Jelek a testen

Kutatási anyag 1990-1993

 

Az események 1990-ben kezdődtek egy tiszántúli kis faluban élő hatvanas évei elején járó özvegyasszonnyal, aki már évtizedek óta él egyedül, balkezes és vérzékenységben szenved. Az események kezdetéig abszolút nem foglalkozott az ufókérdéssel, semmilyen tekintetben. A vele és környezetében történő dolgokat rendszeresen nyomon követjük. Az általa megtapasztalt jelenségek, valamint a konkrét fizikai bizonyítékok tökéletesen meggyőzték a jelenségek hitelességéről az eleinte még kételkedő klubtagjainkat is. Az események alakulásáról naplót vezetett, de azt később megsemmisítette. Néhány lapja maradt csak fenn, ezekből idézünk.

"1990. Sok furcsaság történik mostanában velem, elhatároztam, hogy egy némelyik dolgot felírok, csakúgy magamnak.

Elég sokat nem ott ébredek fel ahol lefekszem. Rejtély, hogyan jutok át a bezárt szobába. A nagyszoba ajtajánál kb. három vödör föld volt, olyan apró, akár a liszt. 2 kis lyukat is találtam. Talán ott jött fel, de hogyan? "

A fotón látható ez a bizonyos két lyuk. A különlegessége a földnek az, hogy teljes mértékben csíramentes volt! Ez önmagában meglehetősen különös, hiszen az Antarktisz több km vastag jégpáncélja alatt sincs csíramentes föld. A föld feltörését erős hangjelenség kísérte, s közben kénes szag érződött. (Tudni kell, ezen a vidéken gyakran fordulnak elő spontán metánfeltörések, a talaj csíramentességét azonban ez nem magyarázza.) A két lyuk mintegy 6 méternyi kábelt nyelt el, amikor a mélységét próbáltuk meghatározni. A talajmintavételre csak korlátozott lehetőségeink voltak, hiszen a néni egyszerűen kidobta a földet.

A dolog tehát így kezdődött, s persze nagy riadalmat keltett a néniben. Ezután következett a csengő éjszakai megszólalása, a tv éjszakai bekapcsolódása, s a "kiesett idő" élmények. A néni egyik fia Pakson atomfizikus, s próbált utánajárni a dolgoknak, mert féltette édesanyját. Amikor a helyszínen töltött néhány éjszakát ő is tapasztalhatta a tv bekapcsolódását, holott a készülék a konnektorból is ki volt húzva!

A néni egyszer az udvarán ébredt fel egy körtefa alatt az éjszaka kellős közepén. Az eső szakadt, de ő teljesen száraz maradt. A lakása kulcsra volt zárva, s a kulcs a zárban belül volt. Átment a másik fiához hálóingben, s megkérte, hogy segítsen neki bejutni a saját házába. Az kissé furcsán nézett rá, amíg meg nem látta az ajtóban belül lévő kulcsot. (A néni másnap azonnal kivágta a körtefát.)

Nem tudott mit kezdeni ezekkel a jelenségekkel egészen addig, amíg a lábai szárán egy-egy piros pont meg nem jelent, s ehhez a testi jel felbukkanásához már éjszakai élmény is társult. Idézzük őt:

"1992 tavasz. A lábam mindkét oldalán különös piros folt lett, tele apró piros pontokkal, mint a tűszúrás. Elmentem vele orvoshoz, azt mondta, nem tudja mi ez. Adott rá kenőcsöt, soká múlott el."

"Nem akartam tovább írni, de most fura dolog történt velem. Megint újat láttam és talán ott voltam, mert ez nem álom"

"Ezen a napon sokan láttak valami különös dolgot kint. Én este merem voltak csak. Reggel tudtam meg, akkor mondtam, talán nálam is ez a dolog volt. Akkor jöttek a helyi tv-től. Később már meg is nyugodtam, hogy nem képzelődöm, mert többen is láttak hasonló dolgokat. És mivel különböző jelek vannak rajtam, ami soká múlik el, és fekete marad a helye, később is még nagyon soká, hogy ez mi, jó lenne tudni, de gondolom ehhez okos ember kell, az a jó, hogy az oldalamon van, hogy még én alig látom, másként talán még azt gondolná a családom én szórakozom, mert ők tudják, ezzel nem nagyon kell dicsekedni, mert ki tudja mit gondolnának rólam."

