A jézusi tanok gyökere, Jézus neve

Varga Csaba: A kőkor élő nyelve - részlet

 

A védtelenség okáról

Miként lehetett fizikailag is a kipusztulás szélére sodorni az ősi, ám máig érően is nagy hatású műveltséget? A

 válasz roppant egyszerű.

Fizikailag könnyen megsemmisíthető az, aki a békességnek szenteli életét, ebbéli hit járja át tetteit, minden pillanatát. Azt, aki messzemenően óvakodik attól, hogy visszaüssön.

Olvassuk csak el figyelmesen az alábbiakat:

 

Rossz tett helyébe jót cselekedjél!

 

Ne tégy rosszat ellenségeiddel.

 

Gonoszat ne szólj soha senkiről.

Csak szépet ér jót, bárki kérdez is.

 

Ellenséged iránt irgalmas légy.

 

Igazságos légy még azok iránt is,

Akik bántanak és szorongatnak.

 

Ám hadd örvendjenek csak fölötte azon,

Hogy te a rosszat jóval fizetted vissza!

 

Sose járj a rosszak tanácsán!

 

Nem dárda, nem fal, nem zár, nem vagyon ­

Csak Isten óv meg a veszedelemtől.

 

Amit titkon vallanak meg,

Azt könyörületből felejtsd el.

 

Kenyeret szelj az éhezőnek,

bort tölts a szomjúhozónak,

a szűkölködőt fölruházzad,

tiszteld az alamizsna kérőt.

 

Segíts a segítséget kérőn,

Tégy jót mindig - örökké. Stb.

 

Nem, nem az Újtestamentumból, nem Jézus szájából szóló szövegek ezek. Habár igaz, Jézus szóról szóra ezeket mondotta. Az ellentmondást azonnal megértjük, ha elárulom: e szövegek legalább 5-6.000 évvel ezelőttiek, sumér intelmek!

Ebből a kétségtelen tényből két következtetést vonhatunk le.

 

a. Ez a gondolkodásmód az őskultúra gondolkodásmódja.

 

b. Mivel az időbeli sorrend nem cserélhető fel (ismétlem: az időbeli sorrend nem cserélhető fel), megtehetjük azt a kétségtelen megállapítást, hogy Jézus valakik (joggal gyaníthatóan pártus szellemi vezetők) küldöttjeként az ősi, a jót tisztelő világszemléletet igyekezett elterjeszteni ott, ahol ennek már híján voltak. Gyaníthatóan ez a vállalkozás csak egyike volt a sok irányban megindított, az ősi hivatástudatból fakadó szellemi „kitörési" kísérleteknek. Jézus hovatartozását a Biblia is elárulja: három pártus szellemi vezető figyeli sorsát. Szerepe pedig az ősi hármasból adódik, akik: az Égisten (Öreg, avagy Nagy isten), az Istenanya (Nagyboldogasszony) és az ő gyerekük. Ez utóbbi földi megtestesülése Jézus, minek tudomása fenn is maradott mind a mai napig a Kárpát medencében:

 

Hogy mennyire eltér a „hivatalos" emlékezet az emberek igaz emlékezetétől, arra álljon itt egy példa.

A példázathoz tudni kell, hogy a magyarok Istenanyja, Nagyboldogasszony másik neve Baba, vagy Babba, mely a „sumér" Bau (Bau-Bau) egyik változata. Ő egyben Tündér, avagy Dingir (tindir) is. Nagyboldogasszony jelenik meg a síkságon (rónán) is tüneményként, mint déli Báb, azaz Babba. (A szülésznő, a bába is az ő nevén neveztetik.) A római egyház nem tudván megtörni a magyarok Nagyboldogasszony iránti tiszteletét, egyszerű sakkhúzással bejelentette, hogy Szűz Mária azonos a Nagyboldogasszonnyal. (A magyarokat nem túlzottan kedvelő, s ezért tragikus sorsú Gellért püspök ötlete volt.) Egy tudós barátom mesélte, hogy Erdélyben megkérdezte egy székelytől: „Mondja, Babba Mária tényleg azonos a Szűz Máriával?" A székely jól megnézvén, kivel beszél, ezt válaszolta: „Azt csak a papok mondják." Pedig már ezer év eltelt a „kegyes csalás" óta. Igaz, még mindig ott lóg levegőben a kérdés, hogy Magyarország Szűz Mária, avagy Nagyboldogasszony országa-e? Természetesen ez utóbbié.

