Mars-híradó - 2013

 

1.

 A marsi élet jelen létezésének hivatalos elismerése alapjaiban rázza meg a természettudományos, a vallási és a (téves) filozófiai elképzeléseket. A bejelentés nem kerülhető meg, legfeljebb elodázható. Már nem sokáig. Történelmi korokat élünk tehát.

 

India is a Marsra indul!

A Szovjetunió, az Egyesült Államok és az Európai Űrhivatal után, India mindösszesen a negyedik ország lesz, amely űrszondájával megcélozza a Mars bolygót (az orosz Fobosz/Grunt űrszondához csatlakoztatott kínai berendezés az orosz űrberendezéssel együtt megsemmisült 2012-ben).

Az indiai marsszonda 2013. október végén startol, s a tervek szerint 2014. szeptemberében érkezik meg bolygószomszédunkhoz. A 76 millió dolláros költségvetésből megépült űrszonda elsődleges célja a mélyűri kutatásokhoz szükséges technikák és technológiák tesztelése - éles körülmények között.

Öt fő műszere segítségével a Mars felszínét és légkörét kutatja, ásványtani térképet készít, továbbá, megkísérli kimutatni a Mars légkörében esetlegesen előforduló metánt, és annak koncentrációját.

1.    ábra. Az indiai PSLV hordozórakéta. Ilyen indítja az ország első bolygóközi űrszondáját a Marsra, 2013. októberének végén.

 

UFO a Curiosity felvételén

A legújabb amerikai marsjáró egyik felvételén szokatlan objektum jelent meg. A NASA illetékes szakértői igyekeztek ugyan letörni a felfedezők lelkesedését, mondván, csupán véletlenül egy „folt” került az egyik fotóra – igyekezetük teljességgel sikertelennek bizonyult.

A felfedezésről elsőként a brit Daily Mail számolt be.

2.    ábra. A Curiosity marsjáró kapta lencsevégre az itt látható, a Mars egén lebegő objektumot. (A felvétel erősen kontrasztosított.)

Független kutatók előszeretettel vetik a Marson készült felvételeket elemzés alá, az pedig már az 1970-es évek végén a Viking űrszondák által készített képek kapcsán kiderült, a fotókat súlyos hamisítási eljárásoknak vetik alá. Nehéz feladat tehát a marsi fotók elemzése, a szándékos hamisítási beavatkozások mellett olykor még az is kérdéses, vajon a nyilvánosságra hozott felvételek ténylegesen a Marson készültek-e? Vagy valahol egészen máshol…

A hamisítók kedvenc megoldása a színes fotók fekete-fehérré alakítása, az emberi szem ugyanis sokkal nehezebben ismer fel akár hétköznapi alakzatokat is, ha a színeket kivonják belőle. Gyakran találkozhatunk a képek felbontásának jelentős lerontásával, szemcsésítéssel, fedőrétegek felhordásával, alakzatok szándékos megkettőzésével, stb.

Sajnos, a NASA-nál bevett gyakorlat, hogy ha a nyilvánosságra hozott – előzetesen természetesen gondosan cenzúrázott – felvételeken bármi „érdekesség” előkerül, akkor a szóban forgó képet vagy eltüntetik, vagy leközölnek egy „feldolgozott” változatot, ahol már az eredeti objektum egyértelmű értelmezése meglehetősen kétségessé válik.

Szerencsére a NASA szakemberei esetenként meglehetősen hanyagul dolgoznak, ennek köszönhetően, már egészen egyszerű képfeldolgozási technikákkal, az ő beavatkozásuk kiküszöbölhető. Nem minden esetben természetesen.

A nyilvánosságra hozott felvétel valóban egyedinek számít, hiszen a Marson dolgozó robotok felvételein az égboltot rendre és automatikusan hamisítják, egy fedőréteggel takarják le. Olykor ez az automatikus beavatkozás „kihagy”, s a cenzorok sem dolgoznak kellő alapossággal. A Mars egén felbukkant objektum a Curiosity egy másik felvételen már a felszínen látható, természetesen borzalmasan lerontott képminőségben.

3.    ábra. Rendkívül hasonlatos objektum a Curiosity horizontján. (Ugyanaz?)

 

Újabb NASA marsjáró 2020-ban

Nevet ugyan még nem kapott a tervezés alatt álló legújabb marsjáró, tudományos programjáról, műszerezettségéről, céljairól már napvilágra hoztak ismeretek. Elsősorban a múltbeli élet nyomait kutatja majd, emellett kőzetmintákat gyűjt – ezeket később esetleg vissza lehet hozni a Földre -, valamint a későbbiekben bizonnyal létrejövő marsbéli bázisok megépítéséhez nyújt adatokat.

Szerkezete és leszállási technikája meglehetősen hasonlatos a 2012. augusztusától jelenleg is a Mars bolygó felszínén kutató Curiosity marsjáróhoz, műszerezettsége tér el tőle elsősorban.

Fő tudományos feladataként - a feltételezések szerint a Marson egykor létezett - élet nyomait keresné. A lépés logikusnak tekinthető az utóbbi időben a bolygó felszínén tevékenykedő űrszondák vizsgálati eredményeinek fényében, hiszen többszörösen igazolták a Mars felszínén egykor- és jelenleg is létező folyékony víz jelenlétét.

A marsjárótt a Mars 2020 Science Definition Team tervezi. Júliusban hozták nyilvánosságra 150 oldalas tervezetben elképzelésüket. A műszerek között találhatunk mikroszkópokat, ásványtani- és kémiai elemzésekre alkalmas berendezéseket, képessé téve őket a sziklákban és a talajban egykor élt élőlények jelenlétének és tevékenységének kimutatására.

31 különféle talajminta gyűjtését tervezik, ezeket pedig oly módon kívánják tárolni, hogy vissza lehessen őket hozni a Földre, részletesebb vizsgálatok céljából.

A berendezés azt is kutatja, miként lehet a marsi légkörből hatékonyan kivonni a széndioxidot.

4.    ábra. 2020-ban tervezi a NASA indítani legújabb marsjáróját. Egyelőre még csak vázlat szintjén létezik. Alapkiépítése megfelel a jelenleg is a Marson dolgozó Curiosity marsjárónak. Műszerezettsége tér el csupán.

 

A marsjáró a Marson a jelenleg létező-létezhető élet nyomait, jeleit nem keresi. Erre alkalmas műszereket nem visz magával. Emiatt a tervezőket éles bírálatok érték, szakmai berkekből is. Hiszen a világon semmi akadálya nem lenne pl. DNS/RNS szekventátor Marsra repítésének. Nehéz kimagyarázni a negatív hozzáállást, hiszen a Marsra 1977-ben leereszkedett Viking űrszondák kísérleti eredményei egyértelműen – jelenleg is aktív - élet jelenlétére utaltak, habár az ilyesféle értelmezéseket azonnal igyekeztek hivatalosan cáfolni, laboratóriumi körülmények között 35 év alatt sem sikerült kémiai módszerekkel utánozni-megismételni a tapasztalt eredményeket.

