Arany László: Mars–enigmák – 6.

Kutatási anyag - fordítás - 2006.

 

 

A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

 

 

20. A Mars nyíltvizű tavainak első felfedezése

Az első képen látható, nyíltvizű tavat ábrázoló kép, a Mars Global Surveyor (MGS) szonda SP2-54006 hivatalos kódjellel ellátott fotócsíkjának részletét ábrázolja, ez a felvétel pedig – jelen ismeretek szerint – az első azok sorában, mely a Marson létező nyíltvizű felszíni képződmények felfedezéséhez vezetett.  A lepény alakú bemélyedésben összegyűlt felszíni tavacskát John Skipper 2000.07-20-án találta, egy héttel később ismertette a nyilvánosság előtt; néhány média tisztességgel be is számolt a felfedezésről, miközben fenntartásaiknak is hangot adtak.

 

Fontos megérteni a felfedezés jelentőségét, amire itt hivatkozunk, hiszen jelen esetben víztömegekről van szó, úgymint tavakról, patakokról és hasonlókról. Mindez nem cserélendő össze a marsi víz első felfedezésével, ami Dr. Leonard Martin nevéhez, a Lovell Obszervatórium – Flagstaff, Arizona – tudósához köthető, aki az 1978-ban a Viking űrszondák által készített, 775A10 és 775A11 jelű képeken gejzíreket, illetőleg feltörő víz árnyékát vélte felfedezni a Mars Solas Planum nevű térségében. Aki minderről bővebb ismereteket szeretne: a felfedezésről a NASA Activities Bulletin 1980-as, decemberi, 11. kötete számol be.

Valójában a nyíltvizű felszíni marstavakról szóló felfedezés még csak nem is a jelenleg tárgyalt felvételhez köthető, Skipper ugyanis az MO4-00291 jelű képen már hasonlóra akadt, s erről beszámolt „Az igazi füstölgő fegyver: élet van a Marson” (#001), viszont mindenképpen elsőnek számít a nyilvánosságra hozott, idevonatkozó felfedezések sorában. Az említett írás ugyanis minderre nem fektetett kellő hangsúlyt, mint ahogy a civilizációs nyomokra sem, hiszen akkoriban, 2000 júniusában, még meglehetősen úttörő vállalkozásnak bizonyult ilyesmiről írni, még akkor is, ha az a beszámoló nem a széles nyilvánosság számára készült. Az akkori beszámoló tehát jelentős kiegészítésre szorul.

Akkoriban még Skipper meglehetősen tapasztalatlan volt e téren, mi igaz és mi nem a Marssal kapcsolatban, és megpróbálta a hagyományos felfogást követni a bolygó felszíni vizei és a lehetséges élet kapcsán beszámolóiban. Úgy gondolta, hogy két ilyen ellentmondásos téma együttes felvetése akkoriban, és a MOC űrszonda által sugárzott felvételek elemzésének eredménye, egyesek számára túl sok lehet a látottak elfogadásához és esetleg hajlamosak minderre elutasítóan reagálni, „belemagyarázásnak” venni a tényeket, és elfogadni, a sokkal kényelmesebbnek és biztonságosabbnak tűnő hivatalos álláspontot.

A tény az, hogy az átdolgozott és később nyilvánosságra hozott, Skipper-féle #001 jelű beszámoló a marsi élet lehetőségéről már sokkal kevesebb ellenállásba ütközött, mint a korábbi verzió a felszíni vizek kapcsán. Mindez azért következhetett be, mert a korai változat meglehetősen hipotetikusan kezelte a nyilvánvaló dolgokat, ezt egyesek hibázási lehetőségnek vélték. A bejelentés így izgalmasabbnak hangzott, de sokkal inkább támadhatóvá vált, ezért az olvasók és a kutató-szervezetek – pszichológiai okokból – hajlamossá váltak nem túl komolyan venni az egészet. Ha szükséges valamiféle pszichológia stratégia az ilyen jellegű felfedezések bejelentésével kapcsolatban, akkor minden bizonnyal érdemes az olyan kifejezésektől tartózkodni, mint „marscsatornák”, vagy „marsi férgek”, ugyanis a vörös bolygóval kapcsolatban kialakult koncepciók miatt az emberek hajlamosak az ilyen kifejezéseket tartalmazó beszámolókat már eleve nem komolyan venni és félretenni. Így bizonyos olvasók számára egyfajta hátsó ajtó nyílik, ahol elmenekülhetnek a tényekkel való szembesülés elől, az elől, hogy az eddigi ismereteiknek ellentmondó tényeket kezelni tudják, a menekülésük révén pedig biztonságosabban érezhetik magukat a hivatalos álláspont mögé felsorakozva.

Másrészről, amint arra ebben a beszámolóban kísérletet teszünk, rendkívül fontos az olvasó számára kemény és egyértelmű bizonyítékot adni, és nincs helye úgymond „mellébeszélésnek”, ami megzavarhatja még a jó szándékú kutató elméket is. Létfontosságú a folyékony víz felszíni jelenlétére koncentrálni, nem törődve azzal, hogy a puszta tény milyen kétségeket támaszt egyesekben, főleg a – hivatalos források által – évtizedek óta folyamatosan kondicionált elmékben. Más szavakkal: az egyértelmű, jól látható tudományos bizonyítékok önmagukért beszélnek, nem igényelnek különösebb kommentárokat, olyan tiszták és egyértelműek, mint a jelenleg tárgyalt képeken észlelhető tó vize. Az ilyen súlyú bizonyítékok meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozzák a hivatalos álláspontot képviselőket és befolyásoltjaikat, kifejezetten fenyegeti szavahihetőségüket, kényelmes és évtizedeken át hangoztatott álláspontjukat, miszerint a Mars felszíne csontkeményre fagyott, száraz és poros, és olyannyira halott bolygó, amennyire csak egy égitest egyáltalán lehet. Az ilyen álláspontot hangoztató számára egész egyszerűen nincs helye a Marson folyékony víznek, azonnal elvetik, hiszen ellentmond a hivatalos hitrendszernek, viszont nem meri a hivatalos álláspontot megkérdőjelezni, azt kinyilvánítani – a puszta tények létével -, hogy a hivatalosan megadott hőmérsékleti adatok alapból valótlanok. A felsorakoztatott tények fenyegetik a „status qou”-t, emiatt – nyilvánvalóan – sokak számára elfogadhatatlanok.

 

A fentebb látható második kép kicsit közelebbi bepillantást enged a vízgyűjtőre, az most már kissé kiemelkedik az árnyékból, megerősíti a dolog egyértelműségét, egyúttal leleplez egy apróbb civilizációs nyomot is, nyilakkal jelölve, egy alagút (csatorna?) kijáratot, illetve szögletes alakzatokat. Egyértelműen és tisztán látható (már amennyiben ez a gyengébb minőségű műholdas fotó erre lehetőséget ad) a sík és átlátszó természetes vízfelület. A folyékony víz alkotta felület a legtöbbek számára nyilvánvalónak kell, hogy legyen, ezért nem is láthatók a képen további nyilak, illetve nem is fűznék hozzá újabb kommentárt, a tény önmagáért beszél.

Feltétlen meg kell említeni, hogy a kép baloldalának erős fehérsége abból adódik, hogy John Skipper kivilágosította az eredeti felvételt, hogy a sötét árnyékból határozottan kiemelje a kérdéses részt. Az eljárás során az egyébként világos területek szinte teljesen elvesztették részleteiket.

Azt is érdemes tudni, hogy amikor a 2000-es év közepén Skipper bejelentette felfedezését a nyilvánosság előtt, néhány becsmérlő nyilatkozatot kapott, ezek az állították, hogy eltorzította az eredeti felvételt, azt az illúziót akarta kelteni, hogy víz van jelen, ennek igazolására saját képfeldolgozási eredményeiket hozták fel bizonyítéknak, miszerint azokon a „valós” helyszín látható.  Nem tudható, hogy az állítások hangoztatói között hányan voltak, akik a szándékos félrevezetés és megtévesztés érdekében szóltak mint szakértők, vagy csak megtévesztett emberek kaptak szót, de nem érdemes az ilyen nyilatkozók kilétének alaposan utánajárni, hiszen könnyen beleeshet az ember az általuk állított csapdába.