Csak annyi történt egy évezred alatt, hogy Nagyboldogasszony a római egyház által Máriává változtatott. Jézus Ozirisznek is tükörképe: Oziriszt pénteki napon megölték és harmadnapra feltámadott. (Az Anya gyermekével, s a „Piéfa" is legalább 5.000 évvel ezelőtti motívum. S csak ismételhetem (lásd a 238. lapon), Jézus hibátlanul az őskultúra intelmeit mondta ennek erkölcsi világát igyekezett elfogadtatni!)

Ötezer évvel ezelőtt a feltámadás napjára Egyiptomban is festettek hímes tojásokat. A locsolást pedig a suméroktól hoztuk: az élet vize ez. Valódi formájában vízbe merítés, vagy sok vízzel való leöntés: maga a keresztelés.

 

Jézus bukását és megölését követő időkben - nyilván a folyamatos és körkörös szorongatás következményeként, és most már végleg - az őskultúra fellegvárai is rendre összeomoltak. Az ősműveltségnek csak torz képe maradt: az átvevők nem értették meg a lényeget. A világ teremtése, a paradicsomi történet, a vízözön története stb., mind, mind az őskultúra szellemi terméke, a bibliában csak rövidített, kivonatolt fordításaikat olvashatjuk, a lényeget sokszor félreértve és sok fordítói hibával tűzdelve. Például a Nénti annyi, mint Életadó Anya (a Nén ma néne), de a fordító nem értve a sumér szójátékot, a „ti" szócskát tévesen bordának fordította: az így keletkezett torzképet, a nőnek a férfi oldalbordájából való teremtését mindenki ismeri. Stb.

 

Az őskultúra tehát örökölt szellemiségétől fogván védtelen a mindent lehengerlő erőszakkal szemben, még akkor is, ha hadakat szervezve védekezik. Mert nem ez van a vérében, nem ez mozgatja a gondolatait. Pontosabban: nem erre nevelik és nem ezt súgja a nyelve.

A rossz semmiképp sem született adottság. Az ember alapvetően jónak születik.

Végső kérdésként adódik, hogy milyenek lehettek azok az „ősemberek", akik az e könyvben bemutatott gondolatvilágot megteremtették az idők feneketlen mélyén?

Nos, csak azt tudom mondani, hogy azt hiszem, a húsz-, harminc-, ötvenezer évvel ezelőtti emberek épp olyan békességesek voltak, minta következő oldalon látható képen lévő idős házaspár, s pontosan ugyanaz a megértő szeretet áradt a tekintetükből, mint az övékéből.

„Gyere kedveském, biztos megéheztél", mondták volt harmincezer évvel ezelőtt is az arra tévedt idegennek.

A mellényen alul látható motívumokért körülbelül 20.000 évre visszamenőleg kezeskedni tudok:

 

 

A felvételt Harangozó Imre „Elmentem a Szent Están templomába" című könyvéből kölcsönöztem. A felvételen Hosszú Fülöp bácsi és felesége látható Salamás­patakáról. Róluk e felvétel 1988-ban készült. Élnek-e még?

 

......

 

Kör és kereszt

Az előző részben bemutattam, hogy a latin CUR, CIR, GUR stb szavak a magyar KÖR szóból származnak, ahogyan a latin GUR is azonos a magyar GUR-ral, mely szintúgy a KÖR származéka.

 

Márpedig ha

 

CURrit (ejtsd: KLJRrit) = KEResztül,

CREPo (ejtsd: KREPo) = KeREPIő (magyarul képzett szó tehát a CRepo),

CRux (ejtsd: KRuksz) = KEReszt,

CRucifigQ (KRuszifrgó) = KEReszten függő (!),

 

akkor aligha kételkedhetünk abban, hogy a

 

KRisztus, a KEResztény, az angol CHRistian stb.

 

a KÖR szóval, avagy annak KER változatával kezdődik, és a KR változat a K és az R mássalhangzók közötti magánhangzó elhagyásával, „elharapásával" keletkezett. Ha ezen valaki netán meglepődik most, kérem nézze meg a következő szavakat is:

 

CRISTus, ejtsd: KRISZTus = Jézus megnevezése

CRISTa, ejtsd: KRISZTa = (sisak)forgó

CRISTatus, ejtsd: KRISZTatus = (sisak)forgós

CRISpus, ejtsd: KRISZpus = göndör

CRISpo, ejtsd: KRISZpo = forgat

 

a. A fenti szavak alapján megállapíthatjuk, hogy a nőnemű KRISZTa = forgó szó hímnemű alakja a KRISZTus, jelentése tehát ugyancsak = forgó. Az újtestamentumi KRISZTus tehát a fentiekből egész egyszerűen: FORGÓ. Így teljes neve: FORGÓ JÉZUS, illetve fordított jelzős szerkezetben: Jézus Forgó (Köröző). Régen pontosan ezt értették alatta és értették!

b. Láthattuk, hogy a CR (ejtsd: KR) keresztet is jelent, de kört is. Ezt méginkább alátámasztja az, hogy e szónak a „göndör" értelme is van.

