Az élő Hold

A Hold légköre

 

Van-e a Holdnak légköre? 

Ebben a részben fel fogjuk tárni ezt a lehetőséget. John Lear gyakran hangoztatja, és tartja azt a meggyőződést, hogy van egy vékony, de valódi légkör a Hold felszínén, ami rövid időre lehetővé teszi a légzést. Bár némelyek számára lehetetlennek tűnik erről megbizonyosodni vagy elhinni, megpróbáljuk összegyűjteni az erre vonatkozó tapasztalati bizonyítékokat. A végén az olvasó levonhatja a maga következtetéseit…

  1. Hold légköri adatlap – NASA

  2. Felhő az Alphonsus kráter fölött – 1956

  3. Hold-időjárásjelentés – 1966

  4. Kiterjedt légkör - magas tudományos érdeklődés

  5. Páracsomó vagy por Endymion közelében – 1946

  6. Még mindig él a Hold?

  7. Mulandó jelenségek

  8. Orosz tudósok szerint a bolygók légköre változóban van

  9. A Hold kiterjedt nátrium-légköre

  10. A korona hatás

  11. Felhők a kráterben – Apolló felvételek

  12. A Smart 1-ütközés porfelhőt kever

  13. Smart 1 becsapódás: villanás és törmelék – baleseti helyszín-vizsgálat a Holdon

  14. A Hold nátrium-légköre: Tanulmány egy négy holdfogyatkozáson át tartó megfigyelésről

  15. A Hold egének valódi színe

  16. Hold-„szökőkutak” – történetek a NASA-tól

 

Hold légköri adatlap

Napi hőingadozás: >100 K-től <400 K-ig  (kb.  -173-tól +127 Celsiusig)

A légkör teljes tömege: ~25,000 kg

Felszíni nyomás (éjjel): 3 x 10-15 bar  (2 x 10-12 torr)

Felszíni sűrűség: 2 x 105 részecske/cm³

Becsült összetétel (részecske/cm³):

Hélium 4 (4He) - 40,000 ; Neon 20 (20Ne) - 40,000 ; Hidrogén (H2) - 35,000
    Argon 40 (40Ar) - 30,000 ; Neon 22 (22Ne) - 5,000 ; Argon 36 (36Ar) - 2,000 
    Metán - 1000 ; Ammónia - 1000 ; Szén-dioxid (CO2) - 1000 
    Oxigén nyomokban (O+), Alumínium (Al+), Szilícium (Si+) 
    Foszfor (P+), Nátrium (Na+), Magnézium (Mg+)

 

A Hold vékony légkörének összetétele nem eléggé ismert és még változékony is, lényegében becslésekről van szó az éjszakai légkör összetevőinek felső határaira vonatkozóan. A nappali értékeket nehéz volt megbecsülni az Apolló űrhajóval érkezett űrhajósok felszíni kísérletei során keletkezett fűtőhatás és gázkibocsátó tevékenység miatt.

 

Forrás: NASA - Holddal kapcsolatos tények jegyzéke

 

Tehát az elejétől fogva látható, hogy IGEN, van ott egy légkör, bár a NASA adatai szerint vékony.

 

 

Felhő az Alphonsus kráter fölött

Kivonat

 

A tudósok éveken keresztül azt hitték, hogy a Holdon nyoma sincs gáznak vagy atmoszférának. Most van némi bizonyíték a légkörre, bár annyira vékony, hogy alig mérhető. A Rák-csillagköd eltűnése alatt a csillagászok a Cambridge-i Egyetem rádióteleszkópjának segítségével a csillagköd sugarainak csekély mértékű elhajlását észlelték. Ez az elhajlás egy vékony holdbéli atmoszféra miatt jöhetett létre.