Miként az az MSSS hivatalos linkjén is megtalálható, az említett területről három fotócsík áll rendelkezésre. Az első gyorsan letölthető, de kevésbé jó minőségű jpg formátum. Míg a második jobb felbontású de lassabban letölthető gif kiterjesztésű. Míg a harmadik szintén gif formátumú, de már a pontos vetítési eljárás alkalmazása utáni eredményt mutatja. (Minő véletlen, jelen tanulmány összeállításának idején, 2006 november, a két gif kiterjesztésű képcsík nem elérhető…) A gond az, hogy az első két képszalag pontosan fejjel lefelé áll a harmadikhoz képest. A jelen tanulmányban a harmadik képcsík került felhasználásra. Bizonyíték az első két képcsíkon még kevésbé feltűnő, és a bírálók – időtakarékosság végett – a gyorsan letölthető jpg verziót használták, nem lévén birtokában az előbb vázolt háttérismereteknek. Ebből kifolyólag az általuk kapott eredmény nyilvánvalóan nem egyezett a legnagyobb felbontású, a vetítési hibákat már korrigáló harmadik felvétel részletével. Mindezek ellenére a felfedezőt vádolták torzítással, ahelyett, hogy saját módszerüket vizsgálták volna felül és körültekintőbben jártak volna el, így felfedezhették volna ugyanis eljárásuk téves mivoltát. Másokhoz hasonlóan, ezek a bírálók is a NASA, a JPL, és az MSSS tekintélyére hivatkoztak, miszerint az a hivatalos, és igencsak óvakodtak attól, hogy a harmadik, a megfordított képcsíkot is alaposabban szemügyre vegyék, hiszen így minden gondok forrásának a felfedezőt jelölhették meg.

Azonban a hivatalos adatok és állásfoglalások semmiféle teret nem engednek a problémák feloldása kapcsán a képzeletnek. Igazából, rendkívül kockázatos a gyanú leghalványabb árnyékával is élni a hivatalos források adatainak megbízhatóságával kapcsolatban. Jelen vizsgálatról elmondható, hogy Skipper az első két felvétel megtekintése után azonnal észrevette a torzításokat, és rögtön a harmadik képcsíkhoz fordult. Szükséges feltétlen megemlíteni, hogy ez a bizonyos harmadik képcsík az, melyet a hivatalos források is pontosan ugyanazon a módon látnak, amilyen formában azt a tudósok megkapták, nem pedig az első kettő. A felfedezések is ezen harmadik képcsík alapján születtek, valamennyi – az adott területtel kapcsolatos felfedezés –, szintén e harmadik, gif képcsík felhasználásával. Ha bárki ellenőrizni akarja tehát az itt tárgyalt felfedezés valódiságát, ugyancsak ezt a bizonyos harmadik verziót kell használnia, a hivatalos szervek által el nem torzított tudományos adatforrást, ha nem így tesznek, az eredmény meglehetősen problematikus lesz.

Továbbá, a már-már csodaszámba menő felszíni folyékony víz jelen képen való megjelenése mellett, civilizációs nyomra utaló bizonyítékkal is találkozhatunk, mégpedig a nyíllal jelzett, sötét alagút kijárattal. Ha valaki közelebbről megnézi a sziklaalakzatnak látszó képződményeket a nyitott alagút szájával szemben, akkor felfedezheti, hogy ezek irányultsága pontosan azonos az nyitott alagút nyílásán át látható alagút szakasz irányultságával.  Az is jól látható, hogy az alagútból, mintha kifelé folyna valami, bele a vízbe. Ez a momentum pedig hangsúlyozottan civilizációs nyom.

Azzal is tisztában kell lenni, hogy bár ez a vízgyűjtő a nagyságára nézve teljesen normálisnak látszik, ez csupán illúzió. Az igazság az, hogy ez a terület valójában igen messziről látható, a vízgyűjtő terület mérete hatalmas, beleértve természetesen az alagút kijáratát is. Magas, tekintélyes méretű építmény foglalhat helyet az alagút szájában, nem éri el oldalait és a tetejét, ebben a környezetben pedig kifejezetten aprónak látszik. Sajnos nem lehet a felfedezés megállapításait tovább finomítani, hiszen a felvételen kimutatható az elfedési technikák alkalmazása, e beavatkozások eredményeképpen nemcsak a civilizációs nyomok eltüntetését végezték el több-kevesebb sikerrel, hanem a környező felszín alakzatait, illetve azok részleteit is megváltoztatták. A felvétel pontos léptéke ezért nehezen adható meg. Ha egyáltalán.

Más szavakkal, habár ez a víztározó és vele az alagút kijárata viszonylag nagyméretűnek látszik a felvétel alapján, szinte teljesen biztosak lehetünk abban, hogy a valós méretek ennél sokkal de sokkal nagyobbak. Ez is a manipuláció része, hiszen egy méretben lecsökkentet civilizációs nyom szinte alig észrevehető, s ha mégis, sokkal könnyebb félredobni, vagy megmagyarázni annak természetes eredetét. Trükkös megoldás, de működik.

Továbbá, habár itt nem látható elég jól, a nagyon alapos vizsgálat kimutatja, hogy igen nagyszámú szögletes struktúra, kisebb és nagyobb, található szinte az egész térségben a víztároló közvetlen környékén. A legtöbbje e kisebb-nagyobb struktúráknak átnyúlik a súlyosan elködösített fedőrétegen át, mely szinte minden egyes darabját befedi a képnek, azonban némi hiba csúszott a víztározó közvetlen környékén az eltűntetési technika alkalmazásába. Ez a hamisítási technika különösen erős a víztározó hátsó oldalának térségében, valamit nagyon de nagyon el akartak tüntetni innen. Nem kívánjuk csökkenteni a jelenlévő civilizációs nyom adta bizonyíték jelentőségét, azonban meg kell jegyezni, ugyanezen a képcsíkon a jelenleginél is számottevőbb civilizációs nyom található, ennek elemzését egy másik fejezetben találhatjuk majd.

Voltak javaslatok arra, hogy elnevezzék a vízgyűjtőt a felfedező után Skipper-tónak. A felfedező azonban visszautasította a megtiszteltetést, hiszen szerinte a jelen képen nem természetes tavat láthatunk, hanem egy mesterséges víztározót, melyet minden bizonnyal civilizációs célokból hoztak létre, e civilizáció egyéb nyomait pedig az eredeti felvétel meghamisításával tüntették el. Gondoljunk csak bele, hogy nézne ki, ha egy marsi civilizáció által használt víztározót egy földi fickóról neveznénk el? A javaslattevők bizonyára mindezt nem gondolták teljesen végig.

 

 

A sorozat harmadik felvételét megfigyelve láthatjuk, hogy amint egyre nagyobb és nagyobb nagyításban vizsgáljuk meg a víztározó környékének hamisításmentes területeit, egészen a pixelezettségi határához elérve, újabb és újabb dolgokat fedezhetünk fel. Fekete, falszerű képződményt vehetünk észre például, a fontos dolog pedig az, hogy ez a struktúra a víz alá is behatol, a víz alatt tovább követhető, a fényes víztükör ellenére. A körvonalai összekeverednek a víz felületén tükröződő alakzatok körvonalaival. Sajnálatos módon ezek a struktúrák igen bizonytalanok, mivel némi homályosítást a felvétel ezen részén is alkalmaztak, a környező képződményekkel való összemosás céljából, azonban nem voltak elég óvatosak magával a vízfelülettel kapcsolatban.

Az a későbbi faktor megerősítheti a szemlélő hitét, amint azt már jó néhány fejezeten át megtapasztalhattuk, miközben más felfedezéseket vizsgáltunk, hogy minden bizonnyal létezik egyfajta titkossági listája az egyes elemtípusoknak, melyeket a MOC felvételeiről igyekeznek a lehető legalaposabban eltüntetni, ilyenek a felszíni vizekkel kapcsolatos adatok is. Amint az a további fejezetekből is kiderül, vannak olyan képcsíkok, ahol a folyékony víz jelenlétének szinte valamennyi nyomát sikerült eltüntetni, hiszen a felszíni víz jelenléte nagyon is összefügg a civilizációs jelekkel. Aztán, miután sikeresen eltüntették a civilizációs nyomokat, megpróbálják visszaállítani a vízzel fedett területet. Sajnos, miközben az adatok machinálását végzik különböző okokból, nem közlik az emberekkel azt, hogy amit látnak, az teljességgel lehetetlen. Csak érzékeltetik, nem kapják meg a süteményüket, hogy megehessék.

Akármilyen fokozott is a ködösítési technika alkalmazása a képhamisítást során, továbbra is tisztán kivehetők ezen a közeli nagyításon a szögletes struktúrák alkotta sorok a víztározó bal oldalán, nem sokkal a víz színe felett, mindössze legmagasabb pontjaik nyúlnak keresztül a ködös elfedésen. Újra érdemes megemlíteni, az itt látható fotócsíknak egy másik részlete is elemzésre kerül a „Mars Szuper Metropolisza” című fejezetben. Érdemes elolvasni és összevetni a hasonlóságokat.  Hasonlóképpen figyelmet érdemel a víztározó közvetlen környékének jobb oldala az előtérben, bár itt is súlyos hamisítási tényezők vannak jelen, a civilizációs eredetű szögletes struktúrák aránylag jól felismerhetők.

 

A sorban a negyedik felvételen a harmadik felvétel negatívja látható, ezen sokkal jobban kivehető a sík felszín, ezúttal más perspektívából. Megjegyzendő, a ködös, megtévesztő célzattal alkalmazott képhamisítási technika alkalmazása is inkább tetten érhető ily módon. A negatív kép kicsit abban is segít, hogy könnyebben felismerjük a halványan látható civilizációs nyomokat a kép bal felső negyedében, a szögletes struktúrák rendezett sorait, kissé kimeredezve a ködös fedőréteg alól; emellett látható néhány szögletes formáció is kivehető a sötét, árnyékba burkolózó területen, balról, az előtérben.

