Az élő Hold

Mozgó objektumok a Holdon

 

Luner Orbiter 5

 

 

 

Fotó: NASA/NSSCD

http://nssdc.gsfc.nasa.gov:80/imgcat/html/object_page/lo5_h168_2.html 

 

 A történet a NASA szemszögéből

Luner Orbiter 5

168 – H2 rácspont

 

Egy lezuhant sziklatömb nyoma a lejős hegyoldalon és maga a szikladarab a Holdon.

 

Luner Orbiter 5 felvétele egy sziklatömbről  (a kép közepétől kissé jobbra), mely legördült és lecsúszott egy lejtős hegyoldalon, nyomot hagyva maga után  a Hold felszínén. A helyszín a Vitello kráteren belül van, láthatóak a történés nyomai, a hold felszínén érvényesülő gravitáció hatása. A holdi felszín változásaiért alapvetően a meteorit- és a mikrometeorit záporok tehetők felelőssé. Észak felül található.

 

 

Hely- és időadatok

 

5. küldetés

Helyszín: Vitello kráter

Rácspont:168

Dátum/idő (UT) 1967. augusztus 17. 4:04:40

Távolság (a felszíntől): 172 km

Központi szélesség/hosszúság (fokban): -30.54, 322,4

Keringési szám: nincs adat

 

 

NSSDC Fotó Katalógus: http://nssdc.gsfc.nasa.gov:80/imgcat/html/object_page/lo5_h168_2.html

 

USGS Versió – Adathozzáférés: nagyon nagy felbontás

http://astrogeology.usgs.gov:80/lo-cgi-bin//vhFrameListPage.pl?mission=5&frame=168&site=41&siteName=Vitello

 

A Lunar Orbiter program felelevenítése: a Hold nagyon nagy felbontású látványa:

Egy .PDF file, részletes beszámoló a „vándorló sziklákról”, pontos mérték-adatokkal.

http://www.thelivingmoon.com/43ancients/03PDF/2143.pdf

 

„A Lunar Orbiter 5 a Vitello-kráter központi csúcsa térségében rögzítette az itt bemutatott bizonyítékot a Hold felszínén mozgást végző objektumokról. Az eredeti felvétel erősen kinagyított részletén, az apró  is összetevőket is felfedezhetünk, két kőtömböt, melyek a hegy lejtőin gurultak alá, balról jobbra. A nagyobbik pontosan a kis kráter felett, nagyjából 25 méter átmérőjű és elegendően szabálytalan formájú ahhoz, hogy kiválóan látható, mintegy 300 méter hosszú nyomot hagyjon maga után. Fényesen ragyog, és hosszú árnyékot vet a kráter belsejében. A kép felső szélének közelében egy 5 méter átmérőjű objektum látható, a maga háromszögletű árnyékával, 400 méteres pályát hagyva maga után. George Leonard állítása szerint, a felső objektum először ki és felfelé haladt a kráterfalon, mielőtt legurult és megállt volna jelenleg megfigyelhető állapotában és helyén.

(NASA, VII Gassendi S 2.4)

 

David Hatcher Childress

Földönkívüli régészet (1994)

 

További információk a Vitello-kráter melletti legördülő sziklákról:

http://www.astrosurf.com/lunascan/boulder.htm
 


 

A bányászati tevékenység kérdése

 

    

 

Megjegyzések:

Az UFO-k valóságosak, fórum: http://www.etcontact.net/forums/ForumMessage.asp?ID=16859  

UFO-hívő

2005. május 21. 19 óra 2 perc 5 mp.

 

Idegen gépezetet pillantottak meg a Holdon 1967-ben.

1967. augusztus 5-én a, Lunar Orbiter 5 jelzésű mesterséges hold készítette a jelen beszámolónk kezdő fotóját. Olyan objektumot mutat, mely határozott „nyomot” hagyott maga után a Hold felszínén. A NASA állítása szerint egy hegyről leguruló sziklatömböt láthatunk, ez hagyta maga után a nyomot a Hold talaján. Ezzel a magyarázattal azonban akad egy kis probléma.

 

  1. Figyeljük meg, az objektum által maga mögött hagyott „nyomot”, azt láthatjuk, pontosan olyan széles, mint maga az objektum. A leguruló sziklák saját maguknál minden esetben keskenyebb nyomot hagynak. Ha valami itt ténylegesen legurult, annak sokkal inkább hengeres alakúnak kellett lennie, semmint aránylag gömbölyűnek.

