Az Apolló-csalás

Részletes beszámoló, miként hamisították a Hold-fotókat

  

 

Sokak meggyőződése, hogy valamennyi hamis holdfotó és videófelvétel egy távoli stúdióban készült, valahol a Nevada sivatagban – ez azonban nem igaz. Mind a videófelvételek, mind a fotók számos különböző helyen készültek, és a valódi videófelvételek ténylegesen távoli sivatagi helyszíneken készültek, ám évekkel korábban a hivatalosan datált hold küldetéseknél. Az egyik ilyen helyszín, melyet a NASA és az USGS választott ki, a Hopi Butte vulkanikus területen található Chezin Chotah volt. az USGS (Az Egyesült Államok Geológiai társasága) komolyan érintett volt a NASA számára nyújtott segítség kérdésében, hogy megtalálják a tökéletes helyszínt – a holdfotók hamisításához -, akárhogy is, nem más pénzelte ezt a társaságot, mint maga a NASA. Mint az a korábbi fejezetekben bemutatásra került, a hold küldetések meghamisításának tervezése és maguk az előkészületek egészen az 1960-as évek közepére nyúlnak vissza, nem valami olyasmi történet ez tehát, amit a NASA hirtelen eldöntött, közvetlenül az Apolló-8 indítása előtt. Nyolc szimulációs tesztet hajtottak végre. Nyolc szimulációs teszt ismert, mint AAP Tesz 1-től AAP Tesz-8-ig. A rövidítés: Apolló alkalmazhatósági Rendszerek. Az alábbi képen éppen az egyik helyszínt láthatjuk Chezin Chotahban. Az űrhajósok teljes ruházatban vettek részt ezeken a szimulációkon. Élő audió/videó kapcsolatban voltak keskeny hullámsávú mikrohullám tartományban az ADF-fel (Asztronauták Adat Bázisa), címe: 4. Utca, East Flagstaff, bő 130 km-re. Azért használtak mikrohullámú kapcsolatot, hogy senki se foghassa a kommunikációt, ha ugyanis rádióhullámokat használtak volna, fennállt volna a lehetősége annak, hogy valaki lehallgatja a beszélgetést. Érdemes alaposan megvizsgálni a képet miként állja körbe a legénység a hatalmas sziklát a fotó közepén. Ez az a szikla (A Tracy Szikla), ahol az Apolló asztroNOtája, Jack Schmitt készítette felvételét a Taurus Littrow völgy térségében a Holdon.

 

 

 

A biztonsági intézkedések, mint az várható is, rendkívül szigorúak voltak. A NASA-nak 100%-ig biztosnak kellett lennie abban, hogy senki sem téved véletlenségből a hamisításnak helyszínt adó területre. Ezt különbözőképpen érték el. helikopter körözött fent és figyelte a járműveket, esetlegesen melyik haladhat a célterület felé. Ha bármilyen járművet észrevették, s mozgásának irányát fenyegetésnek tekintették, jelet küldtek a legközelebbi őrjáratozó autónak, ők azután azonnal megközelítették a fenyegetést jelentő járművet, feltartóztatták, és visszafordították.

 

 

 

Járőr kocsikat valamennyi, a célterület felé vezető útra állítottak, a kísérleti területtől bizonyos távolságra. A járőr kocsik személyzetét távcsövekkel szerelték fel, hogy folyamatosan pásztázhassák az utakat, és azonnal észleljenek mindenféle közeledő járművet. Ilyen járőr kocsit láthatunk a képen, egy „nehézfiúval”. James Crossan kész arra, hogy bárkit visszafordítson, összeráncolva szemöldökét úgy tesz, mintha a fotós ott sem lenne.

 

 

 

 

A következő két felvételen a mikrohullámú kapcsolatot biztosító berendezéseket látjuk, egyik állomás a sivatag egy távoli pontján, a másik az ADF-ben, Flagstaffban, Kalifornia Államban.

 

 

 

 

A következő képen látható kissé ütött-kopott jármű a Holdkomp modelljéül szolgált, a sivatag különböző területeire vitték. Figyeljük meg a háromszögletű ablakot, mely az asztroNOtáknak azt a benyomást adja, mintha a Holdkompban lennének. Az asztroNOtáknak folyamatosan be kellett számolniuk arról, amit látnak. Ezeket a beszélgetéseket az ADF-ben felügyelték, aztán újra és újra átismételték, egészen addig, amíg nem tartotta az ADF munkatársai nem tartották kellően reálisnak. A felvétel a Holdkomp szimulátorából készült, így látták a Hopi Butte-t.

 

 

 

Újabb, A NASA által használt meglehetősen megkopott járművet láthatunk; szintén az Apolló holdküldetések meghamisításában kapott szerepet. A „Molabnak” keresztelt jármű a sivatag távoli pontjain működött átjátszó-állomásként közeli járművek között.

 

 

 

Az asztroNOták számos különböző helyet felkerestek a 60-as évek közepétől az Apolló korszak végéig, 1972-ig, agy úgynevezett szimulációs tréningek miatt. Az itt látható felvétel pontosan ilyen helyet mutat, Blackhawk Slide néven ismert. Könnyű belátni, miért használtak ilyen helyszíneket a holdfotók meghamisítására. Csak távolítsunk el néhány cserjét az előtérből (nagyjából fél óráig tart), és máris megvan a tökéletes holdfelszín, és nemcsak ez, de ott van mindjárt a „narancssárga talaj”, készen áll, hogy Mr Schmitt elmondhassa a híres megjegyzését: „Narancssárga itt a talaj, narancssárga talaj a Holdon.” Cernan és Schmitt egyaránt jártak itt 1972. októberében amikor eljátszották a „Hold Játékot”.

 

 

 

Végül egy diagramot mutatunk be, ezen látható hogyan rakták össze az egészet, miként jártak az asztroNOták a Holdon, miközben valójában a Föld egyik távoli sivatagi pontján tartózkodtak csupán. Miként az korábban elmagyaráztam, az asztroNOták beszélgetéseit mikrohullámú rendszeren át továbbították, így csakis az ADF tagja/tagjai figyelhették a beszélgetéseket Flagstaffban. Ezért az állítás, melyet sok PAN gyakran hangoztat, miszerint rádióamatőrök fogták kerti műszereikkel az Apolló beszélgetéseket, nem más, mint közönséges hazugság. Valamennyi, a tesztek során rögzített párbeszéd az ALSJ (a NASA egyik alszervezete) birtokában van. Az ALSJ természetesen azt állítja, hogy valamennyi szalag eredeti, s az Apolló holdküldetések során készült. Ugyan már.

 

Forrás: http://apolloinsider.bravehost.com/

Fordítás: Aranyi László

 

 

Vissza a nyitólapra