 

1956-ban megfigyelők beszámoltak valamiről, ami úgy néz ki, mint egy felhő az Alphonsus-kráter fölött. 1958-ban egy szovjet csillagász, Nikolai A Kozyrev bejelentett egy látható kitörést a kráterből. Spektogrammot készített, ami megritkult gázok jelenlétét jelezte. Felfedezései nyomán kiújult a vita arról, hogy a Hold kráterei vulkáni vagy meteorikus eredetűek-e. Sok tudós úgy gondolta, hogy Kozyrev nem egy igazi vulkánkitörést látott, hanem gáz- és porfelhőt látott előtörni a felszín alól, amit valószínűleg a meleg okozott. Néhány kicsi kráternek Alphonsuson belül „fekete fényudvarai” vannak, amikről úgy gondolják, hogy annak az anyagnak a lerakódásai, ami megtöltötte a vízfolyásokat, amik mentén elhelyezkednek.

 

Forrás: Enciklopédia Britannica, 204895. cikkely

http://student.britannica.com/comptons/article-204895/moon

 

Hold-időjárásjelentés – 1966

Ma tiszta az idő, nincs kilátás esőre vagy zivatarra…

 

 

 

(LICKOBS9) 

 

Figyelem, extrém időjárás… Endymion hurrikán közeleg…

 

 

LICKOBSA Lick Csillagvizsgáló, 1946. január 17., 7:51 

 

A fenti két kép a Lick Csillagvizsgáló két fotójának másolata, amit 1946-ban néhány nap különbséggel vettek fel. A nagy fekete kráter Endymion... a másolatok „1 óra” pozíciónál helyezkednek el az eredeti képeken, amik alább elérhetőek. Amint látható, a második képet elhomályosítja néhány felhőforma, ami befed egy nagy területet.

 

Kép forrása: John Lear Hold-fotói az ATS-en

http://www.abovetopsecret.com/forum/thread225616/pg23#2522425

 

Kiterjedt légkör - magas tudományos érdeklődés 

Kivonat

 

Bár a Holdat erősebb vákuum veszi körül, mint amit általában a földi laboratóriumokban hoznak létre, annak légköre kiterjedt, és magas tudományos érdeklődésre számíthat. A két hetes nappali időszak alatt a holdfelszínről sokféle módon szabadulnak fel atomok és molekulák, a napszél által ionizálva, elektromágneses hatásoktól hajtva, ütközésmentes plazmaként. A Hold pályáján elfoglalt helyzete meghatározza a légköre viselkedését.

 

Ráadásul a felszín-közeli gázokon és a kiterjedt nátrium-kálium felhőkön kívül, amit a Hold körül észleltek (nézze meg az „Az ütközések és a vulkanizmus hatásai” c. részt alább) kis mennyiségű por kering a holdbéli felszín néhány méterén belül. Erről azt gondolják, hogy elektrosztatikusan „lebeg”.

 

Forrás: Enciklopédia Britannica, 54205. cikkely

http://www.britannica.com/eb/article-54205/Moon

 

Páracsomó vagy por

Nagyon érdekes ez a kis pamacs vagy felhő, miként világosan látszik, hogy felhő-szerűen fodrozódik, és úgy tűnik, mintha épp felszállna a felszínről. Ezt bizonyítja a „korona”-hatás. Ennek az oka az lehet, hogy eléri a légkör felső határát? Kondenzcsík-szerű hatás? Holdszél? Nincs rá mód, hogy ezt jelenleg megtudjuk, de a felhő önmagáért beszél.

 

EZ A RÉSZ ISMÉTLÉSE A 3. FEJEZET VÉGÉNEK:

A fenti két kép a Lick Csillagvizsgáló két fotójának másolata, amit 1946-ban néhány nap különbséggel vettek fel. A nagy fekete kráter Endymion... a másolatok „1 óra” pozíciónál helyezkednek el az eredeti képeken, amik alább elérhetőek. Amint látható, a második képet elhomályosítja néhány felhőforma, melyek befednek egy nagyobb területet.

 

Kép forrása: John Lear Hold-fotói az ATS-en

http://www.abovetopsecret.com/forum/thread225616/pg23#2522425

 

Még mindig él a Hold?

NASA Tudományos hírek, 2006. november 9.

 

A népi bölcsesség azt mondja, hogy a hold halott. A népi bölcsesség hibás lehet.