Látható tehát, hogy a kör és a kereszt és a forgás valami módon azonos fogalmak. De miként?

A hamarosan következő AU című fejezetben látjuk majd bizonyításával együtt, hogy

 

AUDAX = ÜGYES.

 

Következésképp Krisztus alapszava:

 

KRUX = KÖRÖS.

 

A kereszt tehát nem álló, hanem forgó valami! Ennek titkát tárjuk fel az alábbiakban.

 

A kör, a kereszt és a forgás összefüggése, mi több, fogalmi azonossága legegyszerűbben a következő módon érthető meg és bizonyítható be.

 

a. A KRIS teljes hangállománnyal bizonnyal: KÖRÖS, vagy KÖRÖZ, így érthető meg, hogy a KRISpus miért göndör, a KRISpo miért forgat. Adódik az elharapott magánhangzó beiktatásával:

 

KöRÖZpo = forgat

KöRÖZpus = göndör

 

(Gondolhatunk arra is, hogy nem KöR, hanem GöR helyettesítendő be, de ez a kis bizonytalanság a KöR = GöR azonosság miatt most figyelmen kívül hagyható.)

Hogy miként lett a KÖRISTEN szó is, most messze vezetne (Köristen = kör+ős+ten), itt elegendő az alapgondolatot megérteni, melyhez a KÖR szó vezet el.

 

b. Következő lépésként nézzük meg a következő képet, a „kelta" keresztet. Könnyű megállapítani, hogy ez a kereszt nem más, mint négy részre OSZTott KER (kör), azaz a régi magyar nyelv szerint fordított szórendben KÖROSZT, KERESZT, KÖRÖSZT, „elharapott" magánhangzóval, s latinos végződésekkel: KRISZT, KRISZTa, KRISZTus és így tovább.

                   

 

A „kelta" kereszt az egyenlő szárú kereszttel négy részre osztott kör. Lásd még az alábbiakban található glóriás Krisztus képet!)

 

Láthatjuk, a kelta kereszt magába foglalja mindazt, amit az előző oldalakon felsorakoztatott szavak jelentenek. Itt együtt van a kör és a kereszt. A lényeg tehát az egyenlő szárú kereszttel, a + alakú kereszttel osztott körben keresendő, mely nem egyéb, mint az egyik ősi betű:

 

 

Be kell tehát látnunk már az eddigiekből is, hogy a kör és a kereszt szorosan összetartozó fogalmak, másként nem is érthetnénk meg sok fogalmi kapcsolatot. Például a német KIRCHE szó, mint körtemplom (s a templom kereszténység előtti szó), aligha kapcsolódhat másként a

 

CRISTian

CRISTus

CRUX (keresztfa)

CORtex (fakéreg, a fát KÖRülvevő réteg)

CORusco (sebesen köröz vmivel)

CORona (koszorú, KORbe állított ostromhad)

KORösztény stb. szavakhoz

 

csakis a KÖRön és a KÖRösztön KÖRösztül. S tessék csak mégegyszer elolvasni az előző mondat utolsó három, dőlt betűvel szedett szavát: külön is, és együtt is.

A KERESZT szó aligha lehet más, mint OSZTott KOR, KOR­OSZT, KÖRŐSZT, KERESZT, ám valójában a KÖRÖZ szó áll benne. A KERESZTénység hátterében tehát a ma magyarnak nevezett nyelv áll.

Hogy nehezen vesszük észre a KÖR és a KÖRÖZ szót a KERESZT szóban, annak oka az, hogy a „mai" KERESZT, nem az a kereszt, amely a keresztény szóban áll! Ugyanis kétféle kereszt van:

 

 

E két kereszt korántsem azonos egymással. Összekeverésük a lényeg elvesztéséből fakad.

 

E kétféle kereszt közötti különbségről ismét csak a ma magyarnak nevezett nyelv és gondolkodásmód mesél.

 

A † az élet jele, mi több, egy betű, amelynek fogalom szerinti olvasata: ÉL.