A felvétel további elemzést igényel. Elképzelhető, hogy amit vízfelületnek látunk, az igazából nem más, mint egy mesterségesen felvitt hamisítás része, egy fejlett civilizáció metropolisza nyomainak eltüntetése végett. E metropolisz nagy része a ködösítési technika alkalmazása, közvetlenül a víztározó környékén, miatt nem látható a felvételen. A képcsík további részleteinek elemzése a Mars Szuper Metropolisza című fejezetben található.

 

Összegzés:

1.      A folyékony felszíni víz létezése a jelenleg tárgyalt felvételen hivatalos tudományos adatokkal is alátámasztott.

2.      A folyékony felszíni víz puszta létezése aláaknázza a hivatalos értelmezéseket a marsi paraméterek kapcsán.

3.      A folyékony felszíni víz puszta létezése aláaknázza a hivatalos értelmezések hitelességét a marsi fizikai paraméterek kapcsán.

4.      Az alagút forma hangsúlyozottan alátámasztja annak mesterséges eredetét, ezáltal civilizációs nyomok létezését.

5.      A megfigyelhető szögletes struktúrák további megerősítésül szolgálnak marsi civilizáció jelenléte mellett.

 

 

21. Erdők a Marson

A következőkben szeretnénk bemutatni a Mars felszínén burjánzó növényi életre vonatkozó bizonyítékokat. Ehhez az alábbi három fotó szolgál alapul.  Ha vesszük az eredeti fotócsíkot, és elkezdjük nézegetni fentről lefelé haladva, akkor azt tapasztaljuk, hogy viszonylag sima területet látunk, a kép felső részét 50-60%-ban teszi ki, majd egy hatalmas lapos kráter fala következik, és az alsó, 40%-50%-nyi rész a lágyan lejtő kráterbelső. Azonban mindez nem könnyen olvasható ki a fotócsíkot szemlélve, mivel a teljes 100%-nyi területet sűrű szőnyeg borítja, mely természetesen növényzet, illetve ahhoz hasonló életforma. Más szavakkal, az eredeti felszín egyáltalán nem látható. A felső sötét terület a kráteren kívül esik, míg a világosabb, alul lévő részek a kráter fala, illetve a belseje.

 

 

Az eredeti elképzelés szerint szerettük volna itt bemutatni az eredeti fotócsík egy jóval nagyobb részét is azért, hogy az olvasó teljesebb rálátást kaphasson a helyszínre. Azonban a kisebb méreteknél is már egy jobb grafikus program, pl. a PhotoShop igen sok részletet képes megmutatni (kétség nem férhet hozzá, hogy sűrűn növő fák és cserjék százezreit), a file mérete pedig túl nagy lett volna, hogy mellékelhessük. Ami jelen három fotón megfigyelhető, az ennek a bizonyos fotócsíknak három igen jellemző területe. A második felvételrészlet közvetlenül az első alatt kezdődik, a harmadik pedig pontosan a második alatt. Megjegyzésre érdemes, a felvétel felbontása nem túl jó, a 142% nagyítás az a maximum, ami még kihozható belőle, ennél erősebb nagyítás az egyedi részleteket már túlságosan elmosná.

Ami elmondható tehát az az, hogy az első kép a fotócsík felső 50-60%-ának csak kicsiny részét teszi ki, annak a fotócsíknak, mely egészét végig betölti a növényzet sötét kárpitja. Vegyük észre, egyéni növények nem figyelhetők meg, csak halványan kivehető csoportosulásaik a teljességében sötét tömegben. Mindez talán azért van így, mert a teljes felvétel ezen részén más fajt láthatunk, minta többi részén, lejjebb. Olyan fajt, melynek kisebb (finomabb) szerkezete van, ezért az egyedi képviselőit lehetetlenség kivenni ekkora távolságból és ilyen felbontás mellett. Továbbá, olyan faj lehet, mely számára abszolút nem okoz gondot a más fajokkal való keveredés, nem köti le a helyért és a fényért folytatott harc,  emiatt jön létre kevert, diffúz látvány és textúra. Másrészről, a világosabb színű terület, a kép alsó részén, a kráter falának kezdete és egyúttal különböző faj élettere. Ez a faj teljes mértékben kitölti a kráter belsejét. A részletek a sorban második felvételen figyelhetők meg.

 

A második képen, a felső részen jól láthatók a sötét színű növényfaj képviselői, amint átláthatatlan sűrű szövevényt alkotnak, és egészen a kráter pereméig terjednek, melyet már a világosabb (növény/gomba/zuzmó) faj egyedei népesítenek be hasonló sűrűséggel, nem keverednek össze szomszédaikkal, sőt, jól látható vonal mentén elkülönülnek azoktól. Ezek a növények (gombák/zuzmók) valószínűleg ugyanazon faj egyedei, melyek a Déli Pólus környékén is megfigyelhetők, esetleg az itt tárgyalt lényeknek távoli rokonaik, s az M08-04110 fotócsíkon láthatók, ezenkívül a „Hatalmas gombák a Mars Déli Pólusának környékén” – című fejezetben bővebben is olvasható róluk. Talán ugyanazon faj képviselői, megjegyzendő viszont, azon a felvételen sokkal jobban kivehetők, mint az itt bemutatotton, mivel a jelen felvétel felbontása jóval gyengébb annál, emiatt pedig nem lehetséges a megfelelő nagyítás elérése. Azonban bizonyára nem hibázunk akkor, ha kijelentjük, hatalmas növényeket láthatunk itt, nagyságban vetekedhetnek a Föld leghatalmasabb épületeivel, messze nagyobbak annál, amit növények esetében megszoktunk.

Hasonlatosan az M08-04110 kódszámú fotócsíkról szóló elemzésben, a kráterperem területen látható növényzet nagyobb magasságokba tör, és kisebb, de továbbra is igen sűrű burjánzású szigeteket alkot. Habár a felszín maga nem látható, az gyanítható, a magas hegyhát, mely  az M08-04110 jelű fotócsíkon megfigyelhető, hasonlatos felszíni alakzatot formál, mint az itt látható kráterfal, valamilyen módon ennek a szigetekre szakadozott, de továbbra is sűrű szövevényt alkotó formáció megjelenésének kedvez. Emellett figyelembe kell venni a két különböző terület hőmérsékleti megfeleltetését, a szél által minden bizonnyal felkavart anyagokat, a kigőzölgő párát, mely a jelen lévő, napközben elolvadó hóból származhat. A napközben emelkedő hőmérséklet megolvaszthatja a kráterfalra lehulló havat, akár kis tavak is formálódhatnak, ezek táplálhatják a gombaszerű lényeket, lehetővé téve számukra, hogy elburjánzanak, miközben a fölösleges nedvesség leszivároghat a kráter gyűrűjén. A széles és sík tető, valamint az egyes növényi telepeket elválasztó szűk hely minden bizonnyal elősegíti és egyúttal alapjául is szolgál ennek a folyamatnak. Ha ez a feltételezés helyes, ez a fajta elrendezés nagyon stabil és hosszú távon fennmaradó támogatási rendszert nyújt az itt élő növényzet számára a ritka atmoszféra és a talajban levő szegényes vízkészletek ellenére. Továbbá, teljesen logikus, hogy további életformák, már amennyiben léteznek, felhasználják a hely szolgálta előnyöket, teljes ökológiai rendszer épülhet az állandó és biztos vízutánpótlásra.

Miközben a kráterperemen sűrűn burjánzó növényi telepek a még ekkora távolságból és felbontásnál is jól megkülönböztethetők, ugyanez korántsem mondható el a kráter belsejében látható egyáltalán nem könnyedén beazonosítható, közvetlenül a növényi csoportosulásoktól jobbra lefelé, jobb híján „rácsos szövevénynek” nevezhető formációról. Ez természetesen csupán kényelmes szóhasználat, semmiféle utalást nem tartalmaz a dolog lényegére vonatkozóan, érdemes lenne valami jobb elnevezést találni, de félő, akkor sem tudnánk pontosabban leírni, mit is látunk valójában. Vegyük észre, a kráter peremén belül, ez a fajta növényi sokaság balról-jobbra haladva nagyjából párhuzamosan követi a kráterperem falát. Azonban a nem sokkal lejjebb látható harmadik képen, mely pontosan illeszkedik a sorozat másodi képe alá, és a kráter belsejének kevésbé meredek lejtős vidékét mutatja, a növényzet jellege megváltozik, határozottan elvékonyodik. Miközben jól láthatóan az egész fotócsíkot valamiféle sűrű növényi takaró borítja, a jelenleg  tárgyalt részlet kapcsán is feltételezhetjük annak növényi eredetét, habár ennél semmi közelebbit nem tudunk mondani, túlságosan is szokatlan és különleges látványt nyújt. Ez a megállapítás minden bizonnyal igaz, és nem kerülhető meg.

