Az Apolló-csalás

Hivatalos NASA fotók támasztják alá, az Apolló-küldetéseket meghamisították

 

 

 

 

Meggyőződésem volt, hogy Neil és Buzz valóban leszálltak a Holdra egészen addig, amíg ezt a honlapot meg nem láttam. Ez (az Apolló) sokkal nagyobb csalás annál, mint az én Watergate leleplezésem.” – Richard Nixon

 

 

 

 

40 év telt el azoktól az eseményektől, melyek soha sem történtek meg, s még mindig nagyon sok becsapható ember van, akik azt hiszik, hogy az ember eljutott a Holdhoz 1968-ban és vissza is tért onnan, hogy 6 hónappal később leszálljon; nos az alábbiakban ennek ellenkezőjét bizonyítjuk.

 

Az 1970-es években világszerte sok ember fogalmazta meg súlyos kétségeit a holdraszállás valóságosságát illetően, azonban nem állt rendelkezésre semmiféle anyag, mely a kutatások alapjául szolgálhatott volna, eltekintve néhány fotótól, melyek korlátozott számban napvilágot láttak az Apollóról szóló fikció/fantasy könyvekben.

 

Az Internet volt az, mely teljes mélységében rávilágított a NASA már 40 éve folyamatosan zajló csalására, hiszen az emberek innentől kezdve világszerte szinte teljes hozzáférést kapnak a NASA honlapjain közölt képekhez, és saját szemükkel láthatják, miként manipulálták a képeket és hamisították meg a hátteret.  1995. előtt ezeket a felvételeket nem lehetett látni, most azonban már elérhetőek.

 

Számos „hamis” fotó jelent meg a múltban is, emlékezzünk csak Cottingley tündér-fotóira. Háborús felvételek tömegét hamisították propaganda célokra, és szembesülnünk kell vele, nők „hamisították” ezeket éveken át, habár partnerük társaságában, ellentétben a NASA-val, aki az egész világot átverte. Bárki, aki „hamisít” olykor egészen sokáig megteheti lelepleződés nélkül. 40 év telt el, s a monda mára már sokkal képtelenebbnek fest, mint tette azt 1968-ban.

 

 

 

Nézzük meg ezt a felvételt a Holdraszálló Egységről (LM), az Aplló-17 küldetése során készült. Figyeljük meg a háttérben az apró fényes dombocska, kicsiny kráterekkel felette. Vessünk egy pillantást a sötét kráterrel a kép jobb oldalán, és az előteret a háttér távoli hegyeit elválasztó egyenes vonalat.

 

 

 

Nézzük meg a következő felvételen pontosan UGYANAZOKAT a felszíni vonásokat. Vajon hová lett a Holdraszálló Egység erről a fotóról, gonosz kis holdi csavargók ellopták? Nem. A NASA egész egyszerűen ugyanazt a festett hátteret használta fel a legtöbb holdfotó esetében az Apolló-17 küldetése során. Ott az apró fényes dombocska, az elválasztó vonal, a jellemző háttérfüggöny, ahogy azt felfestették a képre. A NASA folyamatosan ugyanezt a háttérfüggönyt használta, miközben azt hangoztatta, a felvételek a Hold különböző pontjain készültek.

 

 

 

Ugye már mondani sem kell, az újabb képen a háttér UGYANAZ, a kissé ideges asztroNOtával, aki keresi az elveszett Holdraszálló Egységét. A NASA egyfolytában ugyanezt a hátteret használta, annak ellenére, hogy az asztroNOták sok-sok kilométert távolodtak el a leszállási helytől négy teljesen különböző irányban.

 

 

A következő képen ismét csak UGYANAZT a hátteret látjuk (Istenem, már kezd unalmassá válni), és továbbra sincs semmi jele a Holdraszálló Egységnek. Az asztroNOta ezen a képen éppen halálra rémül egy kőszikla mellett. A látványt bizonyára a talajról messze a magasba felszálló másik asztroNOta kamerája szemszögéből követhetjük, miközben társa a sziklatömb mellett kétségbeesetten keresi elveszett Holdraszálló Egységét. Komolyra fordítva a szót, legyünk olyan tárgyilagosak, ahogy csak lehet. Ennek a fényképnek az előterében egy távoli, sivatagi helyszín látható. Az árnyékok valódi árnyékok, pontosan úgy, miként a Nap megvilágítja a Földet.