 

A helyszín az Ina elnevezésű furcsa kinézetű földtani képződmény, ami a Lacus Felicitatis-ban található, az ősi, megszilárdult lávatóban, melynek helyét a holdkoordináták szerint É-i szélesség 190, K-i hosszúság 50 fokán határozták meg. Az Inát először az Apolló űrhajósai vették észre, mondja Schultz. Amint lent látható, D alakú és kb. 2 km széles.

 

 

A bizonyíték, hogy Az Ina újabb keletű működést mutat:

 

Az Ina fényes és különleges színei vannak. A kövek és a Hold felszínén levő piszok az idő előre haladtával egyre sötétebbekké válnak. A sötétséget okozó hatás az „űr-időjárás”: a folyamatosan záporozó kozmikus sugárzás, a Nap sugárzása és a Holdnak csapódó meteoritok besötétítik a talajt. (Ennek a mechanizmusa túl részletes ahhoz, hogy itt megvitassuk, de a hatás javarészt vitathatatlan.) Az Ina mindazonáltal fényes, mintha friss piszok borult volna ki, és került volna felszínre. Továbbá Ina színei, melyeket egy spektrométer mért a Clementine űrszondán, hasonlóak a Hold legfiatalabb krátereinek a színeihez. De az Ina nem becsapódási kráter.

 

 

Fent: egy hamis színösszetételű fotó az Ináról és egy közei fiatal kráterről. A kék frissen felfedett titán bazaltot jelöl, míg a zöld nyomok éretlen (az időjárásnak nem régóta kitett) földet.

 

Ez nyilvánvalóan kigázosodásra utal: „Úgy gondoljuk, hogy volt egy hirtelen gázkibocsátás, ami lefújta a felszíni rétegeket, így felszínre kerültek az időjárás által kevésbé érintett anyagok.” – magyarázza Schultz. Ez nem szükségszerűen az aktív vulkanizmus jele. „Az Inánál levő felszín megjelenése nem utal heves magma-kitörésre, ami létrehozná a törmelékek látható sugarait egy központi kráter körül.” Helyette a gázokat évmilliókra vagy évmilliárdokra csapdába ejthette a föld alá, majd kiszabadíthatta – mondjuk – egy utóbbi „holdrengés”. Ez az értelmezés vonzó, mert az Ina két egyenes völgy vagy vízmosás kereszteződésében helyezkedik el, mint sok geológiailag aktív terület a Földön.

 

„Az évek során” - összegzi Schultz– „az amatőr csillagászok jelentették a gázkitöréseket, illetőleg fényfelvillanásokat, melyek a Hold felszínéről származnak.” Amíg sok hivatásos csillagász ragaszkodott hozzá, hogy a Hold inaktív, az amatőr észlelések nyitva hagyták a kétség ablakát.

 

Forrás: NASA Hírek, 2006. november 9.

http://science.nasa.gov/headlines/y2006/09nov_moonalive.htm?list920094

 

Átmeneti jelenségek

Szemelvények…

 

A holdfelszín alatti mélységből előtörő gázrobbanások adják a Hold meglepően friss felszínű kinézetét, ami megérne egy tanulmányt…

 

Amíg az aktuális tanulmány nem kutatott gázkibocsátások után, a NASA legutóbbi küldetése, a Lunar Prospector,  kis mennyiségű radon és polónium gázt talált a Hold felszínén. Ezekről azt gondolják, hogy más, nagyobb mennyiségű gázok kísérőjelenségei, mint pl. a szén-dioxidé, mely gyakran vulkáni tevékenységgel függ össze…

 

Ha a egy gázelegyről kiderül, hogy hidrogént, metán vagy vízpárát tartalmaz - mondja -, akkor a jövőbeli Hold-bázisokon üzemanyagként és ivóvízként lehetne használni…

 

Kivonat

 

A mai napig, a jelenség megértéséhez legközelebb azok a kutatók jutottak, akik 1972-ben elkezdték vizsgálni a Hold érintetlen alapkőzetét, amikor az Apolló 17 küldetés tagjai kevesebb, mint 3 méter mélyen fúrtak bele a sűrű talajba. Az aránylag fiatal jellegű felszín közvetlen hozzáférést biztosít az egyébként eltemetett sziklarétegekhez, mivel a gázokról úgy tartják, hogy kitakarították a 3-5 méter közötti talajréteget egy olyan mélyedésben, ahol már volt egy vékony réteg talaj.

