Kapcsolatok más civilizációkkal

Kutatási anyag 1991-ből

 

Az előző előadáson szó esett arról, hogy kik és honnan érkeztek a Földre, s osztják meg velünk szülőbolygónkat. A megfigyelések alapján világosan látszik, itt már messze többről van szó, mint egyszerű idelátogatásokról; velünk, köztünk élnek. Az előzetes információk alapján végre szó eshet a kapcsolatunkról. Az emberiség kapcsolatáról más bolygókon kifejlődött civilizációkkal, melyek együtt élnek velünk, hasonlóan Atlantiszról elszármazott társainkhoz.

            Ám még mielőtt ténylegesen rátérnék a kapcsolatra, kis kerülő következik.

            Örvendetes dolog, hogy az ufókkal kapcsolatban mostanában sok minden nyilvánosságra kerülhet. Ez persze azzal a veszéllyel is jár, hogy nemcsak olyan dolgokról szerezhet az Olvasó tudomást melyek megfelelnem a valóságnak, hanem sajnos sok olyanról is, melyeknek ahhoz semmi közük, s pusztán üzleti megfontolásból születtek. Itt mindenekelőtt meg lehet említeni a "Communion" (Eggyéválás) című alkotást, de hazai szerzők keze alól is kerülnek ki szép számmal hasonlók, főleg a külföldi anyagok kritikátlan átvétele révén. Ezek jó művészi alkotások, igen jól megszerkesztettek, s többnyire kiváló írók munkái. De nem többek! Így is kell őket kezelni. Hagyni, hogy felkavarják érzelmeink, elcsámcsogni a pikánsabb részeken, hagyni érzelmeink felkavarodását, engedni kibontakozni a katartikus hatást (ha van), de nem elhinni. Még véletlenül se!

            Hasonlóan a hororregényekhez, ezek a művek is azért születtek, mert alkotóik nagyon jól tudják mennyire szeretünk félni, majd megnyugodni. Az igazán "jó" hororregény életszerű, s ha elolvasunk egy ilyet, sokszor nem merünk nyugodtan aludni napokig. Az ufó-hororregények azért rendkívül veszélyesek, mert az ufonauták valóban itt vannak, s az ilyen művek szerzői többnyire tudják is ezt, és mégis. Durván visszaélnek a helyzettel, az emberek információs igényével, s ezt kihasználva olykor művészi szinten tálalják, sőt, sugalmazással ránk kényszerítik, hogy elhiggyük a merő ostobaságokat, kitalációkat, vágyakat. Ezáltal a tömegekben hamis világkép épül ki, netán még pánik is kialakulhat, s ezért az ilyen tevékenység társadalmi méretekben is káros. Az emberek nem tudják, nincsenek vele tisztában, hogy mesét olvasnak!

            A szerzők igyekeznek erősen kihangsúlyozni, hogy most ők az "igazat" írják. (De azért attól gondosan visszalépnek, hogy ugyanezt a kijelentést hazugságmérő készülékre kötve is megtegyék!) A legnagyobb probléma az, hogy ezt gyakran még jószándékkal is teszik. Mivel írók, nem rendelkeznek a kellő természettudományos háttérrel, ezért kritikátlanul, szakemberek bevonása nélkül vesznek át híreket, idéznek ilyen információkat, vagy pedig építenek be történeteikbe. Akik így cselekszenek, más témák vagy hasonló témák alapján már ismertek és esetleg elismertek, éppen ezért történeteik hitelesnek tűnnek. És ez a baj.

            A másik baj az, hogy ők maguk sem mondják ki nyíltan: hölgyeim, uraim, ez csak mese, fikció. Esetleg maguk sem foglalnak állást a saját maguk által hitelesként leírt információk vonatkozásában (nehogy később a fejükre lehessen olvasni!), vagy forrásaikat abszolút hitelesnek feltüntetve úgy állítják be a dolgot, mintha többet tudnának másoknál, egyfajta bennfentesek lennének. Bár mindkét viselkedés tapasztalható, erkölcsileg egyik sem elfogadható, még akkor sem, ha az adott író ebből él.

