Mars-híradó - 2014/1.

 

7.

 A marsi élet jelen létezésének hivatalos elismerése alapjaiban rázza meg a természettudományos, a vallási és a (téves) filozófiai elképzeléseket. A bejelentés nem kerülhető meg, legfeljebb elodázható. Már nem sokáig. Történelmi korokat élünk tehát.

 

A marsi telepesek nyilvánosságra fogják hozni, ha életet találnak

A korábbi beszámolókban több alkalommal is szó esett a Mars bolygó benépesítését elindító Mars One nonprofit vállalkozásról. Az első telepesek bő tíz év múlva érkeznek a Marsra, kiképzésük hamarosan kezdetét veszi. A Marson létesítendő első, állandóan lakott bázis ötlete Bas Lansdorptól ered, 2012-ben tárta azt a nyilvánosság elé. Néhány nappal ezelőtt exkluzív interjút adott az Oroszország Hangjának. A beszélgetést olvasva a holland vállalkozót is közelebbről megismerhetjük.

 

1.    ábra. Bas Lansdorp (1977) az első marstelep megálmodója.

 

- Mr. Lansdorp, honnan jött a Mars One terv ötlete?

- Húszévesen fogalmazódott meg bennem először. Egyetemista koromban ötlöttem ki, amikor megláttam az első marsjáró által készített képeket. Amikor a tévében bemutatták ezeket a felvételeket, elhatároztam, elmegyek magam is a Marsra. Ez volt a legfőbb ok, ami miatt elkezdtem tervezni saját küldetésemet.

Holland vagyok, nem amerikai vagy orosz, ezért tisztában vagyok azzal, hogy az esélyem, miszerint a NASA, vagy az Orosz Szövetségi Űrügynökség támogat engem – vajmi kevés. Beláttam, az egyetlen esély terveim megvalósítására, ha megszervezem a saját Mars-repülésem. Mindez már nagyon régen történt. Nemrég sikerült rátalálnom a Mars One vállalkozás egy lehetséges finanszírozási módjára, a döntés azonnal meg is született: belevágok. A kivitelezésen dolgozom tehát már idestova három éve.

- Beszélne kicsit a fogadtatásról: több kritikát, avagy több támogatást kap a nagyszabású terv?

- Úgy gondolom, amikor bárki, első alkalommal hall a tervünkről, mindig nagyon kritikus lesz vele szemben. Ám azután, hogy elmondom neki a részleteket az állandó a marsi településről, a már létező technikára alapozva; azt, hogy szerződést kötöttünk a Lockheed Martinnal, a Surrey Satellite Technologyval és a Paragon Space Developmenttel; tanácsadóink vannak a NASA-tól, számos űrhajós, Nobel-díj nyertes – sok-sok ember, akik mind-mind lelkesednek a tervünkért.

2.    ábra. Komplett marsi lakás: zsilipkamrával, nappalival, hálószobával, raktárral és növényházzal.

 

- Milyen képességekkel kell rendelkeznie az űrhajós jelöltnek, hogy kiválasztásra kerüljön?

- A legfontosabb elvárásunk a jelentkezőkkel szemben, hogy képesek legyenek csapatban dolgozni. A Mars-utazással kapcsolatos legsúlyosabb probléma nem mérnöki, orvosi, botanikai, mint például az, hogy az emberek miként lesznek képesek megtermelni a saját maguk megélhetéséhez szükséges élelmet; a legnagyobb nehézséget az jelenti, miként tud valaki egy négyfős társaság tagjaként elszigetelten mindentől és mindenkitől életben maradni a világűrben. Egymástól fog függeni az életük, mindent együtt kell megoldaniuk három éven át, amíg a következő személyzet megérkezik. Ez a legnagyobb kihívás. Azután természetesen, elvárjuk tőlük, hogy egészségesek legyenek, intelligensek, képesek legyenek mérnöki, orvosi és botanikai ismeretek elsajátítására, ám a legfontosabb: csapatjátékosokat keresünk.

- Elmondható, hogy csak az emberek legjobbjainak legjobbjai vehetnek részt a tervezetben?

- Nos, 200.000-nél is több volt a jelentkező, és 1000-nél alig nagyobb azok létszáma, akik a második körbe jutottak. Elképzelhető, igen magas szintre tettük a kiválasztási mércét. Azonban még közülük is nagyon sokan ki fognak szóródni, mert ki fog derülni róluk, hogy nem képesek elviselni elszigetelt körülményeket itt a Földön, ebben az esetben pedig a Marsra vezető nagy utazás során még inkább alkalmatlanok lesznek erre.

- Ha a dolog így áll, megtenné, hogy egy kicsit bővebben mesél a jelentkezés és a kiválasztás módjáról?

- 200.000-en jelentkeztek az Internet segítségével, és mostanában csökkentettük le a pályázók létszámát nagyjából 1000-re. Ők azok, akik a második körbe jutottak. Körülbelül 50-en vannak Oroszországból, 20 férfi és 30 nő. Egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen nagyszámú pályázó jelentkezett az Önök országából, hiszen Oroszországban igen magas szintű az oktatás, és fontos szerepet tölt be a világűr kutatása. A következő lépés a jelentkezők számának újabb szűkítése lesz, ők a marsi telep földi másában fognak gyakorolni. Ezt követően olyan dolgoknak lesznek kitéve, amilyenek a Marson várnak rájuk: elszigeteltség, a barátokkal és az otthon maradott családtagokkal folytatott beszélgetés során a válasz késése, a saját élelmiszer megtermelése, vészhelyzetek kezelése.

- Milyen tudományos eredményeket várnak a tervezettől?

- Nos, a Mars One program nemcsak a tudományról szól, hanem a felfedezésről is. Természetesen, ha valaki a Marson akar élni, akkor töménytelen sok tudományos kutatást kell végeznie. A legérdekesebb feladatnak a Naprendszer tanulmányozása ígérkezik - a Vörös bolygóról. Az űrhajósaink messze több részletet ismerhetnek meg bolygórendszerünkről, mint amennyi a Földön rendelkezésre áll, hiszen a Mars idősebb bolygó a miénknél. Szeretnénk választ találni a tudományos kutatás szent Gráljára is – létezik-e élet a Földön kívül. És a Mars az egyik olyan hely, ahol ilyesféle életet találhatunk, tehát egyik célunk éppen ez.

 

Rejtélyes kődarab a Marson

Rejtélyes eredetű kődarab bukkant fel a Marson a tizedik évfordulóját ünneplő Opportunity marsjáró egyik fotóján. A robotjármű pontosan ugyanazt a területet fényképezte le december 26-án és január 8-án. A második felvételen felbukkan egy nagyjából öklömnyi kő - az első felvételen nyomát sem lehet látni. Az esetről számos sajtóforrás számolt be, kezdetben fekete-fehér fotók jelentek meg, majd pár nappal később színesek is. (A marsjárók valamennyi felvétele egyébként színes…) Balszerencsénkre, ez a bizonyos színes felvétel is meglehetősen színhiányos.

Az ismeretlen eredetű kődarab a „Csúcs-sziget” nevet kapta. Feltűnésére két lehetséges magyarázatot dolgoztak ki: az egyik szerint az Opportunity kerekei lökték volna oda, a másik szerint pedig egy közeli meteor-becsapódás következtében dobódott közvetlenül a marsjáró elé. Egyik felvetést sem sikerült igazolni. A kődarab semmiféle csúszásnyomot nem hagyott maga után.