Másrészről, elégedettséggel tölthet el minket a tudat, hogy a Marson civilizációt találhatunk, mely olyan helyre húzódik, ahol víz található, ezért adódik a következő kérdés, ezek vajon mesterséges valamik? Ha közelebbi pillantást vetünk a második és a harmadik képre, azt vehetjük észre, hogy a vízszintes fehér struktúrák függőleges kiterjedéssel is rendelkeznek, elszakadnak a talajszinttől, mintha oszloprendszer támasztaná őket alá. Lehetséges, hogy valamiféle légszűrő fóliával van dolgunk, mely magasra kiemelkedik a növényzet által alkotott sűrű szövedékből és a szélben lobogva segít kivonni és összegyűjteni a levegőből annak páratartalmát, ehhez felhasználva a hőmérsékleti különbségeket? Más szavakkal, valamiféle mesterséges szerkezeteket használhatnak annak a tevékenységnek a lemásolására, amit a növények természetes úton hajtanak végre? Ezt nem tudhatjuk határozottan eldönteni, de a lehetőségét mindenesetre nyitva tarthatjuk ennek is. Természetesen jelen esetben is, az olvasó véleménye számít.

Azonban álljon itt egy további felfedezés ezzel a bizonyos „rácsos szövevénnyel” kapcsolatban. Habár a felbontás nagyon rossz és a kép is meglehetősen nagy távolságból készült, érdemes összehasonlítani a szigetekbe tömörült sűrű növényzet területén a felbontást a „rácsos szövevény” mg annál is gyengébb minőségével. Egész egyszerűen túl nagy a különbség a két közeli rész között annál, hogy mindez a felvételen látható alakzatok tulajdonságaival magyarázni lehetne. A „rácsos szövevény” területe sokkal rosszabb minőségű, mint a sűrű növényzet alkotta szigeteké.  Ennek semmi nyilvánvaló oka nincs, mindössze néhány fedési technika alkalmazása látható, az is csak néhány foltban. Lehetséges lenne a „rácsos szövevényen” némi világosítást alkalmazni és színszűrőket bevetni különböző grafikus programok segítségével. Azonban ezzel kapcsolatban nem tudok útmutatással szolgálni.

 

Amikor először Skipper felfedezte jelen képcsíkot, arra gondolt, hogy a harmadik felvételen látható az egyedi objektumok hatalmas tömege (mely tovább nyúlik lefelé a fotócsíkon), a feljebb látható, a kráter vonalán sűrűn benőtt szigeteket alkotó növényzet kevésbé kifejlett formái. Valahogy kissé emlékeztetnek azokra a növényekre ebből a szögből, hasonlóak a szomszédjaikhoz képest való elhelyezkedésben, a szabad távolságtartásában. Hasonlóan a növényi telepekhez, széleiken sokkal jobban leírhatók, mint például egy sűrű erdő közepén, mint amilyent a fotócsík felső részén látunk. Arra gondolhatunk a kráter belsejében lévő növényzet alacsonyabb, talán az eltérő környezeti feltételek miatt, melyeket a lágyan lejtő belső kráterfal szolgáltat, kevésbé megfelelő élettér, és ezért kevésbé fejlettek az itt élő növények. Vagy esetleg teljes mértékben eltérő növényzetről van szó, vagy pedig ugyanannak a fajnak más típusáról. Mindezeknek is megvan az esélye.

Azonban a felfedező, John Skipper emlékezett arra, hogy ez a határozottan kisebb objektumokból álló mintázat nem jellemző az M08-04110 fotócsíkon található növényzetre, főleg nem ilyen jelentős sűrűségben. Az itt bemutatott harmadik képrészleten az objektumok sűrűsége igen nagy, közel duplája az ott megfigyelhetőnek! Emlékeztetni kell arra is, hogy az M08-04110 jelű képcsíkon megfigyelhető biológiai életnyomokat nem fedték fel a nyilvánosság számára, ahogy a vele együtt megfigyelhető civilizációs jeleket sem. Ez pedig, ahogy a felszíni folyékony víz, s a körülötte burjánzó élet jelenléte is, csak egyet jelenthet, mindez szándékosan történt így, meghagyták másoknak a felfedezés örömét, miközben a felvételeken folt- és terület hamisítási technikákat alkalmaztak. Más szavakkal, végül is meghagyták a felfedezés lehetőségét a kutatók számára, miközben hivatalos részről folyamatos tagadásba ütközhetünk, legalábbis ebben a pillanatban. Esetleg továbbmentek egy lépéssel, és valamiféle növényzet hamis illúzióját kreáltak ide, ahol igazából nincs is semmi, miközben valami egészen másról akarják elterelni a figyelmet? Mindez a gyanú annyira erős volt a felfedezőben, hogy visszatért újra, s alaposan szemügyre vette a felvétel részleteit.

Az első dolog, ami észrevehető, hogy habár különbség van az egyedi sötét objektumok átmérője között, a nagyobbak nagyjából dupla méretűek, mint a kisebbek, a kiterjedésük ezen a szigorú mérethatárokon belül marad. Továbbá, itt van ez a nagyon határozott magassági faktor és az állandó távolság az egyes telepek között. Még ebből a távolságból is és a szándékosan elhomályosított képrészlet ellenére is igen jól látszanak korvonalaik, a nagyobb növénytelepeknél még inkább tetten érhetjük e jelenséget. Vagyis, az első ránézésre véletlenszerű mintázat nagyon is sok szabályosságot és szabványosságot rejt. Természetesen mindezek a jelenségek igazak lehetnek növénytelepekre is, nem kell feltétlenül civilizációs nyomokat sejteni mögöttük. Á, miközben a lefelé irányuló világos színű vonalak láthatóan a kráter lejtőjét követik, egyenesen ereszkednek alá, nagyobb látószögű rálátás esetén, a kép bal alsó sarkát figyelembe véve (nyilakkal jelezve) azt láthatjuk, hogy ezen vonalak egy része rendkívül kicsiny egyéni objektumok sorozatából áll, sokkal inkább, mint hosszú, egymásba gabalyodó objektumok rendszeréből, ahogy azt az első pillanatban sejtettük.

Lehetnek ezek épületek, vagy ahhoz hasonló struktúrák láncai, közvetlen kapcsolatban a kráter lejtőjén aláfolydogáló vízzel? Ha veszünk egy épülethalmazt és jó messzire eltávolodunk tőle, akkor elkezdenek összemosódni, összefolynak, és úgy látszanak, mintha folyamatos sűrű szövevényt alkotnának. Vajon ugyanez történik itt is? A MOC felvételein számos alkalommal találkozhatunk ezzel a felbontás-rontó elfedési technikával, például a kráterfalon felfutó épületsor és a víz jelenlétének felfedezése kapcsán, a felbontás lerontásával és némi ködösítéssel máris úgy tűnik, mintha geológiai alakzatokat látnánk, egy lejtős kráterfalhoz idomulva. A nagyobb vízfelületekre mindez a technika természetesen nem hat, azonban az épületek vonatkozásában a beavatkozás drámai formát ölt, teljesen besimulnak a geológiai tényleges formák közé. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az utakat sem (sötét folyosókat is észrevehetünk) ami a közlekedés egy magasabb formájára enged következtetni. Ha figyelembe vesszük az objektumok különféle formáját és eltérő megjelenését, mindezt magyarázhatjuk társadalmi tényezőkkel is, hiszen nem szabad elfelejtenünk, ez egy másik világ, nem a Föld, és minden világnak megvan a maga fejlődési útja.

Nos mindez csak feltevés, nem akarjuk itt azt mondani, hogy a képen épületek vannak, merthogy ezt nem lehet eldönteni. Azt sem lehet határozottan kijelenteni, hogy mindez a képhamisítás eredménye. A felbontás egyszerűen túl gyenge ilyen kérdések eldöntéséhez. Mindössze azt szeretnénk érzékeltetni, hogy meglehetősen erős a gyanú, miszerint a harmadik képen esetleg mesterséges eredetű struktúrákat láthatunk, sokkal inkább, mint növényeket. Mindezt a feltételezést a MOC űrszonda felvételeit rendszeresen meghamisító technikák tettenérésére lehet alapozni, melyet a felvételek tömegén érhetünk tetten, amit nyilván azzal a céllal alkalmaznak, hogy senki és semmit ne ismerhessen fel, amit nem kellene. Csupán annak lehetőségére szeretnénk itt felhívni a figyelmet, hogy a mesterséges eredet mint egyik értelmezési lehetőség komoly súllyal esik latba. Amit egyértelműen kijelenthetünk, amit a három képből álló sorozaton látunk, az egyértelműen biológiai – növényzet/gomba – eredetű, valamiféle erdőt alkot, vagy netán magasan fejlett civilizáció nyomai, esetleg mindkettő.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, több marsi fotón ismerhetünk fel hasonló alakzatokat, az M07-03339 nagylátószögű kép mellett az M07-03338 felvételen is egyaránt sötét formációkat láthatunk, mindenfelé az egész régióban. Úgy gondolom, jobb felbontásban sokkal pontosabban meg lehetne tudni, mivel állunk itt ténylegesen szemben, növényzettel, gombateleppel, vagy zuzmófal fedett területtel. Az érdeklődőknek érdemes rákeresni a M07-03605 jelű képcsíkra, ahol kisebb távolságból, de még ennél is rosszabb minőségben, jelenlegi területünktől nyugatra, szintén „rendellenes” objektumok sorát láthatjuk.  Ha a közvélemény nyomására valaha is lehetőség nyílna az eredeti adatok széles nyilvánosság elé terjesztésére, és megláthatnánk a nagyfelbontású képeket, mindenféle manipulációs és hamisítási technikák alkalmazása nélkül, megkaphatnánk a választ kérdéseinkre.