            Egy emberevő sárkányszörnyeteg kitaláció, egy embereket elrabló és azon kísérletező ufonauta szintén az. Az előbbiről mindenki tudja hogy mese, az utóbbiról csak nagyon kevesen. Előfordulna, hogy munka nélkül maradna az a szerző, aki ezt így ki merné jelenteni, esetleg nem tudna több félelmet keltő esetet összeszedni. A viselkedés ebben az esetben sem elfogadható, már-már súlyos vétek a részéről. A saját anyagi érdekeit senkinek sem lenne szabad mások tömegek kábítására használni (legyen akár író az illető, vagy netán a mostanában felbukkanó önjelölt álpróféta), különösen nem az ufonauták kapcsán.

            A hiteles forrásokat emlegetők egyszerűen "nem érnek rá" a dolgok után járni, hiszen ha nem ők, akkor mások kasszíroznak. Aki a gyorsabb. És aki írói felelősségről beszél?...

            A kiadókat - tisztelet a kivételnek - többnyire nem a tartalom érdekli, hanem a várható haszon. Ezért, ha valaki hangosan megkérdőjelezi a megjelent művekben foglaltak igazságtartalmát, akár még a kiadók haragját is maga ellen fordíthatja. Ha valaki csak ír, s a haszon is megvan, akkor nem feltétlenül muszáj az igazat írni. Az ráadásul még veszélyes is lehet.

            Ráadásul nagyon sokan, talán a túlnyomó többség, akik ufókról írnak, nyilatkoznak, az életükben sem láttak egyet sem. Nyilatkozni ugyanis sokkal könnyebb, mint estéket a szabad ég alatt tölteni... Ettől természetesen még bárkinek lehet véleménye. Nekem is véleményem van, egy világképem, mely húsz év alatt alakult ki és napról-napra formálódik, s amelyben tekintélyes súlya van a 200-at is meghaladó vizuális megfigyelésnek.

     A "megfigyelés" szó kimondásával végre elérkeztem jelen előadásom lényeges kiindulópontjához. A kapcsolat ugyanis szinte minden esetben a megfigyeléssel kezdődik. Anélkül nehéz valakivel kapcsolatba kerülni, hogy érzékszerveink ne tudósítanának róla) persze nem lehetetlen, csak akkor a mi számunkra rejtve marad a dolog). Az érzékelést általában a megfigyelés megelőzi, de ez sem feltétlenül szükséges. Egyszóval: látok valamit, nem tudom értelmezni, megmagyarázni - érzékelem. Belátom, hogy nem lehet űreszköz, kivilágított repülőgép, meteor, foszforeszkáló költözőmadár, stb. Amikor mindezt beláttam, akkor elfogadom az érzékelt jelenség másságát. Ezek a lépések már a kialakuló kapcsolat egyes fokozatai, s az elfogadás ezek közül már egy magasabb szintet képvisel. Erre mondják azt, hogy valaki nyitott egy jelenség felé. Ez a fajta nyitottság az aurában is megmutatkozik, mintegy kitárul. Érdemes is egy kicsit bővebben megismerkedni az aurával!

            Az aura minden élőt és élettelent körülvevő energiamező, mely rezgéssel rendelkezik, s ez jellemző rá, legyen az kődarab, fű, állat vagy ember. Egy átlagos ember sűrű aurája mintegy 50 cm kiterjedésű, forgásszimmetrikus, s fej irányában nagyobb, színnel rendelkező (ez a szín az egyén beállítottságára jellemző), energiamező. Az aura kiterjedése ennél sokkal nagyobb is lehet, akár az 50 métert is elérheti, s rezgése révén elvileg végtelen távolságból is érzékelhető. Az átlagos 50 cm-es kiterjedés a legjobban mérhető sűrűségű, energiájú tartományba esik. Egy egészséges, aránylag optimista beállítottságú ember aurája pozitív, ha valakinek betegsége, fájdalmai vannak, aurája azon a környéken negatív (aura-töltést hordoz). Az egészséges ember, amennyiben varázsvesszőt használunk a méréshez, vonzza azt, ha betegsége van, az a környék taszít.