A + alakú keresztet szintén betű. (Lásd mindkettőhöz az „Isten és betű" című fejezetet.)

E keresztet ma is „szerkereszt"-nek nevezik a hagyományokat őrző magyarok. Ez a kereszt a szaporodást, többszörözést, de a szerzést-szorzást is jelentette, 17.000 év óta már biztosan. Lehet függőlegesen is, de „X" alakban is írni. (Nem véletlen tehát, hogy ez a jel a megfelelő számtani műveletek jele, szintúgy az ősi magyar írásbeliség hagyományaként, hiszen SZERkereszt!) Látjuk tehát, igen ősi gyökerű például az új kenyér felületét kereszt alakúan bevágni, vagy fölötte késsel levegőbe rajzolni a keresztet. Csakhogy a kerek kenyérre (mely eredetileg köröny) az egyenlő szárú kereszt rajzolandó.

Most pedig már csak az a kérdés, hogy a + milyen szerepet hordoz a körben, s miként került oda.

A jelben lévő + jelentését pompásan megvilágítja a KÜLLŐ szavunk. Ez ugyanis r<l hangváltozással lett küllő, eredeti hangzása: körlő ( < körző, köröző). A + tehát a KÖRzést, KÖRforgást jelöli. A a világ kereke, mely forog-forog a kezdetektől az idők végezetéig. A kör pedig maga a Nap. A Teremtőt a Nap fejezi ki, úgy is tartották, hogy benne lakozik az Isten. Benne a körfővel a Köristen gondolata fejeződik ki. (Köristenes, Körízten, Kurteniz ­ mely utóbbi például a Kassu [kusita hun} birodalom neve is volt stb.)

Csodálatosan példázza ezt a somogyi pásztortánc. + alakban egymásra tesznek két botot, és ekörül táncolnak: .Ebben is a Köristen fogalmazódik meg. (A somogyiak tehát aligha az Ural vidékéről kerültek ide. Persze mások sem.)

E jelet tárgyból is sokszor elkészítették:

 

 

A szél (=lélek) által forgatott körőszt, 8-9.000 évvel ezelőttről fennmaradt rajzon.

 

A fenti forgó 8-9.000 évvel ezelőtt már biztosan forgott. (Akkori a rajz.) Végein a toll (a pihe) a lélek szimbóluma, de tárgyként e tollak valóban forgatták is, miáltal a jel - a kereszttel négy egyenlő részre osztott kör - jelenrése teljes egészében kifejeződött. Krisztus emiatt forog, KÖRÖZ, akár a sisakforgó (CRISTa). Az alábbi képen Jézus látható, feje felett a négy részre osztott forgó kereszttel.

 

 

A KÖRÖZ szóban rejlik tehát a „KÖRÖSZTény" (christian) szó valódi értelme:

A KÖRben lévő két átló metszéspontja a mag, a testesülés, innen tehát a „KORpus" szó, fogalom is. Mert a KORpus is forgó, hiszen mivel a latin us végződés elhagyható, csak a nemet jelöli, marad a korp = kerep, azaz forgó. (Egyébként is a „latin" CeREPo ­KEREPIő.)

Tehát e fogalomkörben mindenütt a forgásra akadunk. Így válik teljesen érthetővé, hogy a „kereszt" alapja a „köröz", vagy „körös" ige, és a -t végződés teszi főnévvé. Mint például tör-tört, kör-köret, visel-viselt (holmi) stb. Tehát a körőszt azért körőszt, mert forogó. De hát ez egyértelműen adódik a „kereszt" szóban lévő ker, kör szóból is, ami pedig igazán őseredeti magyar szó, jelentése nem is kérdéses. Mindebből adódik, hogy a körösztény egész egyszerűen Köristen tisztelője, s a keresztség, keresztelés pedig valódi értelmében Köristen hívei közé való beavatás.

(Az egyenlőszárú kereszt a suméroknál az ember és a szellemvilág közötti szövetség jele.)

Más nyelven mindez megmagyarázhatatlan. Tehát e fogalomkör, vallás és hitvilág magyarul fogalmazódott meg, mégpedig a leletek alapján legalább 10.000 évvel ezelőtt. Hogy sokfelé eltorzult ez a gondolatkör: a lényeget illetően mit sem számít. Még mindig megértjük.

 

Ó, elvett és szétdúlt Paradicsom.