"1993.IX. Ez megint leírnivaló. Valahol voltam, mondják, üljek le arra a fényes valamire. Nagyon vékony volt, úgy kapaszkodtam. Még reggel is fájt az ujjam. Ekkor volt az, amikor nagyon féltem, mert mikor lenéztem, nagyon mély feketeség volt, és ott mozogtak valamik. Egyszer azután csak lepottyantam, és akkor ébredtem fel a kertben kint. Ilyen még sose volt.

Azok a kis valami emberkék különben nagyon nézik az embert, olyan érdekes jóságos érzéssel rendelkeznek, mert mindig hallom, "ne félj", csak megszólalni nem tudok, hogy hol vagyok és mért vagyok itt.

Másnap egy nappal előbbre gondolom az időt és borzasztóan előbbre dolgozom az időt. És borzasztóan iszom a vizet. Nem tudom mi lesz a vége minden esetre írom a különös dolgokat, talán majd valamikor megfejtik ezeket a dolgokat. Majd ha meghalok, odaadom valakinek, akit érdekel a dolog."

"1993.XII.hó. Nem tudom mért ér ez a sok furcsaság. Nagyon szép helyen voltam, olyan zene volt, amit még soha nem hallottam, és nem is tudom honnan jött. Többen is voltak ott, a hangjukat nem ismertem, de most akárhogyan gondolkozom, nem jut eszembe kik lehettek. Csak ültem és néztem, azután szembe jött egy kis valaki és oldalt fordított a széken. Kicsit fájt az oldalam és olyan puffanás-szerűen felébredtem. Csupa víz voltam, de csak deréktól lefele, és az egyik lábam nem. Szinte hihetetlen, az oldalamon van valami megint, csak nem látom jól és így nem is tudom, csak mondás szerint hogyan néz ki. Jó volna már, ha vége lenne a dolognak."

A jelek némelyike meglehetősen szabályos. Keletkezésük a következő: általában hathetente jelentkezik egy-egy éjszakai ufóélmény. Másnap a néni hátbőre egy helyen megkeményedik, a mozgás közben a felhámréteg felrepedezik, és vérzések következnek be. Erre a doktor ír fel felhámnövesztő kenőcsöt. A "seb" mintegy hat hét alatt meggyógyul, s egy jellé alakul, ami egyben bőrpigmentáció-változást is hoz magával. Az egyes jelek évekig megmaradnak, általában csak egy következő jel takarja el. A bal oldali kép 1994 januárjában készült, a jobb oldali 1995 májusában, hasonlóan a két alatta lévőhöz. Megfigyeltük, hogy ha a néni megsebesül (megvágja vagy megégeti magát), azok a sérülések egészen másként, sokkal gyorsabban és normális módon gyógyulnak.

  

          Az alábbi képeken érdemes megfigyelni a jellegzetes madárformákat. A bal oldali kép keletkezési ideje 1995 május! Ha valaki emlékszik rá, pontosan ekkor keletkeztek a budaörsi repülőtéren a hajszál pontosan ilyen alakú madárformák. Minő véletlen egybeesés... Azokat a madárformákat a műtrágyaszóró szórófeje lenyomatának titulálta egy budapesti ufókutató... (Persze azon a helyen nem is műtrágyázták a füvet, de ez a mellékes körülmény őt nem zavarta.)

   

Az alábbi képet 1995 decemberében készítettük, látható, hogy a madarak elhalványultak, de ez annak is betudható, hogy tél volt, s a néni mindig fűtetlenül hagyta a konyháját és az előszobáját, csak éjszakára csinált magának egy kis meleget, így a bőrének vérkeringése erősen lecsökkent. A történethez tartozik még, hogy amikor a különleges események megkezdődtek, rajzolási kényszer kezdett magában érezni, s azóta is csodálatos virágokat rajzol. Az események másnapján a fokozott folyadékszükséglet mellett telis-tele érzi magát energiával. Volt, hogy a szobát rendezte át (teljes szekrénysort, egyik faltól a másikhoz), más alkalommal a kertet ásta fel - februárban.

Számunkra a fentebb ismertetett eset meggyőző, szakemberekkel konzultálva sem sikerült más magyarázattal előállni, mint azzal, hogy itt bizony ténylegesen találkozások történnek. Az egyes látogatások olykor egybeestek - percre pontosan - mások éjszakai tapasztalataival, olyanokéval, akik természetesen nem ismerték egymást, de a beszámolóik hozzánk eljutottak. Ezek a bizonyítékok perdöntőek, előtte a legnagyobb ellenzők is kénytelenek meghajolni.

 

Vissza a nyitólapra