(Újabb) épületek a Holdon

 

  

A múlt év végén a Holdra leszállt Csang-’e 3 kínai holdszonda kicsit felkavarta az égi kísérőnket már több évtizede övező állóvizet. Hosszú évtizedek óta az első űreszköz volt, amely sima leszállást hajtott végre a Hold felszínén. Sikeres célba jutása Kínát a 3. nemzetté emelte, amely képes volt robotberendezéssel elérni a Hold felszínét a Szovjetunió és az USA után. Ráadásul még egy holdjárót is, a Jáde nyulat is magával vitte, majd miután üzembe helyezték azt, két hétig sikeresen működött is. A holdi éjszaka lefagyasztotta. Szó szerint. A figyelem - a történteken túl - akkor irányult kiemelten a Csang’e 3 eredményeire, amikor az egészen más jellegű képeket kezdett a Földre sugározni, mint amilyeneket az Apolló-expedícióktól megszokhattunk. A kínai holdszonda képein ugyanis megjelentek a Hold valódi színei.

E valódi színekből azonnal kiderült, amit már eddig is tudtunk, hogy az Apolló-program valójában színjáték. Azóta már a rendező nevét is megismertük, Stanley Kubrickét. A felvételek stúdiófelvételek, a holdfelszíni képek a legjobb esetben is – legfeljebb - űrszondák által készültek, az Apolló űrhajósai sem ott, sem akkor, sem azzal a technikával soha, de soha nem jutottak el a Holdnak még a közelébe sem, nemhogy leszálltak volna rá és „biztonsággal vissza is tértek volna onnan”. Végre megláthattuk mi a különbség az Apolló-filmekhez használt kohósalak és a Hold felszínét valóban borító anyag között. Mind színben, mind szemcsézettségben. A kínai holdszonda fotóin nyoma sincs a Kubrick-féle hármas vágási technikának. Tehát eredetinek tekinthetők. És a valóságot ábrázolónak.

A kínai holdszonda első felvételein máris felbukkan egy szabályos épület. Hogy valóban épületről van szó és nem „fény- és árnyék játékáról” (a Hold esetében nem jöhet szóba – a NASA szerinti – a „szélfútta szikla szöveg...), arra bizonyítékul szolgál szabályos, csonka gúla alakú formája, a valamiféle kupola a tetején - és mintha bejárattal is rendelkezne. A Holdon a ritka légkör miatt a távolság csalóka, az épület méretét csupán becsülni lehet: néhányszor tíz méter lehet maximum.

1. ábra. A kínai Csang’e 3 űrszonda a Holdra szállását követően készítette ezt a felvételt, a kinagyított részen egy kisebb, piramisra emlékeztető épület látható.

 

A kínai Csang’e 2 holdszonda a követőjével, a 3-as számúval ellentétben a felszínre ugyan nem szállt le, ám holdkörüli pályára állt és onnan fényképezte égi kísérőnket. Az egyik képen egy kráterfal látható, közvetlenül a kráter peremén pedig egy (két)? hosszúkás épület, s ha tovább követjük szemünkkel a kráter szélét, valamint a kissé beljebb eső területeket, több lapos és/vagy kerek, illetve kupola formájú épület is megjelenik. Sajnos nem áll rendelkezésünkre jobb felbontású kép, pedig milyen jó lenne.

2. ábra. A kínai Csang’e 2 holdszonda a keringési pályájáról készítette ezt a felvételt. A kinagyított részeken a kráterfalon, szabályos szerkezetek láthatók.

 

Az épületek sajnos nagyon távol vannak, szinte a felismerhetőség határán, ám csoportosulásuk a kráter környékén azt sejteti, hogy esetlegesen valamiféle bányászati tevékenységről van szó. A szabályos – és ezért minden bizonnyal mesterséges – felszíni formákat mintha utak kötnék össze, ám ezt már korántsem jelenthetjük ki határozottsággal.

A következő említésre méltó felvétel ugyancsak a Csang’e 2-es kínai holdszondának köszönhető, ám amikor nyilvánosságra került, többen felismerték benne a Lunar Orbiter 6, amerikai holdszonda 1966-ból származó, 3085-ös számú felvételét! (éles szemű szakember volt az illető a javából!) A kínaiak nem először játsszák meg ezt a trükköt, első holdszondájuk fotói kapcsán „véletlen” belekevertek a gyűjteményükbe néhány Surveyor holdszonda felvételt is… Akárhogy is, a fotó előkerült, és bizony elég tekintélyes méretű épület-komplexumot láthatunk rajta. Jól kivehetők az éles, szögletes, a természetben „önmagától” létre nem jött felületek. A minden bizonnyal többszintes épület előtt kivehető egy felüljáró (híd?), háta mögött pedig, kissé távolabb, egy szerényebb méretű épületkomplexum, közvetlenül a kráter falához illeszkedve. Nagyságrendileg több száz méteres együttesről lehet szó. Rendeltetését illetően ismét csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Mivel kráterfal mellett található, ilyenkor a legelső szóba jöhető felvetés a bányászat lehet. Ám arról is lehet szó, hogy a mélyen a felszín alá lenyúló barlangrendszerek bejáratát „őrzi”, védi.