A NASA viselkedése ugyanis – a horribilis összegekért folytatott kampányolás ellenére – láthatóan az időhúzás. Kormányhivatal révén, erre – tagadhatatlanul – utasítást kaptak. Miként arra is, hogy már a tervezés során is messze a csúcstechnikát képviselő szint alatti műszerezettséget javasoljanak. Habár a vázlatszinten létező űrszonda az elődjénél egymilliárd dollárral kevesebbe kerül, azaz „csupán”’ másfél milliárd dollárra rúgnak megépítési költségei, a jelenleg már rendelkezésre álló korszerű eszközöket továbbra sem vetik be, s a 2020-ra kifejlesztendő berendezések már eleve szóba sem jönnek. A Curiosity eszközei – igaz, hogy kb. 10 évvel ezelőtt kerültek kifejlesztésre – egy mai, korszerű mobiltelefon szolgáltatásait meg sem közelítik… Mindezt, 2.5 milliárd dollárért! Az pedig egész egyszerűen nem igaz, hogy a jelen – korszerű – mobiltelefonos technika ne állt volna a NASA rendelkezésére 10 évvel ezelőtt!

Minimum elvárás lenne színes, nagyfelbontású video- és hangfelvételek készítése. Ehelyett a Curiosity, egy(!), azaz egyetlen(!!!) megapixeles felvételek készítésére alkalmas. Ez teljességgel nevetséges. A NASA bekötött (befogott?) szemmel teszi a dolgát, jól illeszkedve az elvárt propagandához, 2020-2021-ben még mindig az „elmúlt élet nyomait” keresi, miközben 2023-ban már megérkeznek a Marsra az első emberi telepesek. Kissé fáziskésésben vannak tehát.

Miért is „kell” tagadni a marsi élet jelenleg való létezését? A válasz igen egyszerű: a teljes természettudományos világképünk (evolúció, törzsfejlődés, ősrobbanás, stb.) villámgyorsan összeomlana, mellette a vallási hitrendszer is, a teremtésről, a „kiválasztottságról”, egyebekről. Mivel pedig mind a természettudományos világkép, mind a vallások által diktált filozófia téves, az ezeken az „alapokon” nyugvó hatalmi- és befolyásolási rendszer pedig mára már meglehetősen megszilárdult, haszonélvezői nem szívesen válnának meg tőle.

Ám nincs más választásuk.

 

2.

 

Mindannyian marslakók vagyunk?

„Egyre több bizonyíték gyűlik össze a tekintetben, hogy a földi élet marsi eredetű, bolygónk „megtermékenyítése” pedig a Marsról származó meteoritoknak köszönhető” – összegezte legfrissebb tanulmányának eredményeit Steven Benner biokémikus, a floridai székhelyű Tudomány és Technológiai intézet tudósa, az augusztus végén Firenzében megrendezett Goldschmidt geokémiai konferencián.

Főbb megállapításait ismertetjük.

„Az élet létrejöttében kulcsszerepet játszó molibdén-oxidok, nagy valószínűséggel, jóval korábban rendelkezésre álltak bolygószomszédunkon, mint a Földön.”

„Csupán a molibdén magas arányú oxidáltsági szintje mellett válik lehetővé az élet kialakulása. A Földön pedig korántsem ez volt a helyzet az élet 3 milliárd évvel ezelőtti megjelenésének időszakában, a felszínen ugyanis csak igen kevés oxigén volt jelen, ellentétben a Mars bolygóval, ahol jelentős arányt képviselt akkoriban. Ez is egy olyan tényező tehát, mely azt támasztja alá, hogy a földi élet marsi meteoritok révén alakult ki és indult fejlődésnek, ellentétben azzal az elmélettel, hogy itt helyben jött volna létre”

„Az élet építőköveiként szerves vegyületek szolgálnak, ám szükségük van némi segítségre, hogy ezt megtehessék. Energia hozzáadásával, mint például hő vagy fény, a szerves molekulák levese kátrányszerű anyaggá alakul. És ekkor lép be a molibdén-oxid. Belekerülve a keverékbe, esetleg bór társaságában, katalizátorként segíti a szerves levest az élet létrejöttének irányába.”

„Marsi meteoritok elemzéséből kiderült, hogy volt bór a Marson az ősi időkben, most pedig már azt is tudjuk, hogy molibdén-oxid is rendelkezésre állt.”

„További érv szól a Mars mellett, a korai Földet ugyanis teljes egészében víz borította, miközben a Marsnak jelentős méretű száraz területei voltak. A Földet teljes mértékben ellepő víz lehetetlenné tette a bór beépülését, ez az elem ugyanis csak rendkívül száraz helyeken fordul elő akkora koncentrációban, hogy oldatba kerülve képes legyen az élet létrejöttének első lépéseit támogatni.”

„Továbbá, a víz roncsolja az RNS-t, az első genetikai kód átadására képes molekulát.” (A tudósok jelen álláspontja szerint a DNS csak időben jóval később jött létre.)

Egyértelműen marsi eredetű élőlényt a Földön még nem sikerült kimutatni, bár voltak biztató jelek. Ám semmi sem zárja ki, hogy ne következhetett volna be egy ilyen irályú élet-átadás.

A mikrobák egy része rendkívüli viszonyok elviselésére képes, könnyedén túlélhetnek bolygóközi utazást; útra indításukhoz pedig egy meteor-becsapódás adhatta a kezdő lökést. Égimechanikai szempontokból sokkal nagyobb az esély arra, hogy a Marsról életet hordozó sziklák jutnak el a Földre, mint fordítva.

Bármi legyen is a földi élet eredete, újabb érveket sikerült felsorakoztatni a marsi kapcsolat mellett.

„Szerencsések vagyunk, hogy legalább két égitest van a Naprendszerünkben, amely életet hordoz. Ennél már csak az lenne szerencsésebb, ha sikerülne végül marsi őseinket közvetlenül is tanulmányozni. Ám ha nem jutottak volna el hozzánk milliárd évekkel ezelőtt, akkor most nem lenne miről beszélnünk – zárta gondolatait Benner.

 

UFO-k a Mars egén

A Curiosity marsjáró szolgált ezúttal az újabb szenzációs hírrel, egyetlen panoráma-felvételén ugyanis nem kevesebb, mint négy repülő objektum látható. Természetesen fel lehetne hozni, hogy a Mars holdjait láthatjuk, ám mégsem lehet, hiszen belőlük csupán kettő van. A NASA szakértőinek szokásos „porszem”, „pixelhiba” és „kamera-hiba” magyarázatai már több, mint nevetségesek.

Szerencsére számos magasan képzett szakember dolgozik a NASA-n kívül is, nekik köszönhetően pedig mélyebb bepillantást nyerhetünk a valóságba. A konkrét felfedezés Stephen Hannardnak köszönhető, aki szenzációs felfedezésként tálalta a világhálón kutatási eredményeit. A marsrover által készített panorámafotó egyes részleteit kontrasztnövelésnek és egyéb – jól bevált – grafikus feldolgozó-eljárásoknak vetette alá, s az eredményről bárki meggyőződhet, illetve maga is végrehajthatja a javasolt lépéseket. A különlegesség a dologban az, hogy az égen látható egyik objektumhoz igen hasonlatos társa(?) megtalálható egy másik panoráma-felvételen is, ám ezúttal a felszínen. Igen, már halljuk előre a szokott mantrát: „szélfútta szikla”, vagy esetleg „a fény és az árnyék játéka”…

   

1.    ábra. A Curiosity marsjáró panorámafotójának grafikusan feldolgozott részlete, az égen felbukkanó különös objektummal.

2.    ábra. Hasonló objektum, ezúttal a Mars felszínén.

 

 

Marskerülés 2018-ban

Amikor Dennis Tito (az első űrturista, nyilvánosságra hozta elképzeléseit, lényegében megmosolyogták. A helyzet azóta változott, egyre több űrvállalat csatlakozik kezdeményezéséhez, a tervezési munkák gőzerővel megindultak. Nem kevesebbről van szó ugyanis, mint arról, hogy 2018-ban két ember - az emberiség követeiként egy férfi és egy nő, egy házaspár – 501 napos űrutazás során, elrepüljön a Mars mellett és biztonságban vissza is térjen onnan.

