Az Apolló-csalás

Az Apolló valóság - 2.

  

 

További NASA hamisítások; van bőven belőlük.

 

 

 

Állítólag Cernant láthatjuk a holdautóban, Schmitt által lencsevégre kapva. Miért nem néz Cernan a fényképészre, és miért emeli fel magasra bal kezét mintha valakinek integetne a tenyerével?

 

A helyes válasz az, hogy bizonyára az űrközpontba érkező látogatókat szállító busz vezetőjének integet. A PAN állítása szerint ez a Cods Wallop, azonban elegendő pusztán egyetlen pillantást vetni a következő felvételre.

 

 

 

A fotó más szögből készült, azonban számos felvétel készült, amelyeken Cernan a látogatóknak integet.

 

A fenti azon sok-sok kép egyike, melyeket Tuttle eltávolított a NASA archívumából, amikor még a Photoshopnak csak kezdetleges változatát használták a hamis holdfotók előállítására. Ez megmagyarázza, a fenti kép miért (számos társával együtt), miért nem voltak soha sem láthatók az 1995. előtt megjelent könyvekben vagy magazinokban, stb. egyszerűen azért, mert még nem készültek el.

 

 

 

A holdautó nyilvánvalóan még a tollpihénél is könnyebb kellett, hogy legyen, hiszen hátsó kereke semmiféle nyomot nem hagyott, sem a kerék előtt, sem mögötte. Ilyen helyzet természetesen teljességgel lehetetlen, szóval, meg is magaráznám, miként lehetséges mégis.

 

A holdautót egész egyszerűen leeresztették a Langleyben felszerelt daruról az alatta elkészített hamis holdfelszínre. A NASA azután lefényképezte a holdautót, mielőtt az egyáltalán megmozdult volna. Ez magyarázza, miért nincsenek keréknyomok.

 

Remélem, ti a PAN-ok fogtátok ezt az információt, merthogy később nektek szegezem a kérdést.

 

 

 

A PAN állítása szerint a holdautónak szilárd kerekei voltak.

 

Nos, álljon itt ez a felvétel, csak Önöknek. A holdautót mutatja a Hold felszínén (kac-kac), és ott, a hátsó keréken, tisztán, mint a napfény illetve holdfény (kac-kac), látható a felfújáshoz való szelep.

 

 

 

Íme egy újabb felvétel, az LRC belsejében készült, nagyjából minden rajta van, ami az hamis Apolló holdküldetések előállításához szükségeltetett. A sajtóügynökségek számára átadott korai képek NEM voltak digitálisan feldolgozva. Aldrin állítólagosan a Holdon készült, vitatott képe, illetve azok a fotók, amelyeken Shepard és Bean tartják a zászlót, Young képe, ahol egyéb lábnyomok is látszottak a fotón, valamennyien az itt bemutatott hamis holdfelszínen készültek. Figyeljük meg a világűr feketeségét előállítani hivatott fekete táblát, és a hamis holdtalajt a földön szétszórva.

 

 

 

Idézzük fel ezt a felvételt az előző részből.

 

 

 

Nos, a NASA állítósa szerint az itt mellékelt kicsiny fotót az Apolló-8 űrhajósai készítették, miközben a Hold körül keringtek. Bárki, akinek egy búzamagnyi esze van láthatja, hogy nem mást, mint az előbb bemutatott modellt láthatjuk, csökkentett megvilágítási körülmények között. Bárki láthatja a hamisított nagy krátert; és vajon miért a fényszegény környezet, a felszín nem napfényben fürdik?

 

 

 

Ismét egy érdekes felvétel, fonalkeresztek nélkül, az Apolló-11 számlájára írva, amint a Hold körül kering. Sajnálatos módon, a felvétel valójában az LRC-nél készült 1989. június 13-án. Ez pontosan húsz évvel az Apolló űrhajók állítólagos holdkörüli pályára állása után történt. Újabb bizonyíték a sorban, hogy az LRC jóval azután is pazarolta drága idejét Apolló űrhajók/modulok használatára, miután a saga hivatalosan befejeződött. Miért? A válasz az, hogy továbbra is állítottak elő hamis felvételeket a jövőben átadandó a nyilvánosságnak, illetve sajtóhivataloknak, valamint azoknak a TV-programoknak, amelyek az Apolló programról kívánnak beszámolni. A NASA kissé meleget érzett a gallérja alatt, amikor 1989-ben Tim Furniss felbukkant. Könyvet írt a következő címmel: „Egyetlen kis lépés”. A könyv a holdi küldetésekről szólt, és Furniss annyi holdfotót akart, amennyi csak lehetséges volt. sajnálatos módon a NASA csak néhány holdfotóval rendelkezett (azokkal, melyek a hamis holdfelszínen készültek), ezeket ajánlhatta fel. A dolog meglehetős gyanút keltett, hiszen mindenki abban a tudatban élt, hogy kolosszális számú állítólagos holdfelvétel készült. A NASA eddig még elő nem fordult problémával szembesült. Azért, hogy folytathassák a hazudozást, szembesülniük kellett azzal, hogy rengeteg hamis képet kell előállítaniuk a jövőbeni publikációk számára.

