Az Apolló-csalás

A NASA Hold-küldetései meghamisításának háttere

 

Amikor az ember világűri utazásának megvalósítását tesztelték, először állatokat használtak. Soha egyetlen alkalommal sem használtak állatokat a Holdra és visszavezető út tesztelésére.

 

Ha a holdraszállás lehetséges volt – valójában nem volt az -, akkor az egyetlen logikus döntés az lett volna, hogy a világűri viszonyok tekintetében a legtapasztaltabb űrhajósokat küldjék az első Holdküldetésre. Olyan űrhajóst, aki már rendelkezik hosszabb idejű súlytalanságban eltöltött tapasztalati idővel. Az Apolló-11 Armstrong második, s egyben utolsó utazását jelentette, mely igazából alacsony földkörüli pályán történt.

 

Amikor az emberiség új, ismeretlen területekre kalandozik, ahová ráadásul fokozott kockázat társul, az első embertől, aki sikerrel teljesíti és visszatér, mindenféle okoskodás és logika azt kívánja meg, hogy legyen társa a másodiknak, vagy a továbbiaknak, segítse visszatérésüket iránymutatásával, jelenléte létfontosságú bármiféle felbukkanó nehézség kezelésére. Sem Armstrong, sem Aldrin, de egyetlen Apolló űrhajós sem, soha, egyszer sem csatlakozott kezdő űrhajósokhoz, tanácsaikkal segítve őket útjuk során. bámulatos dolog, valamennyi holdexpedíció biztonsággal leszállt kísérőnk felszínére és vissza is tért onnan a legkisebb probléma nélkül – persze a dolog mindjárt jobban megérthető, ha meggondoljuk, soha, a Hold közelébe sem jutottak, így természetesen már mindenre magyarázatot kapunk.

 

A legtöbb tapasztalattal rendelkező űrhajósoknak kellett volna az elsőknek lenniük a sorban, akik holdkörüli utazásra indulnak, 800.000 kilométeres űrkalandra. Azonban számos Apolló űrhajós tekintetében a helyzet az, hogy állítólagos holdraszállásuk volt az ELSŐ ÉS EGYETLEN űrrepülésük, e körülmény pedig meglehetősen különösen hat. Ugyancsak első idősök alkották a kommunikációs konzolok személyzetét az irányító központokban az Apolló küldetések során. igazából KÉT kommunikációs kapcsolat volt az Apolló űrhajókkal. Az első a KILÖVÉS IRÁNYÍTÁS (Launch Controll), ez tartotta a kapcsolatot az űrhajósokkal a fellövés pillanatától kezdve addig, amíg el nem érték a földkörüli pályát. Amikor eljutottak a földkörüli pályára, az űrhajósokkal való kommunikációt átvette „korlátozott számban, igen keveset ismerünk közülük”, akik a KÜLDETÉS IRÁNYÍTÁS (Mission Controll) személyzetét alkották. Így kellett tenniük, azért, hogy a KILÖVÉS IRÁNYÍTÁS ne lehessen tudatában a ténynek, hogy az űrhajók egyáltalán nem a Holdra indulnak. Mi más oka lett volna két teljesen különálló kommunikációs központ elállításának, és miért nem alkalmazzák manapság ezt a gyakorlatot?

 

1968-ban a NASA vezető űrhajósa, Deke Slayton (egyike a legfőbb csalóknak, akik az Apolló küldetéseket meghamisították), megtekintette a „2001 Űrodüsszeia” című filmet az Egyesült Királyságban, úgy hivatkozván rá, mint „a NASA Keleti Főhadiszállása”, itt történt, amikor körvonalazódott benne az elképzelés, hogy lefilmezzek a Holdkomp modelljét, valamint a parancsnoki kabintól való szétválasztását és dokkolását azzal. A felfelé száguldó rakétáról leváló fokozatának látványa szintén Kubrick filmkockái hatásának tudható be. Gondoljunk csak bele, hogyan tudna bárki is egy kamerát felszerelni egy rakétafokozta közepébe, anélkül, hogy az sült krumplivá égne? Mindezt csak egy mozifilmen lehet megvalósítani, és éppen ez az oka annak, hogy pontosan ezeket a képsorokat láthattuk, szorgalmasan meg is ismételték az Apolló-küldetések esetében, kizárólag a holdprogram kapcsán, soha más repülések alkalmával nem láthattunk ilyen felvételeket. TV-felvételeken láthattuk az állítólagosan a Földre visszasugárzott képeket a Holdkomp leválasztásáról, borotvaéles képeket láthattunk, akkor vajon a Hold felszínéről sugárzott TV adások miért voltak olyan hihetetlenül rossz minőségűek, elmosódottak, amikor az átviteli távolság pontosan ugyanakkora volt?