A küldetés 2018. január 5-én indulna, s mindösszesen 2.5 milliárd dollárba kerülne. Ez az összeg nagyjából a NASA által a Marsra küldött Curiosity költségvetése.

Tito nonprofit alapítvány hozott létre az utazás támogatására. Már korábban felvette a kapcsolatot a NASA-val a szükséges technológiák kifejlesztése kapcsán. A Bigelow Aerospace felfújható modullal szállna be, a szóba jöhető hordozórakéta pedig a SpaceX nehéz Falcon rakétája lehetne.

A megjelölt dátum különösen alkalmas egy ilyen repülés végrehajtására, hiszen a naptevékenység minimumon lesz, kevéssé kell tehát az ártalmas sugárzással foglalkozni, továbbá a Mars kifejezetten közel lesz a Földhöz, vagyis a repülés rövid idő alatt végrehajtható, egyúttal egybeesne Magellán utazásának 500., valamint az Apolló-8 holdkerülő repülésének 50. évfordulójával.

3.    ábra. Ilyen űrhajó szállítaná 2018-ban az első embereket – egy házaspárt – marskerülő útra.

 

Lejárt a jelentkezési határidő a leendő mars-telepesek számára

            Bas Lansdorp holland vállalkozó 2012-ben jelentette be tervét a Mars benépesítéséről. Azóta egyre több támogatót sikerült ügye mellé állítani, többek közt Gerardus ’t Hooft Nobel díjas tudóst, illetve Elen Muskot, a SpaceX Vállalat elnökét.

Augusztus 31-én lejárt az a határidő, ameddig a világ bármely országából jelentkezni lehetett a Mars bolygó 2022-től induló betelepítésére. A tervek szerint másfél évenként indul egy-egy négyfős űrhajó, folyamatosan bővítve a Marson dolgozók létszámát, az emberiség számára tágítva a megismerés határát és növelve a fennmaradás esélyét.

Az első telepesek 2023-ban szállnak le a Marsra. Ezt megelőzően robotberendezések végzik el a tereprendezést, építik fel a lakóegységeket, teremtik meg a technikai hátteret az emberek érkezéséhez.

Különösebb feltételeket nem támasztottak, a nagykorúság, az egészség és az elhivatottság jelentették a legfontosabb szempontokat. A jelentkezők száma mégis messze alulmaradt az elvárt egymilliónak, „csupán” 166.000-en adták be kérelmüket. Talán a többiek számára meglehetősen riasztónak tűnt az a tény, miszerint: nincs visszatérés. Egyutas marsrepülésekről van szó, akik vállalják az indulást, a Földre immár soha többet nem térnek vissza.

A szervezők a jelentkezők által befizetett költségeket (az egyes országokra más és más díj van megállapítva 5 és 75 dollár között) is fel kívánták használni az első – és az azt előkészítő – repülések finanszírozására, így most nehezebb dolguk lesz, még abban az esetben is, ha a média-szereplésekből is jelentős bevételre számítanak. Egyelőre azonban tele vannak reménnyel, bíznak az összesen 6 milliárd dollár előteremtésében és abban, hogy az első négy emberi telepes a Mars bolygóra indulhat 2022-ben.

Természetesen Magyarországról is vannak jelentkezők.

Az első körben 24 telepes kiválasztására kerül sor 2015. nyaráig. Ők alkotják az első hat telepes űrhajó legénységét. Az első repülés után a költségek már mérséklődnek, a telepes űrhajók felbocsátása 4 milliárd dollárra csökken, míg az ellátó-hajóké egy-egy csupán 250 millió dollárba kerül majd.

Remélhetőleg minden a tervek szerint alakul.

4.    ábra. Marsi telepesek otthona. Az első lakók 2023-ban érkezhetnek.

 

 3.

 

UFO a Marson

A Marsot megközelítő, illetőleg a bolygószomszédunk felszínére leereszkedő űrszondák számos alkalommal örökítettek meg „azonosítatlan repülő objektumokat”, azaz UFO-kat, mind a Mars bolygó közelében, mind annak egén. Az említett objektumok beazonosítása, ha lehet, még a Földön észlelteknél is sokkal nehezebb. A nyilvánosság számára eljuttatott felvételek ugyanis – már amennyiben „szokatlan” objektumokat ábrázolnak -, erőteljesen le vannak rontva, a legtöbb esetben még a színeiktől is megfosztják azokat, megnehezítve a dolgunkat a felismerésben, azonosításban.

A legtöbb esetben ezek a rejtélyes objektumok meglehetősen távoliak, nehezen, vagy egyáltalán nem lehet rajtuk részleteket kivenni. Inkább csak folt-jellegűek, s ez még akkor is igaz, ha ez a „folt” olykor madár, vagy repülőgép-formára hasonlít.

Jelen esetben azonban jobb a helyzet.

1.    ábra. Ismeretlen repülő objektum a Mars egén. Vajon kik irányítják?

 

A Curiosity ez év március 14-én készítette a mellékelt felvételt. Egészen pontosan a jobb oldali akadályfigyelő kamerájával. A lencsevégre kapott objektum láthatóan ovális formájú, a hátuljából mintha „kitörtek” volna egy darabot, a szélei pedig lefelé görbülnek. Ez pedig minden bizonnyal aerodinamikai szempontokból történt így, illetve a hajtómű megfelelő működéséhez vált szükségessé. Mérete ismeretlen. Első ránézésre igencsak hasonlatos a Csillagok Háborúja sorozatban látott homoksiklók egyikére.

Lapos tárgyról van szó, a felületén megcsillan a Nap fénye, ezáltal további érdekes részleteket fedezhetünk fel.

A szerkezet elülső részén, minden bizonnyal a haladási irányban, két, félgömb alakú kiemelkedést láthatunk. Ha a fantáziánkat szabadon engedjük, és miért ne tehetnénk, e két formában akár egy-egy védőburkolatot, és talán magukat a pilótákat is felfedezni vélhetjük. Az igazságot e fotó esetében sem tudhatjuk meg jó darabig, hiszen a NASA úgy tesz, mintha ez a kép nem is létezne, és inkább a Mars felszínén 3.5 milliárd ezelőtt hömpölygő bővizű folyókról beszél…

Egy dolgot azonban összefoglalásként elmondhatunk, a Curiosity felvételén látható objektum semmiféleképpen sem tekinthető „pixelhibának”, „kamerahibának”, „szélfútta sziklának”, „a fény és árnyék véletlen játékának”, és semmi olyasminek, amivel a NASA előszeretettel vesz semmibe bennünket. Bizonnyal nem is madarat láthatunk, sokkal inkább valamiféle intelligens irányítás alatt álló légijárművet; a vita csupán azon folyhat, vajon a pilóták is benne ülnek, vagy csak távirányítással működik.

Ám egy végső kérdés még mindig marad ez után is: kik az alkotók?

 

 Úthálózat a Marson?

A NASA Mars Global Surveyor által készített felvételt vegyük most kissé alaposabban szemügyre. A SPS_006264_2040_RED fotóról van szó, annak is a középső részéről kinagyított területről. A felvétel „természetesen” ismét nem színes, „természetesen” borzasztóan gyenge a felbontása, s ráadásul a vörös sávban készült. (Ha valaki nagyon akarja, otthon összerakosgathatja magának színesben, feltéve, ha a többi színszűrővel, ugyanerről a területről készült felvételt is sikerül megszereznie…)

A kép hosszanti oldala nagyjából 2 km-t tesz ki.

