87.

December 30-án robbant a hír, a NASA alkalmazotti állományba vette az ausztrál származású Andrew Davison lelkészt, további 23 teológus társaságában. Elemezni kívánják, miként hatnának a világ nagy vallásaira, ha beismernék a földönkívüli élet létét. Mindenesetre meglehetősen bizarr lesz-lenne az a helyzet, ha az egyházi emberek nyíltan állást foglalnának egy-egy eszköz, épület, stb. mesterséges volta mellett, miközben a NASA évtizedek óta „szélfútta sziklákról” mesél. Talán, és ebben reménykedhetünk, nem tart számukra ötven évbe a kérdés megválaszolása. Ugyanis Carl Pilchert szerint a földönkívüli élet tagadása „elfogadhatatlan, amikor több mint százmilliárd csillag van csak ebben a galaxisban, és több mint százmilliárd galaxis van a Világegyetemben”. Jelen írásban azonban csupán a marsi élettel foglalkozunk. Talán az ezt igazoló fotók eredetijeiből is láthatnak néhányat az újonnan felvett alkalmazottak.

Rakéta? Bomba?

Miközben a kínai holdjáró a Hold túlsó oldalán egy rejtélyes, kocka alakú épület felé közelít, s a húszperces utat hetek alatt teszi meg…, a Marson tartózkodó robotok sem hagynak minket érdekes és nehezen magyarázható felvételek nélkül, s így van ez mindjárt az első képpel is, amelyet a Perseverance készített 2021. október 9-én, a felfedezés pedig Rami Bar Ilan érdeme. A kép katalógusszáma 21401e.

A marsi felvételek tucatjain láthatunk különböző fegyvereket: pisztolyokat, gépkarabélyokat, légvédelmi ágyúkat, tankokat, rakétákat, stb. És igen, bombákat is. Igaz, erről hiányoznak a vezérsíkok, de akár el is veszthette. A hossza több méter, az oldalán valamiféle jelek láthatók, ezek természete sajnos nem felismerhető. A szerkezet két végén párhuzamos bordák vehetők ki, talán a burkolat megerősítését szolgálják. A szokatlan talán az lehet, hogy mindkét vége legömbölyített. Valószínűleg nem tartály ennek ellenére sem. Bár, a mérete folytán, akár az is lehetne, hiszen nagyságrendileg 5 méter a hosszúsága. Közvetlenül mellette, s körülötte is, számos további mesterséges eredetű tárgy látható, ezek rendeltetése számomra teljesen ismeretlen.

1. ábra. Bomba? Tartály?

Marsi fizika?

A Curiosity marsjáró munkálkodásának nagyjából tíz éve alatt legalább száz sziklavésetet, -feliratot fedezett fel. Olykor érdemes ezek közül egyet-egyet megnézni. Ilyen a szóban forgó is, amelyet 2018. május 30-án képezett le, Rami Bar Ilan pedig felismerte a szokatlan formát. A felvétel katalógusszáma 53801a.

A fotó mellé többen odaillesztették Einstein hírhedt egyenletét is, ám a marsi töredékes sziklagerendán nem ugyanaz a felirat tűnik fel. Ám az eleje, kétségkívül teljesen azonos. A további jelek azonban túlságosan is elmosódottak, sérültek, hogy egészen pontosan kivehetnénk őket, főleg a legutolsó. Természetesen mindez lehetne akár a „véletlen” műve is, ám ahol egymás mellett öt írásjelet találunk, és azok kapcsolata egyértelműen megállapítható, abban az esetben a „véletlen”, mint kiváltó tényező, szóba sem jöhet. Különösen azért nem, mert a felirat egy három részre tört sziklagerenda jobb oldali elemének tetején látható. Nyilvánvaló tehát, hogy valaki, valamikor valamilyen célból éppen erre a jól látható helyre véste a jeleit. Azt eldönteni ennyi ismeret alapján, hogy fizikai egyenlettel, vagy egy marsi szerelmespár emlék-állító megnyilvánulásáról van szó, lényegében lehetetlen.

2. ábra. Képlet? Kőbe vésett szerelmi emlék?

Gomba?

A Mars egyes pontjain ezrével találtak kis kék gömböcskéket, el is nevezték őket gyorsan „áfonyának”, ám magyarázatként azt adták meg, miszerint ezek (fém)kiválások, s a bolygó egykori tengereinek aljzatán keletkeztek. Alaposabb vegytani vizsgálatnak nem vetettek alá ilyen gömböket, legalábbis hivatalosan nem. Független kutatók már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy egyes gömbök függőleges sziklafelszíneken találhatók, mások „kocsánnyal” rögzítik magukat különböző felületekhez, s megint másokban apró lyukak vannak, s közte olyan is, amelyikből egy kicsiny hernyó(?) kukucskál ki. Azaz, sokkal inkább valamiféle gombákról van szó, mintsem természetes ásványanyag-kiválásokról.

A mellékelt fotón is egy ilyen gömböt láthatunk, ám meglehetősen hosszú „száron”. A felvételt a Curiosity marsjáró készítette 2020. április 14-én, a katalógusszám 273101b, a felfedező Rami Bar Ilan.

A pontos felismerést még inkább nehezíti, hogy bár a nagy felbontású kamera készítette a képet, annak színei teljes mértékben hiányoznak. Még azzal sem törődtek, hogy a szokásos NASA-homokszínnel fessék meg.

3. ábra. Gomba.

Meglehetősen különös képződményt láthatunk. Habár a Földön a gombák szó kapcsán valamiféle törzzsel és kalappal rendelkező élőlényre gondolunk, töménytelen sok kalap nélküli fajuk él, a legkülönbözőbb méretben, színben és életkörülmények között. Élősködő szervezetek, részben korhadéklakók, ám számos fajuk különböző élőlényekkel él szimbiózisban. Az élővilág önálló országát alkotják, nem tartoznak sem a növények, sem az állatok közé. A lényeg a mi szempontunkból az, hogy ahol felbukkannak, ott más élőlények (növények, állatok) is jelen vannak, vagy pedig jelen voltak.