 

Tim Furniss könyvében, a „One Small Step” címűben, számos hivatkozást találhatunk mechanikus, elektronikus és egyéb súlyos meghibásodásokra lényegében VALAMENNYI Gemini és Apolló repülést illetően. Teljességgel hihetetlen, hogy az USA valaha is távolabbra jutott volna a világűrbe, különösképpen a Holdra és vissza, merthogy természetesen nem tette. Számos probléma kísérte a NASA-t folyamatosan az űrrepülésekhez kapcsolódóan jóval az Apolló program után is, úgy a mai napig. Amennyiben a NASA képes lett volna ilyen elképesztő űrtechnológiai bravúrra 40 évvel ezelőtt, akkor a fejlődés nem előre, hanem éppenséggel visszafelé halad.

 

Az 1980-as években, Reagan elnök Csillagháborús tervezete csúcsán, űrrepülőgép indult az űrbe, fedélzeti számítógépét úgy programozták, hogy képes legyen „befogni” egy, valahonnan az Egyesült Államok területéről,  egy 2000 láb magas hegy csúcsáról felbocsátott lézernyalábot. Sajnálatos módon valamennyi távolsági adat az űrrepülőgép számítógépeibe mérföldben volt megadva, következésképpen, a ”befogó” berendezést az egész bolygót elkezdte feltérképezni 2000 mérföld magas hegy után kutatva. Mivel nem talált, az űrrepülőgép a hátára fordult, és a külső világűrt kezdte pásztázni a lehetetlen nagyságú, 2000 mérföld magas hegyet keresve.

 

Az 1990-es években, az amerikai űrrepülőgépen, miközben dokkolni szándékoztak a Mír űrállomással, üzemanyag-szivárgást észleltek - üzemanyag szóródott szét, ahogy a Mírhez közelítettek. Az oroszok visszautasították az űrrepülőgép kikötésének lehetőségét, amíg a szivárgást meg nem szüntetik, hiszen a kiszóródó üzemanyag kárt  okozhatott volna az űrállomás érzékeny napelemeiben. A kommunista rendszer összeomlását követően, 1989-től, a NASA tudósai teljes hozzáférést kaptak az orosz űrprogramhoz és –technológiához; a kommunista korszakban ezt a területet szigorú titoktartás övezte. Amit az amerikai tudósok felfedeztek, sokkhatásként érte őket. Az oroszok olyan rakétahajtóművet fejlesztettek ki, mely 20 évvel előtte járt a NASA birtokában akkor lévő legjobbnak. Ez csak megerősíti azt a tényt, hogy az messze előtte járt az USA-nak technológiai téren, mint ahogy mindig is. Még manapság is, a NASA orosz űrhajókra bízza folyamatosan a Nemzetközi Űrállomásra történő teherszállítást, az űrrepülőgépek kapcsán jelentkező folyamatos problémák miatt.

 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az oroszoknak is voltak problémái/meghibásodásai, azonban ezek a problémák/meghibásodások gyakorisága messze alatta vannak annak a szintnek, amit a NASA valaha is elért. Az oroszok természetesen az elsők voltak az űrben, a Szputnyikkal, egy állat felbocsátásával, egy férfi világűrbe juttatásával, egy nő felküldésével, az első űrsétát ők hajtották végre, és végül az első űrállomás is az ő nevükhöz fűződik. Az USA paranoiát kapott a szovjet űrsikerek láttán, nem voltak képesek elviselni, hogy egy kommunista ország új technológiai megoldások tekintetéven képes legyen vezető szerepet betölteni.