 

 

 

Ez a felvétel Patrick Moore „Küldetés a bolygókhoz” – című könyvében jelenik meg, és Mr. Moore állítása szerint Armstrong készítette, amint a Hold felé közelítettek, eközben az űrhajó ÁRNYÉKA is láthatóvá válta Hold felszínén. Mr. Moore azt is állítja, hogy a felvételen látható nagyobbik kráter (Maskelyne) 30 km átmérőjű. Ha ez igaz, akkor gigászi űrhajó lebegett a Hold felett. A NASA mostanában azt állítja, nem árnyékhatásról van szó, hanem a Parancsnoki Modul hajtóműrendszere a kamera látószögébe került. MIÉRT nem fényképezett Armstrong kissé balra, hogy a hátsó részen levő hajtómű ne takarja ki a felszín egy részét? Ha pedig a hátsó hajtómű ennyire kiemelkedő, akkor vajon miért nem jelenik meg egyetlen, állítólagosan a Hold körüli pályán készített felvételen sem. Ha valóban a hátsó hajtómű, akkor a körvonalainak sokkal élesebbnek kellene lennie.

 

 

 

Ez a színes felvétel egy holdszondát mutat, valahol egy távoli sivatagi helyszínen, itt a Föld bolygón, valószínűleg a kanadai arktikus területen, Devon szigeten, ahol most arra készülnek, hogy egy hamis marsrepülést összehozzanak. Miért repítette el a NASA a szondát egy távoli területre, csak azért, hogy ezt a képet elkészítsék,? És miért van körös-körül környezetében annyi holdbakancs nyom? A NASA technikusai holdbakancsot viseltek abban az időben? A homokos felszín némi söpréses technika alkalmazását is mutatja, nyilvánvalóan más lábnyomokat távolítottak el, melyek nem feleltek meg a holdbakancs koncepciónak.

 

 

 

Immár látható, vajon miért helyezte el a NASA az előbb bemutatott űrszondát ilyen távoli helyszínre. Ez ugyanis UGYANAZ az szonda, habár a felvétel más szögből készült.

 

A szonda magassága legalább kétszerese az asztroNOtának, és a felvétel nagyjából az űrszonda tetejének magasságából készült. Ez azt jelenti, hogy a másik asztroNOtának legalább 3,60 méter magas volt, vagy legalábbis hosszú létrát cipelt magával a Holdon.

 

 

 

A fotó John Young asztroNOtát mutatja, az állítólagos Apooló-16 küldetés alkalmával. A felszínbe, legyen az homok, nedves salak, vagy akármi alkotja is, jól kivehetően látszanak egyéb lábnyomok is. A lábnyomokat a jól ismert „parti csiga orrú cipő” hagyta (egy jól ismert márka az 1960-as évekből), esetleg női, stiletto típus.

 

A lábnyomok eszerint lehettek a fotóséi, aki véletlenül átsétált a „hold-beállításon”, vagy Mr. Young vitte el szíve Mrs.-ét a Holdra.

 

 

 

Úgy fest, ezen a képen az asztroNOta majdnem felbukik, testtartása ugyanis természetesen nem függőleges. Talán túl sok holdfényt ivott. A NASA-nak meg kellene szondáztatnia az asztroNOtáit, mielőtt a Holdra küldené őket a jövőben, kérdés, mikor kerül erre sor az elkövetkezendő negyven évben?

 

Ami a képet még szánalmasabbá teszi az az, hogy sem a zászlónak, sem a rúdjának semmiféle árnyéka sincs, nyilvánvalóvá téve, utólag került a képre (ráfestették), miután a fotó elkészült.