 

„Fontos lesz megérteni az összefüggést a holdbéli talaj és alapkőzet között, a bányászathoz és az ott-tartózkodáshoz, ha egyszer elérünk arra a pontra.” – mondja Taylor.

 

A felfedezések szintén megmagyarázhatnák a holdfelszín ragyogó és színes foltjainak rejtélyes változásait, amit évszázadokon keresztül megfigyeltek.

 

A gázkibocsátás lehet a magyarázat néhány úgynevezett „átmeneti holdbéli jelenségre”, mondják a kutatók. De hozzáteszik, hogy a lehulló kövek és törmelékanyag, valamint az űrből becsapódó sziklák, szintén megmagyarázhatnak néhányat a megfigyelések közül.

 

Amíg a csupasz foltokat tovább vizsgálják, úgy tűnik, hogy a felfedezésük a válaszoknál is több kérdést vet fel. „Ez arra késztet bennünket, hogy eltöprengjünk, mi is a helyzet a legközelebbi szomszédunkkal, és milyen más titkok várnak még arra, hogy felfedezzék.” – monda Pieters.

 

Forrás: New Scientist hírszolgálat, 2006. november 8.

http://space.newscientist.com/article/dn10488-how-the-moon-sheds-its-skin.html

 

Orosz tudósok szerint a bolygók légköre változóban van

A Föld holdja légkört fejleszt. Továbbá, a Hold olyan légkört fejleszt, melynek az összetételét Dmitirev úgy említi, mint „nátriumot”. Dmitriev azt mondja, a Hold körül van egy 6000 km vastag nátrium-réteg, ami korábban nem volt ott. Nálunk pedig van ez a változás a Föld légkörének felső rétegeiben, ahol HO gáz képződik, ami nem volt ott azelőtt; egyszerűen nem létezett ilyen mennyiségben, mint most. Ez nem függ össze a globális felmelegedéssel, nem függ össze CFC vagy fluortartalmú szénvegyületek kibocsátásával, részben sem. Éppen ez mutatkozik meg.

 

Forrás: http://www.crawford2000.co.uk/planetchange1.htm

 

 

A Hold kiterjedt nátrium-légköre

 

 

A Hold nátrium-exoszféra külső határai

 

Egy új, nagy látószögű koronagrafikus képfeldolgozó rendszer használata a 2000. július 16-i holdfogyatkozás alkalmával a Hold nátrium-exoszférájának észlelésében 20 holdsugár értéket eredményezett, ami hozzávetőleg kétszerese a korábbi holdfogyatkozások idején rögzített vékonyabb mezőknek.

 

Forrás: Bostoni Egyetem

http://sirius.bu.edu/planetary/moon.html

http://sirius.bu.edu/aeronomy/2003gl017443outerlimits.pdf

 

 

A korona hatás

 

Por a horizonton

 

 

Ezt a meglehetősen látványos képet a Holdról a Clementine 1 űrhajó vette fel, és a fény, ami kivilágítja a Holdat, valójában a Földről visszatükröződő fény! A Vénusz szintén látható a távolban. A hatást a Hold atmoszférájában levő por okozza.

 

http://science.nasa.gov/headlines/y2005/07dec_moonstorms.htm

http://science.nasa.gov/headlines/y2005/30mar_moonfountains.htm

 

Lásd még...

http://www.thelivingmoon.com/43ancients/02files/Clementine_Moon_Glow.htm

 

 

 

 

 

 

 

Felhők a kráterben

Apolló felvétel

 

 

 

A Smart 1-ütközés porfelhőt kever

 

Nemrég az ESA Smart 1 nevű holdszondája becsapódott a Hold felszínébe, nagy porfelhőt keltve ezzel a légkörben… Légkör?