2.    ábra. Mintha szétbombázott települést látnánk – ugyancsak a Marson.

Első ránézésre igen szabályos „utcahálózatot” láthatunk, s ha nem tudnánk, hogy ez a felvétel a Marsról készült, senki, egy másodpercig sem vitatná ezt a kijelentésünket. Ám mivel a fotó bolygószomszédunk felszínét ábrázolja, a szokásos NASA-magyarázatokba ütközünk. Már ha egyáltalán szóra méltatják a kérdéses felvételt.

Persze éppen oda lehet figyelni a leginkább hihető „megroskadt terület” magyarázatra, ám ez esetben sincs semmiféle magyarázat a számos fő- és alárendelt derékszöget mutató hálózat-rendszerre.

Meglehetősen érdekes a terület erős kráterezettsége. A Marson ritkaságszámba megy ilyen kis területen ilyen nagy mennyiségű kráter jelenléte. Méretük nagyjából két tartományba esik, vannak közöttük kisebbek és nagyobbak is.

Számomra úgy tűnik, mintha ezt a marsi települést(?) egész egyszerűen szétbombázták volna. Ha a II. Világháború hasonló harci eseményeinek „eredményeit” vizsgáljuk, a hasonlóság szembetűnő lesz. Természetesen e felvetésre, és más jellegűek esetében csak akkor tudnánk alátámasztást vagy cáfolatot szerezni, ha nagyfelbontású, színes és eredeti marsi felvételeket láthatnánk. De ez a kívánságunk bizonyára még nagyon hosszú időn át az álmok kategóriájába fog tartozni…

 

Vízköpő a Marson?

Sajnos a most bemutatásra kerülő tárgy sem keltette fel különösebben a NASA szakembereinek figyelmét. A felvételt május 25-én készítette a Curiosity marsjáró.

A kép természetesen életlen, kontrasztosítással lehet némileg részletgazdagabbá tenni, de még ez esetben is messze állunk attól a minőségtől, amit akár egy öt évvel ezelőtti egyszerű mobiltelefon már nyújtani tudott pár ezer forintért, és nem dollár milliárdokért…

3.    ábra. Vajon mi lehetett a szerepe ennek a csőcsatlakozással ellátott tárgynak?

Valószínűleg forgásszimmetrikus tárgyat láthatunk, alsó része mintha töredezett lenne, felszíni jellegzetességeiből adódóan anyaga talán kő, vagy pedig erősen korrodált fém. Funkcióját tekintve vajmi keveset lehet elmondani, annyit viszont határozottan kijelenthetünk, valamiféle belső szerkezettel is rendelkezik, azaz korántsem tömör. Honnan is következhetünk ez utóbbira? Nem másból, mint az oldalán határozottan és tisztán kivehető csőszerű nyílásból. Viszont, mivel az említett nyílásnak határozott pereme van, azt is felvethetjük, ehhez a nyíláshoz cső csatlakozott. Ha nem így volt, akkor talán közönséges vízköpőről is szó lehet, illetve vízkifolyóról. Ha ez utóbbi a helyzet, akkor ez a tárgy egy vízvezetékhez kapcsolva állhatott. Talán még azt is el lehet képzelni, hogy egyfajta „tűzoltócsapként” funkcionált.

Természetesen a fenti gondolatokat lehet puszta fantáziálásnak is tekinteni, az viszont tény, hogy amennyiben ez a szabályos és megmunkált tárgy valóban a Marson található, akkor az alkotóinak is jelenleg is valahol ott kell, vagy ott kellett tartózkodniuk a múltban.

 

 Gyíkkövület vagy –szobor a Marson?

Bolygószomszédunk felszínén a különböző marsrobotok által készített képeken számos kövület látható. A szóban forgó felvétel Sol 153-kor készült, ugyancsak a Curiosity részétől. (Természetesen, ahogy lenni szokott, már amikor a NASA szakemberei egyáltalán szóra méltatják a kérdezőt, semmi másról nincs szó, mint „szélfútta szikláról”, a „természet játékáról”, stb. Egy-egy esetben még csak-csak elmegy ez az értelmezés, de amikor százával kerülnek elő felismerhető és szabályos „szélfútta sziklák”, akkor már minimum kételkedni illik az efféle magyarázatokban)

Első ránézésre a forma adja magát, ám eredetére vonatkozóan már korántsem ennyire egyértelmű a helyzet. Nyaklebernyeges gyíkalkatú állatot láthatunk, a szája a szemredője, a hátsó lábának részletei egészen jól kivehetők. Ám az is, hogy az első és a hátsó lába valahogy furcsán áll egymáshoz képest. Mintha valami történt volna vele, s emiatt húzná a bal első lábát. A lábfeje is meglehetősen szokatlan, inkább a szilárd talajon való mozgásra utal, mint mocsáros, ingoványos területre.

4.    ábra. Ez az aprócska gyík vajon kövület, vagy faragott gyermekjáték?

Az érdekességeknek azonban még korántsem értünk a végére. A kiterjedt nyaklebeny lehet akár hangképző szerv is, ám a gyíkalkatúak körében a párologtatást is szolgálhatja, kiterjedt felülete révén; azaz, ha erre szorult, akkor igencsak meleg vidékén élt a Marsnak! Az erőteljes párologtatás az alacsony hőmérsékleten tartást szolgálja, ám a kiszáradás elkerülése végett az állatnak vízközelben kellett élnie!

Amennyiben kövületről van szó, akkor végzetét az agyagos talajba való hirtelen eltemetődés okozhatta, nagyon még megijedni sem volt ideje, megőrződött az éppen akkor felvett figyelő testhelyzete. Aztán, idővel e kövületszabaddá vált – köszönhetően a szélnek és az eróziós erőknek.

Másik lehetséges magyarázat, hogy faragványról van szó. Akár gyermekjáték célját is szolgálhatta, amit látunk a képen. A kérdés a szokásos: ki, mikor, miért, stb. hozta létre ezt az alkotást?

Talán egyszer erre is választ kapunk.

  

4.

 

 

Felbocsátás előtt a MAVEN marsszonda

A marsi atmoszférát és a marsi légkörbe kerülő illékony anyagokat vizsgáló űrszonda indítását november 18-ra tervezik. 2014. szeptember 16-án fog Mars körüli pályára állni, feladata a Mars felsőlégkörének és ionoszférájának tanulmányozása, a marsi klíma változásainak és a bolygó benépesíthetőségének kutatása. Bolygószomszédunk egykor a jelenleginél jóval sűrűbb légkörrel rendelkezett, ám ennek tekintélyes része elillant a világűrbe; az űrszonda segítségével pedig éppen ezt a folyamatot szeretnék megérteni. Három fő műszere a napszél és a felsőlégkör kölcsönhatását vizsgálja, a felsőlégkörben lévő illékony gázok (széndioxid, nitrogén-dioxid és víz) szökését a légkörből.

A MAVEN 150 x 6230 km-es ellipszispályára áll a Mars körül, és 4.5 óra alatt kerüli meg a bolygót a közel egy tonnás űrszonda. A bolygó vizsgálata mellett reléállomásként is fog működni a jelenleg a Mars felszínén dolgozó Opportuniy és Curiosity marsjárók számára.

A „Tisztaszobában” október 22-én elvégezték a legutolsó ellenőrzéseket a berendezésen, az Atlas V nehézrakétát pedig már október 11-én függőleges állásba helyezték, felszerelték rá a Centaur fokozatot, a szonda és a hordozórakéta összeillesztésére és a végső tesztek végrehajtására október 22-én sor került. Az újabb amerikai Mars-küldetés sikeres felbocsátásra vár.