 

 

 

A következő két felvétel állítólag két különböző holdküldetés során készült, a -12-es és a -14-es alkalmával. Azonban az elsődleges és a másodlagos horizont-vonal nagyjából azonos, mivel hamisítvány (kilapátolták), a kráter a zászló mögött. Figyeljük meg, mindkét képen az asztroNOtának fognia kell a zászlót, az előző fotóval ellentétben, ahol csupán ráfestették azt.

 

 

 

Ez feltételezhetően Alan Shepard. Honnan tudjuk? Lényegében bárki lehet a szkafanderben, mellékesen Shepardöt eltávolították VALAMENNYI világűri küldetésből, szívproblémáira hivatkozva, az Apolló-8-at megelőzően.

 

Figyeljük meg az eldobott condomot az asztroNOta és az Holdraszálló Egység árnyéka között. Ezek az emberek bizonyára a „biztonságos szexet” gyakorolták már jó sokkal azelőtt, hogy divatba jött volna, vagy csak egyszerűen csak szexelgettek. Én inkább ez utóbbira szavazok.

A zászló árnyéka is egészen különösen fest.

 

 

 

 

A NASA a hamis holdfelvételeket eleinte a Langley Kutatási Központban készítette, Virginia államban. A későbbi felvételek többsége azonban (beleértve a nagy sziklákat is bemutató PAN-kedvenc felvételeket), már a Kennedy Űrközpontban készültek, és kerültek „feldolgozásra”. Figyeljük meg a háttérben a fákat és a sövényt, kedves dolog róluk tudni, hogy a NASA állította össze ezt a barátságos, vadak paradicsoma környezetet. A NASA számára balul ütött ki a dolog, hiszen ugyanezt a helyszínt használták a következő felvétel elkészítésére is, melyről azt állítják, Harrison Schmitt áll a zászló mellett a HOLDON. Nézzük meg a visszaverődést a sisakján, láthatjuk a háttérben a fákat, a sövényt, a madárfészkeket és mindent.

 

 

 

 

Az Apolló-16 felvételén, az asztroNOta árnyéka valahogy meglehetősen különösen fest, miként a Holdraszálló Egység árnyéka is. Az árnyékok nem párhuzamosak egymással, a zászló pedig ismét nem vet árnyékot. Figyeljük meg a hamis krátert a távoli hegyen, ás a hamis (kiásott) krátert közvetlen az asztroNOta mögött.

 

Most hasonlítsuk össze az előző képet az itt következővel. A NASA-nak bizonyára korlátozott számú háttér állt rendelkezésére, hogy felhasználhassa a hamis fotókhoz.

 

 Ez állítólagosan az 1-es állomás több mint két km-re a leszállási helytől, miközben a háttér és az előtér tökéletesen ugyanaz. Az az átkozott Holdraszálló egység hiányzik ismét csak erről a képről, kiemelték a területről, hogy ne zavarja a kilátást, elrakták valahova máshova. Újfent láthatjuk a kikapart kráter szánalmas látványát, olybá fest, mintha egy tekintélyes méretű kutya kaparta volna ki, miközben a csontját igyekezett eltemetni. Most már tudjuk, mit értenek az alatt, amikor a Holdjáróra hivatkoznak, nem másra, mint egy tüzelő kutyára

 

 

 

Íme egy asztroNota valamiféle ásószerszámmal. Talán a Holdjáró piszkát igyekszik felszedni. Egy dolog zavar engem, semmiféle nyomát nem látom a Rover tappancsainak. Bizonyára azokon a felvételeken van, melyeket még át kell néznem.

 

Ez a fotó az Apolló-17 gyűjteményéből való. Figyeljük meg a „kettős csúcsot”a kép bal oldalán, és a hegységet jobbra tőlük.

 

 

A „kettős csúcsú” hegy ismét csak látható ezen a fotón, ám az előtt tőle jobbra látható hegység mindenestől eltűnt. Először eltűnt a komplett Holdraszálló Egység, most eltűnik egy teljes távoli hegység, valami nagyon nem stimmel ezzel a helyszínnel. Úgy tűnik, hogy a NASA nemcsak azt a technológiát birtokolja, amivel embert lehet juttatni a Holdra, de képes teljes hegységeket is elmozdítani. Hihetetlen!