 

Az eseményt több forrás is filmre vette, és valóban tisztán látszik a porfelleg, a NASA és az ESA is „pamacs”-nak nevezi, annak ellenére, amit a légkör sűrűségéről mondtak nekünk. (Megjegyzés: a NASA soha nem jelentette ki, hogy nincs légkör.)

 

 

Becsapódási porfelhő
A
Smart 1 holdszonda becsapódásakor porfelhőt kavar

 

Ezt a mozaikot infravörös képekből készítették, melyeket a kanadai-francia-hawaii teleszkóp (CFHT) vett fel 2006. szeptember 3-án. Látható a villanás és a porfelhő, ami a Smart 1 becsapódást követte. A 15 felvétel, melyekből a mozaik áll, azzal kezdődik, amelyik a felvillanás idejében készült. Az ESA/CFHT jóvoltából. ID szám: SEM3353VRRE

 

 

A képek elemzése Christian Veillet által került hozzánk a CFHT-től, kijelenti, hogy törmelékfelhő emelkedett fel, amikor a Smart 1 becsapódott a holdfelszínbe.

 

Kép forrása: ESA

http://sci.esa.int/science-e/www/object/index.cfm?fobjectid=39968

 

 

Smart 1 becsapódás: villanás és törmelék -

a becsapódási helyszín vizsgálata a Holdon

 

 

Mi történt? Por a villanás után

Ahhoz, hogy megállapítsuk, a villanás mely része származik az ütközéstől felhevült holdbéli szikláról, és melyik az illékony anyagból, amit a szonda bocsátott ki magából, fontos a CFHT megfigyeléseken felül több optikai és infravörös hullámhosszban is méréseket végezni (2.12 mikron).

 

A CFHT a villanás utáni változások infravörös filmjének részletes elemzése során Christian Veillet kimutatta, hogy a kilövellt anyag vagy törmelék felhője körülbelül 130 másodperc alatt mintegy 80 kilométert tett meg. Christian Veillet vezeti a Smart 1 becsapódás megfigyeléseivel kapcsolatos nyomozást a CFHT-nél.

 

Forrás és további részletek:

http://www.sciencedaily.com/releases/2006/09/060911103731.htm

 

 

A Hold nátrium-légköre:

Tanulmány egy négy holdfogyatkozáson át tartó megfigyelésről

 

Eredeti cím: The Lunar Sodium Atmosphere: A Study as Observed Through Four Lunar Eclipses

Írta: Morrill, A. L.; Mendillo, M.; Baumgardner, J.

 

Összefoglalás

 

A hold nátriumlégkörét négy holdfogyatkozás alkalmával ábrázolták: 1993. november 29-én, 1996. április 2-án, 1996. szeptember 27-én és 1997. március 24-én, egy koronográf-típusú rendszer használatával a Bostoni Egyetemen, 4 hüvelykes távcsővel, ami a McDonald Csillagvizsgálóban, a TX-nél, La Palmánál, a Kanári Szigeteken található. A Holdat 5893A szűrővel képezték le egy FWHP-val a "16A" tartományban, beleértve a nátrium D1 és D2 vonalait. A fogyatkozás állapota lehetővé teszi, hogy megfigyeljék a gyenge holdbéli légkört, amikor a Hold fényes korongja árnyékban vagy félárnyékban van, ami jelentősen csökkenti a szétszórt fényt a rendszerben. A nátriumlégkört mind a négy esetben egészen tíz holdsugárnyi távolságig ki tudták mutatni. A ragyogó minták lényegében egyformák voltak az azimutot tekintve, továbbá sugárirányú mintázatot mutattak, sokkal jellemzőbbet, mint amilyent általában negyed-holdkor láthatunk, a napsugarak alacsonyabb beesési szöge mellett. Némi változékonyság mutatkozik viszont a négy adathalmaz között, az adathalmazok főbb vonalai az egyes fogyatkozásokkor figyelemre méltóan állandóak voltak az 1993-97-es események alatt. Ez állandó nátriumforrásra utal telihold idején.