            Az aura azonban sokkal több annál, hogy egyszerűen csak az egyén egészségi állapotát, illetve beállítottságát mutassa - információhordozó.

            Bizonyára sokan tapasztalták, hogy akik hosszú ideje élnek együtt, már-már egymás gondolatait is ismerik. Egyszerre mondanak ki valamit, egyszerre akarják ugyanazt cselekedni. "Érzik" egymást. Itt végülis arról van szó, hogy aurájuk rezgése összehangolódik, s ennek megnyilvánulását tapasztalják eme szokatlan jelenségeken át. Másik példa: ha valakik hosszabb időn át tartózkodnak egymás közelében, s itt most nem szükséges együttélésre gondolni, megtudnak olyan dolgokat a másikról, amelyeket az a másik bizonyosan nem mondott el nekik. Mindkét esetben a "telepátia" jelensége okolható a történésekért, de azt hiszem, a gondolatátvitel nem egyszerűen agy-agy kapcsolatot jelent. Gondolatátvitelként emlegetjük az ilyesfajta összekapcsolódást, de itt valójában nem gondolatok cseréjéről, illetve közvetlen felfogásáról van szó. Bár magát a gondolatátvitelt, mint rezgések továbbítását és felfogását agyak között sem lehet ilyen módon magyarázni, hiszen igen gyakran, az átküldött gondolatot a vevő fél hamarább érzékelte, minthogy az adó egyáltalán leadta volna, megformálta volna az elküldendő gondolatot. S ilyen esetekben ugye felmerül a kérdés, hogy akkor most ki adott kinek?

            Azt hiszem a gondolatátvitelt lényegében az aurák közötti információcserével írhatjuk le a legjobban, s ez mindjárt valamiféleképpen magyarázatot adna arra is, hogy a telepatikus kísérletek kapcsán miért torzul valamelyest az eredeti információ. Ha valaki gondol valamire, ez a gondolat mint információ azonnal megjelenik az aurájában. Akinek az aurarezgése hasonló, vagy képes azt hangolni, fogékonnyá válik arra, hogy az ilymódon megjelenő információt a saját aurájának részévé tegye, ahonnan az később az agyában gondolatként tudatosulhat. Egy-egy gondolat az egyén aurája mellett bekerül a "'közös tudatalattinak" nevezett valamibe is. Aki ismeri az agykontroll, vagy a dianetika nevű személyiségfejlesztő módszereket, az tudja, milyen érzést jelent tudatosan bekapcsolódni a közös tudatalattiba. Ehhez egyfajta agy-állapot kell, amit nevezhetünk alfa-állapotnak, vagy valamiféle meditációs szintnek, a lényeg ugyanaz. Az adott egyén gondolatai tehát a közös tudatalattinak is részét képezik, s nemcsak az ember rendelkezik ilyen tulajdonnal, hanem az összes élő- és nem élő dolog, ez az egész rendszer olvad össze Gaiavá.

            Sok kísérlet igazolja a közös tudatalatti létét, emberi nézőpontból az egyszerre megszületett találmányok említésre méltók, vagy az álomban tett felfedezések, amikor az agy fogékonyabb az ilyesfajta információnyerésre, természetesen az egyén auráján át.

            Ha bármelyik kutatónak eszébe jut a megoldás egy adott problémára vonatkozóan, biztos lehet abban, hogy vetélytársának is ugyanúgy, ugyanaz a tudomására kerül - vagy legalábbis nagyon hasonlóan -, s ostobaság lenne ilyen esetben kémeket okolni.