  2. Tekintsünk ismét a „nyomra”, látható, az objektum egyenesen keresztül haladt egy bemélyedésen, anélkül, hogy a legkisebb mértékben eltért valamerre mozgási iránya, vagy akárcsak megragadt volna a bemélyedésben. Aztán hegynek felfelé indult, kifelé a bemélyedésből, egyenesen haladt, töretlen pályán.

  3. Miként hagyhat egy leguruló szikla ilyen komplex mintázatot, amit a „nyom” esetén megfigyelhetünk? Ha ez valóban egy szikla, amely elég kerek ahhoz ekkora pályát befuthasson, vajon milyen lehet a „futófelülete”; tud egyáltalán egy szikla ilyen hangsúlyos „nyomot” hagyni, pontosan olyan szélességben, mint önmaga?

 

Régóta tudnak tehát az idegenek által a Holdon folytatott tevékenységről.

 

 

Az UFO-k valóságosak, fórum: http://www.etcontact.net/forums/ForumMessage.asp?ID=16859  

UFO-hívő

2005. május 22. 4:22

 

A probléma mellett, miszerint a nyom olyan széles, mint maga az objektum, van egy még nagyobb is, ez pedig annak felvetése, hogy amit látunk az lényegében egy szonda.

A NASA álláspontja szerint a Holdra szállt Apollo űrhajókat azért nem lehet látnia különböző fotókon, mert méretük túl kicsi ahhoz, hogy a Hold körül keringő műholdak leképezhessék őket. Azt állítják, a holdra szálló egységeknek többszörösen nagyobbaknak kellett volna lenniük, hogy ki lehessen őket venni. Ebben az esetben ugye legalább akkoráknak kellene lenniük, mint tekintélyes méretű lakóház (a gond az, hogy ezen a képen messze kisebb részletek is láthatóak).

 

  1. Miért küldött az USA vagy Oroszország HATALMAS szondákat a Holdra? Mi a döntés mögött álló konkrét logikai megfontolás?

  2. Mekkora lehetett az a rakéta, mely egy „tekintélyes méretű lakóház” nagyságának megfelelő szondát jutatott a Holdhoz?

  3. Ha megtörtént ez a rendkívüli vállalkozás, ilyen gigantikus méretű berendezés Holdra juttatása, miért nem jelentették ezt be? Miért mondják, hogy amit látunk, az csupán egy szikla? Miért nem aratják le a babért ilyen hatalmas technológiai siker nyomán?

 

Személy szerint úgy gondolom, hogy egy hatalmas bányászati- vagy földmunkagép az, amit látunk. A maga mögött hagyott nyom pedig nem egyszerűen egy nyom, hanem éppenséggel annak az eredménye, bármi legyen is az, amit ez a berendezés végzett.

 

 

Az UFO-k valóságosak, fórum: http://www.etcontact.net/forums/ForumMessage.asp?ID=16859  

Ayin

2005. május 24. 4:21

 

Személy szerint úgy gondolom, hogy valóban jártak embereink a Holdon a holdprogram során, azonban nem a valóságot mutatták be számunkra. Valami egészen sokkszerű következhetett be,m amit miatt hamisítottak.

Ha az amerikaiak nem lettek volna a Holdon, akkor az oroszok lettek volna az első, akik bebizonyították volna hogy tényleg nem voltak. [Mármint abban az esetben, ha ők sem lettek volna…, és nem lett volna egyéb takargatni valójuk is, kezdve Gagarin „űrrepülésével” egészen az Aelita-programig.  - Aranyi] Az Apolló küldetések során azonban találtak valamit a Holdon, és még az oroszok is úgy gondolták, hogy jobb, ha tartják a szájukat az ügyben. [Az Apollo-program teljességgel hazug megtévesztés volt – lásd az egyéb beszámolókat – Aranyi.]

Ha valaki nagyon közelről megvizsgálja a képet, észreveheti, hogy az objektum enyhe kanyart ír le, hogy ne kerüljön túl közel a kráterhez.

 

 

Az UFO-k valóságosak, fórum: http://www.etcontact.net/forums/ForumMessage.asp?ID=16859  

UFO-hívő

2005. május 24. 8:21

 

Igen jó meglátás az objektum útjában észrevehető kanyar, a kráter kikerülésére. Úgy gondolom, egy leguruló szikla nem képes ilyen tettek végrehajtására.