 

Shepard 15 perces űrugrását követően hangzott el John F. Kennedy mára már hírhedtté vált beszéde, miszerint Amerikának embert kell juttatnia a Hold felszínére és biztonságban visszahozni onnan, 8 éven belül. Merész, meglehetősen hetyke és képtelen bejelentés egy mindösszesen 15 perces űrugrás után, mindösszesen 184 km-es magasságra feljutva a Föld felszíne fölé, amikor a Hold 384,000 km-re van. A tudósok akkor és ott pontosan tudták, a dolog teljességgel lehetetlen, ám Kennedy megmondta, amit megmondott, az USA pedig önmagát járatta volna le, ha nem hajtja végre a feladatot.

Az 1960-as évek közepére, és azután is, a NASA számára a helyzet egyértelművé vált, teljességgel lehetetlen embert juttatni a Holdra 8 éven belül. A NASA vezető hivatalnokai találkoztak teljes titoktartás mellett, és elhatározták, az egyetlen lehetőség ha meghamisítják az 1969-es holdraszállást, abban a reményben, hogy hamarosan ezt követően úgyis eljutnak oda, s akkor majd a korábbi hamis küldetéseket kicserélhetik majd eredeti holdfotókkal és filmekkel.

 

Sokan mutatnak Richard (Tricky DIcky) Nion elnökre, mint legfőbb csalóra, aki a valaha volt legnagyobb hazugságot követte el népe ellen. Ez azonban így nem pontos, hiszen az ötlet, mely a holdküldetések meghamisításához vezetett, az 1960-s évek elejére tehető, Kennedy mára már hírhedt kongresszusi beszédét követően. Ezért L. B. Johnson volt az, aki a legmélyebben ismerte a helyzetet és megtervezte a hamis holdrepüléseket, ő volt az is, aki az Apolló anyag többségét titkosítás alá helyezte, a nyilvánosságra hozatal dátumaként 2026-ot megjelölve. Nixon nem sokkal az Apolló-11 előtt vette át a hivatalát, ám folytatta a CIA által irányított hazugságokat, csak azért, hogy Amerika büszkeségét erősítsék, mely soha nem látott mélységekben leledzett. Minden egyes amerikai elnök, L. B. Johnsontól egészen Dubya Bushig pontosan tisztában volt azzal, hogy a holdküldetések hamisítványok, ám a CIA magasról kiterjesztette kezét és Amerika biztonságát hangsúlyozván, igyekezett szinten tartani a nemzeti büszkeséget.

 

 Eljutni a Holdra és vissza onnan, még messze előttünk áll a jövőben, manapság lehetetlen elérni, még költségek csökkentése érdekében létrehozott nemzetközi összefogás keretében sem. A NASA meghamisította a holdraszállást, azért, hogy ne váljon nevetségessé a Kennedy beszéd kapcsán, és hogy meggyőzzék a nyugati világot, jobbak a Szovjetuniónál űrtechnológiában, holott a valóságban nem voltak azok. Idestova negyven éve, hogy széles e világ előtt nevetségessé tették magukat, teljesen képtelen fotókat töltöttek fel az Apolló internetes oldalaira. Senkinek sem szükséges fényképészeti szakembernek lennie, hogy megállapíthassa, a felsorakoztatott képek 100%-a hamisítvány.

 

A NASA kifogása, miszerint azért nem mennek vissza a Holdra, mert nem engedhetik meg maguknak, meglehetősen szánalmas. Az Apolló-program állítólag 25 milliárd dollárba került éppen akkor, amikor az USA rendesen belekeveredett a vietnámi háborúba, mely önmagában 250 milliárd dollárjába került, azaz az Apolló-program tízszeresébe. Soha semmilyen konfliktusba nem merültek bele olyan szinten, ami Vietnámmal összemérhető lenne, akkor pedig miért ez a harmatgyenge kifogás, amikor a technológia négyezer szeresére fejlődött 1969. óta? Ha a NASA holdraszállása valóság lenne, akkor manapság eljutni a Holdra és onnan vissza, sokkal könnyebb lenne, mint 1969-ben, lehetséges, hogy annyiba kerülne, mint az Apolló, esetleg kevesebbe, mivel a technológiákat, a kísérleti és tesztmódszereket, beleértve az egyes berendezéseket, felszereléseket, nyilvánvalóan már kifejlesztették. Az ok, hogy mégsem tudnak visszatérni nagyon egyszerű, mert hogy a valóságban soha nem jártak ott. Képtelenség olyan helyre visszatérni, amit még soha nem kerestek fel.