Arról sajnos semmiféle ismeret nem áll rendelkezésünkre, hogy az Opportunity vajon miért dekkolt (legalább) tizenkét napig egyetlen helyben, tétlenül, miközben nem csinált lényegében semmit. A sokmilliárdos űreszköz ilyetén „pihentetése” meglehetős pazarlás, még abban az esetben is, ha sokszorosan túlteljesítette tervezett üzemidejét. Technikai hibáról sem érkezett jelentés. A tétlenség okát – álláspontom szerint – meglehetősen egyszerű kikövetkeztetni, ez az ok pedig egyértelmű magyarázatot ad a szikladarab váratlan felbukkanására is.

3.    ábra. A tavaszi felmelegedéskor tömegesen fordulnak elő a Marson felszíni vízfolyások.

 

Többször is hangsúlyozták, az Opportunity ősi vízfolyás területén halad. Felmerül a kérdés: mennyire „ősi” ez a bizonyos vízfolyás? El kellene talán hinnünk a NASA által állított évszázmilliós becslést? Meggyőződésem, hogy nem. (Merthogy ők maguk is többször hangoztatták már, sőt, fotókkal igazolták is: vízfolyások napjainkban is léteznek a Marson.) A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb magyarázat tehát: egy időszakos vízfolyás keresztezte az Opportunity útját, s jobbnak látták kivárni, amíg az út járható lesz a következő kutatási terület felé. Egy kisebb vízfolyás váratlan felbukkanása kézenfekvő magyarázattal szolgál a kődarab hirtelen felbukkanására.

A kődarab - az elemzések szerint – meglehetősen szokatlan összetételű. (Sem az elemzések módjáról, sem a használt műszerekről nem esik említés!) Mangántartalma ugyanis a kétszerese a Marson eddig vizsgált legmagasabb mangántartalmú kőzetének. Sőt, kén- és magnézium-tartalma is kiugróan magas. A kutatók teljesen értetlenül állnak e jelenség előtt.

4.    ábra. Az Opportunity marsjáró egyik felvételén váratlanul felbukkant egy kődarab.

 

Jó lenne valamennyi részletet ismerni, az Opportunity (is) ugyanis színes felvételek százait készíti naponta – ezekből jó, ha két-hármat hoznak nyilvánosságra… -, azaz a közbenső időszakból is a NASA százával rendelkezik fotókkal. Valószínűleg, sokkal pontosabb ismereteik vannak a kődarab felbukkanásáról, mint amennyit elénk tárnak. Miként az lenni szokott…

A pontos történésekre – időszakos vízfolyás - tehát csak közvetett bizonyítékokkal rendelkezünk. Súlyuk mégis jelentős.

 

 8.

 

UFO a Mars egén

A Mars felszínén dolgozó önjáró robotberendezések folyamatosan ontják számunkra az érdekesebbnél érdekesebb felvételeket, melyeket azonban továbbra is rendkívül rossz felbontásban és - az esetek döntő többségében -, fekete-fehérben juttatnak el a nyilvánosság számára. A helyzetet még azzal is súlyosbítják, hogy gyakran nem is a nagyfelbontású kamerák felvételeit láthatjuk, hanem csupán a navigációs kamerákét. Ezek felbontása jóval gyengébb, ráadásul, optikájuk minősége sem éri el az előbbiekét. Mégis, olykor éppen a navigációs kamerák képei között találhatunk érdekességeket, ezek talán nincsenek olyan súlyos cenzúrának kitéve, mint a korábban említettek. Így történt jelen esetben is, amikor a Curiosity a bal oldali navigációs kamerája, Sol 504-kor, azaz 2014. január 5-én ismeretlen repülő objektumot képezett le a Mars egén. A szóban forgó fotó természetesen megtalálható a NASA saját honlapján.

1. ábra. A Curiosity a bal oldali navigációs kamerája, Sol 504-kor, azaz 2014. január 5-én a Mars egén ismeretlen repülő objektumot képezett le.

 

Ha a képet megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, verőfényes napsütés ragyog a tájra, az ég világos színű, nagy valószínűséggel kék, s a Nap irányát is könnyen beazonosíthatjuk a közeli kövek által vetett árnyék irányából - habár maga a Nap nem látható a fotón. Sőt, azt is rögtön észrevehetjük, hogy a Nap képzetes irányától nem messze, a kép jobb felső sarkában, egy fényes, repülő tárgy látható. Vajon mi lehet?

Ha kinagyítva szemléljük meg a fotót, nyomban felismerhetjük, kiterjedt objektumról van szó, ám semmi esetre sem a Mars valamelyik holdjáról. Sem a „pixelhiba”, sem az egyéb, ilyenkor szokott magyarázat nem jöhet szóba. Révén az objektum kiterjedt, elég nehéz lenne „csillagnak” nézni. Szintén nem állja meg a helyét a „hullócsillag” vagy hasonló értelmezési kísérlet. A NASA felismerve mindezt, egyetlen magyarázatot tudott elővenni, az „üstököst”. A helyzet azonban az, hogy jelenleg a Mars felszínéről (sem) látható semmiféle olyan fényességgel bíró üstökös, amelynek ragyogása elegendő lenne ahhoz, hogy a Mars nappali egén, a Naphoz (az égen elfoglalt látszólagos helyzete alapján) viszonylag közel, ilyen fényben pompázhasson. A NASA magyarázata tehát már eleve hamis, de tőlük – sajnos – nem is várható más. Akkor hát mi lehet?

2. ábra. Kinagyított részlet a Curiosity marsjáró előző ábrán látható felvételéből.

 

3. ábra. Torlósugár hajtóművel felszerelt gép repül a Mars egén.

 

Álláspontom szerint a Curiosity szóban forgó fotója sok tekintetben hasonlít a Spirit marsjáró 2 P 178208022 EFF AE 03 P2264 R7 – kódjelzésű, infravörös felvételére, melyen – egyértelműen(!) – egy torlósugár hajtóművel felszerelt repülőgép látható. A hajtómű típusára a kondenzcsík szögéből következtethetünk.

A kérdés – mint már annyiszor – vajon kik készítették ezeket a repülő szerkezeteket? Vajon ide tűnnek el az USA „Fekete Projektjeinek” ezermilliárd dollárjai, ám az is lehet, ténylegesen idegen, nem földi ember alkotta technikai eszközöket láthatunk. Már amennyiben a fotók valóban a Marson készültek, és nem valahol a Mojave sivatag térségében, az Egyesült Államok kísérleti repülőgépeinek légifolyosója környékén…

 

 

Gombaper a NASA ellen

Korábbi lapszámunkban már beszámoltunk az Opportunity egyik fotóján hirtelen felbukkant rejtélyes kődarabról. A dolog mára odáig fajult, hogy Rhawn Joseph beperelte a NASA-t a nyilvánosság félrevezetése miatt. Szerinte ugyanis gombaszerű képződményről van szó, zuzmókból és cianobaktériumokból áll, a Földön „apotéciumként” ismert. Szeretné, ha a bíróság kényszerítené a NASA-t végezze el nyilvánosan és a törvények által kötelezetten feladatát, ne zárolja és tartsa titokban a közpénzeken megszerzett adatokat.

4. ábra. Az Opportunity marsjáró felvételein január 8-án bukkant fel ez a rejtélyes kődarab.