3. ábra. Az amerikai Lunar Orbiter 6 holdszonda eredetileg 1966-ban által készített, 3085-ös keretszámú, majd a közel 50 évvel később, a Csang’e 2 űrszonda felvételei között is megtalálható, lényegében azonos fotón, felbukkanó épület-együttes.

 

Unásig ismételhetjük a kérdéseket: kik? kikor? hogyan? stb. hozták létre ezeket a szerkezeteket, ám konkrét válasz helyett a szokásos lerázó és mellébeszélő szövegeket hallhatjuk, ha egyáltalán megszólalnak az illetékesek. Viszont, bátor és leleményes emberek példát mutattak, egész egyszerűen kiperelték az információt a NASA-ból, az FBI-ból és a többi állami szervből – az információ szabad áramlását biztosító törvényre hivatkozva. S mivel az USA-ban szokásjog van, a dolog innentől kezdve egyenes. Vagy majdnem az. Be kell őket perelni!

Amennyiben a Holdon nem lenne semmi „érdekes”, akkor vajon mi a magyarázat arra, hogy 1994-ben a katonaság is odaküldött egy űrszondát, a Clementine-t? A felvételei döntő része soha nem került nyilvánosságra, ám amelyek előkerültek, vagy igen súlyos hamisításokon estek át, vagy ha ez nem történt meg, bizony mégiscsak figyelemre méltóak, nem arról szólnak, hogy a Hold halott, kopár és lakatlan égitest lenne…

A De Moraes kráterben látható az alábbi szabályos szerkezet. A rendeltetéséről még csak tippelni sem tudunk. Azzal kapcsolatban is csak sejtéseink lehetnek, hogy vajon a hengeres (tartály?) rész alatti sötét terület csupán árnyék, vagy magának a szerkezetnek a tartozéka. Bármi lehet. Kizártnak tartom, hogy akár ezt, akár az alább említésre kerülő Clementine felvételt ne vizsgálták volna ki alaposan és ne derítette volna fel részletesen a jelenleg is a Hold körül keringő valamelyik amerikai űrszonda.

4. ábra. A Clementine holdszonda felvétele a De Moraes kráterről. Ugyancsak szabályos szerkezetet láthatunk benne.

 

Az eddig tárgyalt épületek-struktúrák maximum néhány száz méteres nagyságrendűek voltak. Ám mit mondjunk a Clementine holdszondának a Hold déli sarkvidékéről készült, mozaikdarabokból összerakott felvételén látható gigászi formára?  Azon ugyanis a 85° nyugati irányban, egy nagyjából 170(!) km hosszúságú, hatalmas, elképzelhetetlenül nagy, téglalaphoz közelítő formájú alakzat látható. Természetesen magát a kérdést sem érdemes feltenni, hogy ugyan mi lehet ez, hiszen választ úgysem kapnánk. Mindenesetre, döbbenetesen nagy a szóban forgó objektum. Árnyékát és oldalfalát vizsgálva azt is könnyen beláthatjuk, hogy nem csupán arról van szó, hogy egy 170(!) km hosszú téglalap heves a Hold porában, hanem bizony a magassága is tekintélyes, legalább 20(!) km, azaz kettő és fél darab Csomolungma, a szélessége pedig kb. 40 km. Lenyűgöző gigász.

5. ábra. A Clementine – katonai űrszonda – a Hold déli sarkvidékének térségében képezte le ezt a gigászi, 170(!) km-es oldalhosszúságú, téglalap alakú struktúrát.

 

Olykor aztán a szerencse és/vagy a hanyagság is a kezünkre játszik. Az egyik NASA alkalmazott, miközben sajtótájékoztatón vett részt, karjával egy – korábban – a kezébe nyomhatott fotón könyökölve adja elő – bizonyára –, jól betanult szövegét, a világűr és a különböző naprendszerbeli égitestek által jelentett szörnyű veszélyekről, és az emberre leselkedő súlyos és talán túl sem élhető megpróbáltatásokról, ha meg akarja látogatni őket, ám egy szemfüles újságírónak köszönhetően az ország-világ elé került, miket is nézeget azokban az időszakokban, amikor nem a hivatalos és kötelező mellébeszélésnek tesz éppen eleget…

6. ábra. Az egyik sajtótájékoztatón valamelyik NASA alkalmazott éppen egy nem hétköznapi holdfotón könyököl.

 

A karja alatt a kráteres felszín (éppen a kráterek jellemzői utalnak inkább a Holdra, mint a Merkúrra), egy tekintélyes méretű, négyzetes struktúrát hordoz. Bizonyára valamiféle épületet. Ha ezek után a NASA bármelyik képviselője kijelentené, hogy ők aztán semmit nem titkolnak, és a NASA valamennyi űrprogramja a legteljesebb nyilvánosság bevonásával zajlik, akkor abban a pillanatban elárulná magát, hogy ismét nem az igazat mondja. Ahogy azt már megszoktuk tőlük. Ám minden egyes megtévesztő és félrevezető szövegükkel csak önmagukat teszik még jobban és egyre jobban nevetségessé…

7. ábra. Az előző fotó kinagyított részletén jól látható a hatalmas négyzetes alakú komplexum. Minden bizonnyal – valamiféle – épületről van szó.

Aranyi László