A mellékelt felvételen egy, a mi számunkra szokatlan módon, kettős törzzsel rendelkező gombát láthatunk, amint a törzs a saját súlyától, netán a talajközelben fújó széltől megdőlt, ám a csúcsán a kis gömb már ismét egy függőlegessé váló száron „ül”.

A kép fekete-fehér volta mellett a pontos elemzést tovább nehezíti annak rendkívül gyenge felbontása is. Azaz, édes keveset látunk a környező sziklák felületéből, ahol bizonnyal ugyancsak hasonló gombagömbök találhatók, illetve a központi élőlény törzse melletti „darabokból”, melyek akár korábbi példányok maradványai is lehetnek.

Ismeretlen szerkezet

Végül egy rendkívül összetett, a kép alapján számomra teljesen ismeretlen rendeltetésű szerkezetet-alkatrészt szeretnék bemutatni. Bonyolultsága olyan mértékű, hogy akár a Wells Időgép című regényében is megállná a helyét! Egészen fantasztikus szerkentyű. Meglehet, hogy a NASA-által alkalmazott papok színesben és normális felbontásban is vizsgálhatják, nem ugyanazt a NASA-homokszínt kapják, amit mi már évtizedek óta. Egyébként minek is vállalták volna a zsíros állást, nem igaz?

A mintegy maroknyi eszközt a Curiosity marsjáró kapta lencsevégre, 2020. május 28-án. A sorozatszám 143101b. A felfedező Rami Bar Ilan.

A szerkezet sokszorosan összetett, számos fő- és mellékelem alkotja. Rendelkezik egyfajta alappal, ennek kiképzése igen bonyolult, és több szakaszra oszlik, továbbá láthatunk rajta „felépítményeket”, igen kifinomult és hasonlóképpen összetett elemeket.

Az első harmadán (balról indulva), fehéres, párhuzamosan kiemelkedő, üvegszerű, összekapcsolódó, külön aljzatba illeszkedő elemek vannak.

4. ábra. Ismeretlen szerkezet, műszer.

A középső részen a szerkezet magasabb, viszont egyben keskenyebb is. Itt egyetlen fő elem figyelhető meg kiemelkedve, szintén üvegszerű, átlátszó anyagból készült, ám az oldala megerősített, a tetejét pedig fedél zárja.

A harmadik harmad markánsabb, szélesebb, oldalát bordák erősítik, a hátsó részén mintha kétfelé válna.

Személy szerint az a benyomásom, hogy valamiféle műszer lehet, ám tévedni jó eséllyel lehet a jelen esetben, hiszen lényegében semmilyen támpont nincs. Ennyi erővel egyfajta különös – ám kicsiny – jármű is lehet. A színeitől és felbontásától megfosztott felvételt még szemcsékkel is „jól megszórták”, hogy szinte teljesen lehetetlenné váljon bármiféle alaposabb elemzés. Ám mindezek ellenére a tárgy ott van, a Marson van, mesterséges mivolta letagadhatatlan és kétségbe vonhatatlan.

88.

Ha valaki nyomon követi a NASA és a Szovjetunió (Oroszország) taktikáját a Mars viszonyaival kapcsolatban, elég sok érdekességre lelhet. Manapság a két tábor közül lényegében csupán a NASA hallatja a hangját, a Marshoz különböző űreszközöket eljuttató további űrszervezetek mélyen hallgatnak, miként az oroszok is. Vajon miért?

A Mars valódi viszonyai

Ahogy a 60-as és 70-es években az első szondák elrepültek a Mars mellett, úgy tűnt, a bolygó meglehetősen sivár és kihalt, bár már az általuk készített felvételeken is láthattunk mesterséges alakzatokat. A szovjet Marsz-szondák már a 70-es évek elején sikeresen leszálltak bolygószomszédunkra, sőt, oda működő marsjárót is juttattak, ezekből a felvételekből az elmúlt 50 év semmit sem láthatott a világ. Aztán 1977-ben megérkeztek az amerikai Vikingek, mindjárt kettő is. Habár mindkét Viking űrszonda a leszállási helye környékén, valamennyi kísérletével a marsi élet létét bizonyította, ezeket a kísérleteket megkísérelték az amerikaiak kémiai változásoknak beállítani, miközben a szovjetek egyértelműen életnyomoknak azonosították be az eredményeket.

Az amerikai azóta is kötik az ebet a karóhoz, bőszen tagadják a marsi élet létét, miközben az egyik orosz szaktekintély, a 102 repülési világcsúcsot felállító Marina Popovics, saját kezűleg hozta nyilvánosságra a Mars közvetlen térségében orosz űrszonda által lefényképezett gigászi méretű szivar alakú UFO fotóját.

A NASA tudósai az elmúlt évtizedek alatt hol beismertek valamit, amit aztán két nappal később visszavontak, vagy nem. Az oroszok pedig hallgatnak. Azóta is. Ők is hallgatnak.

Miért várható mégis változás? Egyrészt figyelemelterelés, másrészt a bizonyítékok olyan tömege, melyek tagadása már nem tartható fent tovább. Ezért – is – vettek alkalmazásba több tucat papot és teológus szakembert a NASA-nál.

1. ábra. Színhelyes marsi táj: az ég ragyogó kék, a hegyoldalt növényzet borítja.

Az amerikai kormány már tett egy jelentős lépést a földönkívüli élet beismerése terén, hiszen a Pentagon – hivatalosan is! – UFO-kutató csoportot hozott létre. Nekik illik tudni a valóságot, legalábbis többet illik róla tudni, mint azon ufókutatóknak, akik „kívülről” tekintettek az eseményekre. Miközben természetesen pontosan tudták, nekik van igazuk, mindenféle lenézés, megalázás, lehetetlenné tétel, stb. ellenére. Az ufókutatók mindig is tudták(!) hogy létezik élet a Földön kívül, ebben nem csupán „hittek”. És bizonyítékaik is voltak, és vannak, s mostanra immár akkora tömegben, amit nem lehet semmiféle katonai-, politikai-, média-túlsúllyal letagadni, elnyomni

Nyilván nem azzal fogják kezdeni, hogy a Marson legalább hét intelligens – humanoid jellegű - faj él. A folyékony víz jelenlétének beismerése sem sikerült még nekik teljes körűen, de legalább próbálkoznak, néhány százmillió évvel mindig megtoldva az éppen fennálló – hivatalos – nézetet.

