Mars-híradó - 2016/2.

 

37.

 

(NASA)-független kutatók tízezrei – természetesen - tisztában vannak vele, hogy olykor tévednek is, hiszen „hozott anyagból” dolgoznak, az pedig szemérmetlenül agyonhamisított - a hivatalos szervek részéről. Nincs lehetőségünk az eredeti anyagoknak a közelébe se jutni. Becsúsznak tehát olykor tévedések, ha csak nagyon minimális százalékban is, talán húszból egyetlen alkalommal. Ilyenkor a „hivatalos szervek” lelkesen kiabálnak, mutogatnak és megbélyegeznek, hogy tessék, íme, a független kutatók semmihez sem értenek, csakis ők, az „igazi” szakemberek. Miközben úgy tesznek, mintha az esetek további 95%-ára is érvényes lenne a tévedés… Az igazat megvallva, szívből örülök, hogy „csak” 5%-os a tévesztési arányunk nekünk, független kutatóknak. Merthogy mélységesen tisztában vagyunk vele, a hivatalos tudomány tévesztési aránya viszont 85-90%... Ha pedig csupán ezt a két adatot vetjük össze, máris azonnal látjuk, kire érdemes igazából odafigyelni… Továbbá, egy dolog a manipulált anyag alapján „tévedni”, és egy másik, amikor kutatási anyagokat, mérési eredményeket szándékosan meghamisítanak. A különbség nemcsak szakmai, de erkölcsi is. Hatalmas a különbség! A két véglet: becsületesség és becstelenség.

 

Idegen intelligens lény csontváza a Marson

Normális helyen és időben egy ilyen felfedezés alapjaiban remegtetné meg több tudományág és a –vallás dogmarendszerét is. A hivatalos szervek által uralt és manipulált média – természetesen – be sem számol róla, pedig a felfedezés igen friss, a Curiosity marsjáró egyik júliusi fotójáról van szó. Szerencsére – révén a hivatalos szervek képviselői is olykor-olykor elmennek nyaralni -, jelen felvétel nagyfelbontású változata is megtalálható a NASA archívumaiban, többek között az MSSS-ben is, ott a 01028 katalógusszám alatt. Miként más alkalmak során, ez a bizonyos „nagy” felbontás 2 (azaz kettő!) megapixelt jelent, vagyis egy tíz évvel ezelőtti hétköznapi mobiltelefon teljesítményét, 2,5 milliárd dollárért ugye… (Ám, hogy még ez se legyen elég, a felvételt a színeitől megfosztották, és hozzáadták ezt a barnás árnyalatot, hogy belénk sulykolják, a Mars már csak ilyen színű… Hát, nem.)

Nem másról, mint egy teljes idegen csontvázról van szó. A felfedezés a Paranormális csoport érdeme.

Ha egy-egy nem túl bonyolult alakzatra, tárgyra, építményre, élőlényre, stb. bukkan valamelyik kutató a Marson, akkor ugye előveszik a szokásos „szélfútta szikla & társai” címkéjű teljesen semmitmondó „magyarázatot”, vagy miként mostanában előszeretettel teszik, a „pszichikai kép” elgondolást, ami szerint ugye arról van szó, hogy lényegében a fotón semmi, de semmi különös nincs, az adott embert csupán az „agya tréfálja meg”, tehát „belelát dolgokat” az adott alakzatba, olyasmiket „képzel bele”, mely dolgok igazából nem léteznek, tehát nincs is mivel foglalkozni. Ördögien ravasz megközelítés, ám, ami a statisztikát illeti, az esetek 95%-ban hamis… Nem a kutató szem „lát bele” tehát szabályos formákat és egyebeket különböző formákba, hanem a hivatalos szervek igyekeznek az eget is letagadni a fejünk fölük. Nagy különbség. Lényegi. Ellenpélda: Ha valaki egy házban nem ismeri fel a házat, egy légvédelmi ágyúban a légvédelmi ágyút, stb., tehát nem ismeri fel azt, ami valójában, az bizony megint csak nem a független kutató hibája…

Egy teljes csontváz több száz egyedi csontból épül fel. A több száz csont pedig rendszert alkot, egymáshoz viszonyított méretük és elhelyezkedésük meghatározott – az adott fajt illetően. Az állítás tehát, hogy egy teljes csontváz esetében a kutató az aki „belelátja” a csontvázat a „szélfútta sziklák véletlen rendszerébe”, az „agyában rakja össze a képet”, nos, ez a kijelentés nemcsak, hogy hazug, de valahol mélységesen tisztességtelen is.

1.    ábra. A Marson talált idegen csontváz az egyes részletekkel.

Ráadásul, ezek a hivatalos szervek azoknak az embereknek a pénzén állítanak valótlanságokat, akik eltartják őket, hogy végül aztán – „cserébe” - meghamisítsák a dollár milliárdokért szerzett, az egész emberiséget megillető felfedezéseket! Ez a hozzáállás jellemzi tehát a hivatalos szerveket, miközben „hasukat fogják a röhögéstől”, azokon „röhögnek”, akiket éppen az ő hazugságaik visznek bele olykor tévedésekbe. Ennyit a „tudományos” hozzáállásról és a hivatalos szervekről.

A szóban forgó felvétel le kellene, hogy pottyantsa a magas lóról a régészek, antropológusok, exobiológusok, stb. sokaságát, de úgy látszik, a ló annyira magas, hogy már nem látni onnan a felvétel részleteit…, hiszen mélyen hallgatnak.

Kétségtelen, csontvázat, csak – valaha – élt lény hagy maga után, ha pedig a csontváz a Marson található, akkor az adott lény a Marson élt, s ha esetleg nem is ott született, de minden bizonnyal ott halálozott el.

A csontváz viszonylag jó állapotban maradt fent, habár néhány csont az eredeti helyéről elmozdult, a mellkas emellett károsodott is kissé, egyes csontokat nem sikerült felismerni. Ami érdekes, a csontváztól nem sokkal balra további csontszerű leletek (tárgyak?) is vannak, ám ezek már nem alkotnak összefüggő és felismerhető rendszert.

2.    ábra. Középen a Marson talál idegen csontváz. Mellette balról, egy „földönkívüli” maradványai a Földről, jobbról pedig egy átlagos földi ember csontváza.

A csontvázat valószínűleg egy hajdani vízfolyás hozta a felszínre, és tisztította meg.

A jelentős méretű koponyán valamiféle fejdísz vagy korona látható. Igen nehéz kivenni a formáját, de mintha az alsó részén egy kitárt szárnyú madarat formázna. Jellegzetességeiben sas vagy sólyom formájú. E viselet arra utal, hogy hordozója esetlegesen király volt, de lehet, hogy vallási jelentéssel bír, miként az is, hogy egy harcos viseletéhez tartozott kiegészítésként. A koponya jobb oldali részét valamilyen szerkezet foglalja el. Rendeltetése ismeretlen.

A csontváz – az eddigi ismeretek és bizonyítékok alapján – habár emberszerű, mégsem az általunk ismert emberi fajokhoz tartozik. A Paranormális csoport szerteágazó kutatásokat végzett az egyes csontok, azok mérete és arányai megvizsgálásával, összevetve azokat emberi leletekkel. Nem találtak szoros egyezéseket.