 

A Steve Quires vezeti az Opportunity fotóit elemző „marsjáró csapatot”, az ő elképzelése szerint az Opportunity kerekei forgatták ki, és dobták az adott helyre a szóban forgó kődarabot. Hozzá kell tenni, miután a NASA értesült a bírósági per jelentette fenyegetésről, addig-addig járkáltatták egy helyben az Opportunityt, míg az valóban kimozdított néhány apróbb követ, de természetesen egyiket sem dobta el méterekre, egyébként ehhez a kerekek forgatónyomatéka és fordulatszáma igencsak kevés lenne… Csodálatos módon, ahogy a napok teltek, hirtelen „előkerültek” színes és közeli képek is. De csak akkor. Ezeken a közeli felvételeken viszont mind színben, mind nyomaik tekintetében, megjelennek a Rhawn által megsejtett gomba-jellegű képződmények.

Szomorú, sőt kifejezetten tragédia az, hogy a NASA csak bírósági fenyegetettség hatására hajlandó színes, közeli és nagyfelbontású képeket nyilvánosságra hozni a marsszondák felvételei közül, ám egyben példa értékű is az eset, ha az igazságot szeretnénk megtudni bolygószomszédainkkal vagy a világűr egyéb érdekes jelenségei kapcsán, akkor be kell perelni a NASA-t. Ez a követendő út. De vajon normális ez így?...

5.    ábra. A közeli színes felvételen az ásványi erezettség mellett feltűnnek a jellegzetes gomba-fonalak.

 

Gyilkos sugárzás vár a marsi telepesekre?

Ahogy az lenni szokott, az emberi előőrsök Marsra juttatásának mind határozottabban körvonalazódó tervei és megvalósítása láttán, a NASA is akcióba lépett, és elkezdte a szokásos riogatását az expedíciók elhalasztása, sőt, egyenesen azok törlése érdekében. Ez ügyben, nagy hirtelen, támogatást kaptak orosz kutatóktól is. Valahogy igen hasonlatos a helyzet ahhoz, amikor úgy 150 évvel ezelőtt azzal rémisztgették az embereket és próbálták elijeszteni a vasúti közlekedéstől, hogy 30 km/óra sebességnél olyan iszonyatosan erős már a vonat-keltette légáramlás, ami bizony az utasok fulladásos halálához vezet… Érdekes, a 110 km/óra sebességgel futó gepárd, már akkoriban sem fulladt meg, miközben üldözte a kiszemelt gazellát… Nem számított. Rettegést kellett kelteni, és ezt tudták kitalálni. Valamiért (vajon miért?), most is igyekeznek a nagyhatalmak (is) mindent elkövetni annak érdekében, hogy a marsi és a Naprendszer egyéb részein létező élet tényét tagadják. Ők tuják miért. Ők tudják, miért…

 

Allah tiltja muszlimok Marsra utazását

Talán az előző hír hátterével összefügg, ám vallási köntösbe ültetve, az Általános Iszlám Ügyek Hatóságának döntése, melynek értelmében tiltott cselekedetnek minősül a muszlimok számára a marsutazás. A tiltás egyelőre csak a Mars One vállalkozásra vonatkozik. A hatóság álláspontja szerint az ilyen út veszélyes az emberi életre, nem garantált a túlélésük a Mars bolygón, ezért Allah előtt ugyanúgy minősül, mintha az adott emberek öngyilkosságot követtek volna el.

Bizonnyal még számos, hasonló mértékben „megalapozott” riogatás és tiltás fog az elkövetkezendő években elhangzani, ám a kiagyalói is biztosak lehetnek benne, az igazság kiderülésének időpontját késleltethetik csak. Az igazság ugyanis mindig kiderül…

 

 Magyarok is készülnek a Marsra

A leendő marstelepesek létszámát december 30-án csökkentették le 1058-ra, örömmel és büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy két magyar is bekerült a második körbe. További jelentkezőket is várnak, hiszen a Mars betelepítése nem zárul le az első néhány expedíciót követően, sőt, azok is újra próbálkozhatnak, akik most az első körben kihullottak.

A bentmaradtaknak most elsősorban különböző orvosi igazolásokat kell beszerezniük, az egészségi állapot teljes körű alkalmasságát alátámasztandó. Ezeket a dokumentumokat március 8-ig kell továbbítani az illetékes szerveknek.

Az egyik magyar jelölt, Márton Orsolya, Budapesten élő PhD jelölt személye ismert, a másik jelölt nem kívánja felfedni személyét. Orsolya a Mars bolygón leginkább a biciklijét és a szabad levegőn való mozgást hiányolná (pedig, ha tudná, hogy ott mindkettő rendelkezésére állhat!). Barátai, ismerősei nem gondolják, hogy tíz éven belül valóban sor kerülhet ilyen küldetésre. Ha végül utazik is, Anyukája sütijét természetesen magával szeretné vinni.

Az Egyesült Államok tudományos és művészi körei gyakran illették a magyar tudósokat, illetve a magyar népet „marslakóknak”. Milyen szép is lenne, ha ez a meggyőződésük, a jövőre nézve (és a múltra is?) – alátámasztást nyerne.

 

 9.

 

Csont-temető a Curiosity útvonalán

A Mars felszínén barangoló robotjárművek fotóin tucatjával láthattunk már különböző fosszíliákat. Ezek túlnyomó többsége állati eredetű ősmaradványnak tűnik. Talán a marsi növények ritkábban kövesednek meg, ám az is lehet, csupán felismernünk nehezebb őket a manipulált fényképeken.

Az eddig fellelt ősmaradványok egymástól elszórtan hevertek, olykor nagy távolságra egyik a másiktól. Találhattunk közöttük jellegzetes gerincoszlop-formákat, koponyákat, olykor emberi koponyákat is! Az emberi koponyák esetében az esetleges kapcsolódó részletek – sírhalom, tárgyak, stb. - a fényképek nagymértékű hamisítása miatt szinte kivehetetlenek.

1. ábra. A Curiosity marsi tartózkodásának 109. napján fényképezte le ezt a különös gerincoszlop-kövületet.

 

A fotókon olykor teljesen megkövült formák is láthatók, ilyen esetben nehéz eldönteni, vajon tényleg teljes fosszilizálódásról van szó, vagy pedig szobrokkal, gyermekjátékokkal állunk-e szemben. A hivatalos magyarázat a szokásos: „szélfútta sziklákról van szó”…

A Curiosity marsjáró esetében a helyzet kissé más. A Gale-kráterbe leereszkedett kutató-jármű ugyanis – láthatóan – egy egész csonttemetőt keresztezett útja során. Nem néhány és szétszórtan elhelyezkedő kövületről van szó, hanem tucatnyi, száznyi maradványról. A NASA mára már annyit beismer, hogy a Gale-kráter alját egykoron tenger borította. Évek milliárdjairól beszélnek, amikor az idő meghatározására kerül sor. A Mars körül keringő űrszondák rendszeresen lencsevégre kapják manapság is kisebb-nagyobb vízfolyások, áradások nyomait, ám ezekben az esetekben mindig és következetesen „olvadt széndioxidról” beszélnek, holott köztudott, marsi körülmények között – még a NASA által megadott (jelentősen alulértékelt) hőmérsékleti és nyomásviszonyok figyelembe vétele mellett is – fizikai képtelenség(!) folyékony halmazállapotú széndioxid létezése a Marson.  Többszörösen bizonyítást nyert, hogy mind a sarki jégsapkák, mind a talajban található jég, döntő többsége vízjég.

2. ábra.  A Curiosity PIA16104 jelű felvételén fehérre száradt emberi koponya látható.