 

 

Megjegyzések

A fenti hozzászólások néhány igen fontos dolgot kihagynak az objektum nyomáról és magáról az objektumról. Először is, a nyomok az árnyékos területen kezdődnek {mélyedés}, közel a csúcshoz, aztán különböző magasságú helyeken vezetnek át. Továbbá, a fényvisszaverődés az objektum felszínéről erős és intenzív, enyhén csillagszerű benyomást kelt. Ami pedig nagyon fontos, az árnyék! Miként azt a fenti megjegyzések közt említettem, az objektum mérete, tekintetbe véve a fotó paramétereit, meglehetősen nagy. De nézzük csak meg az árnyékot! Ez az objektum egyúttal nagyon magas is! A napfény alacsony szögben érkezik, bizonyára, ám összehasonlítva ezt az objektumot a környező továbbiakkal, ez bizony nagyon magas.

 


 

A 2-es számú objektum

 

    

 

Hozzászólások:

Egy második objektum is található a felvételen, az elsőhöz képest jobbra. Ez sokkal kisebb, pályájának nyoma azonban hasonlatos, ugyancsak irányt vált, áthalad mélyedéseken, és hegynek felfelé is tart. „S” formájú pályát ír le a kráterek kikerülésére.

 

 

 


 

Közeli kép

Méretbeli adatokkal frissítve

 

 

Megjegyzések:

Amit itt meg kell figyelnünk, az a következő tény: a nyomvonal „emelkedik” és cikk-cakk alakban halad, erről az árnyéknyomok egyértelműen bizonyítékot szolgáltatnak. Aztán azt is, hogy a nyomvonal elhajlik, nyilvánvaló módon áthalad egy hegyháton, egybemélyedésen, és a nyomot hagyó objektum sikeresen elkerül, hogy beleguruljon két kráter valamelyikébe.

Habár a kép felső részén a bemélyedés sötét, a fotón a nyomvonalat követve nyilvánvalóvá válik, hogy erről a részről indul ki, és kanyarodik ki később a fényre.

Az objektum felszíne erőteljesebben veri vissza a napfényt, mint bármi más a környezetében, erős fénye miatt semmiféle részlet nem látható rajta, sőt, megjelenése egyenesen csillagszerű. Az általa vetett árnyék hosszú, majd egy kilométer. Összehasonlítva ezt az árnyékhosszat a környező objektumokéval, nagyon magas lehet. A Nap szögének pontos ismerete híján, erről nem tudunk pontosabban nyilatkozni, az objektum átmérője azonban 140 méter lehet. Ezt az értéket a Vitello-kráter átmérőjére megadott 42 km-es adatból vettük, igen különleges, fehér központi része eszerint nagyjából 10 km-es. A többi adatok a pixelek méretőből kalkuláltuk ki, és nagy pontosságúak.

Az elmúlt néhány hónapban megpróbáltunk néhány igen elgondolkoztató rendellenességet bemutatni a Holdon, és arról, hogy a NASA nem igazán becsületesen tárja a nyilvánosság elé, mi is zajlik ott. Ami a legkülönlegesebb számomra, itt az ATS listán is, hogy ha az emberek szembesülnek ilyen teljesen egyértelmű és nyilvánvaló tényekkel, hajlamosak azt teljes mértékben figyelmen kívül hagyni. A NASA azt állítja, legördülő szikláról van szó. Nézzük meg közelebbről… nézzük meg a pályáját, mely felfelé kapaszkodik… gondoljunk a méretére és a távolságra, amit megtett…

És mindezek ellenére a legtöbb ember teljes lelki nyugalommal könyveli el hitelesnek a NASA magyarázatát, miszerint ez egy szikla, miközben soha és semmiféle magyarázattal nem szolgáltak arra, hogy egy háztömb méretű szikla miként képes hegynek fel és hegynek le gördülni, kikerülni mélyedéseket és árkokat.