 

Forrás:

http://adsabs.harvard.edu/abs/1997DPS....29.1310M

 

 

A Hold egének valódi színe

 

 

 

Alan Bean úgy ír a Hold egéről, hogy „olyan fekete, mint egy pár lakkcipő!”

 

A fenti képen használt szín egy olyan színábráról származott, amit John küldött Howard Mengernek... A színt emlékezetből választotta, ilyennek látta, amikor a Holdra vitték…

 

 

 

Forrás:

http://www.thelivingmoon.com/47john_lear/02files/Color_of_Lunar_Sky.html

 

 

Hold-„szökőkutak”

 

 

Októberi naplemente, Clearwater Beach

 

 

NASA Űrkutatás

Hold-források

2005. március 30.

 

1. kivonat

Az 1960-as évek elején Apolló 11 előtt, több korai Surveyor űrhajó, mely leszállt a Holdra, olyan képeket küldött vissza, amiken egy félreérthetetlen alkonyati sugárzás látható, mélyen a holdbéli horizont fölött, kitartva az után is, hogy a Nap már lenyugodott. Ezenkívül a horizont az ég és a felszín között nem tűnt borotvaélesnek, mint ahogy az vákuumban várható lett volna, ahol nincs légköri pára.

De mind közül a legbámulatosabb, hogy az Apolló űrhajósai, akik 1972-ben keringtek a Hold körül, többször láttak és lerajzoltak valamit, amit változóan „sávoknak”, „szalagoknak” vagy „szürkületi sugaraknak” hívtak. A látvány kb. 10 másodpercre tűnt fel a holdbéli napkelte előtt és a holdbéli napnyugta után. Szintén jelentettek ilyen sugarakról az Apolló 8, 10 és 15 fedélzetének űrhajósai.

 

 

Fent: balra az Apolló 17 űrhajósainak vázlata látható a holdbéli „szürkületi sugarakról”, jobbra Trudy E. Bell szerző felvétele a földi alkonyati sugarakról.

 

Itt a Földön látunk valami hasonlót: az alkonyati sugarakat. Ezek fény- és árnyéksávok, hegyvonulatok által keltve,  napkeltekor és napnyugtakor. Akkor látjuk a sávokat, amikor a fény átszeli a poros levegőt. Talán a hold szürkületi sugarait hasonlóképpen okozzák hegyek árnyékai, és a fénysugarak, melyek átszelik a lebegő holdport. Sok bolygókutató gondolta így a hetvenes években, és többen le is írták ezt a hatást.

 

De légkör nélkül hogyan lebeghetne a por magasan a holdfelszín fölött? Még akkor is, ha ideiglenesen szállt fel, mondjuk egy meteorit becsapódása során, a porszemcsék nem zuhannának gyorsan vissza a felszínre?

 

Hát nem – legalábbis nem a holdpor „dinamikus szökőkút-modellje” szerint, melyről nemrégiben publikált Timothy J. Stubbs, Richard R. Vondrak és William M. Farrell a NASA Goddard Űrrepülési Központjának Földönkívüli Fizikával foglalkozó Laboratóriumának tagjai.

 

„Úgy tűnik, hogy a Holdnak van egy vékony légköre, ez mozgatja a porszemcséket” - magyarázza Stubbs. „Arra használjuk a szökőkút szót, hogy felidézzük az elképzelést egy ivókútról: a víz íve, ami kijön a kútból, statikusnak tűnik, de tudjuk, hogy a vízmolekulák mozgásban vannak. Ugyanúgy a holdpor különálló darabkái is állandóan felugrálnak, majd visszahullnak a Hold felszínére, miközben egy olyan „por-légkört” idéznek elő, ami statikusnak tűnik, de állandóan mozgásban levő por-részecskékből áll.”

 

 

Hangfile, a "Hold szökőkútjairól: http://science.nasa.gov/headlines/y2005/images/moonfountains/audio/story.mp3

 

2. kivonat

„A Holdon nincs súrlódás. A Nap a port két különböző módon tölti fel elektrosztatikusan: maga, a napfény által, és töltött részecskék által, amik a Napból áradnak ki (a napszél által).