Marsi mikrobák léte sem tagadható, hiszen a meteoritok formájában a Földre eljutott marsi kőzetekben szép számmal találhatók megkövesedve, illetve egyéb nyomaik. Tehát ezzel kezdenek. Aztán a marsi növényzet beismerése következik, ennek is kétségtelen nyomai vannak, egyrészt a színhelyes képeken, másrészt a Mars színképelemzése során nagyszerűen kimutatható a klorofill elnyelési sávja. Utána beismerik majd valamiféle „kezdetleges” és „primitív” állati élet jelenlétét is, az értelmes civilizációk ottlétét pedig körömszakadtáig fogják tagadni. Talán még akkor is, amikor a marsi telepesek már réges-régen személyesen is találkoztak velük. A NASA már csak ilyen.

Újabb rakéták

 A Curiosity marsjáró 2021. június 22-i felvételén (katalógusszám: 315401c) két újabb rakétát láthatunk. Piros nyilakkal jelölve. A felfedező Rami Bar Ilan. Méretűk jelentős, több tízméteres. Meglehetősen jól vannak álcázva is. Mélyen beásva. Vajon kire irányulnak?

Amiről a felfedező nem tesz említést, az a sárga nyíllal jelzett szürke „valami”. Talán egyfajta építmény. Bunker? Színe tökéletesen elüt környezetétől, oldalának nagyfokú simasága, ívelt kiképzése (hogy lepattanjanak róla a golyók), meglehetősen feltűnővé teszik, még ezen az élességétől teljesen megfosztott felvételen is.

A történet azonban nem áll meg itt, hiszen egy repülőgép(?) is nagyszerűen kibontakozik előttünk. Halványzöld nyíllal jelölve. Ha valaki jelentősen nagyít a képen, kitűnően felismerheti a pilótafülkét, a fülke tetejét, a megerősített orr-részt, valamint a rövid, tömzsi szárnyakat is. Roncs lenne? Netán működőképes? Ki tudja.

Csupán ezen az egyetlen képen – az említetteken kívül – több tucatnyi mesterséges tárgyat láthatunk. (Ha a színek is rendelkezésünkre állnának, bizonnyal a növényzetet is megfigyelhetnénk.) A NASA eddigi „sebességét” ismerve bele sem merek képzelni, vajon mennyi idő kell nekik a képen ténylegesen jelenlevő tárgyak valódi természetének beismeréséhez. 1000 év?

2. ábra. Rakéták, bunker, repülőgép.

Harci jármű?

Az MSL 3286-3294 katalógusszámú felvételen látható jármű sokkal inkább látszik valamiféle katonai berendezésnek, mint „polgári” eszköznek. A felfedező Andrew S. Lane.

Az ég is homokszínű… Már kezdjük megszokni. Elfogadni természetesen nem. Így nyilván nehezebb kivenni a részleteket, ám a pilótafülke teljesen jól látszik, ahogy a hátrafelé tekintő „eszköz” is. Légvédelmi fegyver? Szintén említésre méltó a jármű farán lévő „csőrendszer”. Esetlegesen a hajtómű részét képeznék? Netán újabb fegyverek?

A járgány meglehetősen nagy. A hossza a tízméteres nagyságrendbe esik, azaz kifejezetten robosztus. Első felén – jelentősebb nagyításon ez is jól kivehető – lánctalp látható. Még a lánctalp vezető kerekei is. A hátsó rész nem kivehető, belelóg egy szikla. Egy kisebb hegygerinc tetején áll, kiváló őrpozícióban. Nyilván tökéletesen tudatában annak, hogy egy amerikai marsjáró poroszkál nem túl messze tőle a völgyben.

3. ábra. Lánctalpas katonai(?) jármű.

Robotfej

Elmondható, hogy a marsfotókon az elmúlt fél évszázad során százával kerültek elő a legkülönbözőbb fejek, koponyák, sisakok, szobrok; és ki tudja még milyen formában és változatban. A Curiosity által 2020. március 14-én lencsevégre kapott forma viszont meglehetősen egyedi, olyannyira meglepetésszámba megy, mint annak idején a birodalmi rohamsisak lefényképezése, évtizedekkel ezelőtt. A felfedező Rami Bar Ilan, a kép katalógusszáma 10402a.

A Csillagok Háborúja filmeposzban Dooku gróf szeparatista serege a Naboo leigázásra használta őket. Végül a jedik segítségével sikerült legyőzni a droifokat. A hasonlóság mértéke azonban a film, és a jelen lelet között, több mint hátborzongató.

 4. ábra. Fej a szeparatista droidhadseregből?

A fej anyaga nyilvánvalóan fém. Szépen csillog a napfényben. A felvétel életlen mivolta ellenére mégis számos jól látható részlettel rendelkezik. A fej tetején a barázdák, a „fül” térsége, a szem, az arcrész finoman kidolgozott mivolta, stb. Elhelyezése már-már szándékosnak látszik, mintha valaki szándékosan állította volna a Curiosity útjába. Netán, esetleg valamilyen helyet jelöl? Egy sírt? Ez esetben nem robotfej, hanem egy sisak? De kinek van olyan feje, amelyikre ilyen sisak illik? Hát, ezek bizony már olyan szintű kérdések, amelyekre a NASA-papság sem fog soha nyilvánosan megfelelni. Ám bizonnyal még maguk között sem…

89.

 Újabb halasztást szenvedett el a NASA óriásrakétája, talán májusban felbocsátják, az 55 évvel ezelőtt állítólag a holdig eljutott Saturn-V rakéta kistestvérét. Az eddigi költségeket már össze sem merik számolni… Elon Musk óriásrakétájának indítását mindenféle bizottság igyekszik akadályozni. Az európai marsszonda, amelyhez 10 év alatt nem voltak képesek működő ejtőernyőrendszert kifejleszteni, bizonnyal az idén sem indul útnak. Nem marad más számunkra, mint a marsjárók fotóit tanulmányozni.

