CLIB formátum arra utal, hogy 1 pixel = a kilométer, a 100%-os hivatalosan megjelölt felbontást tekintve. Amennyiben ennek az adatnak bármi köze is van a valósághoz, azt jelenti, hogy ebből a távoli nézőpontból a szemünk elé táruló objektumok egészen elképzelhetetlenül hatalmasak, még annál is nagyobbak, melyeket egyáltalán el tudnánk képzelni.

Következésképpen mindez azt jelenti, hogy a szögletes obkektum valami egészen elképesztően hatalmas. A sávok valós szélessége pedig ugyancsak megüti a gigantikus nagyság mértékét, meglehetősen nehéz lenne tehát őket mint mesterségesen keletkezett képi műtárgyakat beazonosítani. Mindehhez vegyük hozzá azt is, hogy minden egyes sáv mintázata eltér az összes többiétől, különleges és egyedi. Annak az egyszerű ténynek kellene szemünkbe szöknie, hogy ezek a sávok a digitális képfeldolgozás következtében létrejött mesterséges képi műtérgyak, ám ebben az esetben sokkal egységesebbnek kellene lenniük és ismétlődő mintázattal rendelkezniük.

Figyeljük meg, a hamis képréteg újra és újra átfedi a sávokat, részben eltemeti őket, azaz az előbb említett alkalmazás ALÁ kerülnek. Ez a körülmény ismét csak alátámasztja azt a nyilvánvaló tényt, hogy a sávok a felszínen találhatók, nem keverhetők össze képi műtárgyakkal, sem a felvételek határán keletkező mozaik összeállítása következtében létrejött formákkal, de magával a hamisítási alkalmazással sem.

Azért is hangsúlyozzuk ki ezt a magyarázatot, mert biztosak vagyunk benne, hogy ha egy hivatalos személy kommentálja ezt a jelenséget azonnal arra fog hivatkozni, hogy a Clementine a keringési pályája során 2.3 fokos szeleteket térképezett fel, északról-dél felé vezető útja során, s az egyes szeletek összeillesztésekor keletkeztek ezek a képi műtárgyak. Ez a fajta magyarázat megállhatja a helyét a Celemtine távoli, globális felvételei esetében, a jelenségre láthatunk is példát Skipper 66-os számú beszámolójában (http://marsanomalyresearch.com/evidence-reports/2004/066/clandestine-moon.htm), ahol a délről-északra vezető pályán készült sávok összeillesztése jól látható, különösen a sarkok térségében. Itt azonban jóval közelebbi felvételekről van szó, ahol jól megkülönböztethető a felszínhez köthető sávos mintázat a digitális képfeldolgozás során az egyes sávok egymás mellé illeszésekor jelentkező képi műtárgyak keletkezésétől.

Még Skipper azon gyanúja is elfogadható, miszerint az űrszonda mozgását szándékosan állították dél-észak irányba, éppen azért, hogy ezeket a sávokat feltérképezzék, ugyanakkor kísérletet tegyenek arra, hogy jelentőségüket és valós eredetüket elmaszatolják. Amikor a dél-északi „vonalakat” felfedezték a távoli műholdas felvételeken, s egyúttal a közelieken is jelentkeztek, a magyarázat azonnal kézzel foghatóan adódott, a digitális képfeldolgozási hibákra és az egyes képcsíkok összeillesztésében jelentkező problémákra hivatkozni. És már minden rendben is volt. természetesen a hatékonysághoz az is szükségeltetett, hogy a nagyközönség elfogadja tekintélyelvből a hivatalos magyarázatot, s mellette kellően naív is legyen, hogy az megfelel a valóságnak. Ám egy alaposabb vizsgálat nyomán kártyavárként dől össze ez a fajta álláspont, miként arról itt bárki meggyőződhet.