 

A Curiosity a csonttemetőn – marsi tartózkodásának ideje szerint -, Sol 107, 108, 109 és 114-kor haladt keresztül. A fotókon felbukkanó ősmaradványok feltűnően hasonlítanak földi – jobbára – kihalt fajok maradványaihoz. Még a csigolyacsontok felépítése is szinte azonos, holott a Marson, a földéhez viszonyított fele arányú nehézkedés miatt, mást várhatnánk.

Egy-egy különálló csontot esetlegesen még csak be lehet tudni „szélfútta sziklának”, ám amikor egy teljes gerincoszlopot látunk, akkor ez a fajta magyarázat nevetségessé válik. Különösen akkor, ha az adott ősmaradványnak pontos földi megfelelője is ismert.

A  Curiosity PIA16104 jelű felvételén jól kivehetően, a Nap által erősen kifakítva, egy emberi koponya is látható. Érdemes mellétenni a Spirit marsjáró hosszú évekkel ezelőtt (482. marsi napján) készített, ugyancsak egy emberi koponyát mutató felvételét. Ez utóbbin a koponya csontszerkezete már sérült (vagy eleve ilyen volt?), mintha csonttuberkolózis vagy gombák kezdték volna ki.  Annak az esélye, hogy egy „szélfútta szikla” hajszál pontosan egy emberi (vagy állati) koponya formáját öltse magára, hogy a „szél” pontosan a koponyáknak megfelelő méretű és arányú üregeket alakítson ki benne, továbbá, „kifújja” a megfelelő csontokat, megfelelő alakúra, mint pl. a járomcsont, az állkapocs-csont, az orrcsont, stb. – többé-kevésbé nulla. Nem is értem, miért ragaszkodnak egyes szakemberek foggal-körömmel eme képtelen „szélfútta szikla” elmélethez.

3. ábra. A Spirit marsjáró a Marson töltött 482. napján fényképezte le ezt az emberi koponyát. A csontfelszín érdessége talán valamiféle betegségre, utólagos gombásodásra, stb. utalhat, de az is lehet, eredetileg is ilyen volt.

 

A Mars fotóit elemző kutatók gyakran kiegészítik fejtegetéseiket azzal – miként jómagam is -, hogy „amennyiben a felvételek valóban a Marson készültek”. Mindezt nagyon jól megfontolt alapokon állva tesszük. Ám mit mondjunk olyan esetben, amikor a Curiosity 2013. márciusában készített, 2441254 jelű fotója a kezünkbe kerül. Ezen ugyanis egy tökéletesen idegen jellegű koponya (sisak?) látható, amint egy lapos sziklán pihen. Szabályos redőzött jellege, a hallójárat elhelyezkedése, az ugyancsak redőzött orr-rész, a furcsa formájú szájüreg, a szimmetrikus, a legapróbb részletekig szabályos, a távolba meredő szemüregek – nem emberi jelleget kölcsönöznek neki. Döbbenetes a hatás és a látvány, amikor rátekintünk. Az már csak további érdekesség, hogy az idegen-jellegű koponya (sisak?) közelében, jobbra kissé előtte, egy szinte teljesen eltemetett, gyermek-méretű autó látható, kerekeivel és nyitott oldalsó ajtajával, valamint egy – ugyancsak gyermek-méretű – pilóta-kabinra emlékeztető alakzat. A pálmát természetesen az idegen koponya viszi el.

4. ábra. A Curiosity 2013. márciusában készített, 2441254 jelű fotója, rajta a tökéletesen idegenszerű, nagyméretű, redőzött koponya. A kép előterében középen pilótafülkére, közvetlen felette, kissé jobbról, felfelé nyíló ajtajú autóra emlékeztető alakzatok – gyermekméretben.

 

Állatok a Marson

A jelek szerint a Curiosity tehát valóságos csonttemetőn halad át. Persze mondhatja bárki, sokan mondják is, ezek őskövületek, akár milliárd évesek, és a Gale-kráter kiszáradó tengere mosta őket egy helyre. A Mars légköre jelenleg alkalmatlan bármiféle élet fenntartására, hiszen a 97%-os arányú széndioxid, a szinte vákuum sűrűségű – azaz, helyesebben „ritkaságú” - marsi légkör, halálos veszélyt jelent az élet minden általunk ismeretlen formájára. És akkor nem beszéltünk még a Nap gyilkos erejű sugárzásáról… Nos, eddig a hivatalos álláspont. A valóság természetesen ismét más.

5. ábra. Kövek között pihenő gyíkocska a Curiosity MR1024018000 jelű felvételén.

 

Sok vád éri a független kutatókat, hogy csupán elmaszatolódott foltokba és pacákba igyekeznek „belelátni” mindenféle szabályos formát, és ezek csak az ő fejükben léteznek, a valóságban nem, hiszen a Marson csupán a „szélfútta sziklák szeszélyes fény- és árnyék-játéka” az, amit valójában látunk. Igen, ez a hivatalos álláspont, bizonyára mindenki ismeri. Ám szeretném kérni, ne a független kutatók „hibájául” róják fel azt, hogy a NASA szándékosan meghamisítja valamennyi marsfotóját (is), eltorzítja a színeket - már ha egyáltalán színes képeket tesz elénk (általában fekete-fehéreket, vagy, néhány árnyalattal hamisan színezett fekete-fehér felvételeket) -, jelentősen lerontja a felbontást, többszöröz egyes felszíni alakzatokat, másokat „kiradíroz” a képről, stb. stb. és mindennek tetejébe, olyan fényképező-berendezést küld a Mars felszínére 2.5 milliárd dollárért, amilyen képek elkészítésére már egy gyenge(!) képességű mobiltelefon is képes, ráadásul valódi színesben… Amikor a felbontás alacsony voltát (1280x720) a NASA szemére vetették, azzal védekeztek (Mark Revine), hogy a gyártó cég annak idején, azaz 8 évvel ezelőtt, nem volt képes jobbat rendelkezésre bocsátani. A gyártó cég, a Kodak, ezt gyorsan megcáfolta, nem akart szégyenben maradni, s közölték, elkészítettek egy 50 megapixeles kamerát is, ám a NASA nem volt hajlandó azt beszerelni, habár azt is megrendelték és ők le is gyártották…

A NASA tehát ismét nem állt az igazmondás csúcsán.

Néhány olyan képet nézzünk most meg, melyeken egészen biztos, hogy nem kövület látható. 2013. májusában fényképezte le a Curiosity marsjáró a kedves kis gyíkocskát, amint a napon pihen a kisebb kövecskék között. Teljesen tisztán kivehető lehajló feje, egyik szeme, a testét tartó lábak és a farka.

Sol 340-kor tévedt a Curiosity kamerája elé egy szürke nyuszi. A kép katalógusszáma: PIA17081. jól látható az állat feje, szeme, orra, szája, tapsi fülei, tokája, jellegzetes testtartása. A mérete is stimmel.

6. ábra. A Curiosity PIA17081-es felvételének talán legérdekesebb látnivalói. A kivágott rész közepén „nyuszi ül a fűben”, balra előtte egy fémes jellegű csonka kúp, a mellett egy, felületén kisebb lyukat tartalmazó, pöcökkel ellátott ovális tárgy, a kép bal alsó sarkához közel egy csavar.

 

A PIA 17083 jelű felvételen egészen különös dolgok bukkannak elénk. Mindenekelőtt egy két lábon totyogó kacsa. A testtartása, a lejtőhöz való igazodása, a testrészei és a testének arányai tökéletesen megfelelnek földi társainak. Ugyanezen a felvételen felbukkan egy csillogó szempár is, és a hozzá tartozó test. Mivel az állat(?) a szikla mögött rejtőzik, nem adható pontos leírás róla és a hova tartozása sem határozható meg egykönnyen. Talán valami gyíkféle lehet.