            Az auránk, révén minden információ rákerül, emlékszik is mindenre. Még előző életeinkre is (ha vannak). Az előző életünkben történt események semmilyen más úton nem kerülhetnek be jelenlegi agyunkba csak úgy, ha mint egyének, auránkat, ami lényegében a kiteljesedett tudatunk, magunkkal hordozzuk - életeken át. Kellően kidolgozott módszerekkel a korábbi információk is kideríthetők. Képessé válhatunk arra, hogy saját életünk - jobban mondva: életeink - teljes tapasztalatát megjelentessük agyunkban, s akár másokét is tudjuk leolvasni. Ha képesek leszünk teljes tapasztalatmennyiségünkkel rendelkezni, s azt továbbvinni elkövetkezendő életeinkbe, akkor a halál többé már nem halál lesz már, hanem újjászületés. S ez az a momentum amit a paradicsomban elvesztettünk - a tudás fája. Ebben az esetben a "rossz" is automatikusan megszűnne, értelmét veszíteni. A mellettünk élő, magasabb intelligenciát hordozó civilizációk már ezen a szinten vannak, s közülünk, emberek közül is így választanak maguk közé társakat. Nemcsak a múltjukat "látják", hanem az adott személy jövőre vonatkozó lehetőségeit is.

            E nem rövid kitérő után térjünk vissza a kapcsolatra! Ha sikerül belátnom, hogy a felettem röpködő objektumok esetén más intelligencia alkotásairól van szó, elfogadom jelenlétüket, s ha abban a szerkezetben nem egy robotberendezés van, hanem egy érző, gondolkodó lény, akkor aurám - nyitottságomból kifolyólag -, kölcsönhatásba lép az övével. Ez már kapcsolat. Nem is akármilyen!

            Az aura, ha nyitott, képes ráhangolódni mások aurarezgésére, s ezáltal tőle információt nyerni. Ha valaki nyitottan áll a szabad ég alatt, s abban a szerencsés helyzetben van, hogy távolról jött társaink űrhajói rendszeresen elszállnak a fejel felett, akkor e rövid találkozások alkalmával az auráján keresztül képes tőlük információt felvenni. Auranyitásával egyidőben természetesen róla is tudomást szereznek. Fejlettebb társaink nyilván tudják szabályozni az ilyen módon átadott információk tényanyagát, s esetleg annak tudatosulásának időpontját is. A kapcsolat öngerjesztővé válik mindaddig, amíg a földi ember nyitottsága, s ezzel együtt elfogadókészsége is fennáll. Az információk birtoklásával, normális esetben, a felelősségtudat is megnövekszik. Az egyén minden pillanatban szabad döntési joggal rendelkezik a továbblépéssel kapcsolatban. Az információknak olykor "súlya" van, s elviselésük hosszú távon teljes életmód-változtatást igényel. De az egyén minden pillanatban szabadon dönt!

            Most pedig essék szó az "eltérítések"-ről!

            Amikor a téma felmerül, kicsit mindig zavarba jövök. Úgy érzem ugyanis, hogy magasabb intelligenciát hordozó társaink nem annyira primitívek, hogy tényleges vizsgálatok árán tudják meg azt amit akarnak rólunk, emberekről! Még ha netántán így is tennének, akkor is találnának önkénteseket. Hiszen sok embertársunk él már közöttük. Ebben az esetben viszont magyarázatot kellene találnunk arra a jelenségre, hogy sok-sok ember akik "kiesett" idővel rendelkeznek, állítólag nagyon hasonló dolgokat mondanak el regressziós hipnózis során. Emellett olyasmiről is beszélnek, hogy sokkal messzebb kerülnek elő attól a helytől, mint ahol "eltérítették" őket. Nehéz lenne azt állítani, hogy ezek az emberek összebeszéltek, s hogy szándékosan ugyanazt hazudják hipnózisban. De akkor mi történik?