 

 

A fenti, harmadik felvétel ismételten csak az egyenlítő közelében megfigyelhető sávszerkezetet mutatja, a felbontás 1 pixel = 1 kilométer – a hivatalos adatok szerint. Itt valamennyi sáv vonala aránylag jól látható, miközben jelen beszámolóban szereplő minden második képhamisítási beavatkozás áldozatául esett, a fenti első és második felvételen. Azt mondjuk, többé-kevésbé látható, ugyanis a képhamisítási fedőréteg igen vastag, a sávon végigtekintve annak nagy részét eltakarja.

Sőt, figyeljük meg a vízszintes csapásirányt a képernyő közepén áthúzódva, egyik oldalától a másikig, kicsiny, világos szakaszok formájában, a sávok ezeken a részeken sokkal szilárdabbnak tűnnek, mint a többi részen. Azonban nemcsak arról van szó, hogy a világosabb szakaszokat követő sötétebbek súlyosabb képhamisításnak estek áldozatul, az is megfigyelhető, hogy ezek a sötétebb szakaszok némileg különböznek a jól látható világosabbaktól. Minden második, erőteljesebben látható sáv világos szakaszán ezek a bizonyos részek sokkal erősebb fényvisszaverő tulajdonsággal rendelkeznek, míg a kevésbé látható köztes sávok nyitottabb, hálózat-jellegűnek tűnnek, rájuk merőleges formák csatlakoznak hozzájuk. Ez a vonás teljesen általánosnak mondható, a később bemutatandó negyedik felvételen megnézzük közelebbről is.

Továbbá ezen, a harmadik, még távolabbi felvételen, a maga szélesebb látómezőjével, figyeljük meg, a jobb oldali sávban némi torzulás figyelhető meg. Ez a szabálytalanság valós, közvetlenül az egyenlítőre esik. Nem optikai csalódás. Ez igen fontos momentum, s Skipper egy későbbi beszámolójában teret is szentel majd ennek a körülménynek, de nem ebben. Ám mégis fontosnak tartotta felhívni a figyelmet erre a szabálytalanságra, annak igazolására, hogy valódi felszíni részlettel van dolgunk, egyfajta kidomborodással, kígyózó formára, ami nyilvánvalóan nem lehet a Clementinne űrszonda, orbitális pályáról sávokban történő fotózásának eredménye, miként az egyes sávok összeillesztése folyamán keletkező képfeldolgozási hiba sem.

Mielőtt tovább lépnénk a harmadik felvételről, figyeljük meg a két négyszögletes, téglalapformát, két piros nyíllal jelölve. Ezeket az objektumokat teljes egészében lefedi a képhamisítási réteg.  Nem mondhatók meg teljes bizonyossággal mik ezek, azonban derékszöget mutató geometriájuk sokkal inkább mesterséges eredetük mellett szól, mint bármiféle természetes felszíni geometriai alakzatról. Valami hatalmas méretű, mesterséges alakzat tűnik keresztül a képhamisítók által gondosan felvitt fedőrétegen, hiszen pontosan követi annak körvonalait.

Figyeljük meg a felső, bal oldali, nagyobbat, ahol a hamis réteg szabálytalan felhőformát illeszt a tetejére. Kitűnő példája az igen gondosan végrehajtott, sötétebb színt alkalmazó objektum-specifikált hamisításnak, digitálisan viszik fel, miközben kissé világosabb, jóval diffúzabb színt használnak ugyanerre a területre, az előzőnek a tetejére dolgozva, további rétegben. Nyilvánvaló bizonyítékot láthatunk egy adott fedőrétegre felvitt további hamis réteg alkalmazására. Ez a megoldás tipikusnak tekinthető a Clementine holdszonda felszíni felvételei esetében, vizuálisan felismerhetetlen káoszt keltve az adott felvételen, s csak igen keveset láttatni a Hold eredeti felszínéből.

A lényeg az, hogy a Hold felszínének túlnyomó többségét ily módon rejtik el szemünk elöl. Miként történhet az, hogy magasan képzett tudósok a PhD-k sorozatával és jól fizetett, látványos karrierjükkel, állítólagos szakértelmükkel és hozzáértésükkel nem akadnak ki ilyen felvételek láttán és nem kérdőjelezik meg ezt az egészet.