 

1981-ben, az Apolló küldetések kapcsán már régóta szkeptikus Bill Kaysing felbukkant az Oprah Winfrey sóban, részletesen kifejtette, hogyan vezette féle a NASA az amerikai embereket azzal, hogy elhitette velük, embereket juttatott a Hold felszínére. A műsor előállítói által akkoriban végzett közvélemény-kutatásból az derült ki, az amerikaiak riasztó aránya, 60%-a vallja, a holdraszállást meghamisították. Azóta további 27 év telt el, és továbbra is tömegek meggyőződése, a NASA hazudik.

 

Bill Kaysing felajánlotta, élő tévévita keretében szívesen találkozna bármelyik Apolló űrhajóssal, NASA tisztségviselővel, vagy akár mindannyiukkal együttesen, szemben velük, ő egyedül, hogy megválaszolhassák a kérdéseket, bizonyíthassák az Apolló eredetiségét. Gondoljuk csak ezt végig. Amennyiben ezek az űrhajósok valóban a Holdon jártak, és a NASA tényleg embereket juttatott a Holdra, miként azt állítják, ebben az esetben abszolút semmi félnivalójuk sincs. Ráadásul ezen kívül nevetségesé tehetnék a kiívó felett emberek tízmilliói szemében, ehelyett, mind a NASA, mind az űrhajósok folyamatosan visszautasítanak bármiféle televíziós találkozás/vita részvételt. A dolog arról szó, hogy ez bizony már kemény dió lenne a számukra, egyszerűen NEM TUDNAK VÁLASOZLNI A KÉRDÉSEIRE. Nemrégiben Kaysing megvádolta a NASA-t az Apolló-1 kísérletben résztvevő három űrhajós meggyilkolásával, akik nem voltak hajlandók partnerek lenni semmiféle hamis holdküldetés megvalósításában. Ez már bőven kimeríti a rágalmazás bűntettét, amennyiben nem lenne igaz. Tett bármi jogi lépést a NASA Kaysing kijelentésével szemben, melyben gyilkossággal vádolja őket? Nos, természetesen nem. Mivel (A) az állítás esetlegesen igaz lehet, (B) ha nem lenne igaz, bármilyen jogi lépés felvetné a kérdést a állítólagos holdraszállások valóságosságát illetően, ez pedig már olyasmi, amit a NASA nagyon nem akar.

 

A „Földtől a Holdig” című tévésorozatban bemutatták, milyen könnyű volt létrehozni a holdi tájat és szimulálni a gravitációt. A film minden vonatkozásában tökéletesen azonos volt az eredeti Apolló filmekkel, s habár a filmsorozat felvételei stúdióban készültek, a film készítői ugyanazokat az elemeket használták, mint a hamisított Apolló-17 felvételek, ugyanazt a holdautót, melyet állítólagosan OTTHAGYTAK A HOLDON.

 

Sok-sok jól látható jele van a fényképfelvételeken és a filmeken annak a ténynek, hogy ezek bizony nem eredetiek, sok-sok rendellenesség van az állítólagosan a Holdhoz köthető adatokban, az egyes küldetéseket leírásában, és az űrhajósok nyilatkozataiban. Tudományos tény, nevezetesen a halálos sugárzás, ugyancsak bizonyítja, képtelenek voltak leszállni a Holdon és biztonsággal visszatérni a Földre.