A sor pedig folytatódni fog.

7. ábra. Kiskacsa és hüllőszerű lény bukkan fel a PIA17083-as Curiosity felvételen.

  

 

 10.

 

Különös fény a Marson

Habár a jelenleg is a Mars felszínén tevékenykedő Opportunity és Curiosity marsjárók által készített felvételeknek csak töredékét hozzák nyilvánosságra, azokat is túlnyomó többségben csupán fekete-fehérben - és rendkívüli mértékben lerontott felbontással -, azért még így is akad egy-egy szenzációsnak ígérkező fotó, miként az mostanság ismét megtörtént. (Habár, jelen esetben, a felvételt még jelentősen be is sötétítették – ugyancsak gyakran alkalmazott minőség-rontási eljárás.) Ezúttal a Curiosity marsjáróé az érdem, a Marson való tartózkodásának 589. napján - a mi időnk szerint április 3-án - készítette jobb oldali navigációs kamerája a bemutatásra került felvételt.

A nem túl távolban, a felszín alól erős, jól kivehető, fénynyaláb tör a magasba. A NASA által hivatalosan kiadott magyarázat, miszerint közönséges „tükröződésről” van szó, „valamelyik szikladarab visszaveri a Nap fényét” – már a „nevetséges” kategóriát is alulmúlja. Az árnyékok irányából jól látszik, a Nap közel szemben helyezkedik el, a robotjármű kamerájához képest, aránylag magasan. A fénycsóva párhuzamossága és egyértelmű felfelé tartása, csóva jellege, kizárja ezt a magyarázatot.

1. ábra. A Curiosity jobb oldali navigációs kamerája által 2014. április 3-án készített felvételen különös fénycsóva tűnik fel a távolban.

 

Felmerülhet bennünk, vajon miért nem irányították a nagyfelbontású kamerákat erre az érdekes területre? Erre még lehet azt a választ adni, hogy egy ilyen jellegű rádióparancs nagyjából 20 perccel később érkezett volna csak el a helyszínre, s addigra a jelenség már véget érhetett. Arra viszont már nincs válasz, vajon miért nem küldték a marsjárót a fényforrás köztelébe? (Vagy éppenséggel odaküldték, és a kiesett időt megindokolták némi „váratlan számítógépes problémával” – miként az lenni szokott…)

Mielőtt magáról a fényforrásról lenne szó, fontos megjegyezni, a fényforrás előtt lévő dombocska mellett, közvetlenül balra, a felvétel erős, „maszatoló” jellegű képhamisításon esett át, két nagyobb területen is. A fényforrástól jobbra, valamint a teljes kép előterében (az ábrák között csak a felső része szerepel) viszont friss vízfolyás-nyomok láthatók.

A fényforrás távolságát meglehetősen nehéz megállapítani, az elemzők szerint nagyjából másfél kilométerre lehet. A magam részéről ezt a mértéket túlzottnak tartom. Úgy gondolom, távolsága valahol 100 és 500 méter között lehet. Láthatóan a fényjelenség nem kapcsolódik sem a Naphoz, sem egyéb légköri- vagy természetes jelenséghez, mint pl. porvihar, vagy villámlás. Túl távoli ahhoz, hogy forrását pontosan meg lehetne jelölni, a kép felbontása is kritikán aluli, ám úgy tűnik, a fény a felszín alól tör elő.

Megfontolást képezheti még a felszín alatt mozgó olvadt fémtömegek által keltett fényjelenség, a Földön jól ismert természeti jelenségről van szó, ám ahhoz, hogy létrejöjjön,  ilyen esetben, erős magnetoszféra is kellene, a Mars esetében erről nincs szó. A „földalatti villámlás”, mint magyarázat, tehát - nem valószínű. Miként a „földrengésfény” változat sem, a fényjelenség megfigyelhető jellemvonásai miatt.

Lehetséges magyarázatként meg kell fontolnunk még a gejzírkitörés lehetőségét, éppen a kép előterében és a két domb között jól megfigyelhető vízfolyások miatt. Ebben az esetben meg kellene tudnunk indokolni a fényjelenség erejét. A magas napállás és a jelentős távolság szerintem ezt a lehetőséget is kizárja.

 

Ipartelep a Marson

Az elkövetkezendőkben egy korábbi marsfelvételt fogunk elemezni. A Mars Global Surveyor űrszonda még 2000. október 16-án készítette. Hogy miért vesszük elő ismét? Egyrészt, mert a széles nyilvánosság előtt nem annyira ismert felvételről van szó, másrészt pedig, érdemes olykor a régi felvetéseket újra értékelni, új megközelítéseket alkalmazni. Így történt jelen esetben is: nem túl régen, Courtney C. Brown vezetésével a Farsight Intézet távérzékelői, összehangolt kutatási program keretében irányították figyelmüket erre a területre.

2. ábra. A Mars Global Observer 2000-ben készített felvételén magasba fröcskölő folyadék, ismeretlen szerkezetek, és kisebb-nagyobb kupolák láthatók.

 

A felvétel első leírása Joseph P. Skipper nevéhez fűződik. Először egy csővezeték végéből nagy nyomással szétspriccelő folyadékra lett figyelmes, utóbb pedig a csővezetéket végigkövetve rálelt egy nagyméretű kupolára, majd a képcsíkon tovább haladva lefelé, egy másikra, egy még nagyobbra. Aránylag jó felbontású felvételről van szó, tisztán látható a szétterülő folyadéksugár cseppekre bomlása, a levegő részecskéivel való ütközésének következtében, de ugyancsak jól kivehető a szétterült folyadéknyaláb árnyéka is.

Skipper hosszasan elemzi beszámolójában a telep megépítői által végzett talajmunkákat, a kupolák felépítési technikáját, fejtegeti a szerkezetek célját és rendeltetését.

A folyadékot kibocsátó fúvókához kapcsolódva további szerkezeti elem is tisztán és jól látható. A fúvóka másik vége – első ránézésre – egy áttetsző kupolához csatlakozik. Tovább lefelé haladva újabb kupola bukkan fel, alatta részben természetes, részben ismeretlen jellegű formák. Akkoriban – a kép alapján – nem volt eldönthető, hogy ipari hulladékvíz szétterítését, netán egy öntözéses földművelési eljárás pillanatát láthatjuk. Ami viszont egyértelműen és látványosan kiderült a felvétel alapján: a Marson – jelenleg is – intelligens tevékenység zajlik!

Mivel a fényképezőgép lencséje olykor becsapható, s az emberi értelmezési próbálkozások – egy idegen(?) civilizáció esetében - félrevezetőek lehetnek, ezért különböző kutatócsoportok - időnként - rendszeresen elemeznek ilyen és hasonló jellegű fotókat. Így történt jelen esetben a Farsight Intézet részéről is. A távérzékelést a hírszerzési technikák egyik ágaként fejlesztették ki a 60-as években, egyes távérzékelők, mint pl. Ingo Swam hihetetlen pontosságot voltak képesek elérni, mások több-kevesebb sikerrel jártak. Ahhoz, hogy egy távérzékelő tudományos szempontokból értékes adatokat tudjon szolgáltatni, legalább tíz évet felölelő, napi szintű gyakorlásra van szükség. A jelen vizsgálatban részt vevő 17 távérzékelő mindegyike ilyen, az eredményeiket 3-as szintű (a legmagasabb) találati pontosság jellemzi. Vizsgálati eredményeiket, összesen 24 kísérletről van szó, 17 pontban foglalták össze. Érdemes összevetni az eredeti felvételt (msss.com/moc_gallery/m07_m12/maps/M11/M1100099.gif), Skipper elemzését (aranylaci.hu/mars-enigmas/mars-enigmas-21.htm), valamint a távérzékelők kutatási eredményeit. Nézzük tehát ez utóbbiakat, pontokba foglalva!