 

A fenti, negyedik, közelebbi felvételen jobban láthatjuk a minden második sávot érintő, sokkal inkább felszíni fényvisszaverődést sejtető különbséget, a köztes, nyitott hálózatnak, illetve vonalak rendszerének tűnő sötétebb sávokhoz képest. Sőt, érdemes mindennek utána is nézni Skipper alábbi beszámolójában: http://marsanomalyresearch.com/evidence-reports/2004/069/moon-structures.htm - itt ugyancsak olvashatunk a párhuzamos sávokról. Jellemző a páros és páratlan elemeik különbözősége.

Sajnálatos módon, kissé világosabbra kellett venni a felvételt, hogy a sötétebb sávok vonalas szerkezete normálisan látható legyen. Emiatt túlságosan kivilágosodott a kép és a szilárd megjelenésű világosabb területek esetében részleteket veszítettünk el, egybemosódtak azok a részek. Olykor igen nehéz megtalálni a megfelő egyensúlyt az ilyen jellegű formák esetében, a különböző színerősségi fokozatok és részletgazdagság vonatkozásában.

 Még több, különböző megvilágítási körülmények közepette készült felvétel felsorakoztatása lenne szükséges, ám így jelentősen megnövekedne a beszámoló hossza, és más, egyéb okok miatt fontos fotók maradnának ki, melyeket ugyancsak fontos lenne megnézni. Habár Skipper beszámolói jóval alaposabbak az Interneten előforduló többi elemzéssel egybevetve, azonban egy alkalommal igyekszik csak egy dologra koncentrálni, azt a témát részleteiben és mélységében kifejteni, miközben természetesen, adott esetben és adott helyszínen, más szóra és figyelemre méltó dolgok is előfordulnak.

 

 

A fenti, ötödik felvételen, csak a jól láthatóan és határozottan felszíni megjelenésű, minden második, világos színű sávval foglalkozunk. Ez alkalommal nem láthatóak a képhamisítási alkalmazások következtében keletkezett szögletes alakzatok, sem a nyitott hálózatokkal rendelkező sötétebb sávok, ezért nem kellett különösebb kompromisszumot kötni a felvétel arányos világosítása terén, a szilárdnak tűnő világos, illetve a sötét sávok részletgazdagságának megőrzése kapcsán.

Éppen a fentiek miatt választotta Skipper ezt a bizonyos fotót bemutatás céljára. Az előző, ötödik felvétel a hivatalos, széles látószögű változat, míg az alábbi hatodik fotó jelen beszámoló során a legjobb lehetőséget kínálja az elemzésre ezeknek a sávos alakzatoknak esetében.

 

Amint az látható a fenti, hatodik felvételen, a határozott megjelenésű, felszíni, világos színű, erősen tükröző sávok itt viszonylagosan a legjobban láthatók, habár igen súlyos képhamisítási alkalmazások vannak továbbra is jelen. Figyeljük meg, hogy valamennyi sáv szélesebb a felső, látható részén, s keskenyebb, jobban rejtett az alsóbb részeken. Sajnos a képhamisítási alkalmazások igen vastagok, így nem lehetünk biztosak benne, hogy ez csupán vizuális hatás, vagy fizikai valóság a sávoknak a felszínnel kapcsolatos tulajdonsága, netán a képhamisítás következményeként takaródnak ki részlegesen. Ez utóbbi természetesen igaz, legalábbis jellemző módon kimutatható.

Figyeljük meg, hogy ezek az eléggé szegényesen látható, valamiféle mesterséges struktúrák alkotta sorok nem úgy festenek, mintha épületek lennének, csoportokra osztott, esetleg bekerített, váltakozó módon rögzített szerkezetek. Azt viszont kitűnően láthatjuk, milyen szabályos választóvonalakat láthatunk vízszintes irányban rajtuk, többnyire igen szigorúan tartva a távolságot észak-déli irányban, határozott, egymástól térközzel elválasztott mintázatot keltve. Nemcsak az egyes sávok utalnak tehát tisztán mesterséges eredetükre, de a sávokon található mintázatok is.