 

22. Hatalmas növényfaj a Marson

Néhány évvel ezelőtt Dr. Tom van Flandern, aki a Meta Kutatás nevet viselő internetes oldal szerkesztője (http://www.metaresearch.org/home.asp) és egyben alapító tagja az SPSR –nek (Planetáris SETI Kutató Társaság), sajtókonferenciát tartott a Sajtó Klubban Washington DC-ben, ahol ismertette kutatócsapata számos, a Mars bolygóval kapcsolatos rendellenességre vonatkozó felfedezését. A sajtókonferencián jó néhány félreérthető és kétségbevonható képet mutatott be, egyben hangot adott kutatótársaiból és tudósokból álló csapata ingerültségének, amikor eredményeikkel a hivatalos tudomány képviselő által felépített kőfalakba ütköznek. Mindössze egyetlen kétségtelen rendellenesség került említésre, amely igazán figyelmet érdemel, sokkal inkább, mint a bemutatott anyag többi része. Ez a rendellenesség a MOC M08-04688 jelű fotócsíkján látható, erről mutatunk be részleteket, az első kép a felső részéből való, a második az alatta lévőből.

 

Amint az első két képen nagyszerűen látható, a feltűnő alakzatok igencsak hasonlatosak növényzethez, netán valamiféle fás-jellegű élőlényekhez. Ez az első ilyen, növényzetet bemutató fotó, és egyben az első ennek a bizonyos fajnak marsi előfordulásáról. John Skipper is talált olyan marsfotót, ahol ez a növényfaj megtalálható a hivatkozott sajtókonferencia előtt néhány hónappal, azonban azon a felvételen korántsem volt olyan tiszta a látvány, mint ezen, így nem számolt be felfedezéséről, abban a reményben, hogy lehetősége lesz egyértelműbb bizonyítékokat is találni, mielőtt beszámolna saját felfedezéséről e faj kapcsán.

E növényi faj első felfedezésének dicsősége kérdés tehát, de fontos és megválaszolandó kérdés. Nem gondolom, hogy a felfedezés elsősége Dr. Van Flandern nevéhez, vagy kutatótársaihoz lenne köthető. Úgy gondolom, erre a bizonyos fotócsíkra más hívta fel a figyelmüket, egy igencsak híres ember, aki meglehetősen visszahúzódó atekintetben, hogy ilyesféle munkákkal összekapcsolják a nevét, s éppen emiatt, felelősségteljesen nem szabad itt leírni. Az igazat megvallva azonban örülhetünk neki, hogy elkerült ez a fotócsík Dr. Van Flandernhez és csapatához, és nagyon örülhetünk annak is, hogy Dr. Van Flandern be is mutatta egy sajtókonferencia keretében. Csak remélhetjük, a dolognak komolyabb folytatása lesz, a média számára megvan a lehetőség, hogy felkarolja a témát.

Hogy a felfedezés mennyire fantasztikus? A Malin Űrközpont (MSSS) honlapján megadott paraméterek szerint a fotócsík szélessége 2.83 km. A mellékelt képek közül az első a legnagyobb növény, baloldalt alul, a legszélesebb pontján eléri a 36%-át a teljes képszélességnek, ami egyenlő azzal, hogy a növény átmérője ezen a ponton 1020 méter! Igen, jól olvasták, több mint egy km átmérőjű! Tudom, mindez lenyűgöző.

El tudja Ön képzelni ezt a hihetetlenül nagy növényfajt? Vajon miként festhet, akár nagyobb távolságból is, amikor közelítünk felé? Olybá tűnhet, mintha egy kisebb hegy felé haladnánk. Az ember csak fantáziálhat azon, hogy egy-egy ilyen teremtmény milyen elképesztően öreg lehet, és talán még ennél is megdöbbentőbb lehet fajának ősisége. A jelen sorozat két első felvétele azért került kiválasztásra, mert a rajtuk látható egyedek aránylag egyedülállóak és függetlenek társaiktól, ezért tisztábban vehetjük szemügyre tulajdonságaikat, és mérhetjük meg átmérőjüket. E növények vagy fák magasságáról nem sokat tudunk mondani, habár több felvétel áll róluk rendelkezésre, ezek annyira kétértelműek, hogy semmi konkrét és pontos adatot e tekintetben nem tudunk megadni.

 

A második képen, mely tulajdonképpen az első folytatása, annak közvetlen alatta található a fotócsíkon, több egyedi lényt figyelhetünk meg a felvétel felső részén, mint az alsón. E második képen látható, amint a növényzet sűrű szövevénnyé sűrűsödik, és továbbterjed ez a fajta takaró lefelé, a fotócsík többi részére. Igazából, egyfajta áthatolhatatlan erdőségnek tűnik ezeknek a növényeknek vagy fáknak a sűrűje. Ami a legszembetűnőbb azonban ezeken a felvételeken, és ennek mindenféleképpen megrázó következménye van, hogy egyetlen növénynek sem látszik akár leghalványabb árnyéka is, akármilyen típusú lény legyen is. Kilométernyi átmérőjű növény vagy fa bármilyen szabványt veszünk is, egyszerűen gigantikus méretű. Még ha közvetlenül a talajon fekszik is, és a talaj hordozza tömegének legnagyobb részét (valószínűleg), a puszta kiterjedése miatt felfelé is kell, hogy törekedjen, emiatt pedig valamiféle jellemző árnyékkal találkoznunk kellene. De nincs. Éppen ez az a körülmény, ami miatt rendkívül alaposan meg kell vizsgálni e növényeket/fákat és a környezetükben megfigyelhető felszín tulajdonságait.

Az alapos vizsgálatot követően, az eredmény nem teljes mértékben határozott, de mindenképpen elmondható, a felvételen folyamatos növényzetet látunk, pontosan úgy mutatnak, mint az igazi növények vagy fák láthatóak felülről, egyértelműen kinyúló ágakkal és gallyakkal, egy központi magból kiindulva, rajta lombozattal, éppen úgy, ahogy a növények és a fák a Földön is kinéznek, eltekintve a méretektől. Viszont másrészről, ez a bizonyos felszín eléggé kérdésesnek tűnik. Az első képrészleten a felszín meglehetősen természetesnek hat. A második felvételen viszont némi gyanakvással szemlélhetjük ezt a dolgot, és valahogy egyáltalán nem tűnik úgy, mintha természetes felszínt látnánk. Ha újra elővesszük az első képet, a gyanakvásunk erősödhet. Nem határozható meg egyértelműen, hogy fedési technikával állunk szemben, vagy pedig valami van a növényzet és a talaj között. Nem látható a felvételeken tehát árnyék, ami a fedési technikák alkalmazása miatt is lehet, mely elfedi a felszín részleteit, és egyben elrejti az árnyékokat, de valami egyéb is, kifejezetten Marsi jelenség, amit nem tudunk egyértelműen azonosítani. Akár a talajszintről a fák magasságáig felszálló, nem azonosítható valami, és ez akadályozza meg a felszín láthatóságát.

 

A harmadik képrészlet kissé lejjebbről származik a fotócsíkról és két dolgot demonstrál. Először is, egészen jól megfigyelhető milyen sűrű és szorosan kötött növények/fák alkotta erdővel van dolgunk, vagy valami hasonlóval. Másodszor, a növényzet a kép felső részén sokkal egészségesebbnek és jobb színben lévőnek tűnik, mint az alsó részen, ahol mintha pusztulófélben lennének, a felső részre jellemző elhelyezkedésük is mintha zavaros lenne, és ez a helyzet még rosszabbá válik, ahogy tovább haladunk a fotócsíkon lefelé. Figyeljük meg az alsó részét ennek a képcsíknak, mivel más képrészleteken is feltűnik ugyanez a mintázat, ahol más növényfajokkal is találkozhatunk, melyek ilyen, széthulló növényszőnyeg jellegű területeken vertek gyökeret. További fejezetekben ilyenekről is lesz szó.