(A bemutatásra kerülő megállapítások összegzését képezik a Tudományos Távérzékeléssel, a Direkt Távérzékeléssel és a Transzcendentális Távérzékeléssel szerzett adatoknak.)

3. ábra. Egyik távérzékelő rajza a nagy nyomás alatt szabadba juttatott folyadék-csóváról.

 

- A vizsgálat tárgyát képező marsi területen látható kupola mesterséges szerkezet.

- A területen található felszín alatti üregeket alagutak kötik össze.

- Nagyon ősi, ipari területről van szó.

- Az ipari területet jelenleg használók nem értik pontosan az ott található eredeti technológiát

- Az ipari terület igen fejlett technikát képvisel.

- A technikát jelenleg használók bizonyos alkatrészekből hiányt szenvednek az eredeti technológia működtetése kapcsán.

4. ábra. Az egyik távérzékelő rajza a legnagyobb kupoláról.

 

- Az ipari területet valószínűleg energia-termelésre használják.

- Intenzív villogó fények figyelhetők meg a helyszínen.

- Egyfajta csüggedés érzése uralkodott el a telephely használói között.

- Laboratórium is található itt, a használók egyenruhát viselnek, több közöttük a férfi, mint a nő.

- A telep működtetése nehézségeket okoz a használóinak.

- Erős jelek mutatnak arra, hogy a telep használói nem térhetnek haza; és ezzel tisztában voltak, amikor ezt a munka-megbízást elfogadták erre a helyszínre.

- Nincs földönkívüli jelenlét - a távérzékelők semmi ilyesmit nem tapasztaltak.

- A marsi ipartelep működtetői – nagy valószínűséggel – emberek.

- Az ipari telep használói ismeretlen hovatartozásúak.

- Esetlegesen az USA „Fekete költségvetésének” része ez a telep.

- Az adatok értelmezésében esetlegesen hibák is előfordulhatnak.

Hogy ezekből a megállapításokból mennyi felel meg a valóságnak, a jövő dönti el.

 

5. ábra. A google-marson az adott terület nem vizsgálható…

 

 11.

 

Marsi fotók meghamisítása kettőzéssel

Meggyőződésem, soha nem szabad levenni a napirendről a marsi – és egyéb - fotók hamisításának témáját. Újra és újra nyomatékosítani kell az emberekben, amit marsfotókon látunk, annak a legtöbb esetben csak halvány átfedése van a valósággal, ha egyáltalán van. Soha nem szabad megfeledkezni róla, hogy a szemünk előtt feltáruló tájak, objektumok, a legtöbb esetben csupán szuperszámítógépek mesterséges intelligenciája által kreált digitális fantázia, és nem a valóság. Sőt, még az is megfigyelhető, hogy szánt szándékkal helyeznek el „szokatlan” elemeket egy-egy felvételen, csupán csak azért, hogy a felvétel további részét eltakaró képhamisítási fedőréteg ne legyen annyira feltűnő…

Szerencsére a helyzet nem teljesen reménytelen, a számítógépes mesterséges intelligencia sem ismer fel minden szabályos alakzatot szabályosnak, olykor a Marsról valódi színeket tartalmazó képeket is láthatunk, a „belső körök számára készült” felvételek is kicsúsznak a nyilvánosság elé.

A mellékelt fotón a google-mars program arra hív bennünket, vessünk egy pillantást a Curiosity marsjáró fotói segítségével a Gale-kráter belső falára, azaz, nézzünk körül a rendkívüli költségekkel elkészített robotberendezés leszállási helyének közvetlen környezetére. Látványelemként még a Golden Gate hidat is odabiggyesztették, hogy pontosan el tudjuk képzelni a méreteket. Néhány „apróságról” viszont megfeledkeztek, és elképzelni sem tudom, miért nem tűnt fel egyetlen egy embernek sem azon a sajtótájékoztatón, amelyen – többek között – ez a felvétel is bemutatásra került a nyilvánosság számára. Ugyanis, még csak alapos vizsgálat sem szükséges ahhoz, hogy felismerjük: a képen tucatnyi duplikálás található! „Természetesen” lehetne azt mondani, hogy ezek a kettőzések a marsi felvételek pontatlan összeillesztése miatt keletkeztek, és nyoma sincs szándékosságnak. Ám ez a magyarázat nyilvánvalóan hamis.  

1. ábra. A google-mars program segítségével bepillanthatunk a Curiosity marsjáró leszállási helyének térségébe, a Gale-kráter belsejébe. A kráterfalon duplikált alakzatok tömegét találhatjuk.

 

A legkiugróbb, és a kettőzés tényét leginkább alátámasztó felszíni forma, a színes körökkel kiemelt kutyafej-páros. (Igen, tudjuk, „szélfútta sziklákról van szó, valamint a fény-árnyék véletlen összejátszásáról…) Ám, míg a bal oldali kutyafej alatt jobbról egy kisebb medence látható, aránylag világos színben, addig ugyanennek a medencének a tükörképét a bal oldali kutyafejtől balra találjuk, ott már jóval sötétebb, s a felső része sem olyan, mint világosabb társának. A két kutyafej közt egy kisebb gerinc látható, míg a bal oldali kutyafejtől balra ez hiányzik, szó sincs „képillesztési hibáról”! Akkor ugyanis a duplikált területek határvonalai nyílegyenesek lennének. Ám itt nem ez a helyzet.

Számolatlanul találhatók ezzel a technikával meghamisított marsi felvételek, éles szemű kutatók gyakran lepleznek le ilyeneket. Nem egyedi jelenséggel állnánk szemben. Sajnos.

 

Az emberes Mars-expedíciók helyzete

A Mars betelepítését célzó Mars One vállalkozás újabb mérföldkövéhez ért, a jelentkezők létszámát 1058-ról 705-re csökkentették. 418 férfi és 287 hölgy várja izgatottan a következő megmérettetést. 313-an amerikaiak, 187-en európaiak, 136-an vannak Ázsiából, 41-an Afrikából és 28-an Óceániából. Személyes beszélgetés vár rájuk az utazást előkészítő kiválasztó bizottság tagjaival. Norbert Kraft vezeti az említett bizottságot és alig várja, hogy végre találkozzon a jelentkezőkkel és alaposabban megismerje őket.

Az eredeti programban 2 éves csúszás van, az első úttörők csupán 2025-ben érkeznek bolygótársunk felszínére. Addig azonban még számos automata-berendezés indul és száll le mintegy előőrsként a terep- és a lakóközösség technikai háttér-elemeinek előkészítése és megteremtése végett. Az első, négy főt szállító telepes-űrhajót kétévenként követi majd egy-egy újabb.

A 705 megmaradt jelentkezővel televíziós műsorok készülnek, szerte a világon, ezek bevétele jelenti majd a program megvalósításának anyagi bázisát.