Nagyon nehéz erre bárhogy másként utalni, ami kevesebb lenne annál, hogy íme, meggyőző bizonyíték áll rendelkezésünkre hatalmas méretű, mesterséges holdi alakzatok létezéséről. Természetesen semmi esély nincs ezen formák bármiféle holdi geológiai eredetű alakzattal való összecserélésére, netán a Clementine képalkotó rendszerében rejlő hibákként értelmezni őket. ám, mindezeken túl, mit jelent mindez? Ez természetesen JELENTŐS kérdés, ám nem magyarázhatók meg ezek az objektumok önmagukban részletesebb elméleti okfejtés nélkül.

Természetesen ezek a mesterséges sávok ilyen rendkívüli léptékben és olyan jelentős méretű égitesten, mint a Hold, messze előttünk járó, hihetetlenül magasan fejlett technológiára utal. Amennyiben biztosak lehetünk a Hold tudományosan elismert életkorában, akkor egy ilyen magasan fejlett civilizáció kezdetét messze azokba az ősi időkbe helyezhetjük, amikor még nem járt ember a Földön, természetesen mindazzal a következménnyel számolva, mely egy ilyen feltételezésből adódik.

Mi célt szolgálnak ezek a sávok? Talán a jelenlétük megerősíti azt az elképzelést, hogy az ősidőkben a sokkal veszélyesebb és robbanásokkal felszaggatott Földdel szemben a Hold inkább elfogadható helyszín volt a letelepedésre, jóval biztonságosabb életfeltételeket kínált? Esetlegesen még a légköre is hasonló összetételű volt mind a Földdé?

Mi itt a Földön a saját magunk tapasztalatai és az általunk megszokott viszonyítási rendszerek alapján érzékelünk és hozunk döntéseket, emellett hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mások is hasonló nézőponttal rendelkeznek. Más szavakkal, érzékelésünk jelentősen a feltételezéseink hatása alatt áll. A személyes tapasztalaink összevetésének kiterjesztése igen jól működik számunkra földi körülmények között, ahol csak magunkkal számolhatunk, ám abban a pillanatban gondok lesznek vele, ha másra akarjuk cipőként ráhúzni, aki valahonnan máshonnan származik, nem ebből a világból.

Természetesen szeretjük a világunkat, összevetve más planetáris környezetekkel, hiszen a földi körülmények, azok melyek megteremtették az emberiséget. Igen vastag légkörtakaró fed le minket, mely túlságosan nehéz és mérgező (a jelentős mennyiségű oxigén igen veszélyes lehet számos élőlényre) – más normák szerint. Továbbá, a Föld viszonylagosan kis bolygó, sőt, a szárazföldjeinek területe még kisebb, a tengerek a teljes felületének közel háromnegyedét borítják. Mindezekhez jön az elég tekintélyes tömegvonzás, akik pedig kisebb gravitációhoz vannak szokva, ez bizony súlyos problémát okoz számukra.

Arra a körülményre szeretne Skipper rámutatni, hogy magasan fejlett űrutazók mostanában és az ősi időkben, bármennyire is nehéz számunkra elfogadni, úgy tekinthetnek a Földre, mint gyönyörű, ám a letelepedés szempontjából veszélyeket hordozó égitestre. A közeli Hold kisebb gravitációja és a nem sokkal távolabbi Mars, a maga sokkal nagyobb, nyílt szárazföldi területeivel, sokkal vonzóbb lehet a letelepedésre, különösen abban az esetben, ha az érkezők magasan fejlett technológiai háttérrel rendelkeznek, olyan szintűvel, mellyel akár teljes bolygók felületét képesek mesterségesen megváltoztatni a maguk igénye szerint, ilyesmit láthatunk akár a Holdon is, a környezeti problémák legnagyobb részének ilyetén kiküszöbölése mellett.