 

Szó sincs róla, hogy az emberiség legnagyobb tette lett volna, miként az mondták nekünk,  az 1969-es, ám minden bizonnyal a leghatalmasabb szélhámosság, csalás, elhallgatás, hamisítás – hívjuk ahogy csak akarjuk -, a múlt században. A NASA megtagadja a válaszadást az Apolló program kapcsán, miként az űrhajósok sem hajlandók beszélni az állítólagos holdi küldetéseikről, miként az megtalálható az „Kiegészítő ismeretek”című fejezettben, Tim Furniss fikciókon alapul könyvében, a „One Small Step” címűben.

 

Elmondhatja bárki Armstrong viselkedéséből, arca látványából, a kilövés előtt készített interjú során, melyből egyértelműen látszik, pontosan tudja, közelébe sem fog jutni a Holdnak, a hazugságokra kényszerítik, millió és millió embernek kellett hazudnia. Ideges, keresgéli a szavakat, lefelé néz az előtte álló asztalra, mint valami kisfiú, akit leszidott a tanár. Így próbálta bűnösségét rejteni a kamerák előtt, nem úgy viselkedett, mint egy férfi, aki éppen most készül történelmet írni. A bűntudat mindhárom űrhajós arcán tisztán látható, mialatt a Hornet fedélzetén a karantén szobában tartózkodnak. Mindannyian erőlködve mosolyognak, de tartósan nem képesek rá. Arckifejezésük gyorsan újra felölti a mogorva ábrázatot, mintha azt mondanák „Nem akartuk az amerikai embereket így árverni.”

 

Van egy régi közmondás, eszerint: „Hazug embernek jó memória kell.” Sehol sem igazabb ez, mint az Apolló program esetében. A NASA folyamatosan hazudik, hogy a korábbi hazugságait elfedje, és ahogy újabb és újabb ellentmondásokat fedeznek fel a kutatók, akik a holdraszállásokat vizsgálják. Korábbi adatokat megváltoztatnak, eltávolítanak fényképfelvételeket, korábbi állításokat átértelmeznek, ezek a megoldások mind-mind azt igazolják, a NASA kapkod, a sarokba szorult és onnan nincs menekvés. Ezek az akciók a kutatásban részvevőket még inkább arra sarkallják, igazuk van, a NASA pedig csak blöfföl. Az a személy vagy személyek, akik folyamatosan túlzó állításokba bocsátkoznak, újabb és újabb hazugságokra kényszerülnek képtelen állításaik fenntartása végett. Pontosan ez a pont következett be 1999-ben, amikor NASA tisztségviselőket kérdeztek televíziós program keretében a holdraszállásról. Minden egyes fontos kérdés megválaszolását kikerülték, miként a hálót húzó halász a sziklákat.

 

Számos Apolló űrhajós már régóta halott, miként sok NASA tisztségviselő is, akik akkoriban részt vette a csalásban, következésképpen, a jelenlegi tisztségviselőknek, akik pontosan tudják, hogy az Apolló program csalás volt, nem mindig tudják pontosan, mit is kellene mondaniuk a nyilvánosság előtt. A legnagyobb elhasalást talán maga a NASA vezető, Dan Goldin követte el, akinek megbotlott a nyelve, amikor a UK TV újságírója, Sheena McDonald kérdezte 1994-ben. Azt mondta, az emberiség képtelen arra, hogy 400 km-es magasságnál messze jutva az űrbe elkalandozzon, mindaddig, amíg meg nem tudja oldani a kozmikus sugárzás problémáját. Bizonyára elfelejtette, hogy állítólag 27 űrhajós 400.000 km-re távolodott el a Földtől 26 évvel korábban.

 

Az 1960-as és 1970-es években jó néhány Harmadik Világbeli ország sodródott a kommunizmus felé, és az USA úgy értékelte, a kommunizmus elterjedésének legkisebb növekedése is, nem számít mennyire jelentéktelen, közvetlen fenyegetést jelent demokráciájára. Az USA, a CIA irányítása alatt, mindent elkövetett, hogy megállítsa ezt, lényegében mérlegelés nélkül cselekedett, igyekezett már gyökereiben elfojtani minden ilyen törekvést, és az sem számított, mennyire bizarr tervek szükségeltetnek ehhez. Abban az időben, miként manapság is, az oroszok jócskán az USA előtt jártak az űrtechnológia terén. A CIA úgy értékelte, hogy a kommunizmus felé sodródó országokat lenyűgözi az oroszok sikersorozata a világűrben, holott csak saját, demokratikusnak nevezett kormányzatuktól akartak megszabadulni.