 

1.    ábra. A Mars légkörét vizsgálja 2014. szeptemberétől az amerikai MAVEN űrszonda.

 

India első Mars-szondája útra kész

Az indiai űrkutatás jelentős esemény elé néz, hiszen az űrtechnikáját látványosan fejlesztő ország a sikeres Hold-küldetéseket követően bolygóközi űrszonda fellövését tervezi november 5-én. A 73.5 millió dollárból elkészült Mangalyan, ugyancsak jövő év szeptemberében áll Mars-körüli pályára.

Az 1350 kilogrammos berendezést az Indiai Űrhivatal PSLV nehézrakétája fogja majd pályára állítani. Az indítást eredetileg október 28-ra tűzték ki, ám a követőhajó, melynek az feladata az űrszonda leválását a hordozórakétáról volt hivatott megfigyelni, nem érte el a számára kijelölt pontot a Csendes-óceán déli részén – időjárási problémák miatt. Az előkészületek rendben folynak, az indítási ablak a jelenleg kitűzött időpontot követően is még két hétig nyitva áll.

A küldetés legfontosabb célja annak bizonyítása, hogy India technikailag már képes mesterséges bolygót pályára állítani a Mars körül, és ott fontos kísérleteket és megfigyeléseket végezni, jelesül az élet keresése, a bolygó fényképezése és a marsi környezet tanulmányozása.

Amennyiben a vállalkozás sikeres lesz, India lesz a 4. űrnagyhatalom, Oroszország, az USA és az Európai űrhivatal után, aki ezt a feladatot teljesíti.

 

2.    ábra. India első bolygóközi űrszondája ugyancsak a Mars bolygót vizsgálja 2014. szeptemberétől.

 

501 nap alatt a Mars körül

Dennis Tito, a világ első űrturistája - 2001-ben jutott el a Nemzetközi Űrállomásra egy Szojuz űrhajó fedélzetén -, fantasztikus tervet vetett fel: a 2018-as rendkívüli marsközelséget kihasználva, küldjük el az emberiség követeit a Mars bolygóhoz, egy házaspárt, mintegy előőrsként, akik űrhajójukkal elrepülnek bolygószomszédunk mellett, majd visszatérnek a Földre. (A NASA természetesen nem késlekedett egy másodpercig sem az űrhajósokra leselkedő súlyos veszélyek ecsetelésével riogatni, felhasználva a lehetőséget saját tehetetlenségének „igazolására”…)

Dennis Tito - a törekvéseivel egyetértőkkel közösen – létrehozta az Inspiration Mars nonprofit szervezetet. Elmondta, a bolygó melletti elrepülés motiválhatja az űrkutatási szervezeteket komoly célok kitűzése érdekében, és közelebb hozhatja az első marsraszállás dátumát. „Ha nem indulunk útnak, soha sem érünk el sehova” – jelentette ki Washingtonban, március 8-án, egy kormányzati rendezvényen, bírálván az amerikai hivatalos űrpolitika egy helyben topogását, majd hozzátette: - „Éppen ideje megtenni az első lépést”.

Az említett rendezvényen beszámolt a terv főbb vonalairól, miszerint házaspárt szeretnének eljuttatni a Mars bolygó közelébe, űrhajójuk a felszín felett 150 km-rel haladna el, majd állna rá a hazatérő pályára. A küldetésben részt vevő űrhajósokat még nem választották ki, miként a hordozórakétát sem, ez utóbbira három lehetőség is adódik. A költségek minden tekintetben nagyságrendekkel kisebbek, mint a NASA által „vizionált” elrettentő összegek.

Az első lehetőség a várhatóan a jövő év elején debütáló, a SpaceX által kifejlesztett Falcon 9 nehézrakéta. Nagyjából két és félszeres teher emelésére képes, mint a legerősebb USA, orosz, vagy európai hordozóeszköz… Kifejlesztése 2 évet vett igénybe, a bekerülése költsége nagyjából harmada a felsorolt űrhatalmak „legkorszerűbb” eszközeinek. 53 tonnás kapacitása bőven elegendő egy Mars-kerülő űrhajó elindításához, minden egyéb más eszköz felhasználása nélkül. A SpaceX hamarosan akár tíz nehézrakétát is képes lesz évente felbocsátani, ami a NASA felbocsátási gyakoriságának duplája, teher-emelő képességének pedig úgy ötszöröse…

3.    ábra. A 2018-ra tervezett Mars-kerülő repülés tervezett összeállítása a SpaceX Dragon űrhajójával és a Bigelow Aerospace felfújható moduljával.

A Mars-kerülő repülés esetében a második lehetőség, ha a személyzetet és a repüléshez szükséges üzemanyagot külön bocsátják fel. Ez esetben a felállás egy Atlas V és egy Delta 4 nehézrakéta lenne. Előbbi szállítaná fel a repüléshez szükséges üzemanyagot, az utóbbi pedig az űrpilótákat. A világűrben aztán a megfelelő berendezések összekapcsolódnának, és máris kezdődhetne a Mars-utazás. Habár ez a változat bonyolultabbnak tűnik a két start és az űrrandevú miatt, előnyei is vannak, hiszen már évtizedek óta jól működő hordozórakétákat használnának fel.

Végül, a nonprofit szervezet tagjai a NASA-val is kapcsolatban állnak, az Amerikai Űrhivatal jelenleg fejlesztés alatt álló Űrszállító Rendszere (SLS) jöhet még szóba. A kísérleti repülésére azonban csupán 2017-ben kerül sor, akkor is mindössze a Holdat kívánják  megkerülni vele, pilóták nélkül, azaz megismételni egy 1968-asnál is primitívebb Apolló-repülést…

Az SLS mellett az szól, hogy egyetlen startot igényel, a hasznos tömeg pedig jóval több annál, mint ami a Mars-kerüléshez szükséges, lehet tehát tartalékokról és biztonsági berendezésekről gondoskodni, a visszatéréskor pedig kellő mértékben lefékezni az űrhajót.

A Tito által bemutatott tervek szerint az űrhajósok 14.2 km/másodperces sebességgel érkeznének vissza a Föld térségébe, ez minden eddiginél magasabb (pl. Apolló Hold-küldetések esetét tekintve), egyben tehát „forróbb” érték is, ami a légkörbe merülést illeti, plusz tömeg esetén ez a nagy sebesség jelentősen csökkenthető.

Az SLS rendszer azonban még csak papíron létezik, és semmi garancia nincs arra, hogy ez 2017-ben másként lesz.

 

4.    ábra. A 2018-as Mars-kerülő repülés tervezett menetrendje.

 

A küldetés körüli bizonytalanságok ellenére egyre több híres kutató és űrhajós csatlakozik a törekvéshez, és támogatják azt minden erejükkel és lehetőségükkel. Sokkal nagyobb mértékben, mint azt maga az Inspiration Mars szervezet előre várta volna.

A Holdon járt űrhajósok mellett megszólalt a témában Taber MacCallum is, aki a Paragon űrvállalkozás társalapítója, ezt a céget kérték fel az életfenntartó-rendszer kifejlesztésére: „Érdekes látni a nemzetközi hozzáállást. Amikor ennek az egésznek nekifogtunk, Amerika számára terveztük a küldetést. Komoly okunk van rá, hogy ezt a nézetet megváltoztassuk, és sokkal inkább az egész Föld nevében végrehajtandó missziónak tekintsük – amerikai irányítás alatt.”