A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a marsi lelet mellé jobb oldalt odaillesztettek egy földi, emberi csontvázat, míg a bal oldalt, egy ugyancsak a Földön talált, ám nagy valószínűséggel földönkívüli humanoid csontvázát. Látványos megoldás.

 

Lencsevégen a folyékony víz!

Valahogy a Curiosity április 17-i, 185492 gigapan felvétele sem került az újságok címlapjára… Sokadik felvételen sikerült immár folyékony víz nyomaira bukkanni a Marson, ám meglehetősen ritkán találhatók olyan képek, amikor nemcsak a nyomok láthatók, hanem a víz maga is. (Hétköznapi NASA „gyakorlat” a vízfelületek homokfelületekkel való „helyettesítése”. Az ilyen alkalmakkor rendszeresen hibáznak, s a fedőrétegként használt „homok”-raszter bizony igen sok esetben átlátszó marad, vagy éppenséggel tükröző felületként viselkedik.)

A jelen képet az teszi még különlegesebbé, hogy a víz valamiféle tartályba-tartóba folyik. Ez a tárgy viszont szabályos, tehát intelligens alkotás

Nem tudni, a vízzel mi lesz, miután belefolyt abba a bizonyos valamibe. Lehet, hogy a felszín alatt áramlik tovább, s jelen esetben itt egy vízgyűjtő eszköz szájával van dolgunk.

3.    ábra. Vízfolyás a Marson, valamiféle tárolóedénybe.

 

Emlékmű? Szobor? Vagy valami más?

Ismét Curiosity felvétel, ezúttal július 4-én készült. Kódszáma: 01387. Egy oszlopokkal alátámasztott terasz jellegű építményen különleges, szabályos alkotás látható. Ránézésre nem lehet eldönteni róla, mi is valójában. Egy dolog biztos: intelligencia köthető létrehozójához, a marsi szeleket és az –eróziót botorság lenne ilyesmivel felruházni. Bár, a „szkeptikusok”, bizonyára ez esetben is igyekeznek majd. De ez legyen már az ő egyéni problémájuk.

4.    ábra. Oszlopokkal alátámasztott kiugró terasz, rajta szobor, emlékmű vagy valami más.

 

 

38.

 

Az a furcsa esemény következett be, amire mostanában nem volt példa, hogy a Kongresszus utasította a NASA-t a mélyűrben használandó lakómodul kifejlesztésére, ehhez meg is ítéltek 55 millió dollárt, amit el is kell költeni 2018. végéig. A helyzet azért különös, mert általában a NASA szokott a Kongresszushoz fordulni pénzért, amit a döntéshozó szervezet általában el is utasít… A kialakult helyzet azt jelzi, a NASA-nak még csak elképzelése sincs a dollár tízmilliárdokért kifejlesztendő szuper-rakétája felhasználásáról, a szuperrakétáról, amelyet talán 2018. elején fel is bocsátanak, egyetlen egyszer, mert a második fellövésről még csak elképzeléseik sincsenek. Sem a céljáról, sem semmiről. Ha egyáltalán lesz második útja, ugyanis Elon Musk a SpaceX vállalat igazgatója és tervezője gőzerővel fejleszti saját óriásrakétáját, mely mellett a még a NASA szuper-rakétája is el fog törpülni, vagyis a NASA 15 éves fejlesztési koncepciója és a mintegy 35 milliárd dollár(!) elköltése lényegében teljesen értelmetlenné válik…

 

Marstervek

Az Amerikai Kongresszus is érezhette a társadalom részéről ránehezedő nyomást, ezért – a költségvetési tételek viszonylatában – szimbolikus összeggel megtámogatta a NASA-t és egyben utasította is, egy hosszabb távú űrutazások során is használható lakómodul kifejlesztésére. Bigelow felfújható moduljai 2020-ban készen lesznek, 400 köbméternyi életteret nyújtva lakóinak. A Boeing terve ehhez képest eltörpül, de legalább a sokszorosába kerül majd. Az arányok nagyjából olyanok lesznek, mint egy kispolski és egy 52 személyes turistabusz befogadó képessége között a különbség. A NASA nem tudott nyilatkozni a Fejlett Technológiai Rendszerek Kifejlesztése keretösszegének a részére rendelkezésre álló tétel felhasználásának módjáról. Legfeljebb majd előállnak valamilyen „látomással”, 180 napon belül - a határidő ugyancsak kötelező számukra -, hogy újabb százmilliókat költsenek látványos videofilmekre, makettekre, tervezetekre, hogy aztán ne valósuljon meg belőle lényegében semmi. Ahogy az lenni szokott általában.

1.    ábra.  A Boeing által tervezett lakómodul, elülső részén a dokkoló-nyílásokkal. Meglehetősen szerény méretű, és még két ember számára is rendkívül szűkös.

Elon Musk szeptember végén áll elő majd a vállalata, SpaceX részletes marsprogramjával. Már előzetesen is nyilvánosságra hozott néhány információt. A helyzet érzékelésére feltétlen el kell mondani, hogy a jelenleg is a Mars bolygó felszínét kutató Curiosity marsjáró 2.5 milliárd dollárba került, és nagyjából egy tonnát nyom. Ehhez képest Musk egy 10 tonnás, azaz tízszer nagyobb tömegű(!) Sárkány űrhajóval nyit, melynek teljes költsége mintegy 300 millió dollár lesz. Tehát: tízszeres tömeg, alig nyolcadrésznyi áron! Azaz 80-szoros hatékonyság! Mennyi az annyi akkor? (Köztudott, a NASA a költségvetésének mintegy 90%-t elszórja a semmire. Látványosan bebizonyosodik mindez a fentebb idézett adatokból is. A több százmilliárd dolláros marsrepülésekről szóló NASA kijelentések a hazugságok kategóriájába tartoznak)

A NASA szuper-rakétáját négy db RS-25 hajtómű emeli fel majd egyszer. Az Elon Musk vállalata által fejlesztett Raptor hajtómű teljesítménye lényegében azonos lesz a NASA büszkeségével. Igen ám, csakhogy ő nem 4 db-ot fog használni rakétája felbocsátása során, hanem kilencet!… Azaz már az alapkiépítés is kb. 250 tonna hasznos terhet tud földkörüli pályára juttatni, míg a NASA-é úgy 65 tonnát. Ráadásul, sokkal könnyebben kezelhető, és még ráadásul ismételten felhasználható is lesz. Egyértelmű célja Mars bolygóra történő szállítási feladatok ellátása.

Pontos részleteket és a menetrendet szeptember végén, a Mexikóban tartandó Nemzetközi Asztronautikai Konferencián tudhatunk meg.

2.    ábra. A SpaceX vállalat szállítószalagja ontja a nagyteljesítményű rakétahajtóműveket. Hamarosan a Marsra repítik a vállalat első űrhajóját.

 

Ugrifüles a Marson

Újabb marsi élőlényt szeretnék bemutatni. A felfedező Neville Thompson. Az MSL-319-M-CC katalógusszámú Curiosity felvételen bukkant rá.