Hatalmas épületkomplexum

Az elmúlt évtizedek folyamán a legkülönbözőbb méretű és típusú épületek kerültek a Marson lencsevégre, kezdve az egészen parányi szerkezetektől, a házakon, kupolákon és bunkereken át, egészen a komplett várakig. Nehéz volna valamennyit „szélfútta sziklának” beállítani, bár a hivatalos NASA álláspont továbbra is ez.

A tárgyalandó kép katalógusszáma: MSL 3315 MR-1, 2021. december 21-én készült, a felfedező Andrew S. Lane.

Az épületkomplexum egy hegytetőn látható, kissé takarásban az előtér szikláitól, a mérete pedig jócskán a százméteres nagyságrendbe esik, tehát valóban hatalmas. Főleg igaz ez a megállapítás a jobb oldali, a napfényben csillogó, valamint a felvétel közepe táján elhelyezkedő, kissé árnyékban lévő, bal oldali kupolára. Kifejezetten nagyok. A két kupola között vaskos falrendszer húzódik, rajta kitüremkedések láthatók helyenként. A fényes falak előtt, a hegy oldalában, további falak-építmények látszanak. Mintha többszörös védelmi rendszerrel megerősített középkori várat látnánk. No de a Marson?

Az épületegyüttes bal oldalán, szinte teljes sötétségbe burkolózva, csupán a tetején csillan meg némi fény, hatalmas, hosszúkás épület található. Talán valamiféle tároló hely, netán hangár lehet? Mindenesetre, tekintélyes méretű, boltíves bejárattal rendelkezik, s mivel az előterét eltakarják a hegytető sziklái, nem láthatjuk, hogy előtte mekkora sík terület van, ha van egyáltalán. A megérzésem az, hogy a nyíláson át akár közvetlen emelkedhetnek a levegőbe különféle, akár meglehetősen méretes repülő eszközök is. A kupolák által védve akár a repülés-irányító rendszerek is helyet kaphattak.

Rendkívül érdekes mind a helyszín, mind az épületegyüttes, a Csillagok Háborúja valamelyik távoli bolygóján is lehetne, ám nem ott van, hanem itt, a közvetlen szomszédságunkban, a Mars bolygón.

 1. ábra. Épületkomplexum.

Edények

Maradjunk még egy kicsit a mesterséges szerkezeteknél, s vessünk egy pillantást az alábbi dupla képre, ahol egy-egy edényt láthatunk. A bal oldali kép a Perseverance marsjáró kutatási dokumentációja szerint a 38. marsi napján készült, míg a jobb oldali a Curiosity marjásró ténykedésének 2009. napján. A felfedező Rami Bar Ilan.

Habár a bal oldali tárgyra lényegesen laposabb szögben látunk rá, azzal kapcsolatban szemernyi kétségünk sem lehet, hogy forgásszimmetrikus edény van a képen, a színéből ítélve esetleg fémből készült. Teljesen szabályos, felülete sima, akárha sorozatgyártás kapcsán formába öntötték-préselték volna.

A jobb oldali edény, vagy valamilyen berendezés, már jóval összetettebb, lyukakat láthatunk az alján, az oldalán és a tetején a szerkezetét erősítő gyűrűket. A rálátási szög is nagyobb, szabályosságához, kétség nem férhet.

A viszonylag éles felvételeken az említett tárgyak közvetlen környezetében számos másik is található, ám ezek tényleges mivolta lényegesen nehezebben felismerhető, esetükben inkább csak tippekre vagyunk utalva.

2. ábra. Edények.

Növényke

A Marson a növényi élet számtalan nyomára bukkanhattunk az elmúlt évtizedekben, ahogyan nagykiterjedésű gombatelepek létére is. A fotókat – az esetek döntő többségében – éppen azért látják el a NASA-homokszínnel, hogy a puszta látványuk ne árulja el azonnal őket. ezáltal az Amerikai Űrhivatal tág teret nyer a mellébeszéléshez… Olykor azonban a színeket mégis eredeti formájukban láthatjuk, és a kép élességét sem rontják le a szokásos módon. E ritka kivételek egyike az alább bemutatott fotó.

2020. november 22-én készítette a Curiosity marsjáró, a katalógusszáma 294701a, a felfedező pedig Rami Bar Ilan.

Kicsiny növénykéről van szó, csupán néhány centiméteres a hossza. Több szikla alkotta boltozatból nől ki, s törekszik az éltető napfény felé. Szára meglehetősen erős, hiszen megtartja önnön súlyát. Látható, hogy ez a bizonyos szár szelvényezett. Az ilyen jellegű felépítés nem idegen a szakaszosan növő földi növényektől sem.

Ahogy kijjebb ér, és egyre több hőhöz és fényhez jut, ezek a szelvények mind vastagabbá válnak.

A szár végén egyfajta „szem” látható, ennek okán akár valamiféle gyűrűs-hengeres féregre is gondolhatnánk, ám az is lehet, a szóban forgó növény növekedési csúcsa éppen ilyen. A növény mellett az szól, hogy a szár a talaj felett van, árnyékot vet, egy-egy féreg pedig meglehetősen nehezen tudná a teljes testsúlyát megtartani, bár, a pióca kapcsán erre is van ugye ellenpélda. Ha ugyanerről a területről több kép állna rendelkezésre, egymástól több óra, netán nap időkülönbséggel, ezt a kérdést könnyen el lehetne dönteni.

A kis üreg mélyén további két zöldes szárvég látható. Nagy valószínűséggel további apró növények igyekeznek eljutni a napfényes zónába.

3. ábra. Fény felé törekvő kicsiny növény.

Üledék? Megkövesedett korall?

A következő felvétel forrása: NASA/JPL-Caltech; MAHLI and ChemCam. A Curiosity készítette Sol 3396-kor, azaz folyó év február 25-én. A legtöbben, első ránézésre, megkövesedett korallt ismerünk fel benne, hiszen minden jellegzetességét magán viseli az egyébként aránylag színhelyes, igen jó felbontású felvétel. Természetesen, a korall növekedéséhez tartósan jelen lévő vízre van szükség. Kifejezett előny, ha az a víz minimum langyos.