 

A CIA úgy ítélte meg, hogy a munkásosztály tagjai, a kommunizmus felé sodródó országokban, alacsony intelligenciájúak, ezért kellően hiszékenyek ahhoz, hogy bármit elfogadjanak. Állítom, ez nem igaz, hiszen ott vannak például a kubai iskolák, melyekben 1969 óta mindig is úgy tanították, az Apolló holdraszállás csalás volt. Amennyiben az USA képes lenne a szuper humán technológiai hőstettel lenyűgözni a világot, akkor a világ országait megerősítheti abban, hogy az amerikai típusú demokrácia a helyes előrevivő út.

 

Mindez természetesen pusztán patetikus mozgalom volt a CIA részéről, ráadásul akkoriban tévesen is informálták őket, egyáltalán nem lehettek biztosak a jövőre vonatkozó hatásokat illetően, hiszen fogalmuk sem volt az útról, hogyan folytassák az Apollót követően. Amikor felteszik a kérdést, miért nem követte egyetlen egy holdi küldetés sem az Apolló programot, a NASA üres kifogásokkal jön csak, miszerint nem engedhetik meg maguknak. Az igaz valóság ezzel szemben az, hogy még a mai napig sem rendelkeznek az ehhez szükséges technológiával, 2008-ban, és természetesen képtelenek megtenni azt, amit állítólag már 1968-ban végrehajtottak az Apolló-8 útja során, azaz holdkörüli pályára állni.

 

A legelképesztőbb vonása mindennek az az, hogy egyes űrhajósok, mint Armstrong és Aldrin, miként vezethetett volna félre mindenkit ilyen eszközökkel. Mindketten igen magasan képzett vadász és berepülőpilóták, ezért nem sorolhatók semmiképpen a tökfej kategóriába, továbbá, rendkívüli magas intelligenciájú, magasan képzett szakemberek. Miként vehettek részt ilyen közönséges csalásban, mely kétségtelenül lelepleződik az esetet követő években? Sokan úgy hiszik, ők, és a többi űrhajós, tudatmódosító szerek befolyása alatt álltak, melyeket azokban az időkben általánosan alkalmaztak. Semmiféle nyomát nem találtam ennek az állításnak az alátámasztására. Az egyetlen lehetséges út az igazság kiderítésére az lenne, ha közvetlen beszélhetnénk Armstronggal vagy Aldrinnal, ám ez természetesen lehetetlen. Armstrong és a többi Apolló űrhajós, aki még éltben van, szigorú utasítást kapott, ne beszéljen a holdraszállás valódiságáról egyetlen riporterrel vagy oknyomozó újságíróval sem.

 

 

PAN

Professzionális Apolló őrültek

 

A folyamatosan növekvő számú bizonyíték, például a NASASCAM és más honlapok által nyilvánosság elé tárva, a NASA-nál és a Professzionális Apolló őrülteknél némi kellemetlen melegséget okozott a gallér alatt. Miért? Azért, mert pontosan tudják, ami megjelenik a NASASCAM oldalain, illetve az ott található hivatkozásokon, valójában a kőkemény tény. A NASA sarokba szorult, ahonnan nincs kiút. A Professzionális Apolló Őrültek (PAN) kétségbeestek és dühösek, hiszen élethosszig tartó fantáziálásuk intenzív kivizsgálás alatt áll, és darabról darabra hullik szét. Amikor viszont a mozaikok szorosan összeállnak a NASASCAM jóvoltából, meglehetősen fájdalmas lesz a dolog a NASA-nal mindenki számára, visszanyúlva az 1960-as évekig pontosan kiderül mit és miért tettek.