 

 

 

Nézzük meg a hátterét ennek az Apolló-17 által készített fotónak. Mintha már láttuk volna korábban, jó pár alkalommal, hiszen ez a leggyakrabban használt háttér az Apolló-17 hamis felvételeinek elkészítéséhez.

 

Figyeljük meg a leszálló létrát a Holdraszálló Egység jobb oldalán, a támasztó lábhoz erősítve.

 

 

 

Újabb felvétel az Apolló-17 Holdraszálló egységéről UGYANABBÓL a szögből és irányból. Mindezt megerősíti a leszálló létra helyzete, ugyanis tisztán látható jobb kéz felöl. A Holdraszálló egység felső része ELFORDULT, és az egyik lábat, a kép tetején, láthatóan amputálták, de úgy tűnik, mintha visszanőtt volna. De álljunk csak meg egy pillanatra! Mi ez a háttér? Nem tán felkapták az egész Holdraszálló egységet és átvitték valahova máshova. Huh.

 

 

 

Szent holdsziklák! A hegy ezen a képen hirtelen hihetetlen mértékben megdagadt, az asztroNOta holdautója ugyancsak megerősíti ezt a tényt. Mi okozhatta e hegység ilyen mértékű felfúvódását? Geológiai tevékenység volt vagy csak a klasszikus NASA festett háttérkép?

 

Véletlenségből, a holdautó pontosan 3,3 (10 láb) hosszú, a Holdraszálló egységnek sokkal nagyobbnak kellene mutatnia ezen a felvételen (a maga bő 9 méteres magasságával). Ne felejtsük el, a teljes alsó rész állítólag magában foglalja a leszálláshoz és a felszálláshoz szükséges rakéta-fozokatokat.

 

 

 

Észak Istene! Ezek az asztroNOták jobban tették volna, ha inkább a mélységekbe indulnak, vagy legalább arrébb cipelték volna a Holdraszálló Egységet. A távoli hegy egyre hatalmasabbra nő, és szinte már bekebelezi a Holdraszálló Egységet. Nem értem, miért tolta ennyire „hátra” a fényképész. Felejtsük el a Viegrát, a NASA-nal már megvolt a maga titkos formulája a dolgok méretének jelentős megnövelésére már az 1960-as években.

 

 

 

Ezen, az Apolló-15 által készült fotón azt láthatjuk, miként kezdi el a NASA egyesíteni a hegyeket a háttérben, ahogy az újabb és újabb hamis képek kezdtek megjelenni a -11/-12 és -14-es küldetések számára, kezdtek már érdektelenek és unalmasak lenni. Abban reménykedtek, sikerül felkelteniük a nyilvánosság érdeklődését, merthogy már egyáltalán nem érdekelte a dolog a társadalmat.

 

A lenyűgöző háttérképet különböző darabokból állították össze, és ezt a technikát használták az Apolló-17 küldetése során is, a Nagy Finálé összeállításához.

 

 

 

Ez a felvétel az Apolló-15 küldetés során készített két panoráma-felvétel összeillesztésével készült. Azonban az a kis fehér hegycsúcs a Holdraszálló egységtől jobbra pontosan UGYANAZ a hegy/domb, mely az előző képen is feltűnik (A nagyobb hegy mellett jobbról), hiszen csak egyik eleme a NASA sorozatának, melyeket hegyes háttér címszó alatt találhatunk. Erről úgy is meggyőződhetünk, ha egymásra tesszük a két képet, ekkor nyilvánvalóvá válik, pontosan UGYANAZ a méretük és UGYANAZ az alakjuk. Az előző felvételen a kis hegy/domb mellett egy jókora nagyot láthatunk, az viszont erről a képről eltűnt. Érthető, a NASA-nak igencsak meggyűlt a baja a méretes, és igencsak nehéz elemek cipelgetésével. Ami ugyancsak képtelenség ezzel a képpel az a következő: a Holdraszálló Egység NYÍLT TÉRSÉGBEN található, sík, sima térség, holott a következő képen, mely ugyancsak az Apolló-15 küldetése során készült, a Holdkomp körül kisebb és nagyobb kegyek csoportját láthatjuk, s a felszín is hullámos.