 

 

 

Újabb figyelemre méltó felvétel, állítólag a Hold körül keringő űrhajósok készítették. Van vele valami probléma?

 

Nos, ha valaki nem vette volna észre, feltétlen vessen egy pillantást az a Hold hegyei/hegycsúcsai által vetett árnyékok hosszára. Ezeknek az árnyékoknak a hossza egészen rendkívüli, sok, sok, kilométer hosszúak.

 

Ilyen helyzet természetesen képtelenség. Az egyetlen ok, ami miatt az árnyékok ennyire hosszúak az, hogy a fényforrás mindösszesen néhány méterre helyezkedett el a Hold párizsi gipsz modelljétől.

 

 

 

Ezt a felvételt egy automatizált berendezés készítette a Hold körüli pályán keringve 1966-ban, legalábbis így mondják nekünk. Azonban drasztikusan emlékeztet az állítólag három évvel készült, a Hold körül keringő pilótás űrhajóról készültre.

 

Amit itt mondani szeretnék - és mondanivalómat egyenesen a PAN-nak célzom -, a kép alapján meglehetősen megalapozottnak látszik az a nézet, miszerint le lehet fotózni a földkeltét a Holdon ANÉLKÜL, hogy ember-vezette űreszközt küldjünk oda, VAGY pedig ez a felvétel is hamisítvány, az előzővel való egybevetés révén.

 

 

 

Ez a fotó 1973. december 11-én készült, az Apolló-17 útjának évfordulóján. A fotóhoz mellékelt szöveg a következőket állítja:

 

„Ketten az Apolló-17 legénysége közül csatlakoztak a repülésirányítókhoz az egy évvel ezelőtti történelmi holdraszállásuk alkalmával Repülésirányító Központban megrendezett ünnepséghez, magukkal vive az amerikai zászlót, melyet repülésük során magukkal vittek a Holdra.”

 

 Nos, álljunk meg ez pillanatra. Nem hagyta ezek szerint a Hold felszínén valamennyi expedíció a zászlót, mielőtt újra felszálltak volna a felszínéről? Dehogynem, hiszen láthatjuk, amikor a felszállásokkor meglebbennek (természetesen hamis felvételek).

 

SEMMIFÉLE zászlót nem hagytak a Holdon, merthogy SENKI sem járt ott űrhajós. A kezükben tartott zászló pontosan ugyanaz, melyet VALAMENNYI meghamisított küldetés során használtak, és amely VALAMENNYI hamis felvételen feltűnik, amelyen a Hold felszínén zászlót láthatunk. Miért is használtak volna fél tucat különböző zászlót, amikor ugyanazt az egyet is elő lehet venni újra és újra az ismételt hamis fotók elkészítéséhez.

 

 

 

Ezt a képet elneveztem az „Egylábú, hátrafelé sétáló asztroNOtának”. Ha valaki közelről megnézi, láthatja mire is gondoltam.

 

NINCSENEK mögötte lábnyomok, ám előtte van bőségesen. Ez vezetett arra a gondolatra, hogy hátrafelé sétált.

 

További elemzés kideríti, hogy teljes egészében elvesztette jobb lábát, hiszen bárki láthatja a hamis holdfelszínt ott, ahol a jobb lábának kellene lennie.

 

Amikor a hamis képek előállítása során valaki a „vágd ki és töltsd ki” technikát alkalmazza, gyakran követheti el ezt a hibát, ha nem ellenőrzi munkáját precízen.

 

 

 

Habár nem hamisítvány, csatoltam ezt a képet itt, mintegy háttér információként. Az Apolló aktákat láthatjuk, őrség felügyelete alatt, a Langley Kutatási Központban. Az anyagot Lyndon B. Johnson titkosította, és nem kerülhet tartalma nyilvánosságra 2026 előtt, amikor a NASA majd beismeri, hogy a teljes Apolló holdprogramot meghamisította. Azonban akkorra már nem okoz sokkhatást a bejelentés, hiszen a média nagy rész már most is tisztában van az igazsággal, a NASA által meghamisított Hold-küldetéseivel.

 

Kétségtelen, hogy akárkik is alkotják a PAN gyülekezetét 2026-ban, lesznek, akuk továbbra is azt állítják majd, hogy a Hold-küldetések valóságosak voltak.