Természetesen már az indulás részleteit is kidolgozták. Az út 501 napos tartama egyben rekord-idejű űrrepülés is lesz. A startra 2018. január 5-én kerül sor. Ezt a Marsig vezető 228 napos szakasz követi, a bolygó éjszakai (vajon miért?) oldala feletti elrepülésre 2018. Augusztus 21-én kerül sor. A Marsot megkerülve a Naprendszer belseje felé indulnak az űrhajósok, egészen a Vénusz pályájáig haladnak befelé, majd a Földnek veszik az irányt, ahová a Mars melletti elhaladást követően 273 nappal érnek. És bíznak a szerencsés leszállásban… (Érdekesség, hogy az 1962-es, nem hivatalos egyutas Mars-repülés esetében a sorrend fordított volt, a Vénusz felé indulva célozták meg a Marsot.)

Csak remélhetjük, hogy minden gáncsoskodás és kételkedés ellenére ez a csodálatos terv megvalósulhat, és végre az ember kiléphet a „bölcsőből”.

 

5.

 

Marsszondák

Csupán pár nappal azután, hogy az indiai Mangalyaan (kisebb hajtómű-problémákat követően) és az amerikai MAVEN űrszonda elindult a Mars felé vezető, 10 hónapos, 2014. szeptemberében befejeződő útjára, bemutatták a nagyközönség számára az Európai Űrhivatal legfrissebb fejlesztését, a Mars bolygóról talajmintákkal visszatérő űrszonda tároló-konténerét.

A tudósok régi álma, hogy közvetlenül vizsgálhassák meg a marsi talajt, ne legyenek sem az űrszondák – olykor nem teljesen megbízható – műszereire utalva, sem pedig a Földön esetlegesen fellelhető (olykor szennyezett) marsi meteoritokra szorulva. Arra, hogy űrhajósok a helyszínen közvetlenül is elemezhessék a Mars bolygó talaját még jócskán várni kell, kézenfekvő a megoldás, talajmintát hozni a Marsról - lehetőleg különböző helyekről -, és földi laboratóriumokban kielemezni azt. Erre a feladatra dolgozott ki az ESA konkrét terveket, bár a küldetés kivitelezésének pontos forgatókönyve még nem készült el, több lehetőség is adódik a megvalósításra - a tároló-konténer azonban már elkészült.

A marsi talajminta megszerzésére vonatkozó közös tervekből a NASA villámgyorsan kiszállt, az Európai Űrhivatal egyedül nem képes (nem akarja?…) finanszírozni a megvalósítás költségeit, megoldásként így Oroszországgal és/vagy Kínával való együttműködés körvonalazódhat, illetve a magán űrvállalkozásokkal. Bármelyik megoldást is vesszük, egyben valamennyi közös: nagyon sokáig tart…

Ha minden a tervek szerint halad, 10-15 éven belül talán rendelkezésünkre fog állni marsi talajminta.

1.    ábra. Az Európai Űrhivatal által tervezett és megépített, marsi talajmintát – valamikor 10-15 év múlva - a Földre szállító tároló-konténer.

 

Mars-kerülés

Ugyancsak ezekben a napokban ismerhettük meg részleteket a Dennis Tito, az első űrturista nevével fémjelzett Inspiration Mars programból, ezúttal már a technológiai megvalósítás lépéseibe és módszereibe is betekintést nyerhettünk.

Tito, korábbi elképzeléseit feladva, a NASA - még nem létező - óriásrakétáját (SLS) szeretné igénybe venni, melynek első, kísérleti repülését éppen 2017 végére tervezik. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, ismerve a NASA különböző dolgokhoz való hozzáállását és tempóját, mindebből semmi sem lesz. Ha netán mégis hadra fogható állapotban lenne akkorra az amerikaiak SLS rendszere, kétséges, hogy átadnák azt ilyen célokra. Ha netán mégis, még akkor sem lenne minden rendben, az ugyanis személyzet nélkül szállna fel, kellene tehát egy további hordozórakétára is a személyzet világűrbe juttatása végett. A két űreszköz azután a földkörüli pályán összekapcsolódna, és megkezdődhetne az 501 napos utazás.

Amikor a Mars-kerülő tervek először kerültek szóba, a NASA már akkor elkezdte a riogatást a kozmikus sugárzással, a napkitörésekkel (mellesleg éppen napminimum lesz!), a az űrhajósokra váró lélektani terheléssel, és minden mással, ami csak az eszébe jutott. Meglehetősen furcsa tehát ez az „egymásra találás” Tito és a NASA között. Két lehetőség adódik: a NASA úgy akarja megfúrni a terveket, hogy mintegy felügyeli a végrehajtást, és aztán „bebizonyítja”, hogy az elgondolások megvalósíthatatlanok, miközben sok-sok évet elpazarolnak és persze dollár milliárdokat a probléma „elemzésére”. A másik lehetőség, hogy ténylegesen végrehajtják a mars-kerülést, persze a évekkel, évtizeddel később, és teljesen felesleges dollár milliárdok elköltésével a „biztonságra” hivatkozva, azután pedig a házaspár által készített felvételeket szabadon manipulálhatják, netán a saját űrhajósaik közül kerül ki az a házaspár, aki a küldetést végrehajtja, s akkor ugye minden házon belül marad.

2.    ábra. A Mars-kerülő repülés tervezett kivitelezése. Az amerikai SLS óriásrakéta földkörüli pályára emeli a Mars bolygót megkerülő űrhajó lakó- és szerviz modulját, valamint a Földre leszálló Orion űrhajót. A házaspár nem sokkal az óriásrakéta felbocsátását követően egy kereskedelmi hordozórakéta csúcsán indul el, majd a két berendezés összekapcsolódik, elindul a Mars felé, megkerüli azt, és 501 nappal később visszatér a Földre.

 

A létfenntartó-műszaki egységet az Orbital Sciences cég fejleszti, a Cygnus teherszállító űrhajó átalakítása révén. A Földre-szálláshoz akár a NASA Orion űrhajója is bevethető lesz. A házaspár egész úton a lakómodulban tartózkodik majd, csupán a visszatérés idejére, azaz néhány órára szállnak át az Orion űrhajóba.

A tervek valóban nagyra törőek, lenyűgözőek, csodálatosak és magukkal ragadóak. A NASA belépése a megvalósításnak komoly akadálya lehet, bár az is előfordulhat, lévén a NASA-nak lényegében semmiféle hosszú távú elképzelése sincs, talán kap az alkalmon a renoméja visszaállítása érdekében. Nem tudjuk, mi fog történni, hiszen bármi megtörténhet. Pár év, és minden ki fog derülni. Még az is megtörténhet, hogy a „nevető harmadik” ér célba, az oroszok ugyanis mindent elkövetnek az emberiség valaha volt leghatalmasabb hordozórakétájának, az Enyergiának a feltámasztására és munkába állítására. Mi lehetne az orosz űrprogram presztízsének legjobb visszaállítása (megannyi kudarc után), mint egy Mars-kerülő repülés?

 

Valaki már megint „szemetelt” a Marson

Mindig csodáltam azok türelmét, kitartását, szaktudását, éles szemét, stb. akik, ki tudja mennyi időt töltenek egy-egy, több gigapixelnyi képelemet tartalmazó, marsi fotó elemzésével. Mindeközben tudván azt, hogy ezeket a felvételeket a lehető legváltozatosabb módokon hamisítják. És mégis. Kitartásuk olykor bizony eredményre vezet, s az általuk közreadott ismeretek a NASA-t a legtöbbször mély hallgatásba kergetik, hiszen értelmes módon már ők is képtelenek tagadni a nyilvánvalót - a „szélfútta szikla”, a „homokdűne”, a „fény és árnyék játéka” – magyarázatok már az óvodásoknál sem jönnek be -, akkor meg már inkább meg sem szólalnak.