            Többféle jelenség is felelőssé tehető az ilyen időkiesések magyarázatára. Az egyik ilyen az éber hipnózis, ez egy orvosi műszó, taglalása túl hosszadalmas lenne, akit érdekel, aránylag könnyen utána tud járni. Teljesen normális és hétköznapi jelenség. Többféle jelenség is felelőssé tehető az ilyen időkiesések magyarázatára. Az egyik ilyen az éber hipnózis, ez egy orvosi műszó, taglalása túl hosszadalmas lenne, akit érdekel, aránylag könnyen utána tud járni. Teljesen normális és hétköznapi jelenség. Az időkiesés jelensége nem szokatlan dolog, nem hiszem, hogy bárki is élne köztünk, aki minden egyes percével el tudna számolni. Az időkiesés jelensége annak is igazolása lehet, hogy az ufonauták beavatkoznak közös tudatalattinkba. Minden egyes információ rezgés. Aki érzékeny rá, felfogja, még akkor is, ha esetleg semmi köze az egész UFO-témához, és esetleg egy ilyen élmény után pokollá válik az ő és a környezete élete. Azt hiszem, hogy a legtöbb "ufóélményről" beszámoló emberrel ténylegesen nem történnek meg az események, pusztán az aurájuk által veszik fel az információkat, azokat sajátjuknak érzik, és ez lehet a magyarázata annak, hogy a beszámolók miért annyira hasonlatosak, akár egymástól több ezer kilométerre lévő megfigyelők esetében is. Az eltérések legfeljebb egyéni élettapasztalatokból, az egyéniségtől, s az adott személy egyéni félelmeiben vannak. A kulcsgondolat tehát: tehát a közös tudatalatti manipulálása.

            Ezen élmények létrejötte nemcsak így véletlenszerűen, hanem szándékos beavatkozással is kiváltható, s az adott pillanatban tudatosítható. Az ufonauták ily módon tartáj magukat távol tőlünk, mint emberiségtől. (Vagy esetleg éppen ellenkezőleg: titkos amerikai vagy mit tudom én milyen pszichofegyverről van szó, hogy az emberek kedvét már eleve elvegyék a földönkívüliek kutatásától!) Ha valóban távol is akarják tartani magukat tőlünk, ezt nem mindenkivel teszik így. Mivel az ő tudósaik kilencven százaléka nem a fegyvergyártásban dolgozik, alapvetően békés népségek, így nem engedhetik meg maguknak, hogy kilessük a technikájukat, hiszen minden újítás természetszerűleg a hadseregekben jelenik meg először. Ez a fajta emberi magatartás az ufonauták számára egész egyszerűen elfogadhatatlan, s mindig is az lesz. Mint emberiség csak akkor léphetünk velük kapcsolatba, s csak akkor tehetjük ki lábunkat ténylegesen a világűrbe, ha megfelelünk annak a normának, hogy világunk fegyvermentes legyen. Addig nem! Idő kell még, hogy ezt mindenki belássa, s keserves csalódások sorozata.

            Az időkiesésre visszatérve. Egy tipikus leírás: valaki megy hazafelé autóval, megpillant egy ufót (ez a jobbik eset, ha még meg is pillantja), aztán elveszti az eszméletét, s csak jóval később, esetleg jóval távolabb az adott helyszíntől tér ismét magához. A regressziós hipnózis során fura dolgokról számol be. Ahhoz, hogy egy másfajta magyarázatot is találjunk az esetre, mint a szándékos beavatkozás a közös tudatalattinkba, néhány mondat erejéig ismerkedjünk meg az ufonauták járművének néhány tulajdonságával!

            Aki a jármű alatt áll egy bizonyos térszögben, pozitív sugárzást kap. Aki viszont oldalvást, az negatívat. A pozitív sugárzás kellemes közérzetet, feldobódottság-érzetet nyújt, a negatív ezzel szemben pillanatnyi megszédülést, fejfájást, könnyebb esetben, míg súlyosabb esetben betegséget, még súlyosabb esetben részleges vagy teljes tudatbeszűkülést. Az ufonauták más célból is alkalmazzák az tudatbeszűkítéses technikát, de itt most nem erről van szó!!