Testalkata alapján egy kisméretű rágcsálót láthatunk. Fejformája nyújtott, szeme körül „szemüveg” látható. Fülére szemből láthatunk rá, hátrafelé áll, kissé kihegyesedik. Az állat testének többi része egyszínű, tömött szőrzet borítja. A feje teljesen szabályos, szó sincs semmiféle „belelátásról”, habár a kép a színeitől lényegében megfosztott, felbontása jelentősen lerontott. Amolyan NASA-módra. Mindent egybevéve, a lény leginkább egy törpenyúlra emlékeztet, amint táplálékot keres, vagy esetleg már meg is találta. Ha az „utcán szembejönne velünk”, meg nem mondanánk róla, hogy marsi lényről van szó.

3.    ábra. Törpenyúlhoz hasonlatos kistermetű rágcsáló a Mars felszínén táplálék után kutat, vagy talán már meg is találta.

Érdemes megjegyezni még, hogy VALAMENNYI polgári űrkutatási eszközön a katonaság is elhelyezi a maga „fekete dobozát”, azaz azt a műszerblokkot, amelyet a „civil” kutatók, beleértve a mezei NASA alkalmazottakat is, még csak meg sem pillanthatnak. Már a 60-as évek elején is alkalmazták ezt a megoldást. Épült egy szonda, a tömegének meghatározott része a katonaságot illette, és ők olyankor szerelték bele a saját eszközeiket, amikor rajtuk kívül senki sem tartózkodhatott a szonda közelében, aztán lezárták az egységet. Persze, senkinek, fogalma sincs ezeknek az eszközöknek a valódi rendeltetéséről és pontos felépítéséről, még fél évszázaddal később sem. A széles nyilvánosság a 2,5 milliárd dollárért megkaphatja a 2 megapixeles fotókat, a katonaság pedig az online videókat... Ez is az egyik magyarázat, miért kell(?) olyan sok idő a 2 megapixeles, és később agyonhamisított felvételek továbbításához a Földre…

 

Újabb szoborpark a Marson – dínók és emberek

Egészen elképesztő leletegyüttesre bukkant Martine Grainey 2016. augusztus 23-án az MSL 01439 katalógusszámú Curiosity felvételen. A fotó a marsjáró jobb oldali kamerájával készült (kár, hogy nem lehet elérni sztereó-felvételt jelen esetben sem, holott éppen ennek érdekében helyeztek el a robotjárművön két kamerát egymás mellett). Martine, ahogy minden tisztességes kutató, az eredeti, nyers, a hivatalos űrkutatási oldalakon is megtalálható képet vette alapul. Azon senki, őt megelőzően, semmilyen változtatást nem hajtott végre (a NASA hivatásos képhamisítóin kívül).

Szemünket az első pillanatban egy dínószerű lény vonzza magára. A kép bal oldalán található, valamint a kinagyított részletben. A lény függőlegesen helyezkedik el, a szája nyitva, mellső lábai a teste mellett lógnak, a hátulsó része meglehetősen érdekes. Normál végtagok helyett, elnyúlt, hengeres „valamiket” figyelhetünk meg. Meglehetősen szokatlan látvány. A bal oldali végtag alatt sötét folt látszik, esetleg barlangbejárat lehet.

A feje közvetlen közelében, attól kissé balra egy újabb dínófej bukkan fel, hosszú nyaka is még jól látható. Száját ugyancsak eltátja, mint az előbb említett lény.

Ha a főalak jobb oldalát vesszük szemügyre, ott viszont egy csukott szájú lény fejét és nyakát vehetjük ki, formája ugyancsak az őshüllőkére emlékeztet.

A nagy kép jobb oldalán hosszú szakállas, kissé hátradőlt testalkatú, szakállas férfi alakja bontakozik ki. Kezét a testéhez szorítva tartja, kissé pocakos, bal lábán fekete csizma. Jobb lába előtt közvetlenül egy emberi jellegű arc, hosszú, tüsi hajjal, avagy fejdísszel.

A kép felső harmadában, a dínószerű szobrok feje felett, mintha védőkorláttal szegélyezett utat látnánk, mely a kép középső része felett mintha egy terasszá terebélyesedne. E terasz felett közvetlenül két emberi arc bontakozik ki halványan.

4.    ábra. Szoborpark a Marson - dínókra és emberekre komponálva (a Curiosity mozaikfelvétele a Marsról. 2012. szeptember 20-án készült, ám csak fél évvel később(!) 2013. március 15-én hozták nyilvánosságra. Vajon mi tartott ennyi ideig?

Sajnos a felvétel, a szokásos hamisításokon kívül még folthamisításokat is tartalmaz, ezért értelmezésében a tévedés lehetősége a szokottnál nagyobb. Viszont, a NASA hivatásos képhamisítói gyakran felületesek, így már egészen egyszerű grafikai programok segítségével is rengeteget lehet javítani a hivatalosan kiadott felvételeken, a „képjavítás” funkciót használva. Nem is gondolná az ember, hogy egy aránylag semmitmondó felvétel, már minimális javítást követően, mennyi érdekes ismerettel képes számunkra szolgálni.

5.    ábra. A Curiosity marsjáró valódi színes felvételek készítésére is alkalmas. A kép közepén egy kisebb hegy. Mögötte ragyogóan világoskék ég, előtérben kicsiny folyó kanyarog a sziklák között.

 

 

39.

 

Miként azt „borítékolni lehetett”, a NASA nem nézte, nem nézhette ölbe tett kézzel Elon Musk és a SpaceX Vállalat sikereit, fantasztikus terveit, kitűnő mérnöki munkáját, a civil vállalatok számára elérhető magasan fejlett technika alkalmazását, stb., azt pedig főleg nem, hogy a dél-afrikai származású feltaláló-üzletember nagyrakétát épít és a Mars benépesítésével foglalkozik. Cselekedtek hát: bő három héttel Musk Mars-terveinek nyilvánosságra hozatala előtt merényletet követtek el a SpaceX Falcon 9-es rakétája ellen.

 

A NASA kormányzati szerv, kormányzati intézkedéseket és -utasításokat hajt végre. Amíg pedig az Egyesült Államok kormánya nemzetbiztonsági előny megszerzését vélelmezi az űrkutatás eredményeiből, addig folyamatosan meghamisítja az űrszondák eredményeit és fotóit, továbbá mindent elkövet a tőlük független kutatások szabad folyása ellen. Ha kell: robbant. Sokadszor már.

A dolog annyira nyilvánvaló, hogy még a „NASA-fanok” sem tudtak semmiféle jelentős érvet felhozni a szemmel látható tényekkel szemben, és igazából meg sem próbálkoztak ilyesmivel.

A SpaceX a szokásos hajtóműpróbára készült szeptember 1-én. Ilyenkor a hordozórakéta első fokozatát részben feltöltik üzemanyaggal, hajtóműveit néhány másodpercre begyújtják, úgynevezett „statikus próbát” hajtanak végre. Az előkészületek során senki sem tartózkodik a kilövőállás közelében. A folyamatok előrehaladása közben, egy „azonosítatlan repülő tárgy” igen jelentős sebességgel elrepült a hordozórakéta mögött, s abban a pillanatban, amikor a kilövőálláshoz ért, hatalmas robbanás rázta meg a SpaceX hordozórakéta – üzemanyaggal fel nem töltött! - 2. fokozatát! Tűz ütött ki, majd továbbterjedt, összeroppant a 2. fokozat, lehullott az orrkúp, vele a felbocsátandó műhold, majd az első fokozatra került a sor, és semmisült meg az is a lángtengerben.