Nem történt ez most sem másként, ám fontos újra és újra emlékeztetni arra, hogy „amennyiben a fotók valóban a Marson készültek”. Ebben sem lehetünk ugyanis a legtöbb esetben biztosak, hiszen olyan tárgyak bukkannak fel a képeken, melyek nem igazán „oda illőek”, mint pl, fél pár cipő, matchbox autó, metronóm, vasalótalp, csődarabok, szobor-elemek, stb.

Jelen esetben a Curiosity marsjáró PIA16453 jelű panoráma-felvételéről van szó. A NASA Photojournal oldalán is megtalálható. A szóban forgó kép 2012. novemberében készült.

3.    ábra.  Piros nyíl mutat arra a pontra, ahol a Curiosity marsjáró PIA16453 jelű panoráma felvételén a bal oldali fényes objektum található.

4.     ábra. Ezen a felvételen a jobb oldali fényes objektum helyét jelöli a piros nyíl.

http://mars.jpl.nasa.gov/msl/multimedia/deepzoom/PIA16453/

A bal oldali tárgyat John Skipper, a jobb oldalit pedig az olasz Humberto Reyno fedezte fel.  Két, rendkívül fényes, kicsiny, korong alakú forma bukkan fel ezeken a képeken, egymáshoz igen hasonlatosak, mind méretben, mind formában, mind tükröző képességben. Átmérőjük néhány centiméter lehet, vagy annál valamivel kevesebb. A környezetüktől jelentősen különböznek, pixelhibának a legnagyobb jóindulattal (azaz rosszindulattal…) sem lehetne nevezni őket. A bal oldali objektum közelében „mellesleg” egy koponya-forma is található, alaposabb elemzése és annak eldöntése, hogy valóban koponyáról van-e szó, a felvétel gyenge felbontása miatt nem lehetséges. Megtörténhet, hogy szobortöredékkel állunk szemben, a terület ugyanis becsapódásos jellegű. Az éles szeműek még egy lófejet is felismerhetnek az eredeti felvételen, a távoli hegyek előtt pedig repülő „valamiket”. Ebben semmi meglepő nincs, a marsjárók fotóin tucatnyi, vagy még annál is több, szobortöredék és légi objektum látható.

A cikkhez mellékelt ábrák között találhatjuk a tárgyak maximálisra nagyítható képét. A NASA „csúcstechnológiája” ekkora felbontást enged a nyilvánosság számára, és nem többet. Sajnos, ez is olyan jellegzetesség, amit évtizedek alatt megszokattak velünk.

5.    ábra. Erős nagyítás mellett a két objektum egymás mellé helyezve.

Nem tudhatjuk, mikor kerültek a Mars felszínére ezek a tárgyak, ám jelentős fényvisszaverő-képességük azt sugallja, talán nem is olyan régen. Nem lepte be őket a por, nem koptatta fényüket az áramló homokszemcsék csiszoló hatása. A jobb oldalinak az árnyékát is kivehetjük, ez a tényező is azt bizonyítja, hogy valóban tárgyakról van szó, s nem kamera- vagy pixelhiba áll a háttérben. Bár azt is meg kell jegyezni, a NASA számos esetben egész egyszerűen „kiradíroz” dolgokat az általa közreadott felvételekről, amennyiben itt is ez lenne a helyzet, akkor ugye nincs miről beszélni. Ha viszont nem mesterséges képmanipulálásról van szó, akkor az alábbiakat jelenthetjük ki.

Nehéz lenne – tekintetbe véve a közvetlen geológiai környezetet – e két tárgyat másnak, mint mesterséges eredetűnek értelmezni. Anyaguk nagy valószínűséggel fém. Talán valamiféle berendezésnek a részei? Inggombok? Mikor és ki készíthette őket? És még folytathatnánk a kérdéseket egy újabbal: vajon amikor a Curiosity marsjáró hetekre „elnémul”, mit csinál ténylegesen? Hetekig tartana egy fedélzeti számítógépnek az újraindítása és a műszerek újra-kalibrálása? A korszerű számítástechnikai eszközök korában ezek a műveletek nem tarthatnak tovább néhány percnél.  Akkor hát mi is történik valójában a Marson? – A szokásos és mindmáig megválaszolatlan kérdés.

 

6.

 

Robot-előőrs a Marson

Az idő előre haladtával mind több konkrétum kerül nyilvánosságra, és egyre határozottabb körvonalat öltenek a Mars One terv részletei, egyes fázisai, mely elképzelés végállomásaként, telepesek érkeznek majd - nagyjából tíz év múlva - a Marsra. A terv újszerűsége abban rejlik, hogy a bolygószomszédunkra leszálló embertársaink nem térnek többé vissza a Földre, nem is visznek magukkal erre alkalmas berendezéseket, életük végéig ott maradnak. Egyutas Mars-repülésre váltanak tehát jegyet. A nagy felfedezők, új földeket felkutatván olykor felégették maguk mögött a hajóikat, elzárván a visszatérés lehetőségét, űrutazás kapcsán, komolyan, ilyen ötlet korábban nem merült fel.

Telepesek Marsra küldésének ötletét – a fentebb vázolt módon – Bas Lansdorp, holland üzletember vetette fel, a megvalósításon azóta is gőzerővel dolgozik. Szerencsére, egyre többen csatlakoznak hozzá, mind magánemberek, mind nagyvállalatok.

Kétszázezernél is többen jelentkeztek marsi telepesnek Lansdorp felhívására, az első megmérettetésekre hamarosan sor is kerül, hogy aztán nem sokkal később a végső kiválasztottak kiképzése is kezdetét vegye, akik közül kerülnek majd ki az emberiség marsi előőrsének tényleges tagjai. Az ő érkezésüket azonban robotszondák fogják megelőzni; az életfeltételek helyszíni vizsgálata, különböző berendezések felszínre juttatása, valamint a talajrendezés lesz az elsődleges feladatuk.

A non-profit Mars One Alapítvány felvette a kapcsolatot a Lockheed Martin Űrvállalattal, továbbá a Surrey Satellite Technology Ltd. (SSTL) céggel, dolgozzanak ki terveket magán-finanszírozású robotberendezések Marsra-juttatására. A tervek jelen állása szerint a Lockheed Martin fogja megépíteni a Mars One nevű leszállóegységet, míg az SSTL a kommunikációs mesterséges holdat – erről számoltak be az említett vállalatok képviselő december elején. Ismerjük meg kicsit részletesebben kikről is van szó, s néhány emberrel azok közül, akik elképzelései ha beválnak, bevonulnak a történelembe.

1.    ábra.  A következő évtized elején a Marsra költöző telepesek előhírnökeként a képen látható Mars One robotszonda érkezik meg a bolygó felszínére. Felépítése nagyban hasonlít a korábbi Phoenix szondára, azonban néhány különbség is van. A marsi körülmények között kipróbálandó napelemfilm, valamint a talajból víz kivonására képes készülék tesztelése. A legjelentősebb eltérés a finanszírozásban mutatkozik meg, ez lesz ugyanis az első magán-marsszonda.

„Rendkívül boldogok vagyunk, hogy szerződést kötöttünk a Lockheed Martinnal és az SSTL-lel első marsi küldetésünk végrehajtására” – nyilatkozta a Mars One társaság alapító elnöke. – „Ez lesz az első magánűrhajó a Marsra, a megérkezésük és az ottani tevékenységük bevonul majd a történelembe.”