            A negatív sugárzás által keltett tudatbeszűkülés annyit jelent, hogy az illető érzékel mindent, de beavatkozni nem tud (Óz-hatás), vagy ha be is avatkozik, ezt teljesen ösztönösen teszi, nem tudatosan. A teljes tudatbeszűküléskor pedig elveszíti a tudatát, ennek ellenére továbbra is képes cselekedni, de érzékszervei tudósítását az agy nem képes információként felfogni, illetőleg feldolgozni. Ilyenkor következik be az a bizonyos "időkiesés". Az áldozat a saját lábán gyalogol oda, ahova, a saját kocsiján hajt oda, ahova, csak eközben a tudata teljesen ki van kapcsolódva, s ösztönszerűen cselekszik. A szervezet képes automatikus működésre. Esetleg sokan átélték már, hogy mesét olvasnak gyermeküknek, hangosan olvasnak, de mindeközben egészen máshol jár a gondolatuk, a szavakat mégis hibátlanul ejtik ki, reflexszerűen, automatikusan. A felolvasónak ilyen esetben fogalma sincs mit olvasott, a tartalmat képtelen felidézni. Az olvasás pedig tanult dolog. Képesek vagyunk tehát egészen bonyolult dolgokat is úgy megtenni automatikusan, hogy akár agyunkban a legcsekélyebb mértékben is tudatosulna! A negatív kisugárzás jöhet egy UFO-eszközből, vagy eredhet egy földalatti ufóbázisból, mely fölött delikvensünk éppen elhalad, ami az auráját is komolyan igénybe veszi az illetőnek. Mindezek hatására érzékenyebbé válik a közös tudatalattiban elcsepegtetett ilyen jellegű téves információk felvételére, de saját félelmeinek megtestesítésére is. Szinte mindannyian félünk attól, hogy műtőasztalra kerüljünk. Egy negatív sugárzás úgy is alakíthatja tudatunkat, mintha átéltünk volna egy ilyen esetet, s ráadásul agyunk összekapcsolja tudat alatt egy UFO felbukkanásával. Kész is az "eltérítés" élményanyaga. A pórul járt embertársunkban kialakul a kép, hogy őt bevitték az űrhajóba, s ott különböző dolgokat csináltak vele. Akit tényleg bevisznek, nem beszél róla. Be se vinnék.

            A hipnózis, amellyel az ilyen élményt szerzők információit szeretnék kinyerni szintén nem veszélytelen dolog, sőt, ártalmas! Hipnózis közben egy csomó dolog megcsináltatható az emberrel, s el is felejtethető vele, ráadásul olyan sikeresen, hogy azt egy másik hipnotizőr sem tudja kiszedni belőle, legfeljebb csak hosszadalmas procedúrát követően, s esetleg drasztikus eszközök igénybevételével. A hipnózis negatív dolog, káros. Alkalmazása során negatív sugárzás mérhető a hipnotizőr részéről, legyen az akármilyen jószándékú is. Ha egy tudat hatalma alá kerít egy másikat, ez minden esetben negatív sugárzást von maga után! A hipnózis a tudattal is elérhető dolgokba avatkozik bele, a negatív sugárzások úgyszintén.

            A jelenlévő negatív sugárzás közepette a hipnotizőr a legkisebb nehézség nélkül elfogadtathatja véleményét a pácienssel, aki ezt a véleményt később a sajátjának érzi. Ugyanezt teszik alkalmanként az ufonauták is.