1.    ábra. A SpaceX Falcon 9-es rakétájának 2. fokozata felrobban. Egy töredékmásodperccel korábban „azonosítatlan repülő tárgy” repült el közvetlen közelségében. Bizonyára nagysebességű katonai drón.

A több száz órányi videófelvétel cáfolhatatlanul alátámasztja, a felvételeken nem szuperszonikus vadgalamb látható a hordozórakéta mögött elrepülni…

A különféle vizsgálóbizottságok három hét alatt sem találtak semmiféle okot a robbanás bekövetkeztére. Csupán annyit közöltek, hogy repedést találtak a 2. fokozat héliumtartályán. Na és? – mondhatnánk. Ettől még nem robban fel egy teljes rakétafokozat, hatalmas lángtengerrel övezve, pláne, hogy a fokozat nem is tartalmazott semmi éghetőt. Vagy mégis?

Egy dolgot igen: az önmegsemmisítő-berendezést.

Minden rakéta-fokozatot és műholdat ellátnak önmegsemmisítő-berendezéssel.

A felvételek alapján kézenfekvő, messze nem arról van szó, hogy kigyulladt volna valami. Nem. Robbanást történt! Pontosan akkor, amikor az a „valami” a lehető legkisebb távolságban volt a hordozórakétától. Véletlen? Korántsem. Bevált „NASA technika”… 1986-ban a Challenger űrrepülőgép rakterében lévő TDRS műhold önmegsemmisítő berendezését aktiválták, igaz, akkor repülőgépről. A technika fejlődött, most szuperszonikus katonai drónt alkalmaztak. Kiadták az önmegsemmisítő berendezést indító rádióparancsot és elhúztak. A Challenger esetében a pilóta katapultált és felvette egy tengeralattjáró, jelen esetben a drón villámgyorsan eltávozott. Talán az Atlanti-óceánba „ölte magát”. A módszer ugyanaz, a kivitelezés kicsit más. Az egész világ által gyászolt Challenger-űrhajósokról pár éve kiderült, valamennyien élnek (és köszönik, jól vannak, a hétből hatan legalábbis biztosan). Személyi sérülés itt sem történt. A Challenger esetében a katonaság kapott ezer milliárd dolláros megrendeléseket az űrrepülőgépek kiesése miatt, most pedig ment a figyelmeztetés Musknak, hogy nem kellene ennyire elszántnak lennie és aláznia a NASA-t…

Musk azonban bátor ember, a látványos fenyegető figyelmeztetés ellenére már novemberben folytatni szeretné űrprogramját, szeptember 27-én nyilvánosságra hozta nagyszabású Mars-terveit, s ekkor be is mutatta a már elkészült, a marsűrhajó hajtóműveként szolgáló Raptor hajtómű teljes üzemidejű fékpadi próbájáról készült felvételt.

2.    ábra. A Raptor rakétamotor teljes üzemidejű fékpadi próbája. 2017-ben akár földkörüli pályára is indulhat.

Az Amerikai Légügyi Hatóság nem vonta meg a SpaceX Vállalattól az űrhajófellövések jogát, a baleset ellenére sem, tehát ők is pontosan tudják, szó nincs arról, hogy a robbanást technikai hiba okozta volna. Persze, egy ilyen hatóság nem mondhatja ki, hogy merénylet történt, az ételt adó kormánnyal szemben mégsem fognak tanúskodni hivatalnokok. Musk annyit mondott még el, hogy a robbanás előtt a 2. fokozat térségében ismeretlen eredetű reccsenő hang hallatszott. Nyilván ő sem tárja fel a teljes igazságot és mérési eredményeket, mert pontosan tudja, legközelebb már ő lehet a céltábla…

Mindezek mellett és ellenére, szeptember 27-én tehát megtartotta előadását Mexikóban, a Nemzetközi Asztronautikai Kongresszuson. Egészen rendkívüli várakozás előzte meg. Nem véletlen. A NASA néhány évenként újabb és újabb „látomásokkal” áll elő, újabb és újabb dollár tízmilliárdokat költ soha nem repült rakéták fejlesztésére, és lényegében semmit sem tesz. Elon Musk viszont szavahihető ember. Amit mond, komolyan gondolja, és nem csak mások pénzét költi a lényegében semmire.

3.    ábra. A Mars Colonial Transporter indulása, akár száz emberrel a fedélzetén.

Musk egyik legfontosabb törekvése, hogy az embert „multiplanetáris fajjá” tegye. Ennek megkezdése érdekében a Mars bolygó benépesítése a legkézenfekvőbb lépés. Közel van, s a feltételek is adottak ehhez. Természetesen a cél eléréséhez megfelelő méretű űrhajó is szükséges, ennek megépítése is folyamatban van, a meghajtásáról gondoskodó Raptor rakétamotor már készen van, és át is esett az egyik legfontosabb teszten. A tervek szerint jövőre már éles bevetésre is indul.

A „Bolygóközi Szállítási Rendszer” nevű gigászi hordozórakéta 100 tonnányi hasznos terhet képes a Mars felé indítani, 27-40 db Raptor rakétamotor gondoskodik meghajtásáról. Mindösszesen 3-szor akkora tolóerőt szolgáltatva, mint amennyivel az állítólagos Apolló-hordozórakéta bírt. A Mars-űrhajó először földkörüli pályára áll, ott feltöltik hajtóanyaggal, s ekkor indul csak el a Mars felé. Indulását követően kitárja hatalmas napelemtábláit, 200 kW energiát nyerve az űrhajó számára. Musk számításai szerint, a hagyományos módszerekkel egy ilyen út 10 milliárd dollárba kerülne, ám ő szeretné ezeket a költségeket 200.000 dollár/fő mértékre csökkenteni, az egyes elemek újrafelhasználása révén. Sőt, aki a Marsra akar költözni, annak nem kerül 100.000 dollárjába sem, hiszen nem kell a visszautat kifizetnie.

4.    ábra. A marsűrhajó üzemanyagot vesz fel földkörüli pályán…

Az első úton akár száz ember is részt vehet, a minden kényelemmel és szórakozási lehetőséggel felszerelt űrhajóban, mely csupán 115 nap alatt éri el bolygószomszédunkat. (Szó sincs tehát 9 hónapos repülésről!). A marsutazást tehát, egy átlagos, rendszeres testedzést végző ember mindenféle külön tréning nélkül kibírja. 

Ha az emberek egyszer eljutottak a Marsra, ott – a helyi nyersanyagok felhasználásával – könnyedén meg tudják termelni az űrhajó visszatéréséhez szükséges hajtóanyagot, így a komplexum e része is újrafelhasználható.

5.    ábra. …majd kitárja hatalmas napelemszárnyait, s elindul bolygószomszédunk felé,…

Musk a földkörüli pályán végrehajtott teszteket már 2018-ban szeretné megkezdeni, a tényleges marsrepülések már 2022. végén elkezdődhetnek. Az indításokat szeretné menetrendszerűvé tenni.

Igaz, a NASA szerződéses viszonyban áll a SpaceX Vállalattal hasznos teher és űrhajósok szállítása kapcsán a Nemzetközi Űrállomásra. Azonban azt is láthatjuk, ha a Vállalat nagyon „ficánkolni” kezd, a NASA, mint kormányzati szerv igyekszik mindent megtenni a fejlődés megállítására, derékba törésére, a fejlesztők megfélemlítésére. Higgyünk benne, s ennek a hitnek valahol erőt kell adnia minden jószándékú ember számára, hogy egyszer a tudomány- és a fejlődés kerékkötőinek és rombolóinak ideje is lejár. Miért ne következhetne be ez akár a mi életünkben? Rajtunk is múlik, hogy így legyen!