 


 

 


 

Vitello – Különös kráter a Holdon

 

 

 

Kivonat:

Harry Roberts, amatőr csillagász, a Sidney Csillagleső csoporttagja, rendkívül részletgazdaf rajzott készített a Holdról. Fent látható a rajza és a következőket írja a Vitello nevet viselő kráterről:

A Vitello-kráter kapcsán a legszembetűnőbb a közel kerek és fényes árok, mely körbeveszi a központi csúcsok rendkívül fényes csoportját. A látvány oly módon van beállítva, mintha egy űrhajós szemével tekintenénk rá, felülről. A Vitello-kráter a valóságosnál háromszor nagyobbnak látszik, miközben a tény az, hogy mindössze 42 km az átmérője. A fényes holdárok egy kis kráter mellett emelkedik, vagy éppen súrolja annak északi kráterfalát, és miután dél felé kanyarog, úgy 10 km-nyit, kisepri a kráter aljzatát majdnem tökéletesen ívelt, hogy aztán megszakadjon a központi csúcsok mellett. – forrás: Sydney Obszervatórium.

 

Megjegyzések:

A „vándorló szikla” a középső fehér hegy közelében található.

 


 

A Vitello-kráter topográfiája

 

 

NASA fotó.

 

Üdvözöljük a Vitello-kráternél. A híres „vándorló sziklák” otthona.

A fent látható felvétel részlet a vhr_5168_med_raw.tiff, 12 megabyte méretű fotóból. Számos vita forrása volt a feltételezett „gördülő sziklák” pontos útvonalának meghatározása, megpróbáljuk hát egyértelművé tenni a dolgot. A lent található kép az első lépés ehhez. Nézzük meg a kérdéses területet a kráteren belül.

 

 

A kép közepén a fehér térség a Központi Hegyvidék, a kráteren belül. A korábban beillesztett vázlat bemutatja a pontos tájolását. A sötét rész a Hegyvidék felett a kráter feneke. Mivel a napállás alacsony ezen a felvételen, a kráter feneke sötét, miközben a csúcsok továbbra is napfényben fürdenek.

 

Az alábbi felvétel rész a sárga négyzetben található terület nagyítása.

 

 

A képrészlet a következő fotóból aló: lo5_h168_2.tiff. A feliratok a felszín magasan és alacsonyan fekvő részeit jelzik. Az alábbi képen kissé belenagyítottunk…

 

 

A felvételről egyértelműen leolvasható, hogy a kőtömb a kráter ALJÁRÓL indul, átvág egy megtermett hegyháton, azután hegynek FELFELÉ halad, elkerülvén, hogy beleguruljon egy jól kivehető mélyedésbe, abba, amely felé igen hosszúra nyúlt árnyéka is mutat. Alant láthatjuk a legnagyobb nagyítást, felcímkézve valamennyi völgyet és hegyhátat, melyeket a két legnagyobb „kőszikla” keresztez, a maguk meglehetősen különös kinézetű hátrahagyott mintázatával. Akik szeretnének még további érdekességeket felfedezni, javasoljuk vizsgálják meg alaposabban a kék téglalapokkal jelzett területeket…

 

 

 

Néhány utolsó megjegyzés a 2143.pdf file kapcsán.

 

1. állítás:

„A felszíni felbontás 1-5 méter/pixel a HR (nagy felbontású) kamera esetében és 10-40 méter/pixel az MR (közepes felbontású) kamránál.”

 

Ez az adat megfelel a kutatók által hangoztatott lehetséges felbontásnak.

 

2. állítás:

„60 méter/pixel felbontás érhető el a Asztrogeológiai Planetáris Adatrendszer webes eszközeivel…”

 

3. állítás:

„Az egyes fényképek feldolgozását és egységes egésszé illesztését az ISIS [8-10] felhasználásával végezték a globális projekt keretében. Beszkenneltünkk, archiváltunkk és elkészítettünk 164 db nagyon nagy felbontású felvételt, 17 különböző helyszínt fedve le, ezek közül ~20%-nyi érhető el az LO-3 és -5 kis magasságból készített holdfotói közül.”

 

4. állítás:

„Kozmetikai eljárásnak vetették alá a VHR adathalmazát, miközben megőrizték és javították az eredeti felvételek részleteit; minden egyes képkockára megismételték az eljárást. A fehér szinkron jel valamennyi Lunar Orbiter felvételen viszont zavaró hatást kelt és rontja a kép minőségét. Ezeket az elemeket eltávolítva és kisimítva az adatokat Gauss-típusú szűrőt alkalmazva, tisztább képet kapunk a Holdról, miközben természetesen, kompromisszumra kényszerülünk a minimális adatvesztés miatt. Minden megtettek annak érdekében, hogy a szinkron jel közelében lévő adatokat megőrizzék, azonban ezen adatok megbízhatósága nem garantált. A kozmetikázott képek szintén elérhetők az Interneten.”