 

 

A negyedik és egyben utolsó felvételen a teljes fotócsík látható, aránylag kis felbontással, az áttekinthetőség kedvéért. Az ok, ami miatt ide illesztettük nem az, hogy az első és a második képrészlet pontos elhelyezkedését viszonyítani lehessen, hanem sokkal inkább az, hogy a kép felső részén milyen erős és sűrű az erdőség, és a színe is milyen erőteljes és egyenletes. A sötétebb szín életképesebb és egészségesebb vegetációt jelöl, a halványodó szín pedig, ahogy tónusa mindegyre csökken, egyre betegebb, halódóbb, esetleg már el is pusztult vegetációt. Az ide illesztett  fotócsík azt hivatott demonstrálni, hogy a képen különböző egészségi állapotban lévő növényzetet láthatunk, ami egyben arra is bizonyíték, hogy itt valóban élő és dinamikus növényi élettel van dolgunk.

Amikor az ember megérti, milyen erős felépítésű és hatalmas minden egyes egyed, akkor elképzelhető az is, miként fest egy elpusztult példány, akár egy hegynyi méretű, össze-vissza gabalyodott anyagtömeget látnánk magunk előtt, sokuk teljes kaotikus rendszerbe egymásba gabalyodva, esetleg összekeveredve a még élő növényzettel, ahol a felszínt akár hegynyi méretekben is ezek a hatalmas, pusztulófélben lévő növényi tömegek, illetve a már rájuk települt új, és virágzó egyedek alkothatják, a tényleges felszín pedig valahol ezen egymásra települt hegynyi rétegek alatt a mélyben, teljesen láthatatlanul. Sikerült további fotócsíkokra bukkanni, ahol ugyancsak a pusztuló növénytelepeken sarjadó, de más növényfajok rátelepedése, gyökeret verése révén kialakult vastag szőnyeget láthatunk, ily módon más jellegű erdőt alakítva ki, ahol az egyes növények átmérője és a köztük lévő távolság is igencsak szabványos megjelenést ad számukra. Valóban, a Mars csodálatos hely és sokkal változatosabb, mint amilyennek a fantázia fel tudja ruházni.

Még egy dolgot meg kell itt jegyezni. Az itt látható faj elpusztult egyedeit igazából semmi sem különbözteti meg kinézetre az élő példányoktól, csak a színük, illetve az ágaik nem tartják továbbra megszokott, szabályos rendet, sokkal inkább összekuszálódottak. Ha itt valóban fákat láthatunk, hatalmas rönkökkel, mint ahogy azt a Földön megszoktuk, akkor jogosan várnánk el, hogy legalább egy néhány lehullik körülöttük, amikor a fa törzse gyengül növény pusztulása folyamán. Mindennek a jelenségnek a felvételeken nyomuk sincs a halódó, vagy már elpusztult növények környezetében, de mindez hasonlít azokhoz a gigantikus növényekhez, melyek sugárirányban nőnek egy központi telephelytől, utat törve maguknak, a hasonlóan masszív felépítésű növényekből álló erdőben. Ez azt jelenti, hogy a törzsből sugárirányban kinövő vastag ágakat a talaj megtámasztja, a magasabban növő elágazásokat pedig az alattuk lévők. Valószínűleg rövid törzsű fákról lehet szó, szerepe inkább az ágak növekedési irányának meghatározása lehet, mint az ágaknak a megtartása, így biztosítva az ágak megfelelő növekedését és tápanyaggal való ellátásuk lehetőségét. Az is meglehet, hogy ezek a hatalmas törzsek lefelé terjednek ki jelentősebb mértékben, jó mélyre lefúrva a bolygó talajába, gyökereket mélyesztve abba víz és ásványi anyagok után kutatva? Más szavakkal, alacsonyra növő fajjal találkozhatunk itt, nem törekszik hatalmas magasságokba, ahogy azt a hatalmas telepeiből sejthetnénk.

Fontos ismeret az eddigiekhez még, hogy ez a bizonyos M08-04688 jelű fotócsík a Mars Déli Pólusának környékén készült, ez a terület, hasonlóan az Északi Pólushoz, a leginkább felderített fotók alapján. Dús növényzettel találkozhatunk a Déli Pólus környékén a 75. és a 85 szélességi kör között. Ettől a területtől távolabbra, a sarok felé, már jégsapka található, ettől északabbra, az Egyenlítő felé pedig már sivatag.

 

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozunk annak a kutatónak, aki elsőként fedezte fel ezt a fotócsíkot, s egyben a rajta látható dús vegetációt, egyúttal Dr. Van Flandersnek is, aki elsőként hívta fel a nyilvánosság figyelmét minderre egy sajtókonferencia keretében. Ilyen és a hasonló fotócsíkok egyértelműen bizonyítják, hogy nemcsak lehetséges, de valójában létezik növényi élet a Marson. A további fejezetekben számos példát láthatunk majd minderre, különféle fajok bemutatása révén.

 

23. A Mars Szuper Metropolisza

Az itt látható civilizációs nyomok az MGS MOC hivatalos adataiból valók, az SP2-54006 jelű fotócsíkról. Emlékeztetnénk arra, hogy ez pontosan ugyanaz a fotócsík, mely kapcsán először hozta John Skipper nyilvánosságra a folyékony felszíni víz marsi jelenlétére vonatkozó felfedezését, 2000. június 27-én, amint azt a 20. fejezetben olvashattuk. Ebben a beszámolóban a vízgyűjtő közvetlen környékén fellelhető civilizációs nyomokról is szó esik. Azonban abban a fejezetben csak utalás történik más fontos civilizációs jelekre az említett fotócsík kapcsán, de nem került a téma bővebb kifejtésre, hiszen elsődleges szempont a folyékony felszíni víz jelenlétének taglalása volt, a civilizációs nyomok pedig csak a vízgyűjtő közvetlen közeli térségére korlátozódtak.

 

Akár helyes volt, akár nem, akkoriban mindkét momentum meglehetősen erős hangsúlyt kapott, mind a víz hangsúlyos jele, mind a civilizációs nyom, egyetlen tanulmányban, ami egyesek számára kicsit túl sok volt egyszerre, mivel nem tudták beilleszteni világképükbe, túl sok problémát okozott számukra elfogadása, ezért hajlamosak voltak rá, hogy egyszerűen elvessék. Továbbá, John Skipper – saját bevallása szerint – akkoriban kevéssé fejlett számítógépes technikával rendelkezett, és a grafikus számítógépes programjai sem voltak olyan tökéletesek, mint manapság, nem tudta tehát felismerni teljes mértékben a civilizációs nyomokat. Így éppenséggel kimaradtak a legérdekesebb civilizációs jellegzetességek. Ebben a fejezetben kipótoljuk ezt a hiányosságot, további igen hangsúlyos civilizációs nyomokat mutatunk be.

Eközben, érdemes elmondani azt is, miért nem különösebben aggasztó, ha mikor mások is megvizsgálják ezt a fotócsíkot, ellenőrizvén a nyíltvizű víztároló létét, s eközben belebotolhatnak civilizációs nyomokba, és azután pillantást vetnek a jelen fotósorozat első felvételére. Ez a felvétel pontosan ugyanaz, amely a hivatalos forrásokban is megjelent. Látható az olvasó szerint ezen bármi, ami civilizációs nyomra utalna? Valószínűleg nem, és az olvasó nem is állna ezzel a meggondolással egyedül, hiszen a tudományos világ túlnyomó többsége hasonlóképpen vélekedne.

Mindebből pontosan megfigyelhető az a hatékonyság, mellyel a „felbontás manipulálása” képhamisítási technika dolgozik. Amikor valaki megfelelően távolról nézi a képet és meggyőződik róla, hogy semmiféle ismerős részlet nincs rajta, ami a legkisebb utalással is szolgálhatna a kép valóságos léptéke kapcsán, a megfigyelő kellően összezavarodik, összekeveri a civilizációs nyomokat a természetes alakzatokkal, ahogy azt az első felvételen is megfigyelhetjük itt. Ennek eredménye az, hogy ez a fajta városjellegű civilizációs nyom nem felismerhető a többi tudományos adat tengerében. A képet elemzők nem ismerik fel annak valós léptékét, valami nagyobbat és ismerőset keresnek, és nem tudják beazonosítani a ténylegesen fontos dolgokat, amíg nem kapnak ehhez némi segítséget, aminek következtében alaposabb tekintetet vetnek rá és kicsit közelebb is megvizsgálják.

 

Bárhogy is, az itt látható második képen némileg jelentősebb civilizációs nyomokat láthatunk, erre a bizonyos részletre hivatkoztam a nyílt vizű tóról szóló 20. fejezetben, korábban. Lényegében egy viszonylag kicsiny, a legerősebb képhamisítási technikák alkalmazása alól kimaradt - a széleken jól látható sötétebb területek - városfoltot látunk. Akárhogy is, habár jelen felvételen a látószöghöz képest aránylag kis városdarabot látunk, ez a bizonyos városrész abszolút értelemben igencsak hatalmas.