6.    ábra. …hogy ott sima leszállást hajtson végre.

40.

 

A független kutatók szinte nyomban megkapják a NASA-fanoktól a jelzőt, hogy „összeesküvés-elméleteket gyártanak”, abban a pillanatban, ha meg merik kérdőjelezni az Amerikai Űrhivatal éppen aktuális álláspontját. Természetesen az esetek döntő többségében az „összeesküvés-elméletek gyártóinak” van igaza, csak valahogy a média nem hangsúlyozza kellőképpen az eseményeket. A SpaceX űrhajó szeptember 1-i felrobbantását követően azonnal „megvádoltam” a NASA-t, az ő kezük van a dologban. Azóta ez a kijelentés csak további alátámasztást nyert.

 

Az Egyesült Államokban valamennyi repülési- és űrkatasztrófát a Szövetségi Légügyi Hatóság vizsgálja ki, miként jelen esetben is ez történt. Kormányszervről van szó tehát. Kormányszerv a NASA is, továbbá a NASA-ból kiszervezett, a rakétafelbocsátásokat végző állami vállalat, a Nemzeti Felbocsátási Szövetség (ULA) is. A Szövetségi Légügyi Hatóság rendkívül korrekt szervezet, magasan képzett és valóban „független” szakértőkkel. Amit mondanak, arra érdemes odafigyelni.

A Légügyi Hatóság nyomozóinak feltűnt, hogy a SpaceX előző katasztrófája (2015. június 28), valamint a mostani (2016. szeptember 1.) között szoros összefüggés van. A tavalyi katasztrófa alkalmával a baleset okaként a 2. fokozat héliumtartályának hibáját adták meg hivatalosan, ám az ügyet nem zárták le ennyivel, tovább dolgoztak az események pontos feldolgozásán. E két startbalesetet megelőzően a SpaceX 18 sikeres felbocsátást hajtott végre, egymaga több hordozórakétát bocsátott fel ebben az időszakban, mint akár az egész USA, Oroszország vagy Kína. És mindezt nagyon olcsón tették!

Mindkét katasztrófa arról a kilövőállásról történt, amelyhez igen közel fekszik az ULA hangárja. Mindkét katasztrófa idején az ULA hangárjának tetején „gyanús tevékenység volt észlelhető”, továbbá, mindkét alkalommal „megjelenik egy ismeretlen eredetű fényfolt” ugyanott. A nyomozók szerették volna megvizsgálni a szóban forgó hangár tetejét, ám az ULA képviselői egész egyszerűen megtagadták tőlük a belépést. Egyik kormányszerv képviselői a másik kormányszerv képviselőitől! Hogy ezt büntetlenül megtehessék, nyilván, igen magas szintű parancs birtokában lehettek, a kormányszintnél magasabb helyről származó parancsnak!

1.    ábra. Elon Musk gigászi marsűrhajójának hatalmas hajtóanyag-tartálya.

Ha a fentieket átgondoljuk, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy esetleg lézerfegyverrel lőhették ki a SpaceX hordozórakétáját. A szeptemberi robbanás egyértelműen a 2. fokozat önmegsemmisítő rendszeréből indult ki, a SpaceX csapata nem érzékelte az önmegsemmisítő rádióparancs leadását (ettől még az megtörténhetett a rakéta mögött felbukkanó nagysebességű katonai drón révén!), ám ha a lézerrel pontosan az említett helyre céloztak, az is éppen ilyen hatást okozott-okozhatott.

Mint ad a „véletlen”, néhány szenátor máris a Szenátus segítségével akar gátat szabni Elon Musk Vállalata tevékenységének, s ugyanennek a „véletlennek” köszönhetően, csupán három héttel a SpaceX hordozórakétájának felrobbantását követően az ULA máris megkapta a maga 860 millió dolláros megrendelését, rakétafejlesztésre. Természetesen a Szenátus jóváhagyásával… Túl sok a „véletlen”.

Elon Musk kedvét azért – szerencsére – nem sikerült elvenni. Nyilván, legközelebb sokkal óvatosabb lesz és még jobban szemmel tartja az ULA, a NASA és a többi vetélytársa tevékenységét. A fejlesztéseit teljes erővel folytatja, s amikor szeptember végén előállt részletes marsutazási terveivel, többen is lesajnálták. Tették ezt annak ellenére, hogy a marsűrhajó főhajtóműve már készen van, hamarosan világűri körülmények között is tesztelik. Továbbá, október végén bemutatta a világ nyilvánossága előtt a már ugyancsak elkészült, a Marsra embereket szállító hatalmas űrhajójának hajtóanyagtartályát is. Gőzerővel dolgozik tehát, hogy az Aranyszívnek elnevezett első marsűrhajója minél hamarabb útra készen állhasson.

 

AZ ESA Mars-küldetése, az ExoMars

Itt van rögtön az újabb „összeesküvés-elmélet”, az ESA marsszondája leszállásának kudarca. Október 19-én kellett volna elérnie a felszínt. Állítólag, problémák voltak az ejtőernyő-rendszerével, és a fékezőrakétái is túl hamar álltak le, minek köszönhetően a Schiaparelliről elnevezett (korábban Beagle-2 néven ismert) leszálló-egység kb. 2 km-es magasságból lezuhant, nagyjából 300 km/h sebességgel a talajba csapódott és felrobbant. Az űreszköz az élet nyomait kereste volna - természetesen.

Elfogadom, hogy a leszállóegység pórul járt. (Bár, utólag azt photoshoppolnak arra a bizonyos marsfotóra, amit akarnak, leellenőrizni úgysem tudjuk, tehát ennyi erővel akár kitűnő egészségnek örvendhet a szonda a Mars felszínén. A kép fekete-fehér, tehát még nem is bonyolult hamisítani.) Tegyük fel így van. Azt viszont már nem, fogadom el, hogy mindez „véletlen” történt volna. Ugyanis. Az Európai űrhivatal Huygens űrszondája bő 10 évvel ezelőtt sima leszállást hajtott végre a Szaturnusz holdján, a Titánon, magyar számítógép vezérlete segítségével. Másfél milliárd km-re a Földtől! Mínusz 180 fokos hőmérséklet mellett, miközben az ammónia-tavakat és –folyókat kerülgette még arra is maradt ideje, hogy hangfelvételt készítsen a szél zúgásáról! Az útja közel 10 évig tartott a Földtől a Titánig, tehát kb. 20-25 évvel ezelőtti technikát használt. Az ESA részéről most azt akarják elhitetni velünk, hogy itt a „szomszédban”, csupán 80 millió km-re a Földtől, a korábbihoz képest 25 éves technikai fejlődést követően, sokkal barátságosabb fizikai körülmények között, ugyanerre már képtelenek. Pláne, a Mars alig nagyobb a Titánnál. Még ha feltesszük is, hogy az ESA űrszonda a NASA által megadott teljesen téves légkörsűrűségi adatokat használta a leszálláskor, a magyarázatuk – a háttérismeret birtokában – semmiképpen sem állja meg a helyét. Teljességgel komolytalan.