Azaz lehetséges lenne, hogy a Holdat, az egyébként természetes eredetű égitestet mesterségesen átalakították? Netán mesterséges égitestről van szó, s csupán a külseje van betakarva természetesnek tűnő kéregborítással, szigetelés céljából? Lehetséges lenne, hogy az egész Hold egy gigászi űrhajó, miként azt jó néhányan már évtizedekkel ezelőtt felvetették? A Hold kolosszális méretű, üreges, mesterségesen létrehozott alkotás, hosszú ideje itt parkol Naprendszerünk belső terében a Föld környezetében? A földi emberi élet elsődleges forrása, esetleg magának az életnek is, vagy csak arra szolgál bizonyítékként, hogy létezik intelligens élet odakint is?

Ha ténylegesen valamiféle jármű, akkor sok mindenre magyarázattal szolgál. Többek között arra is, hogy a túlsó oldal miért olyan erősen kráterezett, azt sejtetvén, hogy haladása közben ez volt az előre tekintő oldala. Arra is magyarázattal szolgál, hogy a sötét anyaggal kitöltött, általunk tengereknek nevezett területek miért esnek a mi irányunkba, hiszen bizonnyal a haladási iránnyal ellentétes oldalra kerültek. Azt is megmagyarázza, hogy a Holdon végzett rengéskísérletek során miért kongott az egész égitest egységes harang- vagy hangvillaként. Mindez természetesen csak eszmefuttatás, ám nem légből kapott spekuláció, hiszen valós megfigyeléseken alapszik.

Újabb kérdés: lehetséges, hogy a Hold fejlett tudás és technológia gazdag tárháza? Logikus feltételezés a fotókon látható bázisok figyelembe vétele mellett, ugyanakkor újabb kérdés merül fel, vajon az alkotók már réges-régen távoztak égi kísérőnkről, vagy esetleg jelen van küzülük mostanság is aktív? A fotók alapján ezt nem tudjuk kétséget kizáróan megválaszolni, a képeket ugyanis súlyosan meghamisítják, a hozzáférésük is korlátozott, de talán van más lehetőség is általánosabb következtetések levonására.

Például, itt van ez a hihetetlen mennyiségű hamis felvétel a Clementine szonda archívumában. Ettől a ténytől semmiféleképpen sem tekinthetünk el. Tagadhatatlan, ilyesmivel nem úri passzióból foglalkoznak, nem pazarolják idejüket és pénzüket. A hamisítás tömeges mértéke és súlyos foka bizonyítja, hogy bőségesen van a Holdon elrejtenivaló, miként azt Skipper a saját honlapján is alátámasztja, ezek mérete sok esetben kolosszális. A kamera holdkörüli pályájának helyzete alapján arra gondolhatunk, hogy nagyon is tudnak e sávok létezéséről, s azt is, hogy „kezelésbe” kell venni az ezeket ábrázoló fényképfelvételeket a Clementine küldetése során, már a tervezési szakaszban is. Ez a tény pedig messze korábbra mutat a Clementine 1994-es küldetése elé, legalább az 1970-es évekre, vagy még annál is sokkal korábbra.

Lassan 20 év is eltelik már a Clementine holdszonda küldetése óta, s az USA vezetői láthatóan egyáltalán nem törekednek a Holdra való visszatérésre, annak megvizsgálására, mi is lehet ott. Korábban is elég kevés szó esett a nyilvánosság előtt az 1970-es éveket követően a holdprogram folytatásáról, a Clementine katonai holdszonda kifejlesztése és elindítása azonban jelezte, valami új, szokatlan dolog merülhetett fel, s azért választották a kutatásnak éppen ezt a formáját. Mindez tehát szándékos, és az is, hogy elkerüljék nagy ívben a Holdat, akármi legyen is ott.