Ezt a helyzetet felismervén a NASA azonnal közölte, szó sincs semmiféle megkövesedett korallról, amit látunk az nem más, mint feltehetően magnézium-szulfát kristály, amely természetesen nem langyos vízben, hanem az egykori marsi üledékrétegben képződött.

A fenti kijelentéssel rögtön akad néhány gond. Az összetételét csupán „feltételezik”, holott a marsjárón számos kifinomult eszköz van a pontos kémiai elemzés végrehajtására. A magnézium-szulfát, azaz a keserűsó kristálya, nagyon nem ilyen. De még csak nem is hasonló. Megjegyzem, elég nehezen érthető a NASA részéről az, hogy ha már egyáltalán szóra méltatnak egy felfedezést, és bedobnak a köztudatba egy magyarázatot, akkor azt miért oly módon teszik, hogy azonnal le is szerepeljenek általa?... Természetesen, azzal, hogy elismernék a kövület mibenlétét, azonnal azt is alátámasztanák, hogy a Marson – legalábbis egykoron biztos – létezett élet. Ennek beismerése annyira már nem áll tőlük távol. Viszont. A korall, más néven virágállat, nem növény - bár a növényekhez hasonlóan helyhez kötött -, hanem állat! Az állati – tehát magasrendű – élet beismerése, még ha az a „távoli múltban” létezett is a Marson, nagyon távol áll a NASA-tól. Minimum évtizedekre. (Természetesen a Marson jelenleg is igen fejlett élet van, a legszélesebb palettán.) Addig tehát maradnak a fals magyarázatok, ha egyáltalán megnyilvánulnak.

4. ábra. Megkövesedett korall.

90.

Újabb halasztást szenved a Starship űrhajó próbarepülése, ugyanis az FAA (Szövetségi Légügyi Hivatal) minden lehetőt és lehetetlent elkövet, a start késleltetésére, sőt, egyenesen a letiltására. Természetszerűleg, némi Boeing-nyomásra, hiszen ők fejlesztették 30 milliárd dollárért a NASA részére a szilárd fokozatai révén rendkívül környezetszennyező óriásrakétát, ami talán májusban felszállhat. Vagy nem. Elon Musk rakétájával most „az a gond”, hogy 33 hajtóműve van. A 27 hajtóművel felszerelt Falcon nehézrakéta nem gond. Vicc lenne, ha nem lenne komoly az ügy. Maradnak tehát a fotók.

Koponyák – mindenféle méretben és típusban

A Marsarccal kezdődött 1977-ben, amikor a Viking szondák - keringési pályáról - lefotózták a kb. másfél kilométeres műalkotást. Azóta a felszíni robotok koponyák és/vagy szobrok százait kapták lencsevégre. Természetesen esetükben a „szél játéka”, vagy a „véletlen” szóba sem jöhet magyarázatként, sem a jelentős számuk, sem pedig az anatómiai tökéletességük miatt. Ha ugyanis a Marson a lényegében - vákuum - szél koponyák százait képes megformálni a marsjárók útjának meglehetősen szűk sávjában, akkor ugye a Földön tízezrével kellene hevernie a földi – valódi – szelek által anatómiai tökéletességűre „kifújt” koponyáknak. A földi szelek azonban jelentősen mások. A marsi szelekkel ellentétben, nem intelligensek… Csupán alaktalan és jellegtelen kőhalmokat formáznak. E tény pedig kétségkívül alátámasztja azt, hogy a marsi fotók ezen része biztosan a Marson készült.

A mellékelt összeállítást Rami Bar Ilan készítette még 2020-ban. Akkoriban nem törődött ilyesmivel a világsajtó. Akkoriban sem. A gyűjtemény a Curiosity marsjáró felvételeit tartalmazza, egy kivétellel, azt a Spirit marsrobot rögzítette. Valamennyi tárgy mesterségesen létrehozott, finoman megmunkált, kőszobornak tűnik.

1. ábra. Kőfej-szobrok

A felvételek élessége nyilvánvalóan hagy némi kívánnivalót maga után, de hát ezt már megszokhattuk, ahogy a színek hiányát is. Mindezek ellenére némelyik kép rendkívül jellegzetes koponyát tár elénk. Egyúttal meglehetősen különösek-különlegesek is. A földi emberekhez leginkább a Sol 327-kor készült kőszobor hasonlít. A szomszédai ugyancsak egyértelműen emberiek, ám már jelentős anatómiai eltérésekkel rendelkeznek a hozzánk megszokott formákhoz képest. Ámbár a különbségek jelentősek, emberi mivoltuk, anatómiai pontosságuk – önmagukhoz viszonyítva – teljességgel egyértelmű.

A többi fotón, ha többé-kevésbé fel is bukkannak emberi vonások, azoktól esetenként jelentős eltéréseket is láthatunk, így igazából a faji behatárolás sem könnyű, sőt, kifejezetten nehéz. Természetesen nem lehet tudni, hogy az egyes fajok saját magukat mintázták meg, vagy teljesen más fajokat. Miként azt sem, hogy valamennyi szobor a tényleges fejet ábrázolja úgy, ahogyan az megjelenik, vagy netán valamiféle sisakkal együtt.

A szobrok alkotóinak kiléte, a szobrok elkészítésének időpontja természetesen ismeretlen. Talán mindörökre az is marad.

Autó

Érdemes olykor visszanyúlni a korábbi marsjárók archívumaihoz is, hiszen azokat olykor kiegészítik, s talán éppen a több évtizedes koruk miatt a cenzúra sem (netán a képhamisító számítógépes program) olyan figyelmes. Ez történhetett az Opportunity marsjáró esetében is. A 4108-as felvételéről van szó, a felfedező Szabolics László. Kutatótársam több tucat gépesített járművet fedezett már fel a motorkerékpároktól a kukás autókon át egészen a lezuhant repülőgépekig. Jelen esetben egy személygépkocsiról van szó. A hozzáértők akár a típusát is meg tudják határozni.