 

A Hold napos oldalán a Nap ibolyántúli- és röntgensugárzása annyira erős, hogy „kiüti” az elektronokat az atomokból és molekulákból a holdbéli talajban. Pozitív töltés jön létre, így a holdpor legapróbb részecskéit (méretük 1 mikron vagy kisebb) eltaszítja a felszín, és kirepíti méteres vagy kilométeres magasságokba, ezért a legapróbb részecskék elérik a legnagyobb magasságokat is” – magyarázza Stubbs. „Végül visszahullnak a felszínre, ahol a folyamat újra és újra megismétlődik.”

 

Ha a felvetődik a kérdés, hogy mi történik a Hold napos oldalán, utána az jön, hogy vajon mi történik az éjszakai oldalon. Stubbs úgy véli, ott a por negatív töltésű. Ez a töltés a napszél elektronjaiból származik, amely a Hold körül annak éjjeli oldalára áramlik. Valóban, a szökőkút-modell felveti, hogy az éjjeli oldal magasabb feszültségre töltődne a nappali oldalnál, és esetleg nagyobb sebességgel és magasabbra indítana ki porrészecskéket.

 

Nappali oldal: pozitív. Éjjeli oldal: negatív. De akkor mi történik a Hold terminátorán – a napkelte és a napnyugta mozgó vonalán, nappal és éjszaka között?

 

„Jelentős vízszintes elektromos terek alakulhattak ki a nappali és éjszakai területek között, úgyhogy lehet, hogy vízszintes por-mozgás van.” – spekulál Stubbs. „A por oldalról átszívódhat a terminátoron.” Mert a legnagyobb áramlások ugyancsak szabad szemmel nem látható, mikroszkopikus részecskékből állnának, egy űrhajós nem venné észre, hogy egy porszem húzott el mellette. Mindazonáltal, ha valaki ott lenne a Hold sötét oldalán jelezvén a holdi napkeltét, az űrhajós „egy furcsa, változékony sugárzást látna terjedni a horizont mentén, ami olyan, mint valami táncoló fény-függöny.” Egy ilyen látvány hasonlíthat egy halvány, földi sarki fényre.

 

Az űrhajósoknak tudniuk kell, mert a NASA azt tervezi, az elkövetkezendő években megint embert küld a Holdra. A mély, sötét kráterek olyan helyek, ahol lehet, hogy fagyott vizet találnak – ami kulcsfontosságú erőforrást jelent egy kolónia számára. Vajon az elektromos por sokaságával is találkoznak majd?

 

Szerző: Trudy E. Bell 

 

Forrás:

http://science.nasa.gov/headlines/y2005/30mar_moonfountains.htm

 

 

A holdpor dinamikus szökőkút-modellje

írta: Timothy J. Stubbs, Richard R. Vondrak, és William M. Farrell

 

A kutatás Apolló-korszaka alatt felfedezték, hogy a napfény szétszóródik a terminátoroknál, ami a horizont sugárzását idézi elő, és sávokat a holdfelszín fölött. Ezt megfigyelték a Hold sötét oldaláról napnyugta és napkelte alatt is, mind a felszínen, mind a pályán levő űrhajósok. Ezek a megfigyelések meglehetősen váratlanok voltak, mivel a Holdról azt hitték, tulajdonképpen egy érintetlen környezet, elhanyagolható légkörrel vagy exoszférával.

 

Bár Timothy Stubbs ebben a stádiumban vonakodik végleges összefüggést vonni a Földön látott szürkületi sugarak és az Apolló 17 űrhajósai által vázolt holdbéli sugarak között, maga az összefüggés már több, mint két évtizeddel ezelőtt is felmerült Aden és Marjorie Meinel csillagászok részéről, a meteorológiai optikáról szóló elbűvölő könyvükben, melynek címe:  „Napnyugták, szürkületek és esti égboltok”. (Cambridge Egyetemi Nyomda, 1983.)