Amikor valaki mindezt összerakja, s hozzáveszi a korábbiakban bemutatott formákat, akkor levonható az a tiszta és logikus következtetés, hogy valaki a társadalmunkban a nyilvánosság előtt titokban tartva bár, de pontosan tudja, hogy valami rendkívül szokatlan dolog van a Holdon, s nemcsak egyszerűen megkísérli ezt elrejteni a nagyközönség elöl, hanem még a lehető leginkább eltántorítani a visszatérés szándékától is, kivéve, a nyilvánosság számára nem ismert titkos küldetéseket. Ha a Holdon nem találhatók intelligens élet nyomai, miként azt megpróbálják elhitetni velünk, akkor miért kerülik nyilvánosan azt a helyet? Tény, hogy elkerüljük a Holdat, legalábbis nyilvánosan, ebből megint csak logikus következtetés adódik, valakik már elfoglalták azt, és képesek megvédeni is magukat a kíváncsi szemek elöl, s nem érdemes ezzel a szándékukkal szembeszegülni.

Mindez talán túl fantasztikusnak tűnik és nagyon is összetettnek, hogy igaz legyen és ezért bizonyára valami ütődött alak agyszüleménye? Nos, amit elmondhatunk az csupán annyi, hogy mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy kényelmesen követi a jól bevált hitrendszert, vagy megkérdőjelezi azt, az ellene szóló bizonyíték-hegyek birtokában, még akkor is, ha ezzel esetleg megbélyegzésnek teszi ki magát. Ez olyan döntés, amit mi magunknak kell meghoznunk a saját érdekünkben, senki más nem fogja megtenni helyettünk.

Skipper bizonyíték-központú, ezért kristálytiszta számára, az évtizedek óta egymást erősítő bizonyítékok fényében, hogy a környező világ sokkal de sokkal összetettebb annál, amit kezdetben hittünk róla, és egyáltalán nem vagyunk egyedül ebben a világban, miként soha nem is voltunk.

 

 

Különös tárgy a Holdon

 

 

http://www.lpi.usra.edu/resources/apollo/frame/?AS11-40-5854

 

A fenti, első felvétel valami meglehetősen különös, karton-szerű kinézésű tárgyat ábrázol a Holdon, piros nyíllal megjelölve. Skipper figyelmét a fotóra Sean Stewart hívta fel. Továbbá kutatások kiderítették, mások is rábukkantak erre a tárgyra és különböző fórumokon értekezéseket folytattak róla, ám láthatóan senki sem talált életszerű magyarázatot rá.

Mielőtt elkezdenénk gondolkozni azon, mennyire képtelen kinézésű ez a tárgy, ne felejtsük el, hogy a hivatalos tudományos adatok között szerepel és pontosan ugyanabban a formában tesszük közzé, ahogy az megjelent a hivatalos adatok között a nagyfelbontású adatok csoportjában, 100%-os eredeti méretben és felbontáson, a fenti hivatkozáson elérhető módon. Emlékezzünk rá, ez a tárgy meglehetősen rosszul látható az általában gyenge felbontású fotókon, amilyen állapotban azokat a nyilvánosságra hozzák. Talán ez a magyarázata annak, miért kerülhette el a figyelmet bő negyven éven át.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az első felvételen semmiféle grafikai beavatkozást nem hajtott végre Skipper a nyíl és a feliratok elhelyezésén kívül. A környező felszín szándékos és túlságos kivilágosítása már az eredetileg közzétett felvételen is jelen van, emiatt is könnyen kerüli el a tárgy az ember figyelmét.

Figyeljük meg, hogy a kicsiny objektum teteje gömbformájúnak tűnik, s valamilyen, láthatóan igen vékony kocsányon ül alatta, s az is kivehető, hogy ez utóbbi valamiképpen rögzíti a talajhoz. Ha valaki közelebbről megvizsgálja, észreveheti a két kidülledő szemet, s éppen ez az, ami miatt ez a tárgy rendkívül furcsán fest, akár egy arc, minden tartozékával együtt. Az egész dolog úgy fest, mint egy felületesen kidiszített léggömb, a kocsányán ülve a talajhoz rögzítve figyeli, amint a kamerát tartó űrhajós és/vagy a holdkomp kamerája éppen rögzíti, a környező tájjal együtt.