Fémből készült mivolta a csillogásából eléggé egyértelműen látszik. Az ablakai viszont sötétek, ami talán annak tudható be, hogy az aránylag sűrű légkör ellenére mégis csak valamivel nagyobb lehet ott a sugárzás, hiszen a Mars mágneses tere jelentősen alulmarad a földihez képest.

Nem tartom valószínűnek, hogy ezeket a motorizált berendezéseket minden esetben a Földről szállítanák oda. Egy kukásautó 10 tonnás nagyságrendje meglehetősen drága utaztatás lenne. Sokkal egyszerűbb ugyanis odavinni egy többfunkciós szerszámgépet, mint a készterméket. Ezért inkább tűnik valószínűnek az, hogy bizony a Marson bizony komoly ipar van. Nyersanyagokkal együtt. Kérdés: vajon kik azok, akik működtetik?

2. ábra. Személygépkocsi

Légkondi?

A Curiosity 1455 M-100 katalógusszámú felvételén látható szerkezet természete ugyancsak feladja a leckét. A felfedező jelen esetben is Szabolics László.

Egy sziklás hegyoldal egyik résébe illeszkedően láthatjuk ezt a szabályos, több nyílást is tartalmazó téglatest alapú szerkezetet. Vajon mi lehet? Természetesen mesterséges eszközről van szó, a marsi szél bármely „intelligens” is a „szakértők” szerint, ilyesmit mégsem tud kifújni tetszőleges idő alatt sem. A „belelátás”, mint lehetséges „magyarázat” sem állja meg a helyét. Jelen esetben sem. A berendezés nagysága néhány métert tehet ki.

Az elején egy szabályos, geometriai formát öltő nyílás található, az oldalán szintén megszakad a test folytonossága. Ezek a „lyukak” nyilván funkcionális célt szolgálnak.

Elhelyezése stratégiai szempontból is tökéletes, hiszen nehezen észre vehető, védett helyen van, ráadásul az egész völgyet képes befogni. Mivel a Marson már a legkülönfélébb fegyverek kerültek elő a pisztolyoktól a rakétákon át a bombákig, akár valamiféle felderítő-eszköz is lehet, netán ismeretlen természetű védelmi berendezés.

Felmerült, esetleg közönséges légkondicionáló eszközzel van dolgunk, s természetesen ez a lehetőség sem zárható ki. Bármi is legyen, rendkívül szokatlan, ugyanis semmi ilyesmi, de még csak hasonló szerkezet sem került szem elé – tudomásom szerint – eddig a Marson.

3. ábra. Ismeretlen berendezés

Korong alakú drón?

Végül a Perseverance marsjáró Sol 298-kor készült fotójával ismerkedjünk meg! A felfedező Szabolics László.

Mintha egy mini UFO bontakozna ki a szemünk előtt, ám éppen a nagysága miatt, nem valószínű, hogy személyzettel rendelkezne, hiszen csupán – nagyságrendileg – fél méter lehet az átmérője. Annak fényében viszont, hogy a Mars bolygóról is ismerünk a 20 cm-es magassági tartományba eső embereket, a dolog már közel sem annyira biztos. Hiszen ha motorkerékpárt tudnak építeni az említett marsi törpék, akkor semmi akadálya sincs annak, hogy akár repülő korongokat is előállítsanak.

A képen látható tárgy nagy valószínűség szerint fémből készült. Az alsó részén sötét perem fut körbe, talán más az anyaga, a tetején pedig szerkezettel bíró felépítmény látható. (Bár, az igazat megvallva, éppen e sötét perem miatt, lehetséges, hogy nem is repülő tárgyról, hanem egy légpárnás eszközről van szó.)

Természetesen a helyszínről nem áll rendelkezésre másik felvétel, ami alapján el lehetne dönteni, hogy a szerkezet elmozdult-e a jelen képen látható helyzetéből, avagy sem. Ha igen, akkor nyilvánvalóan nem a szél tolta arrébb…  Sajnos arra vonatkozóan sincs semmilyen információ, hogy a marsjáró közelebbről is megvizsgálta volna ezt a rejtélyes berendezést, holott nyilvánvalóan megtette, hiszen ha már ott van, és nem kevés katonai feladatot is ellát (a küldetésének úgy 90%-át…), akkor az idegen civilizációk által alkotott szerkezetek műszaki felépítésére vonatkozó ismeretek gyűjtése elsőrendű és kiemelt feladatai közé tartozik. Amíg pedig ez a helyzet nem változik, ahogy az elmúlt bő fél évszázadban nem változott, úgy továbbra is az „intelligens szél” és a „belelátás” marad a NASA legfontosabb érvgyűjteménye, s mindaddig az is marad, amíg az emberek döntő többsége ezt el is hiszi. Már pedig a döntő többsége ennek hisz. A saját szeme helyett…

4. ábra. Repülő korong?

91.

Az Egyesült Arab Emirátusok mesterséges holdja 2021. februárja óta kering a Mars körül, s habár szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésre a megfigyeléseiről, a bolygószomszédunk – általa történt - sűrű ionoszférájának felfedezése rendkívül jelentős. Miként az Ingenuity helikopter lényegében tűéles, csak kissé színhamisított, nagyfelbontású fotójának nyilvánosságra hozatala is. Mindeközben Szövetségi Repülésügyi Hivatal – a rá nehezedő nyomás ellenére – mindent elkövet Elon Musk marsrakétájának földön tartására, hogy helyzetbe hozza a NASA tízszeres költségen megépített óriás-rakétáját, amely már eleve kudarcra van ítélve…

Aurora australis és -borealis

Az Egyesült Arab Emírségek Mars-küldetésének tudósai egy „féregszerű" sarki fényt észleltek.

A „kanyargós, diszkrét" sarki fény, vagyis a mágneses mezőkkel kölcsönhatásba lépő, naptevékenységből eredő, magasan a légkörben ragyogó fények felfedezése a 2021. februárja óta dolgozó Hope űrszonda megfigyelései alapján történt. A Marsnak – hivatalosan és állítólag - csak foltokban van mágneses mezeje, így a sarki fényeket nehéz nyomon követni. A Hope már segített a helyi, éjszakai sarki fény fajtáinak (diffúz sarki fény és diszkrét sarki fény) jobb megfigyelésében, amelyek más küldetések elől elkerülték a figyelmet.