 

 

 

 

A következő felvételen homokos felszínt láthatunk, holdcsizmával otthagyott lábnyomokkal, ezek PONTOSAN olyanok, mint az állítólag a Hold felszínén lévők, miként azt a fekete-fehér felvételeken láthatjuk. Vessünk egy pillantást a másik asztronautára és a holdautóra a háttérben, a fő látványossága azonban az előtér viszonylagos lapossága, és az az éles elhatároló vonal, mely elválasztja az előteret a néhány méterrel hátrébb lévő bokros vidéktől. Ugyanazt a taktikát alkalmazva mint Tuttle (Lásd Apolló-csalás), könnyedén oda tudjuk festeni a háttérbe a hegyes vidéket, befeketítjük az eget, és már meg is kapjuk a Holdon készült felvételt. Az újabb képet figyeljük. Valóban szükséges volt teljes hacukába beöltözni és feszíteni a homokos, sziklákkal teleszórt vidéken, csak azért, hogy a holdautót teszteljék? Nos igen, merthogy ez a kép és az előző is, éppen két fényképezkedési periódus szünetében készült. Éppen ezen az úgynevezett kiképzési időszakban készült fényképek közül alakított át később jó néhányat Tuttle és állították róluk, hogy eredeti, a Holdon, az Apolló űrhajósok által készült felvételekről van szó.

 

 

 

 

A bal oldali fotó a Kennedy Űrközpontban készült, azonban az előtérben látható sziklák ugyancsak hasonlatosak a jobb oldali fotón látható sziklatömbökhöz, erről a fotóról állítja a NASA, hogy a Holdon készült. hogyan tudott a NASA ilyen sziklákkal teleszórt tájat létrehozni MIELŐTT a Holdon jártak volna, és bármi tudomással rendelkeztek volna arról, milyen lehet a Hold felszíne?

 

A jobb oldali felvételen megfigyelhető hegyek párizsi gipszből lettek megformálva az USGS által, a NASA számára, hogy az elkészíthesse a hamis holdfelvételeket.

 

 

 

 

A következő felvétel Houstonban készült. azt mutatja, miként állított elő a NASA hamis holdkrátert. Pontosan ugyanez a kráter feltűnik nagyszámú holdfelvételen, ráadásul különböző küldetések alkalmával. Az Apolló-16 felvételén, amikor Charlie Duke egy kráter mellett áll, ez az a kráter. A durva széleket, a réseket és mélyedéseket a sziklatömbök között elsímították porral és faszénnel. E hamis kráter teljes egészében feltűnik még az eredeti durva formájában az Apolló-14, és -15 meghamisított felvételein, míg símább változatával az Apolló-16 és -17 hamis fotóin találkozhatunk.

 

Alább azt láthatjuk, miként jelenik meg ugyanez a kráter a NASA hamis holdfelvételein.

 

 

 

 

 

Okos emberek, köztük Armstrong & Co megpróbáltak elhelyezni olyasmiket, melyek hirdetőtáblának, kottatartónak és pogo ütőnek látszanak a Hold felszínén, ám közelükben egyáltalán NEM HAGYTAK lábnyomokat, miközben felállították őket. A középső képen mintha valamiféle egylábas csizmanyomokat látnánk. Bizonyára az a féllábú űrhajós lehetett, akit korábban említettem.

 

 

 

Ez a kép Buzz Aldrint mutatja az Apolló-11 kapszulában, visszatérőben a, hm, Holdról, ÉS természetesen a világűr feketeségében. De várjunk csak, átlátunk az űrkabin ablakán? Miért ragyog csodálatos világoskékben, bizonyítván, hogy a kapszula valójában csupán földkörüli pályán van. Valójában, ezt a csodálatosan ragyogó kék fény látjuk bevilágítani VALAMENNYI Apolló-küldetés kapcsán, az Apolló-8-tól az Apolló-17-ig, vagyis végtelenül egyszerű a dolog, VALAMENNYIEN a föld körül keringtek.

 

 

 

A Holdkomp elülső oldala olybá fest, mintha valaki egy hatalmas pörölykalapáccsal verte volna végig, vagy hasonlatos eszközzel; ám semmi másról nincs szó, mint egy kartonpapír-modellről, ilyen eszközt is bevetettek a hamis holdfotók előállítására. Csak abban reménykedhetünk, hogy az asztroNOták vastag sisakot viseltek, amikor valaki végigvert a modell elején.

 

 

 

Azok számára, akik nem hinnék el, hogy mindösszesen kartonpapír-modellről van szó, mellékeltük a következő felvételt.

 

A felvétel a Johnson Space Center 5-ös számú épületének belsejében készült.

 

Azt mutatja, hogy az asztroNOták különböző cókmókokat válogatnak hogy megépítsék a Holdkomp modelljét a hamis felvételek elkészítéséhez. Figyeljük meg a nyolcszögletű dobozt a középponttól balra, általában ezt használták fel a Modell Holdkomp megépítésére.