2.    ábra. Az európai mars-szonda állítólagos lezuhanási helye felül, és alul a hővédő pajzsa. A 20 cm-es felbontással, színesben dolgozó MRO űrszondától meglehetősen szerény teljesítmény e szemcsés, gyenge minőségű fekete-fehér kép.

 

Üldögélő ember és koponya

Egészen fantasztikus felfedezést tett Martine Graney a Coriusity 2015. október 28-án készült felvételén. Azon ugyanis nem más látható, mint egy üldögélő, emberszerű lény. Éppen a Curiosity felé tekint. Vajon mi járhat a fejében? Haja sötét, rövid, arca tökéletesen emberi arc. Szája előtt valamit tart vagy hord, netán egyfajta légzőkészüléket visel. A tartásából ítélve akár pipázhat is… Csíkos (katonai?) dzsekit visel, lábait felhúzva nézgelődik, bal kezét térdén pihenteti. Az kép elemzői között volt, aki azt vetette fel, hogy esetleg valamiféle hangszeren játszik. Ez sem kizárható, valóban. Úgy a könyöke tájékán, a teste mellett mintha egy tarisznyát látnánk. Sajnos, a lábfejénél, és azon a „valamin” amin üldögél, komoly képhamisítások láthatók, szándékosan elmaszatolták a részleteket. Ennek ellenére, ez a „valami” igencsak érdekes, többen egy esetleges közlekedési eszközt vélnek felfedezni benne. A háta mögött, a sziklaperemen szabályos mértani alakzatok vehetők ki.

3.    ábra. Vékony testalkatú, különös öltözetű emberszerű lény a Curiosity marsjáró felvételén.

A Curiosity 2015. november 2-án készített felvételén egy emberi jellegű koponya látható. Meglehetősen megviselt állapotban van, vagy rendkívül ősi, vagy igencsak sok viszontagság érte, esetleg mindkettő. A koponya emberi, de mégis helyenként szokatlan vonásokkal rendelkezik. Az álla meglehetősen robosztus és az állkapocs-csontja kifejezetten hangsúlyos. A szemüregek és az orr rendben vannak, ám közvetlenül a szemgödrei találkozásánál kisebb kinövés látható. A felvétel alapján nem eldönthető, hogy ez valami sérülés következménye, netán dísz, vagy a koponya természetes velejárója. A fül térsége is sokkal masszívabb egy átlagos emberi koponyánál, a hátsó, a tarkói rész pedig jóval méretesebb. Milyen jó lenne tudni, mióta pihen a Mars talajában, ki volt a tulajdonosa és mi lett a sorsa. Újabb kérdések, melyekre talán sohasem kapunk választ.

4.    ábra. Immár a sokadik emberszerű koponya a Mars talajában.

 

 

41.

 

Elon Musk hatalmas marsűrhajója részegységeinek tesztelésére készül, az ESA Mars-szondájának leszállóegysége betlizett, újabb, egészen elképesztő dolgokat fényképeznek a marsjáró robotok.

 

Tesztelés előtt a gigászi hajtóanyag-tartály

A SpaceX vezetője szinte másodpercnyi pihenést sem ismer, hiszen alighogy elkészült a marsűrhajójához szánt, eddig még soha nem látott méretű hajtóanyagtartály, máris elszállították a vele való kísérletek helyszínére, 2016. novemberében. A karbonszálas tartályra kezdetben nyomáspróbák várnak. Ha ezek sikerrel zárulnak, kriogenikus üzemanyaggal töltik fel, hogy megtudják, miként viselkedik extrém hőmérsékleti körülmények között. Ebből a tartályból táplálkozik majd a metánt és folyékony oxigént égető Raptor rakétamotor által meghajtott Aranyszív űrhajó.

A Marsra először egy nehéz Falcon rakéta által szállított Dragon űrhajó indulna, a remények szerint már 2018-ban, a gigász először 2024-ben szállíthatna embereket bolygószomszédunkra.

1.    ábra. A valaha épített legnagyobb szénszálas hajtóanyagtartály úton a SpaceX Vállalat kísérleti telepére, hogy a teszteléseket követően egyszer majd a Marsra induljon.

 

Ismét ESA mars-kudarc

Láthatóan, az Európai Űrhivatal még mindig elhiszi a NASA által megadott téves adatokat a Mars légkörére vonatkozóan. Érdekes, hogy semmit sem tanultak a 2003-ban a bolygó felszínére küldött Beagle-1 kudarcából. A helyzet ugyanis az, hogy már akkor is „túl sűrűnek bizonyult” a Mars légköre, ezért a szonda leszállás közben „elvétette” a szükséges műveletek sorrendjét és időpontját. Erre mi történik most, 13 évvel később? A „szakértők szerint a Schiaparelli leszállóegység túl lassan ereszkedett a bolygó felszíne felé”, majd így folytatják: „már 4 km-es magasságban a leszállási sebességre lassított, leválasztotta a fő ejtőernyőt és bekapcsolta a fékező-rakétákat. Ám mivel a felszín még messze távolabb volt, az üzemanyag elfogyott és a szonda lezuhant”. Hm.

Csodálnám, ha a fentieket bárki elhinné, akinek legalább elemi ismeretei vannak az űrszondák leszállásával kapcsolatban. Első kérdés, amit ugye még a hozzá-nem-értő is feltesz ilyen esetben: „És hol volt kérem a radaros magasságmérés”? No, igen. Pontosan ez a kérdés az, amire nem kapni választ az ESA szakértőitől… Ez a hiba már annyira amatőr-szintű, hogy teljességgel elfogadhatatlan egy több milliárd dolláros űrvállalkozás tervezőitől és kivitelezőitől.  

2.    ábra. Az ESA ExoMars sztereó-kamerája által készített „színes” felvétel. Nos, nem a nyomdagép romlott el, a hivatalos szaksajtó állítása szerint, ez egy színes felvétel a vörös bolygóról…


Újabb majom

Bizonyára furcsán néznének mindazokra, akik azt állítanák, hogy találkoztak egy búvárszemüveges majommal, amint lótuszülésben meditál a Marson, pedig lényegében pontosan ez történt. Martine Grainey a felfedező, a Curiosity 2015. szeptember 27-én készült képéről van szó, az archívum szerint az jobb oldali MASTCAM (a marsi felszínt leképező kamera) felvételét láthatjuk. Erről a kameráról a NASA/JPL honlapja a következőket – is – állítja: „nagyfelbontású színes felvételek, és kiváló minőségű videofelvételek készítésére alkalmas”. Nos, az alább bemutatásra kerülő fotóról minden elmondható, csak az nem, hogy színes, és az sem, hogy „nagyfelbontású” lenne. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy soha, egyetlen egy hivatalos forrás, szaklap, archívum, stb. egyetlen egy alkalommal sem tett közzé nemhogy „kiváló minőségű”, de semmilyen videófelvételt sem a Marsról. Ha a berendezés ezt tudja, akkor hol vannak a Marsról készült videófelvételek? Merthogy vannak ilyenek, abban biztosak lehetünk!) „A Curiosity marsjáró fedélzeti számítógépe több ezer színes, nagyfelbontású fotó, és több órányi videófelvétel tárolására alkalmas.” Meglehetősen sok itt a turpisság.