 

Forrás:

http://www.lpi.usra.edu/meetings/lpsc2005/pdf/1899.pdf

 

Számos tanulmány közül csak egy feltételezi a hetvenes évek eleje óta, hogy a szürkületi sugárzás, amit a Surveyor leszálló-egységek lefényképeztek, és a holdbéli sugarak, melyeket az Apolló 17 legénysége látott, a szálló holdpor következtében alakultak ki. A tanulmány címe „Bizonyíték a holdbéli por-légkör létére az Apolló pályáról történt megfigyelések alapján”, írta J. E. McCoy és D. R. Criswell. (A hold- és bolygókutató konferencia kivonatai, 5. kötet, 475. oldal, (1974). Egy másik tanulmány: „A hold-horizont sugárzásának Surveyor általi megfigyelései”, írta J. J Rennilson és D. R. Criswell (A Hold 10: 121-142., 1974.)

 

A por elektrosztatikus levitációját szintén tanulmányozza a Dusty Plasma Group a Colorado Egyetem fizika tanszékén.

 

 

A hold-horizont sugárzásának Surveyor általi megfigyelései

 

J. J. Rennilson: A földtani és bolygó tudományok részlege, Kaliforniai Technológiai Intézet, Pasadena, Kalifornia, USA

D. R. Criswell: Holdtudományi Intézet, Houston, Texas, USA

 Érkezett: 1973. augusztus 13.

 

Kivonat

Minden egyes Surveyor, a 7., 6. és az 5. űrhajó is megfigyelt egy fénysávot a nyugati hold-horizont mentén a napnyugtát követően. Felmerült az elgondolás, hogy ez a horizont-sugárzás (horizont-glow, HG) napfény, ami egy vékony felhőben levő porszemcsékről (~10µ átmérőjű, ~ 50 szemcse/cm–2) szóródott tovább, mely felhő éppen a terminátor-zónában levő éles napfény-árnyékhatár fölött alakult ki ideiglenesen (kb. 3 óra erejéig). Az elektromosan töltött részecskék képesek „belelebegni” egy felhőbe intenzív elektrosztatikus mezők által (>500 V cm–1), melyek keresztülnyúlnak a napfény/árnyék- határokon. A horizont-sugárzás (HG) részletes vizsgálata (teljes fényesség, átmeneti jellemzők és főbb formák) megerősíti a felhő-modellt. A lebegő mechanizmusnak még további 107 részecskét kell kilőnie a felhőbe egységnyi idő alatt, mint amire a mikro-meteoritok képesek. Talán az elektrosztatikus szállítás a holdfelszín finom porának fő szállítási mechanizmusa.

Ezeket a következtetéseket alátámasztják a Kaliforniai Technológia Egyetem által végzett, NGR 05-002-158 jelzésű kutatási program, valamint, részben, a Holdtudományi Intézet kutatási programja, ez utóbbit az Egyetemek Űrkutatási Szövetsége végezte, NSR-09-051-001 megjelölésű szerződésszám alatt, a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatallal közösen. A publikáció helye: Holdtudományi Intézet, a tanulmány: 163.

 

Holdbéli napkelte/napnyugta kráter-sugarak

 

 

 

 

Ezek az események akkor történnek, amikor a napsugár - alacsony holdbéli magasságnál – keresztüljut egy kráterre jellemző leomlott falon. Bár ezek közül az események közül sok látható lehet a Hold felszínén, ez azoknak a gyakoribb sugár-eseményeknek a felsorolása, melyeket csillagászati magazinokban közöltek le, publikációkban, vagy olyan megfigyelőktől származnak, akik először észlelhettek egy sugarat, és jelenthették azt. Bár ezen események célzatossága nem akármilyen tudományos érték, egy szűk időkerethez kapcsolódnak – amikor is láthatóak – ez igazi kihívássá teszi őket a mohó hold-megfigyelők számára!

 

Forrás és háttér információ:

http://www.lunar-occultations.com/rlo/rays/rays.htm

 

 

Fordította: Füzes Zsuzsanna

 

 

Vissza a nyitólapra