 

 

 

A következő fotó olyan szinten képtelenség, amire már nehéz szavakat találni. Állítólag az Apolló-16 Holdraszálló Egysége a Hold felszínén. Jól nézzük meg az alján látható aranyfóliát, és közben gondolkozzunk el azon, miért nem látható ez az aranyfólia az Apőolló-11 Holdkompján, habár tökéletesen ugyanarról a koncepcióról van szó. Aztán arra is kíváncsi lennék, miként szedték elő a Holdautót anélkül, hogy szétszaggatták volna ezt a fóliát. Az aranyfólia tetején valamiféle sötét anyagból készült anyagot láthatunk, szinte mindenfele. Mekkora rendetlenség, több, mint nevetséges. Nézzük meg a Holdkomp oldalát. Vékony fémlemezekből készült, egymáshoz szögecsekkel erősítették az elemeket, de lehet, hogy kartonlemezekről van szó, kétoldalú ragasztószalaggal rögzítve. Még az illesztéseknél sem tűnik símának, minden irányban felpuklisodik. Az alsó rész is hullámpapír-lemezeknek tűnik, ráadásul nem is illik pontosan a függőleges elemekhez. Ha ezt nevezik csúcsmérnöki munkának, ilyen rendkívül fontos küldetés számára, akkor én egy banánfa vagyok. Hát nem látjátok ti, PAN-ok (Professzionális Apolló Őrültek), hogy ez itt egy hevenyészetten összedobott munka, valahol egy földi stúdióban felállítva, hogy kedvében járjanak a hiszékeny embereknek, amilyenek ti is vagytok – ám soha nem szállt le a Holdra. Véletlenségből, a Grumman épített egy életnagyságú Holdkompot papírból, úgy gondolom, ez az.

 

 

 

A következő képen közelebbi pillantást vethetünk a Grumman Engineering állítólag rendkívül magas színvonalú munkájára, és azt is láthatjuk milyen elfuserált az egész, beleértve az alapanyagot is. Nézzük meg a széleket lezáró csíkokat, még csak nem is követik a megfelelő szöget, túlnyúlnak az oldalakon, vagy végig sem érik azokat. Réseket láthatunk az illesztéseknél. Ez vicc, hiszen óvodás gyerekektől jobb minőségű munkákat láthatunk, amikor például egy előadás kedvéért állítanak össze különböző épületeket. Szembesülnünk kell vele, az egész Apolló program nem volt más, mint színjáték, és az Apolló űrhajósai nem mások, mint bohócok. A haladás nevében kimondhatjuk, rendkívül értékelendő, hogy a Grumman Engineering kiszállt az üzletből, nem igazán szeretnék bármilyen eszközzel repülni sehova, amit ők építettek…

 

 

Minden embert be lehet csapni rövid ideig, néhány embert folyamatosan, ám nem lehet minden embert folyamatosan becsapni.

 

 

Forrás: http://apolloreality2.bravehost.com/

Fordítás: Aranyi László

 

 

És egy újsághír:

  

2006-08-16 12:09
Eltűntek a Holdra szállás eredeti felvételei

Az amerikai űrhivatal, a NASA nem tudja pontosan, hol lehetnek az eredeti felvételek az első Holdra szállásról - közölte a hivatal egyik munkatársa kedden. Azon a szalagon látható, ahogy Neil Armstrong, első emberként, a Holdra lép, és ezen hallható az asztronauta azóta szállóigévé lett mondta is: "egy kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek".

A NASA keresi az Apolló-11 legénységének 1969. július 21-i Hold sétájáról készült eredeti szalagot - közölte Ed Campion, a marylandi Goddard Űrrepülési Központ szóvivője. Valószínűleg ugyanis ebben az intézményben, vagy a nemzeti archívumban található a felvétel.

Az eredeti felvételeket körülbelül másfél évvel ezelőtt kezdték el keresni, miután a marylandi központban rájöttek, nem tudják, hol vannak. Az akkori személyzet ugyanis már nyugdíjba ment.

Az eredeti felvételeket három állomáson is rögzítették, Kaliforniában és két ausztráliai helyszínen. Innen átküldték őket a Goddard Űrrepülési Központba, majd pedig a nemzeti archívumba.

Richard Nafzger, a marylandi központ munkatársa szerint a keresés nem lesz egyszerű, mivel 2612 olyan dobozban vannak olyan szalagok, amelyek kapcsolatban lehetnek az Apolló-11 küldetésével. Mivel dobozonként általában öt tekercsről van szó, legalább 10 ezer felvételt kell majd átvizsgálni.


Az Apolló-11 űrhajón Buzz Aldrin és Michael Collins asztronauták utaztak együtt Neil Armstronggal. Utóbbi Holdra szállását a tévéközvetítéseken keresztül több millióan nézték végig a világon.

Független Hírügynökség

 

 

Vissza a nyitólapra