3.    ábra. Búvárszemüveges, különleges szabású dzsekit viselő, majomszerű lényt láthatunk a Curiosity 2015. szeptember 27-én készült felvételén.

Ám térjünk vissza magára a felvételre.

A képet elemző szakértők egyöntetű véleménye (nem a NASA-fanokról van szó természetesen), hogy a képen egy humanoid látható, lótusz-ülésben. A fejére tekintve, jelentős méretű fülét figyelembe véve, adódik a párhuzam a földi majmokkal. A meglehetősen szokatlan búvárszemüveg mellett még dzsekit is visel. Felmerül, hogy a felszín alatt él, ezért szorul fokozott védelemre szeme. Ami teljesen logikus és helyénvaló. Ennél többet nehéz is lenne a képről elmondani.

 

Szoborcsoport? Családi esemény?

A felfedező ismét Martine Grainey, a felvétel időpontja 2015. október 18. Az MSL 1033 M-100 jelzésű képről van szó. Nehéz értelmezni, amit látunk, mert többféle magyarázat is lehetséges. Arra viszont semmiféle magyarázat nincs, miért ilyen gyatra a kép minősége, amilyen. Lásd fentebb a kamera tulajdonságait. Ami tisztán kivehető, az több emberi alak. Egy férfi, aki előtt egy gyermek, aztán egy nő, aki egy másik gyermeket tart, egy hordozóban, a lábánál valami járóka-szerű, tőle balra is gyermekarcok tűnnek fel. Egyfelé tekintenek, az árnyékokból következtetve bizonnyal a Nap felé. Vannak, akik asztalnak, mások inkább medencének nézik azt a téglalap alakú „valamit”, amit a család(?) körbevesz. (Ha látnánk a színeket, sokkal könnyebb dolgunk lenne, de éppen ezt igyekeznek NASA-éknál mindenáron megakadályozni.) Mások úgy gondolják, hogy a téglalap alakú „valami” nem más, mint egy autó motorházának teteje. Nehéz eldönteni, kinek van igaza, mindenesetre nagyon érdekes kép.

4.    ábra. Szoborcsoport? Nagycsalád? Különleges formák a Curiosity 2015. október 18-án készült felvételén.

 

Gépalkatrész? Szerkezeti elem?

A következő képen valamiféle alkatrész vagy szerkezeti elem látható. A kép a Curiosity archívumában található MSL 735 MAST-34 jelzéssel. A felfedezés Szabolics László érdeme. Már meg sem lepődünk azon, hogy a marsjáró robot irányítóinak nem keltette fel az érdeklődését a felvételen látható tárgy, vagy ha mégis, arról semmit sem tudunk. A józanész azt sugallná, hogy ha egy idegen bolygó felszínén mesterségesnek tűnő szerkezetet lát a robot kamerája, akkor minimum közelebb küldjük a 2.5 milliárd dolláros berendezést, hogy alaposan is megvizsgálhassuk. Ha egyszer már kiadtunk érte 2.5 milliárd dollárt. Nem igaz? Sajnos, NASA-éknál másként gondolják. Legalábbis a szokott mély hallgatásba burkolóznak.

Szerencsére – megítélés kérdése -, a mesterséges intelligenciával felszerelt képhamisító programok többnyire az egyenes vonalakra és a szabályos szögekre figyelnek fel első sorban. Az ívelt, ám mégis szabályos és/vagy mesterséges dolgokkal nem tudnak még mit kezdeni. A színekkel sem, ezért fosztják meg az összes képet a színeitől, s hazudják azt, amit éppen a napokban olvashattunk az ESA marskörüli pályán keringő szondájával kapcsolatban a space.com oldalon. Idézem: „Az ExoMars űrszonda képei azért fekete-fehérek, mert a szonda által lefényképezett terület fekete-fehér.” Hát ez bizony hallatlan sületlenség. Eddig a „vörös bolygó” elméletet szajkózták és minden képet durván vörösbe nyomtak, most a Mars hirtelen fekete-fehér lett? Mi a szösz. Elképesztő, hogy a fenti mondat egy űrkutatási szakportálon jelent meg, és szakértő cikkíró részéről, s nem pedig hozzászólásként. Hej, ha Hofi Géza hallhatta volna ezt a magyarázatot, vagy Besenyő Pista bácsi! Ez ugyanis már odaillő.

5.    ábra. Furcsa, kettős kerék a Curiosity képgyűjteményében található. Valamiféle alkatrész lehet.

A képen valamiféle kereket láthatunk, az alaposabb szemrevételezés során úgy tűnik, mintha duplakerék lenne. A közepén tengely, belőle négy küllő ágazik ki. A küllők a kerék külső peremén is túlnyúlnak. Sőt, összekapcsolódnak a másik kerék megfelelő küllőjével. A tengely környékén további szerkezeteket-alkatrészeket láthatunk. Tisztán kivehető, hogy a szerkezet sérült, helyenként ugyanis horpadt. A rendeltetéséről, a koráról, az alkotóiról – ahogy az lenni szokott – semmit sem tudunk. Miként azt sem, hogy milyen berendezés részét képezte egykor. Arra is jó lenne választ kapni, miként került jelenlegi helyére? Hol van az eredeti berendezés többi része? A duplakerék tágabb környezetében feltűnik ugyan még néhány „gyanús” forma, ám ezek mibenléte nem egyértelmű.  

Újabb rejtéllyel gazdagodtunk tehát.

 

 

42.

 

Bízhattunk a szokásos uborkaszezonban így Karácsony és az Új Év táján is, hogy a NASA képhamisítók figyelme csökken, és ez így is történt. Kikerült a nyilvánosság elé egy meglehetősen jó felbontású kép („csak” a színeiben hamis, merthogy nem színes), melyen egy kopottas kanál is látható. Több magyar sajtóorgánum is beszámolt róla. Sajnos hozzáértésük teljes hiányáról tanúskodik a felfedezéshez fűzött – a legtöbb esetben –  primitív és szánalmas kommentárjuk. Hát igen, 25 év alatt keveset tanultak, vagy éppenséggel semmit. Követik az elvárást… Még mindig a „szélfútta szikla” elméletet szajkózzák.

 

 Kanál a Mars porában

A Curiosity marsjáró MSL 1296 jelű fotójáról van szó, a felfedezés érdeme Nigel Hawkinsszé. Az egész képen meglehetősen sok furcsa és különleges tárgy látható, ezek közül kétségtelenül a legszembetűnőbb az előtérben heverő kanál. Nehéz lenne másként nevezni, azt, ami. Szó sincs semmiféle „érzékcsalódásról”, meg „belemagyarázásról”. Akik ilyesmit állítanak, igen jó lenne, ha végre mutatnának olyan szelet, amelyik ilyen gyönyörű kanálformát fúj ki. Pláne azon az égitesten, ahol állítólag még számottevő légkör sincs. Ha a felvétel színes lenne, akkor sokkal könnyebb dolgunk lenne a kanálforma felismerésében, és nyilvánvalóan mindenféle „szélfútta szikla”, meg „belemagyarázás” típusú érv azonnal kipukkanna és nevetségessé válna, nos, éppen ezek miatt is, a fotó színeitől megfosztott, valamiféle barnás árnyalatot használnak csupán.

1.    ábra. Kopottas kanál bukkan fel a Curiosity egyik felvételén. A felső részen pedig egy kobrás kitűző-jellegű tárgy.