 

Íme néhány példa. A 2-es számú képre beállított hivatkozást a honlapomon 2003. januárjában feltörték. A képet eltávolították a hivatalos NASA honlapról, nyilván, hogy megkíméljék magukat a leégéstől, megszüntették az adott hivatkozást. Azonban sikerült újabb archívumot találnom, Tuttle nevével az alján, azt hozzárendelni a felvételhez. Közvetett bizonyíték, Tuttle volt az, aki létrehozta a hamis fotókat a NASA számára és közzétette azokat az Interneten.

 

Az egyik ostoba PAN azt állította, teljességgel lehetetlen, hogy Tuttle hamisította volna a felvételeket, hiszen mindösszesen 5 éves volt az Apolló-11 küldetése idején 1969-ban. Mindez csak azt mutatja, milyen hihetetlenül tökfejek valójában. Nyilvánvalóan még olvasni sem tudnak, hiszen az http://apollofake.bravehost.com/ honlapon az állítás időre vonatkozó állítás is egyértelmű, A NASA HOLDFOTÓINAK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGE HAMISÍTVÁNY. Közvetett bizonyíték, a PAN egyáltalán nem merülnek bele kutatás szinten alaposan a témába.

 

Egy másik PAN meglehetősen dühöz és zavart volt Arthur C. Clarke „lyuk a történelemben” megjegyzése miatt, és azt sejtette, Clarke beperelte a honlap szerkesztőjét, például engem, becsületsértésért. További bizonyíték, hogy a PAN nem tudnak olvasni, illetve nem kutatnak a témában. Clarke megjegyzése a „Dark Moon” (Sötét Hold) című könyvében jelenik meg, nyilvánvaló, hogy ez a bizonyos PAN nem olvasta a könyvet. Vagy Clarke maga tette ezt a megjegyzést, vagy nem. Ha nem ő tette, akkor a Sötét Hold szerkesztőjét/kiadóját perelhette volna be becsületsértésért és nem engem. Clarke egyébként mélyen érintett volt az Apolló holdküldetések meghamisításában, de gondolhatja bárki is, hogy ezt becsülettel el is ismerte volna? Nem, természetesen nem. De próbáljuk megmagyarázni ezt a PAN-nek. Teljesen értelmetlen, de számukra sokkal vonzóbb dolog fantáziavilágban élni, abban a téveszmében, hogy az ember valóban a Holdra utazott.

 

Egy másik PAN arról érdeklődött, honnan tudom, hogy Armstrong semmiféle, akármilyen, emlékkel sem rendelkezik állítólagos holdi küldetéséről. Az állítás a „One Small Step” című könyvben jelenik meg, egy fikció/fantasy műben, kifejezetten a PAN-nek írták, de nem derül ki belőle mi az állítás alapja, hagyjuk is meg számukra, hagy olvassák.

 

A PAN tömege állítja, hogy az Apolló adatok írásban szereplő értékek pontatlanok. Megismétlem: AZ OLDAL TETEJÉN EGYÉRTELMŰEN MEGADOM A HELYET AHONNAN AZ INFORMÁCIÓK SZÁRMAZNAK. Amennyiben az megadott értékek tévesek, melyeket két könyv is állít, akkor természetesen azok is pontatlanok. Ismét csak nyilvánvaló, a Pan nem végeznek kutatást a témában, vagy olvasnak bármilyen könyvet is az állítólagos holdküldetésekről. Gyakorlatilag, nem számít, hogy milyent.

 

Végül, egyike a PAN-nek, aki oldalaimat „ijesztőnek” nevezte, felvette a kapcsolatot tuttle-val, és megkérdezte, miért található az én APOLLOFAKE oldalamon hivatkozás az ő oldalaira, és amennyiben nem hamisított képeket a NASA számára, akkor miért nem tett törvényes lépéseket nevének és a hivatkozás eltávolítása érdekében. Tuttle nem tehetett törvényes lépéseket, hiszen pontosan tudja, ami az APOLLOFAKE oldalakon megtalálható, az a tényszerű igazság, az ő munkássága pedig bőséges megerősítést ad ehhez.