De ezek a más típusú fények meg sem közelítik az új, kanyargós, határozott körvonalú sarki fényeket, amelyek a fél bolygót körbeölelik. Az ilyen léptékű megfigyelésekhez szükség volt a Hope egyedülálló képességére, hogy egész korongnyi „pillanatfelvételeket" készíthessen a vékony marsi légkörről működés közben - mondták a szakértők.

„Diszkrét sarki fényhatásokat látunk hatalmas méretben és olyan módon, amire soha nem számítottunk" – adta hírül Hessa Al Matroushi, az EMM tudományos vezetője egy e-mailben küldött nyilatkozatában.

A megfigyelt tények alapján teljességgel nyilvánvaló, hogy a Naptól a Földnél másfélszer távolabb lévő Marsnak nagyon komoly mágneses mezővel, s a vele együtt járó ionoszférával kell rendelkeznie, hogy a lefotózott nagy kiterjedésű északi fény egyáltalán létrejöhessen. Következésképpen, a Mars bolygó – a NASA szakértők állításaival szemben! – jelentős védelmet nyújt(ana) a felszínén tartózkodó űrhajósok számára. Sőt, a „szakértők” állításaival szemben, az iránytű is kiválóan használható lenne, tehát a felszínre nagypontosságú, személyzettel történő leszálláshoz lényegében nem szükséges először jeladót juttatni a kívánt helyre, közönséges iránytűvel is lehet tájékozódni.

1. ábra. Ionoszférikus fényjelenségek a Marson – foltos auróra, szinuszos auróra, függőleges irányú mágneses mezők és felszíni kéreggel összefüggő auróra.

Elképesztő fotók a Perseverance marsjáró leszállító-egységéről

A legutóbbi, április 19-én végrehajtott, sorrendben a 26. repülése alkalmával, az 1,8 kilogramm súlyú Ingenuity lefényképezte az ejtőernyőt és a hátsó burkolatot, amelyek segítségével ő és a NASA Perseverance marsrobotja 2021. február 18-án landolt a Jezero-kráterben.

Az esemény nem a véletlennek tudható be. Az Ingenuity csapatát arra kérték, hogy próbálja meg lefényképezni a Perseverance leszállító-egységét, hogy ezáltal is segítse a NASA és az Európai Űrügynökség közös, a Mars-minták visszahozatalára irányuló projektjét, amelynek célja, hogy a Perseverance által begyűjtött anyagot a Földre szállítsák, talán már 2033-ban.

A fotók, amellett, hogy rendkívül látványosak, újabb tanulsággal is szolgálnak. Eddig ugyanis, az elmúlt egy év során, a marshelikopter részéről csupán homályos fekete-fehér fotókat láthatott a nagyközönség, s most előrukkoltak nagyfelbontású színes képekkel. Következésképpen, korábban is készültek ilyenek, más területekről. Vajon most a kiváló felvételek továbbítása nem ütközött az ezerszer (teljesen valótlanul) hivatkozott adatsáv-szélességi problémába?...

Örömünk azonban nem lehet teljes, a fotókról teljes színtartományok hiányoznak.

2. ábra. A Perseverance leszállító-egységének roncsai.

Szoborfejek - fejszobrok

Az Ufómagazin előző számában már bemutattam a szoborfejekből egy kisebb gyűjteményt, most bővítsük néhány további elemmel a sort. Ezek annyiban különböznek az előzőektől, hogy meglehetősen gazdagon megmunkáltak és finoman díszítettek. A felfedezések a Curiosity és a Perseverance marsrobotokhoz köthetők, az összeállítást pedig Rami Bar Ilan készítette.

Valamennyi szobor határozottan emberi arcot ábrázol.

A bal oldali szegmensben bemutatott képnek még az élessége is szinte teljesen rendben van, bár ahogyan a másik kettőre, erre is érvényes: természetes színeitől megfosztották a NASA „szakemberei”. Az arc precízen kidolgozott, még az alak szemgolyója és szempillája is jól látható. A fejdísze kicsiny, szabályosan felsorakoztatott elemek elrendezéséből áll. A fejet a környező sziklából faragták ki, profilból tekintünk rá. Érdekesség, hogy az orra alatt egy másik alak is látható, egy fátyolt viselő, szemét lehunyó női szobor. Sajnos, az orra-szája elé kissé benyúlik egy szikladarab, ezért a teljes arca nem kivehető. Forrás: Perseverance, Sol 411.

A középső képen félprofil nézetben szereplő szoboralak magas, felfelé szélesedő fejdíszt visel, az arcán egyéb díszítések, netán sérülések láthatók. Fejfedője ugyancsak gazdagon kidolgozott, leginkább talán Nefertiti királynő jól ismert szobrán láthatóra emlékeztet. Forrás: Curiosity, Sol 1441.

 A harmadik alak ismét profilból látható. Róla is elmondható, rendkívül aprólékosan kidolgozott alkotás. Érdekessége, a meglehetősen barázdált arc, ami akár a szoborba foglalt illető idős korára is utalhat, de akár a szobor anyagára is, ami ez esetben akár fa is lehet. A száj kissé nyitva van, még a fogak is tökéletesen kivehetők. Fején koronát visel, szépen és tisztán kivehető annak illeszkedése a homlokra.

Mindhárom szobor – a különlegesen szép és díszes fejékeknek köszönhetően – valamiféle uralkodóról, nemesről készülhetett. Ezzel a körülménnyel önmagában még nem lenne gond. No de a Marson?

3. ábra. Szoborfejek.

Sarjadó növény és újabb szoborfej

Habár a következő felvétel már elég régen készült, mindenképpen helye van itt, hiszen ezen is látható egy fej, nem is akármilyen! Előtte azonban még vessünk egy pillantást a fotó másik területére. 2014. november 18-án készült - a felfedező Rami Bar Ilan -, s ugyancsak a Curiosity marsjáróhoz köthető.