 

Összegezve:

 

Nem csak azt láttuk a kört bemutató két fejezetben, hogy a ma magyarnak nevezett nyelv feltétlenül köznyelv volt a mai Itália területén akkor, amikor formálódott a latin nyelv, hanem azt is, hogy ekkoron Kis-Ázsiában szintén helybéli nyelv volt, s mélységesen meghatározta Kis-Ázsia kultúráját is. Továbbá nem csak a nyelvből, hanem tágabb jelentésekből is igazolva láthatjuk, hogy az egyik legelterjedtebb mai vallás nem más, mint az őskultúra vallása, melynek lényege legapróbb részletéig is kiolvasható a magyar nyelvből. (Persze a Korán is a KÖR, az iszlám pedig az ÍZ szavunkkal kezdődik. Lásd a függeléket.) Mert e nyelv az ősi idők vallási-tudományi nyelve volt, mióta világ a világ.

Vajon kinek áll érdekében ezt palástolni, elfedni még mindig?

 

S végül: Krisztus lényegét csak az érti meg, aki nem álló keresztet lát lelki szemei előtt, hanem egy folyton forgó kört, benne az egyenlő szárú küllővel (körlővel). Ez az egész ősi magyar gondolat, mint ahogy teljes fogalomköre is a magyar műveltségből, nyelvből fakad.

 

Függelék

Szükséges ide helyeznem az alábbiakat, mert itt váltak végleg áttekinthetővé ősvallásunk) alapfogalmai. Ezek pedig: EGY, JÓ, TEN, IS (ŐS), HÁROM, KÖR, KÖRÖS, KÖRISTEN, KERESZT, MAG, NAP, NAPÚRFI (KRISZTUS) stb. Az ezekről eddig leírtak ismeretében most már olvasni tudjuk Krisztus korai, „előírt" kéztartását is.

Íme két különböző képről Krisztus jeleket mutató jobb kézfeje:

 

 

Jól látható, hogy Krisztus ujjai pontosan formázzák meg a következőket: EGY, HÁROM, KÖR, TEN, KÖRTEN, KÖRTENÍZ, az EGY HÁRMassága, a HÁROM EGYsége. Megjegyzem, hogy ÍZ és IS nem teljesen ugyanaz már az ókor vége felé, tehát a TENIZ és az ISTEN szavak között van némi eltérés.

IS = ŐS, vér szerinti előd, teremtő, IZ pedig: „nem látható lényeg". Régi megfogalmazásban: „Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen Hatalmasság, neve: IZ." De alapjaiban az IZ és az IS (ős) mégis ugyanazt tartalmazza. Mindkettő az EGYben rejlő lényeg. Az ÍZ az IS kiterjesztése, ami valószínűleg kései „hitmagyarázat" nyoma, ám ez is nyelvünk szerinti. Mert ha egy pillanatra belegondolunk, rájövünk, az érzett ÍZ jelentése is valóban ez: nem látható, rejtett tartalom. Éppen e tulajdonsága miatt nevezzük ÍZnek. Ám az ÍZ­ület érreménye is ez: a mozgást lehetővé tevő, annak rejtett lényege. Ezért azonos szó az ÍZület ÍZe és a cukor ÍZe. A lényeg: az ÍZ nem látható .

S ha most visszatekintünk, az előző képen bemutatott, Krisztus kört formázó két ujja megadja azt is, ami a magyar nyelv szerinti „megnyilatkozás" értelme: a világ és az élet teremtését. Két ujja közül csak a MAG hiányzik, hogy teljes legyen a „fogalomtár". (A ,,latinoknak" természetesen ehhez nincs sok közük, mint ahogy a római keresztényüldözés sem a latin polgárok műve, hamisítás az ő nyakukba varrni. A történelemkönyvek szemérmetesen hallgatnak a valóságról.)

 

Aranyi: Megjegyzés

Az eddigieket összegezve talán összerakhatjuk Jézus valódi nevét is.

A Kharax - Körös - Körösztös - Keresztes vezetéknév jelentése és leszármazási vonala tiszta és egyértelmű.

Próbáljuk megfejteni a Jézus nevet is!

Azt hiszem nem tévedek túl nagyot, amikor a következő értelmezést javaslom:

Jesus - Jézus - Jézu - (Jesu - Jezu) - Győző

A j-gy hangcserére a magyarban számos példa van. Pl. jön-gyön. jövelkezik-gyülekezik, jer-(jöjj)-gyere, stb.

Jézus Krisztus neve mai magyarsággal tehát így hangzik (és helyes sorrendben):

Keresztes Győző

De hiszen tudjuk: "E jelben győzni fogsz"

Ő is ezt tette.

 

 

Vissza a nyitólapra