Elen Musk, aki éppen május 29-én mutatta be a nagyközönség számára új, pilótás űrhajóját, a Dragon V2-est, ugyancsak bejelentést tett marsi telep létrehozásáról, ám ő fizetőssé tenné a küldetést. Felhívást tett közzé, miszerint fejenként „csupán” 500.000 dollárért a SpaceX vállalja, hogy elszállítja a Marsra az első 10 telepest. Az ajánlat rendkívüli, hiszen az oroszok nem kevesebbért, mint 70 millió(!) dollárt kérnek egy-egy amerikai űrhajós felviteléért a Nemzetközi Űrállomásra. Musk az említett összeg 140-ed részéért a Marsra(!) tudja vinni az embereket. Ekkora a különbség a korszerű tudományos-technikai alapokra helyezett űrhajózás és a nyerészkedés között… A NASA-t tekintetbe véve ez az arány még sokkal rosszabb.

Dennis Tito sem adta még fel a marskerülő küldetése tervét, egy házaspár részvételével, 2020-ban.

A NASA is előállt hirtelen egy pilótás marsprogrammal – lényegében minden 4-5 évben megteszi, elvernek rá pár tízmilliárd dollárt, hogy aztán félbehagyják, mint elavultat, vagy ki tudja milyen okból, és a következő terv ismét kap egy hangzatos nevet, mint pl. „Látomás”, vagy hasonlót, hogy aztán maradjon minden a régiben...

2. ábra. A NASA újabb „látomása” a marsrepülésről, valamikor 20 év múlva.

 

 Az Amerikai Űrhivatal jelenleg a már többször törölt Orion űrhajó terven dolgozik, lényegében jóval szerényebb képességű űrkapszulát fejleszt, sokkal hosszabb idő alatt, és nagyjából 30-szoros költségen, mint a magáncégek. Az Orion űrhajó az Apolló űrhajónál is primitívebb, lényegében még célt sem jelöltek ki számára, hova is szálljon le. A tervek egy kisbolygó felkeresésére vonatkozóan a távoli jövőbe tolódtak. A NASA „giga” rakétája, ha valaha kész lesz, alig tud majd több terhet emelni, mint a Saturn-V, az Apolló-programban szerepet kapott hordozórakéta. Mindenesetre annyiba kerül, hogy nagyjából 3-szor lehetne kifizetni Magyarország teljes államadósságát a fejlesztési költségeiből, és akkor még egyetlen egy méterrel sem emelkedett fel a földről.

3. ábra. Marsszkafander. Szinte biztosak lehetünk benne, ebben sohasem fognak emberek a Marsra lépni.

 

Amennyiben a NASA-nál jottányit is komolyan gondolnák a Mars-repülést, akkor lett volna nagyjából 50 évük rá, hogy már a 60-as években is alkalmazott ionhajtóműves meghajtást nagyobb tömegek mozgatására képessé tegyék.

Ám, újabb és újabb „koncepciókkal” állnak elő, most legutóbb egy marsi szkafander kapcsán. A Z-2-es űröltözéket már kifejezetten a marsi körülményekhez tervezték. Nagyjából a 30. változat…

Természetesen, mindezek csak látszat akciók, sem a lemaradásukat, sem a szavahihetőségüket többé már nem tudják helyreállítani. Eljárt fölöttük az idő.

 

Gyümölcsöstál a Marson

Nézzünk egy újabb felvétel-részletet a Curiosity marsjárótól. A Marson töltött 529. napján készítette. Mivel is láthatunk? Nem mást, mint egy kézzel készített, peremes tálat! Miért jelenthető ki határozottan, hogy kézzel készült? A tál alja lapos, félig a föld alatt van, viszont a pereme egyenetlen, és egy helyen ki is törött. Ha gyártósoron vagy akár fazekas-korongon készült volna, sokkal szabályosabb lenne. Bár megtörténhet, az életkora – lényegében bármennyi lehet – miatt nem szabályos már formája.

4. ábra. Az előtérben jobbra peremes tál, tőle balra kör alakúm ám sérült korong.

 

Félig eltemetve fekszik a Mars talajában. A környező talajon egyértelműen látszanak a vízfolyások keltette szabályos nyomok. Tehát a vízfolyások emelték ki részben a felszín fölé, és talán az általuk görgetett kövek okozták sérüléseit. Anyaga agyagos jellegűnek tűnik. A fotó sajnos fekete-fehér – a látszat ellenére. Attól ugyanis még nem válik a kép színessé, hogy a szürke különböző árnyalatait a barna különböző árnyalataira cserélik fel…

A fotón egyébként rengeteg érdekesség van. A nagyjából félméteres táltól kissé balra látható egy sérült korong. A korong bal oldala tökéletes kört formál, a felső része és a jobb oldala láthatóan sérült. A furcsa az, ahogy ott áll, mintha oda lenne rögzítve a talajhoz. Az árnyékviszonyival is gond van. Éppen az a része sötét, amelynek a legvilágosabbnak kellene lennie. Talán egy tányér a tálat is tartalmazó étkészletből? Ki tudja?

 

 12.

 

NASA Mars-szonda terv 2016-ra

A NASA következő leszálló-egysége a bolygószomszédunkra 2016 márciusában indul, és várhatóan 6 hónappal később már le is száll. Hosszú tevékenység-felsorolás (Belső Vizsgálat Szeizmikus Hullámok Kutatása Által) eredményeként áll össze a betűszó, melynek jelentése „Marsba Tekintő Leszállóegység”. InSight Mars Lander. A leszállóegység nem fog a felszínen elmozdulni, egy helyben állva végzi kutatásait, az elvárások szerint legalább két évig.

Az űrszonda a Francia Űrhivatal (CNES), a Német Űrhivatal (DLR) és a NASA közös fejlesztése. A legfontosabb feladatai közé tartoznak a következők: vizsgálni fogja majd a közeli és távoli marsrengések következtében fellépő mikro-talajelmozdulásokat, a marsi szelet, különböző méretű és felbontású kamerákat visz, a legfontosabb berendezés, amelytől a legtöbbet várják, és amilyen jellegű kísérletre eddig még nem került sor: meg kívánják fúrni a Mars felszínét. A várakozások szerint 3-5 méteres mélységbe fúrnak majd le, és végre – remélhetőleg – hivatalosan is választ kaphatunk rá, vajon a Mars bolygó közvetlen felszín alatti rétegei mennyi és milyen állapotú vizet tartalmaznak.

1. ábra. A NASA 2016-ra tervezett Marsra szálló berendezése a bolygó finom rengéseit fogja tanulmányozni, továbbá megkísérel egy 3-5 méter mély lyukat is fúrni a felszínbe.

 

Keresztény sírok a Marson?

A Curiosity marsjáró napról-napra szállítja az újabb és újabb valójában döbbenetes fotókat, melyek mintha sem a NASA kutatóinak, sem más hivatalos szakembereknek, de még a sajtó munkatársainak sem keltik fel a figyelmüket. Szerencsére, mindig vannak éber szemű kutatók, akiknek viszont igen. Nem kevesebbről van szó jelen esetben, mint arról, hogy a mostanában készült felvételeken, két különböző – egymástól nem túl távoli - helyszínen, két darab kereszt is feltűnik a felvételeken! A nagy hallgatás oka bizonyára az, hogy ezen felvételek kapcsán, aki továbbra is „szélfútta sziklákat”, vagy „véletlenszerű fény- és árnyékhatásokat” emlegetne, az még tovább süllyesztené az amúgy is teljesen szavahihetetlen NASA „színvonalát”.

Az első keresztet Mark Sappa fedezte fel - mindjárt fel is töltött róla egy videót a youtube-ra -, részletesen elemezve azt, majd ezt követően számos faragott követ és különböző alkatrészeket mutat be a kereszt közelében.