 

Vagyis, 1 méter/pixel felbontáson dolgoztak, ebből számunkra mindösszesen a 60 méter/pixel felbontás érhető el; továbbá, az elkészült felvételek mindösszesen 20%-a…. Mindösszesen a Lunar Orbiter-3 és -5 fotói közül, az LO-1-es, az LO-2-es és az LO-4-es felvételei közül egy sem. Vajon ki dönti el, mely képeket nézhetjük meg? Ja, és valamennyi felvétel „kozmetikázott”…

  


 

A Vitello-kráter – 201-es jelű domborzata

A Clementine holdszonda felvételeiből

 

 

A fenti felvételt az USGS Clementine térképező szonda készítette, egyben a legnagyobb elérhető felbontásán mutatja a Vitello-krátert. Lent a domborzati kép található, ismét csak az elérhető legnagyobb felbontáson. Sajnos egy vékony az általa nyújtott információ a mi szempontunkból. De legalább viszonylagosan pontos értéket ad a központi csúcs magasságáról.

 

 

Álljon itt egy idézet a műhold kameráját készítő társaságtól:

„Tipikus holdkörüli küldetés esetén a fényképezőrendszer 4000 négyzetmérföld területről tud fotókat küldeni a Hold felszínéről, olyan tisztaságban, hogy azokon már egy kártya-asztal méretű objektum is pontosan kivehető.”

 

Holdszonda – Az ITT tanulmánya Holdi orbitális küldetésekről, kikövezett út a Holdra szálláshoz: http://www.ssd.itt.com:80/heritage/orbiter.shtml

 

Nos, még egyszer: úgy tűnik, hogy a Lunar Orbiter felvételei a mai napig az elérhető legjobbak.

 

 


 

Fizika

Isaac Newton (1642-1727)

 

 

Még egy dolgot a „Gördülő Kövek” rejtélyével kapcsolatban.

 

Newton első törvénye a mozgásról.

 

„A testek megtartják nyugalmi állapotukat vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásukat, amíg egy rájuk ható erő az állapot megváltoztatására nem készteti őket.”

 

A „Vándorló Kövek” láthatóan össze-vissza ugrálnak, figyelembe véve a maguk mögött hagyott nyomokat. Láthatóak kisebb sziklák is a nagy közelében, ezek mozdulatlanok

 

Mindez a következő kérdéseket veti fel:

Miért csak azok a sziklák mozognak? Milyen erők gyakorolhatnak hatást egy tekintélyes méretű, a 25 méteres átmérőt is meghaladó sziklára, hogy az megmozduljon, miközben a kisebb szomszédjai meg sem rezdülnek?

 

 

Holdi gravitáció – hivatalos változat

 

A Hold tömegvonzása viszonylag gyenge. A holdi gravitációs gyorsulás az egyenlítőnél: 1,66 m/sec2, összehasonlításképpen a Földdé: 9,806 m/sec2. ez pontosan 16,5%, vagyis majdnem pontosan 1/6 földi gravitáció. Forrás: http://www.asi.org:80/adb/m/10/03/01/lunar-gravity.html

 

Gravitációs anomália

A hold gravitációs tere egyenetlen, köszönhetően a felszín közeli maszkonoknak (http://lunar.arc.nasa.gov/results/dopres.htm). A maszkonok nagy kiterjedésű, pozitív gravitációs anomáliák, a NASA tudósai akkor figyeltek fel rájuk, amikor a Lunar Orbiter doppler radar jelei eltérő értékeket jeleztek, mialatt a Hold különböző területei felett repült el. A legnagyobb gravitációs mező rendellenesség az éaszki féltekén a Mare Serenitatis és a Mare Imbrium térsége (a maszkonok általában a „tenger” típusú felszíni formákhoz kapcsolódnak. A maszkonok pontos magyarázata még várat magára. Forrás: http://lunar.arc.nasa.gov/results/dopres.htm

 

A NASA egyetemi hallgatók bevonásával kívánja tanulmányozni a Holdat és a Súlytalanságot: http://www.nasa.gov/home/hqnews/2006/oct/HQ_06328_Weightless_Wonder.html

 


 

 

Domborzat

 

 

 

 

 Fordította: Aranyi László

 

 

Vissza a nyitólapra