Azt is figyeljük meg, hogy ezen a széles látókörő fotón, de az alább következő nagyított változatokon sem látható űrhajósok tevékenységének semmi nyoma, már ami a szóban forgó objektum közvetlen környezetét illeti. Ezért, amennyiben ott árválkodik egyedül, adódik a következtetés, semmiféleképpen nem köthető az űrhajósok holdi tevékenységéhez. Nézzük is meg az űrhajósok tevékenységének teljes hiányát az alábbi felvételen.

Másrészről úgy tűnik, hogy a tárgy egy nagyon enyhén sötétebb felszínen nyugszik, ez a horizont vonalától indul ki és nem sokkal közvetlenül a tárgy előtt ér véget, ahonnan tovább haladva lefelé némileg világosabb színű talaj következik. Ha valaki egészen közelről nézi meg a képet, ez a bizonyos határvonal a lentebbi, harmadik felvételen már jobban kivehető. Skipper véleménye szetint mindkét felület képhamisítási réteg, de ha így van, akkor egyáltalán miként maradhatott hátra egy ilyen rendkívüli megjelenésű tárgy a képhamisítási rétegek felvitelekor, illetve a mesterséges valóság megalkotásakor a tudományos adatok között?

Azért ez a felvetés, mert ha valóban képhamisítási rétegek, akkor nyilvánvaló, hogy elfedték az objektum körül munkálkodó űrhajósok tevékenységének nyomait. Amennyiben ez a helyzet, akkor az általuk a Holdra hozott tárgyról van szó, és a mi embereink tették oda, ahol most van. amennyiben így van, akkor ismét belefutottunk a soha véget nem érő képhamisítási történetek egyikébe. S éppen ez a baj e régi holdfelvételekkel, igen gyakran hiteltelenek.

 

http://www.lpi.usra.edu/resources/apollo/frame/?AS11-40-5854

A fenti második, harmadik és negyedik felvétel folyamatosan egyre közelebbi rálátást tesz lehetővé, s Skipper némi képtisztítást is alkalmazott. Mi ez tehát? Valódi vagy hamis? Amennyiben hamisítvány, akkor újabb elemmel bővül a holdfelvételek meghamisításának visszataszító története, és ideje tovább lépni. Ha azonban valódi tárgy, akkor valami szerves vagy élő dologról van szó, esetleg élettelenről? Olybá fest mint a jól ismert idegen forma, azzal a megkötéssel, hogy a szája csak részlegesen látható, szemüveget visel, és éppen előbukkant megnézni, mi is folyik a Holdkomp térségében. Túl sok mindent nem is tudunk ehhez hozzátenni.

Nézzük meg ismét a körülötte látható talaj háborítatlanságát. Valóban ez a halyzet, vagy a képhamisítás eredményeként állt elő ez a helyzet. Továbbá, figyeljük meg a balra lefelé vetett árnyékát is. Amennyiben ennek a bizonyos objektumnak az árnyékáról van szó, akkor észre kell vennünk, hogy éppenséggel az ellenkező irányba mutat, mint a környező többi tárgy árnyéka, még akkor is igaz ez, ha a többi tárgy árnyéka elég gyengén látható. Továbbá, amennyiben szilárd tárgy ról van szó, akkor viszont az árnyéka jóval vékonyabbnak és keskenyebbnek tűnik, mint amilyent elvárnánk egy ilyen jellegű tárgytól, abból kiindulván, hogy a felső része sokkal szélesebb az alsónál, feltéve, hogy nem lapos dologról van szó, ellentétben a gömbszerűvel, azonban ezt ebből a szögből nem tudjuk eldönteni.

A közvetlen közelében megfigyelhető képhamisítás magyarázatot adhat az árnyékkal kapcsolatos problémára, miként az űrhajósok nyomainak hiányára is. A felszín jellegzetességei tehát így módon értelmezést nyernek. Mindezek mellett Skipper úgy véli, habár nem lehet teljesen biztos benne, hogy az objektum nem utólagosan került az eredeti képre, azaz 1969-es képhamisítás, habár azt meg kell jegyezni, majdnem minden, amit csak ezen a felvételen látunk, teljes egészében hamis.