A Mars One célja: folyamatosan lakott telepet létrehozni a Marson. A non-profit vállalkozás minden második évben egy-egy négy fős telepes-űrhajót kíván a Mars bolygóra juttatni, az első expedícióra pedig már 2024-ben sor kerülne. A Lockheed Martin és az SSTL lesz az első, még ember nélküli expedíció kivitelezője, jelen állás szerint a vállalkozásra 2018-ban kerül sor, az előzetes várakozásoknál két évvel később.

„Rendkívül ambiciózus projektről van szó és már dolgozunk a megvalósíthatósági tanulmányon, kellő tapasztalattal rendelkezünk, a Phoenix-űrszondát ugyanis vállalatunk építette” – mondta Ed Sedivy, a Lockheed Martin vállalat magán-űrhajózással foglalkozó főmérnöke.

A Lockheed Martin tervezte, építette meg és működtette a NASA által megrendelt és 2007-ben végre is hajtott Phoenix-küldetést, mely során leszállóegységet juttattak el fent a magas északon a Mars felszínére, vízjég után kutatva a felszín alatt – egyébként teljes sikerrel! A Mars One leszállóegység a Phoenix robotberendezés tervein alapszik majd.

„Ez lesz az első magánfinanszírozású bolygóközi expedíció. Nagyon, nagyon klassz – tette hozzá Sevidy, majd így folytatta: - Az űrkutatásra új hajnal köszönt.”

A Mars One leszálló egység robotkart használ majd a talaj vizsgálatára, akárcsak a Phoenix szonda tette, továbbá, egyik kísérlete során, a talajból megkísérel majd vizet kivonni, valamint energetikai kísérletet hajt végre egy napelemfilm kibontásával, annak energia-termelő képességét vizsgálja, továbbá, folyamatos videó-felvételeket közvetít(!).

Az SSTL által építendő mesterséges hold pedig szinkronpályára álla Mars körül, széles sávú kommunikációs csatornát biztosít a Föld felé, ezáltal válik lehetővé élő videó-jelek továbbítása bolygónk felé.

„E tanulmány soha nem látott lehetőségekkel szolgál számunkra, hogy a kipróbált és tesztelt berendezéseinket a Mars One tervezet fantáziadús és izgalmas céljai megvalósításának szolgálatába állítsa, végső kihívásként: embereket küldeni a Marsra” – nyilatkozta Sir Martin Sweetin az SSTL ügyvezető elnöke.

„A 2018-ban végrehajtandó küldetés megváltoztatja majd az emberek véleményét a tudományos kutatással kapcsolatban, annak ugyanis közvetlen résztvevőivé válhatnak. Ezután már nem lesznek többé puszta megfigyelők, ellenkezőleg, ők maguk alakítják a dolgokat.” – Egészítette ki az eddigieket Lansdorp.

 

Mars-kolónia

„A jegy csak egy útra szól, ám szükségtelen aggódni, hosszabb ideig élhetsz ott, mintha a Földön maradtál volna. És végül is, a Marson egyetlen autó sem fog elgázolni. Minden, amit megeszel szerves eredetű lesz, semmiféle műtrágya nem terheli. Mindent újra hasznosítunk.” – vezette fel elképzeléseiről szóló beszámolóját az ötletgazda, Bas Lansdorp.

„Nincs jó válasz arra, miért éppen a Marsra megyünk. Ám meg fog történni, mert az embert a felfedezés vágya vezeti” – tette hozzá.

A szokásos felvetésekre a „sugárveszéllyel” kapcsolatosan Lansdorp elmondta: „A „arsra utazó személyzet az útja során jelentős vízkészletet visz magával, ez a készlet pedig az űrhajó falában elhelyezve jelentős sugárzás-védelmet képes kifejteni. Amikor pedig már a Mars felszínén lesznek, az otthonaikra vont kétméteres marsi talajréteg bőven elegendő lesz a veszélyek elhárításához. Csak arra kell vigyázni, senki se tartózkodjon túl sokat odakint, a tűző napon.”

2.    ábra. Így fog majd a távolból festeni a Mars-kolónia. A hat lakóegység mögött az üvegházak, közvetlen előttük a marsjárók, a kép átlójában pedig a napelemek csíkjai figyelhetők meg.

Lansdorp egyelőre nem csatlakozik a marsi telepesekhez, fia ugyanis néhány hete született meg, ám később feltétlen szeretne ő is elindulni, akár családostól is. Elképzelései kidolgozásakor jelentős szerepet kapott Ray Bradbury novella-sorozata, a Marsbéli krónikák. Az elgondolásai nagyon egyszerűek és könnyen megvalósíthatóak. Robotok építenek fel és aktiválnak életfenntartó rendszereket, mindehhez a jelentős mennyiségű vizet tartalmazó marsi talajt használnak fel, miáltal a szükséges oxigén is előállítható, a nitrogén pedig a légkörből is kivonható. „Megteremtjük a magunk légkörét” – tette hozzá.

200.000-t is meghaladta a Mars kolonizálásához kedvet és elszántságot érző jelentkezők száma, ám tisztában kell lenniük azzal, hogy még ha képesek lennének is űrhajót építeni, amely visszahozná őket a Földre, erre sosem kerülhet sor, hiszen a hosszadalmas ott-tartózkodás oly mértékben megváltoztatja csontszerkezetüket és gyengíti izmaikat, hogy immár képtelenek lennének a földi körülményekhez való ismételt alkalmazkodásra.

„Marslakókká válnak, életük végéig” – így Lansdorp.

3.    ábra. Egy marsi üvegház belülről. Az oxigén előállítás mellett az élelmiszer-termelés is fontos szerepet kap.

 

 A Mars-kolónia gazdasági háttere

A tervek megvalósításához természetesen pénz kell. A telepesek első űrhajójának útba indításához nagyjából 6 milliárd dollár, a továbbiakhoz már csak négy-négy. A Mars One Alapítvány televíziós valóságshowkat kíván lebonyolítani, az űrutazás minden részletét a széles nyilvánosság elé tárni.

Lansdorp bízik abban, hogy a telepesek élete iránti érdeklődés idővel nem csökken majd, sőt növekszik, ahogy egyre újabb és újabb felfedezésekre tesznek szert. „Miközben azt is tudjuk, hogy a Földön, emberek kis csoportjának, gigászi vagyon áll rendelkezésére, legalább 200 olyan ember van, aki zsebből képes lenne kifizetni a teljes vállalkozást. Fel lehet nekik tenni a kérdést, ha van 6 milliárd dollárod, mit fogsz vele csinálni? Rendben, veszel egy házat egy csendes-óceáni szigettel együtt. De még mindig maradt 10 milliárd dollárod, azzal mit csinálsz? Mi azonban jelentős dolgot tudunk ajánlani: a halhatatlanságot” – bontotta ki elképzelését.

A marsi telepeseket illetően, amennyiben sikerül életben maradniuk, és remélhetőleg sikerül, családok alapítása a következő állomás, és egyben újabb valóságshowk megrendezésére lehetőség. Lehet, olyanok is lesznek közöttük, akik megbánják egykori döntésüket. Egy biztos, nevük akkor is kitörölhetetlenül bevésődik a történelembe. Melyik történelembe is? Merthogy az már egy másik történelem lesz?

4.    ábra. A telepesek kényelmes körülmények között, tágas lakóterekben élhetnek majd. Akár, egy ultramodern szállodában pihennének, s nem pedig a kissé zord marsi körülmények között.

 

Aranyi László

    

Vissza a nyitólapra