            Kiesett idővel szinte valamennyien rendelkezünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy valamennyiünket így vagy úgy megkerestek, de persze ez is elképzelhető. Ha egy szeretetteljes világban összefognánk, nem kényszerülnének rá, hogy közös tudatalattinkba ostobaságokat ültessenek bele. Az aurás információcsere így többnyire véletlenszerű, s azokat sújtja leginkább, akiket pont nem kellene, mindemellett azok rokonait, hozzátartozóit, testvéreit, a vele együtt élőket. Ha igazán tudnánk egymásért élni, egyikünket sem fenyegetne ez a veszély, pozitív aurasugárzásunk a legteljesebb mértékben megvédene bennünket. Amíg ez az állapot nem következik el, addig legérzékenyebb embertársaink folyamatosan ki lesznek téve az "eltérítés" bekövetkeztének, s öltenek balsejtelmes képzeteik, lelki félelmeik testet - negatív sugárzásokra való érzékenységük következtében.

            Nem szabadna, hogy félelmeink legyenek. A legkevésbé tőlük. Ha akartak volna nekünk ártani, ezt már megtehették volna évtízezredes ittlétük alatt. Ha jó szándékkal és nyitottan fogadjuk őket, azzal is fogják viszonozni. Ha rombolásra akarjuk tudásukat felhasználni, védekeznek. Azt hiszem, végre egyszer és mindenkorra le kellene mondani a fegyverkezésről, s akkor sokkal de sokkal közelebb kerülnénk hozzájuk, de nem utolsósorban egymáshoz is. Ez a feltétele kozmikus nagykorúvá válásunknak, s ezt vagy megtesszük magunktól, vagy a már említett lehetőségekkel kell számolnunk.

            Az ufonautáknak is vannak törvényeik. Álljon itt közülük néhány fontos, amely szabályozza a velünk való kapcsolatukat, s így esetleg érthetőbbé teszi olykor szokatlan megnyilvánulásaikat:

            1. Tilos teljes kapcsolatot teremteni egy bolygó civilizációjával, amíg az képes önmagát globálisan megsemmisíteni, vagy ennek a lehetősége a tetszőlegesen távoli jövőben fennáll. (Hiszen amelyik civilizáció önmagára veszélyes, az - morfogenetikus negatív tere miatt - az összes többire veszélyes.)

            2. Fenyegető helyi katasztrófa esetén, melynek kihatásai globálisak lehetnek, illetve globális katasztrófa esetén, azt megelőzően, megfelelő közvetítők kiválasztásával az adott civilizációt, rajtuk keresztül, figyelmeztetni kell a veszélyre.

            3. Ha a fenyegető globális katasztrófa totálissá válhat, a civilizáció fennmaradásának biztosítása érdekében meg kell kezdeni a kitelepítést. (A kitelepítés lehetőségének bekövetkeztekor meg kell növelni folyamatosan az adott bolygón levő eszköz- és személyzet állományát.)

A kapcsolatteremtés fokozatai, melyek közül a helyzet közös mérlegelése után kell választani:

            1. Láthatatlan segítségnyújtás (csoda).

            2. Néhány eszköz megjelenése a frekventált helyen, kevés bázis kiépítése.

            3. Közvetítők előzetes kiválasztása és képzése telepatikus úton.

            4. Az eszközök nagyobb számú megjelenése a frekventált helyeken, s néhány globálisan. A bázisszám növelése.

            5. A közvetítők képzés utáni szűrése, felkészítésük a "kiválasztottság"-ra, akár személyesen is, inkább még telepatikusan.

            6. Az eszközök globális megjelenése, s a bázisok számának olymértékű növelése, hogy az adott civilizáció 10%-a biztonsággal menthető lehessen, egészen rövid idő alatt, veszély esetén.

            7. Kiválasztottak szétküldése, akár személyes találkozások révén is. Ha elég idő van, ezt kell tenni.

            - Lehetőség van az adott civilizáció, a minimálist túlélést biztosító számú tagjának, állandó biztonságban tartására.

            - A kapcsolatfelvétel ne vezető képviselőkkel történjék, ettől kivételesen indokolt esetben lehet eltekinteni.

            - Kiválasztási szempont a magas egyéni- és közösségi túlélési szint legyen - az adott egyénre vonatkoztatva.

 

 

Vissza a kezdőlapra