Legalábbis furcsa, hogy bárki, aki alaposan átnézte ezt a felvételt, bármikor is került erre sor, hogy a film anyagát átkonvertálta digitális formátumra, hogyan követhette volna el azt a hibát, hogy miközben eltünteti a képről a nyilvánosság számára nem odaillő dolgokat othagyja/létrehozza éppen ezt, az adott helyszínen meglehetősen érdekesen viritó tárgyat? Vagy igen nagy kockázatot vállalt, vagy meglehetősen humoros kedvében volt, netán a főnökei orra alá akart némi borsot törni…

Fontos tisztában lenni vele, hogy az Apolló-11 1969. júliusában végrehajtott holdi küldetéséről van szó. Tehát még minden sokkal inkább filmközéppontú az 1960-as években, 70 mm-es filmről van szó jelen esetben, a digitális technika jóval később vált általánossá, de akárhogy is, amit látunk, az a hivatalos szerveknek köszönhetően került át a filmről a digitális hordozókra, jóval később, mint amikor a fényképek maguk megszülettek, s vált aztán Interneten is elérhetővé. A helyszín – ami a Holdat illeti – állítólag a Tranyqility, és az űrhajósok a felszínen készítették ezt a felvételt, a parancsnok Neil Armstrong. Vagy pedig Edwar „Buzz” Aldrin a Holdkomp pilótája.

Csupán spekuláció, ám ha tényleg valami a valódi tárgy van a felszínen, akkor az valamiféle rejtett megfigyelés lehet, esetleg fejlett technológia alkalmazásával, annak ellenére, hogy nagyjából arc kinézetű, mégsem valószínű, hogy szerves. Figyeljük meg, hogy a gömb felső részén mind a szín, mind a mintázat igen hasonlatos a háttér színéhez és mintázatához, csupán halványzöld áttetsző árnyalatot adtak hozzá.  Amennyiben valódi, lehetséges lenne, hogy valamilyen vékony, mintás anyagról van szó, irányt mutatva a szerkesztési ponthoz? Valamit keskeny kocsány segítségével felfújtak? A gömböt valamilyen gázzal fújták fel, melynek optikai tulajdonságai vannak, visszatükrözvén a közvetlen környékének talaj-mintázatát?

Nagyon is lehetséges, hogy az űrhajósok nem voltak képesek észrevenni ezt az objektumot a háttérben, annak ellenére, hogy a fényképezőgépeikkel megörökítették azt. Amennyiben mégis látták ezt a viszonylag közeli tárgyat, és nem számukra ismerős dologról van szó, ez esetben elképzelhető, hogy valaki valamiféle kellemetlen szagot kezdtek el eregetni ruházatuk alsóbb részein.

A képhamisítási réteg felvitele megmagyarázza, miért csak ilyen keskeny az objektum alsó része, miért fest kocsányszerűnek. Logikus lenne a feltételezés, hogy valamiféle merev csőről van szó, mely a felszínhez köti ezt a tárgyat, mely gömbszerű és talán felfújható. Az alsó részének nagyobb szilárdsága sűrűbb anyagával magyarázható, emiatt jobban elnyeli a napfényt és enyhe árnyékot vet, míg a felső, kiterjedtebb rész bizonnyal sokkal vékonyabb, átlátszóbb, akár még lencseként is működhet, és ezért nem látjuk árnyékát, vagy azért, mert lapos, és nem pedig gömbszerű.

Mindez természetesen csak spekuláció. Akár valódi, akár hamis, a megjelenése és az általa felvetett kérdések meglehetősen szokatlanok. Akárhogy is, ellenőrizhető a hivatalos tudományos adatok között, a fenti hivatkozásokon ezek elérhetők. Gondolat ébresztőnek szánta Skipper, amikor bemutatta. Ha valódi, rendkívül különös. Hacsak valamilyen vicces hamisítás, akkor a képhamisítás lép az elsődleges elemzés tárgyává. Lehet választani.

Mindenesetre elképesztő, hogy a több évtizedes holdfotókról mi minden kerül elő, ha laposabban és közelről megvizsgáljuk a tudományos adatokat.

Vissza a nyitólapra