Figyelemreméltó a hangsúlyozottan sűrű tömege a magas, szögletes struktúráknak a fényesebb területen és a kép középső részén, a kép balszéléről kiindulva jobb felé, át a középső területen. Szintén figyelemreméltó, ahogy ezek a magasba törő struktúrák igen szoros csoportokba rendezettek, igen jól szervezett mintázat alapján, pontosan úgy, miként azt egy sűrűn beépített metropolisztól várnánk. A kép felbontása sokkal gyengébb annál, hogy egyedi épületek részleteit felismerhessük, ám tisztán láthatóak a struktúrák alapjában szögletes mintázatai és köztük az egyenesek adta geometria, a szomszédaikhoz igen hasonló kiterjedésük és magasságuk, és mindenek felett a hely rendkívül nagy szervezettségről tanúskodó elrendezése; a látvány tökéletesen olyan, mintha a Földön vizsgálnánk egy nagyváros jellemzőit.

Szintén figyelemreméltó miként épülnek a struktúrák alkotta sorok egymásra az előtérben, látható, milyen szöget zárnak be a kamera látószögéhez képest, ebből levonható a következtetés, szöget zárnak be az alap pixelezettségi rácshoz képest, sokkal inkább ez a helyzet, minthogy követnék a digitális kép pixelezettségi rendszerének mintázatát. Nyilvánvaló, hogy ez az egész szögletes struktúra egyértelműen ismétli önmagát, újra és újra, száz és száz alkalommal, amint a magasra törő, jól szervezett, szigorú rendezettségben álló struktúrák elhelyezkedéséből mindez következik; a természetes geológiai környezet nem képes ilyen megmagyarázhatatlan alakzatokat produkálni.  Az is nyilvánvaló, hogy a megfigyelt alakzatoknak csupán egyetlen hasonló rendszer feleltethető meg, ez pedig civilizáció alkotta városok nyomai, melyek hajszálpontosan így néznek ki a földi nagyvárosokról készült légi- és űrfelvételeken.

Habár ez a nyom a sorozat második fotójának központi területén teljesen egyértelmű, az igazság az, hogy a teljes felvételen, és annak itt látható szélein túlterjedően is, egy rendkívül sűrűn benépesített civilizációs terület látató. A különbség a fotó többi részét illetően az, hogy azokon súlyos, közvetlenül alkalmazott, képhamisítási nyomokra bukkanhatunk. Ez a terület, ez a civilizációs folt, valahogy kimaradt ebből, és lehetővé teszi számunkra, hogy igazolja puszta létét, de a képhamisítási eljárásokat is, melyeket már a MOC felvételei nyilvánosságra hozatala kezdetén is rendkívüli alapossággal alkalmaztak, de azért mégsem egészen tökéletes mértékben.

Ez a közvetlen képhamisítási beavatkozás nyilvánvalóan még ennél nagyobb struktúrákat is képes elrejteni. Esetlegesen az alábbi városrészlet méreteiben kisebb is lehet, mint ahogy itt megjelenik előttünk, az automatikus képhamisítás matematikai eljárásai ugyanis képesek felnagyítani bizonyos vonalakat, a közvetlen képhamisítási technikák alkalmazásával ellentétben. Más szavakkal, a perspektívával való „játék” és néhány elmaszatolási technika alkalmazása az esetek többségében elegendő, hogy a kép valóságos tartalmát felismerhetetlenné tegyék, jelen esetben azonban ez mégsem sikerült teljes mértékben. Senki sem tökéletes, és arról sem szabad megfeledkezni, milyen hatékony a perspektivikus képhamisítás, miként az a sorozat első képén is látható.

A becsmérlők és/vagy a félretájékoztatás specialistái vitatják az előbbi kijelentéseket, azt állítván, hogy a szögletes struktúrák az erős nagyítás hatására jöttek létre, emiatt az alap pixelezettség ilyesfajta részleteket generál, a természetes felszín részleteit ilyesféle szögletes alakzatokba kényszerítve, és szó sincs igazából valós felszíni részletekről. Ezen kijelentésekkel szemben igen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a civilizációs nyomok éppenséggel keresztezik a pixelezettség adta merev négyzetes szerkezetet, tökéletesen közömbösítve annak hatását. Ugyancsak fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a szögletes struktúrák magassága véletlenszerűen változik, megtörve a pixelezettség egyöntetűségét, további érvet hozva fel az ellen, hogy mindehhez a pixelezettségnek bármi köze is lehet.

Ugyancsak figyelemre méltó a sima, ködös terület a kép közepén, mint a nyilvánvaló képhamisítás része, közvetlenül a város kivillanó része alatt. Figyeljük meg mennyire sima ez a terület, mennyire mentes a pixelezettségtől, ahhoz képest, amilyent felette láthatunk a szögletes struktúrák által borított részen. Ez a körülmény egyértelműen igazolja, a pixelezettségnek jelen esetben semmi szerepe nincs, és egyben azt is, hogy ezek a szögletes struktúrák a tényleges felszín részei. Miért? Azért, mert a pixelezettség egységes négyzeteket kelt, és ha a szögletes struktúráknak bármi köze lenne a pixelezettséghez a kép egyik részén, akkor pontosan ugyanolyan hatással kellene bírniuk a kép más részén is, ráadásul pontosan ugyanolyan mértékben. Az igazság az, hogy jelen helyszín kapcsán nem sikerült igazolni azt a feltételezést, hogy a városnyomok a pixelezettség miatt  keletkeztek volna, és ne valós felszíni részletek lennének.

A helyzet az, hogy a pixelezettséget nagyon alaposan figyelembe kell venni mindenféle felvétel elemzése során, vigyázva arra, hogy bármiféle hatását nehogy mesterséges alakzatnak értékeljük. Továbbá, érdemes elkerülni szűrők használatát is, hiszen módosíthatják a civilizációs nyomok tulajdonságait, emiatt azokat sokkal nehezebb felismerni. Jelen esetben nem történt semmi ilyesmi, hiszen akkor tálcán kínálhatnánk a kritikusoknak, hogy támadásba lendüljenek e civilizációs nyom letagadása érdekében. Éppen ezért a felvételeket eredeti mivoltukban tesszük itt közzé, már eleve megelőzve az ilyen törekvéseket.

Amilyen hangsúlyos a civilizációs nyom a sorozat második képén, ha lehet, még ennél is hangsúlyosabb és egyértelműbb a harmadikon, hiszen még sűrűbb tömbökbe csoportosuló, különböző magasságokba törő, szögletes civilizációs nyomokat láthatunk itt, sorokba rendeződve, a kép irányára nézve átlós elrendezésben. Nem szabad, hogy a nyomok sűrűsége befolyásolja érzékelőképességünket, és emiatt kényelmesen hátradőljünk és csak nézegessük. Hogy lássunk is és helyesen dönthessük jelen nyomok tekintetében, érdemes közelebb hajolni a képernyőhöz, és nagyon alaposan szemlélődni.

 

Ha sikerült megfelelő közelségbe kerülni a képhez, érdemes megfigyelni a különbséget, a civilizációs nyom sokkal tisztábban szemügyre vehető, a jelen sorozat harmadik fotójának középső és felső része, illetőleg a felvétel alsó részén, főként balról alul. Tanúi lehetünk a képhamisítási, ködösítési technikák fokozottabb alkalmazásának is, melyek kiindulópontja jelen képkivágás alá esik. E ködösítési képhamisítási technika közvetlen alkalmazásának hatása a szögletes struktúrákra nyilvánvaló és egyértelmű, jól mutatja, miként válnak azok teljesen felismerhetetlenekké a megdolgozott területen.

Megjegyzendő, ha valaki mindezt az eredeti 100%-os méretű, hivatalosan kiadott felbontással nézi a sorozat első képét, az imént felsorolt civilizációs nyomok rendkívüli módon eljelentéktelenednek, a legtöbbjük alig látható, és úgy tűnnek, mintha természetes felszíni alakzatokkal állnánk szemben és semmi sem utal arra, hogy érdemes lenne belezúmolni a felvételbe és alaposabban megvizsgálni részleteiben. Természetesen mindez így lett eltervezve, és ennek köszönhető az, hogy a legtöbb kutató nem ismeri fel az itt látható civilizációs nyomokat, megtéveszti őket az alkalmazott képhamisítási technika, különösen annak mértéke. Továbbá, bármi, ami ezzel összevethető, a hivatalos doktrína falába ütközik, mely szerint a Mars csontkeménnyé fagyott, száraz és poros, halott világ, tehát már eleve lehetetlenség mindez. Ha pedig valaki kellően objektív és úgy hivatkozik erre a civilizációs nyomra, mint „lehetetlenség”, akkor mi oka lenne alaposabban megvizsgálni?