 

 

  

 

Ez a két kép minden felülmúl [szójáték cap it all – kapitális]. Az elsőn a Holdkompot láthatjuk, körülvéve magas hegyekkel. Valahogy nagyon nem illik az előző széles látómezőjű felvételhez, ahol a Holdraszálló Egységet nyitott, sík terepen figyelhetjük meg, hegyek SEHOL. A NASA azt állítja a következő foróról, hogy „viszonylag fiatal” kráter van rajta, valahol máshol a Holdon, habár, mindkét felvételnek UGYANAZ A HÁTTERE. Hát igen, a Holdkomp ismét eltűnik ezen az utóbbi felvételen. Ami a „viszonylag fiatal krátert” illeti, valójában „viszonylag fiatal”, hiszen hamiskráterről van szó, a NASA készítette néhány hónappal korábban, mint ahogy a felvételt elkészítették. Ez a hamis kráter ugyancsak látható az http://apolloreality.bravehost.com/ oldalon.

 

 

  

 

A következő két felvétel az Apolló-15 küldetésről való, azonban vegyük észre, a lejtő hajlásszöge mindkét fotón AZONOS. Mindezt alátámasztja a kisebb bemélyedés (hamis kráter), melyre mindkét fotón nyíl mutat. Azt is vegyük észre, a két felvétel háttere teljes egészben eltér egymástól. Az második képen látható kanyon valójában az egyik Devon-szigeti helyszín.

 

 

  

 

Folyamatosan hangoztatják nekünk, az amerikaiak voltak azok, akik elsőként eljutottak a Holdra, ám ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Az újabb fotópáros közül az elsőn teljesen tisztán lehet látni egy Lada elejét, ami számomra azt igazolja, az oroszok értek oda elsőként. Miközben az egyik asztroNOta a másik képen úgy tűnik nemet váltott, miközben a Holdon járt. Nagyszerűen látható karcsú dereka, bár az is lehet, túlságosan szorosra vette az általa viselt fűzőt.

 

 

  

 

A következő képen KÉT asztroNOtát láthatunk a fotón, ami azt jelenti, valaki más fényképezte le őket. Ha nem ez a helyzet, akkor annak bizonyítékát láthatjuk, milyen könnyű egy másik dolgot elhelyezni egy már létező fotóra. A NASA esetében a Földön felállított hamis háttereket használtak holdi felvételeik elkészítésére.

 

Meglehet, olykor tévedek, amikor azt állítom, hogy a Rover egy kutya volt, és alaposan megvizsgáltam a fotókat tappancsinak nyomát keresve. Nem volt ilyen szerencsém, azonban nyilvánosságra hozom ezt a képet, melyen tisztán kivehetően mutat egy macska kakit. A puha hamu vagy faszén, melyet az LRC-nél (Langley Research Center) használtak a HAMIS port holdfelszín előállítására, természetesen ideális a macskáknak. Mint valamennyien tudjuk, a cicák igencsak szeretik a puha talajt, sokkal könnyebben ki tudják kaparni a helyet, majd eltemetni „végterméküket”. A helyi macskák a hetedik mennyországban érezhették magukat, hiszen tökéletes helyet találtak ilyen jellegű dolgaik intézésére. A NASA személyzetének igencsak meggyűlhetett a baja az asztroNOták holdbakancsáról letakarítani a hatalmas mennyiségű macska kakit.

 

Akárhogy is, mindez már csak egy kis adalék a NASA TELJESSÉGÉBEN KÉPTELEN HAMIS HOLDFELVÉTELEIHEZ. Ha valaki további információkat szeretne a XX: század leghatalmasabb átveréséről, csalásáról, megtévesztéséről, hamisságáról, hívjuk ahogy akarjuk, olvassa el a szerzőhöz juttatott észrevételeket, vagy akár írjon neki személyesen is, az alábbi hivatkozáson: http://apollofeedback.bravehost.com/

 

 

Forrás: http://apolloscam.bravehost.com/

Fordította: Aranyi László

   

 

Vissza a nyitólapra