2. ábra. A Curiosity marsjáró felvétele Sol 508-kor készült. A silány felbontás ellenére kitűnően látható egy szabályos kereszt, rajta valamiféle „alak”, és a rendezett környék.

 

A felvétel Sol 508-kor készült. Az erősen nagyított fekete-fehér képen tökéletesen szabályos keresztet látunk (2. ábra, fehér nyíllal jelölve), egy kisebb kőrakás tetején. Természetesen szó sincs arról, hogy „belelátnánk” a fotóba a szabályos formát. A felbontás – sajnos – kritikán aluli, de ezt már megszokhattuk, és az elemző kutatókat vádolják azzal, hogy „elmosódott foltokba látnak bele értelmes alkotásokat”, holott nem mi vagyunk azok, akik egy átlagos mobiltelefon felbontóképességéhez mérten nagyjából ötödére képes eszközt küldtünk a Marsra másfél milliárd dollárért… A fotók rossz minősége miatt a NASA-nal kell reklamálni.

A kereszt tövében szabályos kőrakás található, több, ugyancsak tökéletesen szabályos formával a közelben. Maga a kereszt is teljes mértékben szabályos, arányaiban, pontosan megfelel a hétköznapi életben ismertnek. Egyik szárán kisebb deformitás látható, talán utólagos sérülés eredménye. Hogy a dolog még izgalmasabb legyen, a kereszten mintha lenne „valami”, a keresztény ember számára „valaki”, s mivel keresztény emberről van szó, számára nem is lehet más, mint maga Jézus.

Az emberi alakot(?) is tartalmazó kereszt környékén a szabályos formájú, azaz megmunkált kövek mellett véseteket, szoborformákat is találhatunk. Sok, szabályos (tehát megmunkált) forma egy helyen való „véletlen” megjelenése egyértelműen intelligens tevékenységre utal. Ez tény.

 „Egy kísérlet nem kísérlet!” – tanultam már az iskolában (kivéve, ha az állítólagos Higgs-bozon felfedezéséről van szó, és Nobel-díj odaítélésről…).  John Skipper talált rá egy másik marsi keresztre (3. ábra, piros nyíllal jelölve). Egy kisebb mélyedés szélén található, talán becsapódásos kráter lehet, vagy netán egy robbanás helyszíne, netán áramló víz kivájta terület.

3. ábra. Újabb Curiosity fotó egy további kereszttel. Egy kisebb mélyedésben található, közvetlenül előtte (és számos egyéb helyen) maszatolásos képhamisítási technika tünteti el a részleteket. A kereszt alatt kripta (bunker?) épült, vele szemben egy gömb alakú és egy hengeres tartály – a mélyedés másik oldalán. Körös-körül mindenfelé megmunkált és szabályos tárgyak.

 

A kereszt a mélyedés jobb oldalán áll, egy kisebb szikla(?) tetején. Közvetlen a kereszt előtt a terület sík. Ám mindenféleképpen észre kell vennünk, e terület kék nyíllal jelzett részét, ott ugyanis három, egymásra tökéletesen merőleges sík felület találkozik. Azaz ismét csak szándékosan, és éppen ilyen formára megmunkált, mesterséges alkotásról van szó.  

Ha tekintetünket most a mélyedés szemben lévő oldalára irányítjuk, ott rögtön szembetűnik két kisebb tartály(?). Egyikük szabályos gömb alakú, még az őt rögzítő váz-elemek is kivehetők; a másik kissé nyújtottabb. A kép előterében bal oldalt koponya-szerű formát láthatunk, de ha valaki alaposabb vizsgálódásba kezd, további „szokatlan” formákra lelhet. Mit is gondoljunk minderről?

A felvétel már egészen kismértékű nagyítás nyomán is pixelekre hullik, azaz a felbontását szándékosan rontották le. A kép ismét csak fekete-fehér, azaz monokróm. (Ezen a tényen semmit sem változtat az, hogy nem a szürke árnyalatait láthatjuk, hanem a sárgás-barnásét.) Ám még ez sem volt elég, a közvetlen a kereszt előtti terület, a kis sziklaplatform, még maszatolásos-jellegű képhamisításnak is áldozatul esett. A kék nyíltól kissé jobbra szabályos sziklapárkány indul jobbra, tökéletesen párhuzamosan a felső éllel, jól kimunkáltan, majd veszik el a kereszt bal oldali szárához közeledve a „homályban”. Egyszerűen eltűnnek a részletek, ahogy az ilyen esetekben lenni szokott. Igyekeztek tehát valamit elrejteni a szemünk elől, hogy pontosan mit, azt csak a NASA képhamisító mesterséges intelligencia programjai tudják, vagy még azok sem…

A keresztet – a Marson is – többnyire vallásos megfontolásból alkalmazzák, de szóba jöhet, esetleg útjelzőként, irányjelzőként, egy hely megjelöléseként is szolgálhat.

A kék nyíllal jelzett sarokban összefutó élek minden bizonnyal a felszín alatt is folytatódnak, tehát egy méretesebb objektumról van szó. Kriptáról, netán bunkerről? Egy biztos: szabályos keresztformák nem léteznek a természetben, ilyeneket nem „fúj ki a szél”… Intelligens alkotások, meghatározott céllal.

Az alépítmény jó részét kőgörgeteg fedte be, talán egy áradásnak köszönhetően, ám a kereszt közvetlen térségét megtisztították, hogy az látható maradjon, és ez a cselekmény semmiképpen sem történhetett a távoli múltban, éppen ellenkezőleg!

4. ábra. A második kereszt erős nagyítás mellett. A felvétel igen korán pixelekre hullik, a felbontás szándékosan lerontott. Egyes részeit elmaszatolták, a részleteket eltüntették.

 

Nem valószínű, hogy az egykori és a jelen kori marslakók ugyancsak kivégzési eszközként használták volna a keresztet. (A „kulturált” Róma találta ki, terjesztette el, és alkalmazta előszeretettel a fogoly halálának elnyújtására, szenvedésének fokozására és az elrettentésre.) Sokkal inkább gondolhatunk a jelek mögött földi emberek tevékenységére. Azaz ismét adódik a következtetés: már jártak (és járnak is) földi emberek a Marson. Az 1962-es Marsra-szállás nem „összeesküvés-elmélet”, hanem történelem. Bizonnyal éppen a Gale-kráterben ereszkedtek le. A Curiosity marsjáró talán éppen azért szállt le itt, mert kíváncsiak voltak, mi maradt meg az akkor expedíció(k)ból. A Marson – ha akartak volna – százával találtak volna olyan területeket, ahol biztosan van élet, pl. a Hellas-régió, vagy a Valles Marineris völgy mélye, de akár az óriásvulkánok lejtői is szóba jöhettek volna. Nem. A program összeállítói ehhez a területhez ragaszkodtak.

Ezek a keresztek tehát ott vannak a Marson. Intelligencia által irányított kéz alkotásai, intelligens kultúra által vezérelve. A felvételek manipulálása révén igyekeznek elrejteni ezeket a tényeket előlünk. Felmerül a kérdés, hogy miközben különböző emberes űrexpedíciókat terveznek a Marsra, nem kellene végre helyére tenni a történelmet – jelen esetben is! – és megemlékezni azokról, akik már évtizedek óta ott jártak és talán még – a leszármazottaik – mindig ott is élnek, és gondozzák az elhunytak sírjait?...

 

Aranyi László

    

Vissza a nyitólapra