 

A Pan megkérdezte Tuttle-t is. Tuttle megtagadta számukra a válaszadást, és azzal fordult hozzájuk, soha többé ne lépjenek vele kapcsolatba, mert őt (Tuttle-t) soha nem zavarta senki az internetes oldal miatt. Gondoljuk ezt meg. Ha valaki ír egy cikket és olyasvalamivel vádol meg téged, amit soha nem követtél el, akkor azonnali lépéseket teszel a cikk eltávolítására. HA azonban az állítások megfelelnek a valóságnak, akkor hallgatsz, nem mondasz semmit, és reménykedsz, a dolog elhalványul. Amennyiben Tuttle megtagadta a válaszadást és a PAN-nek azt mondta, ne lépjenek vele kapcsolatba soha többé, nem hangzik nagyon hasonlatosan az előzőekhez? Igen sokszor találkoztunk már ezzel a hozzáállással az Apolló küldetések érintettjei kapcsán. Más szavakkal, pontosan tudják, az Interneten megjelent állítások teljes mértékben igazak, de nem hajlandók erről vitát nyitni, nyilvánvaló okokból. Azonban nem sokat tehetnek az állításokkal szemben, hiszen mélységes igazságokról szólnak. Azok, akik érintettek a holdküldetések meghamisításában, bizonyára már agyig vannak a PAN leveleivel, ezekben cáfolatot kérnek arra vonatkozóan, hogy mindenféle, a holdraszállás tényét megkérdőjelező állítást cáfoljanak meg. NEM FOGNAK válaszolni semmiféle kérdésre sem, akár mellette, akár ellene vagy csalásra vonatkozó állításoknak. Ezek a dolgok természetesen csak további bizonyítékot nyújt a tekintetben, hogy igencsak van rejtegetnivalójuk.

 

Csak meg kell nézned a PAN fórumait a http://badastronmy.com  és az http://apollohoax.net oldalakon, hogy meg lehessen látni, mennyire lunatikusak ezek az emberek. Azt állítják, hogy meg tudják cáfolni valamennyi ellenvetést a meghamisított holdküldetésekre vonatkozóan, azonban ezek a cáfolatok éppenséggel még jobban alátámasztják az egész küldetés abszurditását és ténylegesen hamis mivoltát, állításaik kirívóbbak még a hamis holdfelvételeknél is. Összes idejüket azzal töltik, hogy egetverő ostobaságokat írnak egymásnak. Ezeknek az egetverő ostobaságoknak, a teljességgel irracionális gondolatoknak ilyen aránya a pszichiátriai zárt osztály lakóiból árad csak. Az elküldött levelek tömege normális emberi lényre semmilyen hatást sem gyakorolnak. Amire a PAN-nek valóban szüksége van az a gyógyítás, felborult tudatállapotuk helyrehozatala, a felborult tudatállapoté, mely zavart gondolatokhoz és téveszmékhez vezet. Ilyen kezelések elérhetők, eredményükképpen pedig visszahozható zavart gondolkodásuk/gondolataik a normalitás síkjához igen közel, legalábbis többségüket tekintve. Aztán leülhetnek kényelmesen, teljes mélységben tanulmányozhatják s Apolló mögött rejlő valódi történetet. Amikor aztán tiszta képet kapnak, érezni fogják, milyen sok hiszékeny embert szedett rá a N ASA, elfogadtatván velük, hogy 40 évvel ezelőtt embert küldtek a Holdra. Amennyiben a PAN továbbra sem fogadják el a tényt, hogy a NASA az egész világnak hazudott a holdraszállással kapcsolatban, akkor számukra csak annyit tudok mondani: „Megkaphatod a magad csalását [fake-cake – szójáték] és meg is eheted, a többség azonban nem megetethető.” A szerző még csak tizenéves volt, amikor a Szputnyikot fellőtték. 40 éve foglalkozik űrkutatással, és ezért sokkal jobb helyzetben van, mint egy átlagos Professzionális Apolló őrült, amikor arról van szó, hogy a holdküldetések vajon valóságosak, vagy hamisítványok-e. És ez a történet vége.

 

 

Forrás:  http://apollotruth.bravehost.com/

Fordította: Aranyi László

   

 

Vissza a nyitólapra