 Ismét felhívom a figyelmet arra, hogy a képen látható struktúrák hosszú párhuzamos vonalak alkotta mintázatba rendeződnek és számos, a hosszú, átlósan elhelyezkedő sorok közül többnyire azonos magasságú struktúrát tartalmaz, míg mások tisztán kivehetően magasabbak, vagy többszörösen magasabbak. Ez az elrendezés tipikus a Marsi civilizációs nyomok kapcsán, és már volt is szó róluk korábban, például a 4. fejezetben, a „Város a Nagy Repedésvölgyben” – címmel; ahol is további igen jó példákat találhatunk erre a típusú civilizációs nyom alkotta mintázatra.

 Amilyen kicsinynek és törékenynek tűnnek ezek a struktúrák a jelen képsorozaton, valamennyi civilizációs nyom lényegében magasba törő, egyedi szerkezetekből áll, ezek legtöbbje sokkal nagyobb, mint a földi leghatalmasabb városok leghatalmasabb épületei. Éppen ez az óriási méret az, ami miatt egyáltalán láthatjuk ezeknek a struktúráknak a körvonalait, zúmolási tényező fegyelembevételével. Kisebb struktúrákat egész egyszerűen nem vehetnénk észre, még akkor sem, ha belenagyítanánk a felvételbe. Példának okáért, ebből a távolságból és ilyen súlyos fokú képhamisítás mellett, egy hatalmas földi város sem lenne észrevehető, még akkor sem, ha „alaposabban szeretnénk megfigyelni a képet” – összevetve jelen fotó hivatalos felbontási tulajdonságaival.

Az a körülmény, hogy ennek a városszerű struktúrának igen hatalmas a kiterjedése, egyben magával vonja azt is, hogy rendkívül magas népsűrűséggel állunk szemben. Továbbá, mivel a legtöbb ilyen jellegű civilizációs nyom igen jó állapotban lévőnek tűnik, minden arra utal, jelenleg is működnek, sokkal inkább élő telepekkel van dolgunk, mintsem hosszú idő óta halott romokkal, semmi nem utal ugyanis erre. Éppen ez az, ami ezt a fajta civilizációs nyomot oly jelentőssé teszi a Nemzetbiztonság számára és minden igyekezetükkel igyekeznek titokban tartani a dolgot; nem szabad kiderülnie, hogy a természetes felszíni formációk mellett bizony felbukkannak növények, tavak, sőt még régóta elpusztult civilizációs emlékek is. Nem is beszélve az élő városokról. Ezek a dolgok azok, melyek miatt általános a titkolódzás velük kapcsolatban.

 

A sorban negyedikként látható fotó ugyancsak erről a területről származik, ennek a hatalmasra terjeszkedő metropolisznak egy másik részét mutatja, a harmadik képtől pontosan jobbra eső területet. Mint maga a teljes felvétel, ez a részlete is kissé zavaros az erősen bekorlátozott felbontóképesség és részben a közvetlen fotóhamisítási eljárásoknak köszönhetően, de még így is kellően tiszta ahhoz, hogy felismerhető lehessen, mivel is állunk szemben. Tisztán látható, hogy a szögletek struktúrák alkotta sorok némelyike hogyan fordul kissé szögben a kamera felé, így bepillanthatunk a sorok végeibe, és más szögben is lehetőségünk nyílik rátekinteni a rendszerre, mint a korábbi átlós. Ez ismét rácáfol arra az állításra, hogy ez a fajta civilizációs nyom valamiféleképpen a pixelezettség miatt jött volna létre, a túl erős zúm alkalmazása miatt.

Két dolog miatt kapott helyet itt ez a bizonyos fotórészlet. Először is, szerettük volna érzékeltetni az olvasóval, milyen hihetetlen mértékben kiterjedt ez a terület, milyen sűrűn beépített, és milyen elképzelhetetlenül nagyok ennek a metropolisznak a léptékei. Másodszor, ez az újabb részlet ismételten bemutatja azt is, hogy igazából mi az a nagyon hosszan elnyúló, keskeny, ám tisztán kivehetően folyamatos kupolaszerkezet, mely keresztülhalad széltől-szélig a felvétel központi területén. E hosszúra elnyúló különleges kupolának a kezdete az előző, a sorozat harmadik képének jobb oldalán látható. Továbbá, egy újabb hosszan elnyúló kupola eleje látható a sorozat negyedik felvételének jobb felső sarkában. Habár túlságosan is nagy a távolság ahhoz, hogy bármiféle valós részletet felismerhessünk rajtuk, az alapvető körvonalukon kívül, ezek a hosszan elnyúló kupolaszerkezetek meglehetős gyanúra adnak okot, amint a szögletes struktúrák erdején áthaladnak.

Szeretném megjegyezni ezen hosszan elnyúló kupolák kapcsán a következőket. Mivel ez az a pont, ami rendkívül fontos, különösen e hatalmas metropolisz, de más marsi városok kapcsán is, melyekről más fejezetekben is szó esik, hiszen valamennyien – láthatóan – szabad ég alatt vannak, semmiféle védőburok nem óvja őket, például valamiféle kupola. A felvetés teljes és alapos átgondolása révén megérthetjük, hogy ez a fajta civilizációs nyom fontos üzenetet hordoz számunkra, és pedig azt, hogy a hivatalos verzió, a Mars csontkeményre fagyott állapotáról, a száraz és poros mivoltáról, arról, hogy olyan halott égitest, amilyen halott csak egy égitest lehet, ahol bármiféle élet léte elképzelhetetlen – bizony hamis. Továbbá, súlyos kérdéseket vet fel a Mars fizikai paramétereire vonatkozó tudományos adatok megbízhatóságát illetően. Továbbá, mindez újabb megerősítést ad a felszíni folyékony víz létezésére, tényről már esett szó és a későbbiekben is fog.

Annak ellenére, hogy hiányzik a kellően jó felbontás következtetéseink levonására, az általánosságban jó állapotúnak mondható szögletes struktúrák tömege, igazolhatja azt a feltételezésünket, hogy nagy valószínűséggel jelenleg is aktív civilizáció nyomait láthatjuk, méghozzá rendkívül sűrűn lakottat. Van azonban egy kellemetlen tényező a ilyesfajta nyomokkal kapcsolatban, ez pedig az, hogy néhány földi megfigyelő számára mindez igen zavaró. Ilyen zavaró tényező a következő teoretikus kérdés, hogy vajon volt-e a Marson intelligens élet? Addig semmi gond, amíg erre a kérdése igennel válaszolunk, de a válaszunk időpontjára vonatkozóan a beláthatatlanul távoli múltba nyúlunk vissza. A dolog egyből megváltozik, ha kőkemény, szemmel látható bizonyítékot kapunk a Mars felszínén élő, jelenleg is aktív civilizáció létezéséről. Akár hogy is, a Mars nincs annyira messze tőlünk, erről nem szabad megfeledkezni, sokkal nagyobb száraz terület áll rendelkezésre benépesítés céljára, mint a Földön, a 72% óceán uralta bolygón, megmaradó; ráadásul nálunk a gravitáció is sokkal erősebb.

Néhányan bizonyára zavarónak és kényelmetlennek találják az effajta civilizációs nyomokat és ezért nehézséget okozhat számukra a fotók objektív elemzése, és ez esetben teljességgel lényegtelen számukra milyen erős vagy tiszta a bizonyíték. Ugyanis, ha civilizációk találhatók a Marson, amint azt ez a bizonyíték is megerősíti, akkor ez már a valóság részét képezi, és teljességgel lényegtelen az, hogy hajlandók vagyunk-e ezt elfogadni vagy sem; a történelem pedig arra tanít bennünket, hogy a valóság előbb-utóbb felülkerekedik mindenféle hamis koncepción. Továbbá, amennyiben ez a realitás, márpedig ez, akkor minden bizonnyal valamiképpen hatni fog az életünkre, egyelőre számunkra ismeretlen módon, akár elfogadjuk ennek a valóságnak a létét, akár nem. Valamivel enyhébben fogalmazva, a „figyelmen kívül hagyás” nem járható út az új valóság megismerése kapcsán, ami azt jelenti, fel kell ébrednünk és szembesülnünk kell vele.

Csak emlékeztetőül: az összes itt található vizuális nyom független kutatóktól származik, döntő többségükben John Skippertől, a bemutatott adatok 100%-ban leellenőrzöttek és leellenőrizhetők, a NASA, a JPL és az MSSS saját tudományos archívumaiban. Tehát nem valamiféle kreált vagy manipulált adathalmazt teszünk itt közzé. Viszont ezen ismeretek közzététele lelkiismereti kötelesség is.

 

Összegzés:

1.      Jelentős kiterjedésű civilizációs nyomot láthatunk MOC ezen fotócsíkján.

2.      A jelentős kiterjedésű civilizációs nyom aktív civilizáció nyomának tűnik.

3.      A jelentős kiterjedésű civilizációs nyom léte aláaknázza a hivatalos források Marsra vonatkozó tudományos adatainak hitelességét.

4.      A jelentős civilizációs nyom követelőn áll előttünk, fel kell ébrednünk, az igazságról vallott jelenlegi képünk nem feltétlen azonos a valósággal.

 

 

Vissza a nyitólapra