A kanál maga erősen kopottas, a feje kissé sérült, ám szabályossága tökéletesen kivehető, s mivel valamennyire alá is látunk, íveltségéből, és a vetett árnyékából is tökéletesen látható, tényleg egy kanál fejéről van szó. Félreértés kizárva. A kanál szára – arányaiban – kissé szélesebb a földi kanalakhoz képest, nem íves, hanem egyenes. Nyelének szélei tökéletesen párhuzamosak. A kanál vége ugyancsak kissé sérült, esetleg mintázott. Csavarodás és repedés látható rajta. A tárgy, mérete alapján, tökéletesen illik egy emberi kézbe.

Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot a kanál feje fölött közvetlen megfigyelhető „szikladarab”, mely szokatlan árnyékával hívja fel magára a figyelmet. Kétségtelen, hogy a tőle lefelé és jobbra elhelyezkedő darabok valaha egyetlen, szabályos tárgyat alkottak.

A dolognak ezzel még nincs vége.

2.    ábra. A kobrás kitűző kinagyított képe.

A kép bal felső sarkában, egy további, a kanálnál nem kevésbé rendkívüli tárgy látható. Rendeltetéséről elképzelésem nincs, bár az azonnal felismerhető, hogy nagyjából a kanál méretével egyezik. Talán valamiféle szerszám? Vagy kitűző? A jobb oldali vége szépen kidolgozott. Valószínűleg fémből van. Közepe felé elkeskenyedik, ám van rajta egy kisebb kiszélesedés, utána ismét elvékonyodik. A bal oldali vége felé haladva újabb kiszélesedés jön, ezúttal lapos, széles, az eszköz fő tengelyétől kissé felfelé irányulva. Az eszköz másik vége, a „hegye”, mintha kígyófejet formázna. A mögötte lévő résszel együtt vizsgálva, rendkívül hasonlatos egy kobrafejhez, a teljes tárgy pedig egy kobrafejes kitűzőhöz.

Ahhoz, hogy valaki „szélfútta kődarabnak” lássa, már nagyon elvetemültnek kell lenni. Vagy nagyon rosszindulatúnak.

 

Mumifikálódott tetem?

Elég gyakran éri a vád a kutatókat, hogy nem létező alakzatokat „látnak bele” a marsi szélfútta sziklákba és szánt szándékkal meghamisítják a felvételeket, hogy azokon az „általuk elképzelt” dolgok látszódjanak. Természetesen, miként most is, hivatalos archívumokban megtalálható képekkel, azok változtatás nélküli példányaival dolgozunk! A fentebb idézett vádak teljességgel alaptalanok tehát. Az viszont tény, hogy a következő bemutatásra kerülő felvétel a színeitől ugyancsak megfosztott, ám ez már a NASA műve…

Meglehetősen furcsa látvánnyal szolgál a Curiosity 2016.augusztus 7-i felvétele. A felfedezés Martine Grainey érdeme. Mumifikálódott (megkövesedett) emberszerű test bukkan fel ugyanis rajta. Sajnos, a teljes test nem látható, egy kisebb szikla takarásában van, s szomorú módon, nem tették meg nekünk azt a szívességet, hogy több szögből is lefényképezzék, vagy csak nem tudunk róla…

3.    ábra. Múmia (kőszobor) az egyik kisebb kőtömb alatt. A felvétel közepétől jobbra egy kés is megfigyelhető.

A kép teljesen önmagáért beszél, tökéletesen pontos az arc szimmetriája, jól látható a hátrafésült hajzat, a szemek (a szemüregekben még a szemgolyók is ott vannak!), a száj (enyhén nyitva), a húsos orr, minden. A fej hátsó része szokatlanul öblös, füleket nem találni rajta. Az orr-részről viszont sugaras vonalak indulnak a fej hátsó része felé. Talán anatómiai sajátosság. A fej elég „szokatlan” szögben áll a testhez képest, valószínűleg itt törés van. Mintha „valamin” feküdne, azaz nem a puszta földön. Ebből a „valamiből” csak nagyon kis rész bukkan elő.

A jobb kéz is tisztán felismerhető, még az egyes ujjak is, továbbá az is, hogy egy szív alakú tárgyat tartanak. A dolognak itt még nincs vége, ugyanis a kép közepén, egy „világos színű” folt mellett közvetlenül, abba az irányba mutatva, egy hegyes kés is kivehető. Markolata a penge tövénél kiszélesedik, hogy védje az ujjakat, majd maga az él. Összetéveszthetetlen.

 

Palackok a Marson

Szabolics László két újabb felfedezéséről szeretnék végül szót ejteni. Jelen esetben közönséges palackokról van szó. Ismét csak a Curiosity felvételein. Az első a 821 MastCam képe, Neville Thompson illesztette össze a teljes képet az egyes elemeiből. Vastag falú palack bukkan fel rajta. (A felvétel – a NASA által – színeitől megfosztott, élessége lerontott, és még be is sötétített.) A palack a földön hever. Tökéletesen és egyértelműen látszik szabályos, szimmetrikus mivolta, elkeskenyedő nyaka, és a nyílás a végén. Anyagát nem lehet egyértelműen meghatározni, lehet éppúgy fém, mint üveg, vagy akár műanyag. Felülete ugyanis teljesen sima.

A másik palack, ha lehet, még érdekesebb. A Mastcam 538-as felvételéről van szó, az egyes felvételekből a panoráma-képet ezúttal is Neville Thompson állította össze. Habár a felvétel életlen, legalább némi színt meghagytak rajta. Ez ritkán szokott előfordulni.

4.    ábra. Vastag falú palack a Mars felszínén.

A nagyításon jól látható (semmiféle egyéb grafikai beavatkozás nem történt!), hogy a palack ezúttal áttetsző (anyagából ítélve inkább üveg, mint műanyag), sőt, még a lilás-kékes színű kupak is látható rajta! A kupak alatt pedig a perem. A palack teljességgel szabályos, a talpán áll, mintha csak valaki odatette volna, miközben sétált egyet. A palackon valamiféle mintázat is van, kivehetetlen. A palack előtt, közvetlen a jobb oldalán, emberi jellegű koponya szemüregei bámulnak az égre. Az orrürege is pontosan felismerhető, a szája környéke viszont már kevéssé emberi jellegű. Vajon van a két tárgy között kapcsolat?

Lehet(ne) jönni ebben az esetben is a „belelátással”, ha valaki nagyon nevetségessé akarja tenni magát, meg is próbálhatja, ám azon el kellene gondolkozni, hogy itt a Földön, az egész Földön(!), talán néhány tucatnyi „véletlen” fordul elő, míg a Marson 1-2 km hosszú és pár méter széles sávon belül több ezer. Nem „belelátásról” van tehát szó, hanem „nem látásról”. Szívesen megkérdezném a NASA „szakértőket”, szíveskedjenek már elmesélni, hogy az – állításuk – szerint szinte vákuumnak tekinthető marsi szelek miképpen képesek „kifújni” egy szabályos palackot, színes kupakkal a tetején. Félő, hogy erre a kérdésre sem kapunk tőlük választ.

5.    ábra. Újabb palack, ám ez áttetsző anyagból készült, tetején kupakkal. A palack mellett emberi jellegű koponya.

Arany László

    

Vissza a nyitólapra