Mindenképpen szót érdemel a képen látható növényi sarjadék. Természetesen, hogy ne lehessen valódi, a földön megszokott növénynek nézni, arról a NASA képhamisítói gondoskodnak, valamennyi marsfotót nemes egyszerűséggel megfosztják a zöld hullámtartományról, olyannyira, hogy állítólag a marsjárók arra a tartományra nem is érzékenyek, csak valahol a kékeszöldre. Miközben színképelemző módszerekkel már évtizedekkel ezelőtt kimutatták a klorofill, azaz a zöld színtest elnyelési sávját a Marson. Komolyabb amatőr műszerezettséggel ugyanez a mérés lényegében bármikor megismételhető. Csak ugye ahol klorofill, ott oxigén, és ez már nem fér bele a NASA keretébe…

A növényi hajtás egyértelműen felismerhető, ebben az esetben már nem is próbálkoztak a „kristálykiválás” magyarázattal, már eleve kudarcra lett volna ítélve. A hajtáson az is látszik, hogy a szár meglehetősen erős, bizonnyal a keményebb éjszakai hidegeknek is ellent kell állnia. A növekedés iránya pedig a Nap felé mutat, ami megint csak a növények jellemzője. Jó lett volna látni néhány nappal később ugyanezt a kis lényt, miként változott, de erre ugye a nyilvánosság esélyt sem kap.

4. ábra. Friss növényi hajtás.

Ugyanezen a fotón, a növénykétől balra lefelé, egy nagyon furcsa arc látható. Kifejezetten ősi jellegű ábrázattal. A Nap a fejtetőt világítja meg. A szobor (mi más lehetne?) sötét, az állvonal alá lenyúló hajat (szőrzetet) visel. Homloka keskeny, járomcsontja és orra markáns megjelenésű. Különleges emberfajtához tartozik. Merthogy ember, afelől a leghalványabb kétség sem lehet.

5. ábra. Ősi jellegzetességeket hordozó emberfej.

92.

A Szövetségi Légügyi Hivatal most „csupán” két héttel halasztotta el a döntését Elon Musk marsrakétájának tesztengedélye kapcsán, ugyanis mindenképpen megpróbálják elérni, hogy a NASA nagyrakétája végre átmenjen egy közönséges hajtómű-feltöltési teszten, amit immár bő fél éve nem képesek végrehajtani vele... Eközben elképesztő sebességgel épül a Musk-vezette SpaceX Vállalat starthelye Floridában, abból a feltételezésből kiindulva, hogy ott talán nem kötnek bele… Mindeközben az utóbbi egyetlen hónapban százával jelentek meg a szenzációsabbnál szenzációsabb marsi fotók hivatalos űrkutatási-csillagászati oldalakon, a nagyvilághoz azonban csupán a rejtélyes barlangbejáratról szóló ismeretek jutottak el.  

Bejárat, de hova?

Az Egyesült Államok Űrhivatala részéről tekintélyes tudós már nagyon elő sem mert állni a szokásos „természetes alakzat” magyarázattal, mert már az ő számára is nagyon kínos lett volna, de azért néhányan mégis bepróbálkoztak, inkább kevesebb, mint több sikerrel, olyannyira, hogy gyorsan el is hallgattak a téma kapcsán, és elkezdtek villámgyorsan másról beszélni, például a hamarosan leálló InSight űrszondáról (a napelemeit vastagon por takarja), vagy a titokzatos marsi rengésekről, s hasonlókról. Pedig, téma aztán lett volna bőven!

Tettek még egy igen vérszegény kísérletet a bejárat nagyságát jelentősen alábecsülve, mondván, „túl kicsi ahhoz, hogy emberi alkatú lények használják”, ám ez a próbálkozás is gyorsan hamvába holt, ugyanis kiderültek a bejárat valódi méretei, s aszerint a magasságára 165-180 cm adódott, ami bőven elég egy átlagos magasságú földi embernek ahhoz, hogy kényelmesen belépjen rajta. Egyébként pedig, ha kisebb lett volna, azzal sem lett volna semmi gond, hiszen a Marson – a jelenlegi tudásunk szerint – meglehetősen széles határok között mozog az emberi lények testalkata. Ismerünk kb. 20 cm-es, 50-70 cm-es, a mi alkatunknak megfelelő, valamit óriásnövésű marsi embereket is.

1. ábra. Töprengésre okot adó, egy domb oldalába vezető bejárat.

Ami a Marson – is – teljesen normálisnak számít, az jelesül az a körülmény, hogy az intelligens élet a felszín alá húzódott. Az ummiták beszámolója szerint – az egyik ismert földönkívüli fajról van szó – sok-sok fényéves körzetben egyedül a földi ember az, aki a felszínen él, aki felszíni és nappali lénynek számít, az összes többi intelligens faj mind-mind éjszakai és felszín alatti életet folytat. Talán ez is magyarázat arra, hogy az idegenek miért pont éjjelente teszik meg látogatásaikat. Nem feltétlen azért, mert mi alszunk, és ők rejtve akarnak maradni, bár ez is benne lehet természetesen, ám sokkal inkább tűnik valószínűnek, hogy – éjszakai lények révén – ez számít esetükben a normálisnak. (Eltekintve azon esetek tömegétől, amikor a titkosszolgálatok, és egyéb rejtett szervezek végeznek tiltott emberkísérleteket, majd vádolják meg ezzel a békés földönkívüli fajokat…)  

A világszenzációvá vált bejáratot május 10-én fotózta le a Curiosity marsjáró, a felfedező Rami Bar Ilan. A barlang egy domb oldalába nyílik, a természetes kőzetet tisztán láthatóan belül simára csiszolták, megerősítették, a bejárat belsejének anyaga homlokegyenest elüt a természetes üledékes kőzet rétegzettségétől. A kapu felett egyfajta „esővédő” is van, ez részben megsüllyedt, tehát vagy mostanában erős marsrengés volt, vagy pedig ez a szerkezet rendkívül régi. Erre utalnak a belső fal bal oldalán látható – ki nem javított – sérülések is. Vakolatlehullások, s egy hosszú repedés.  A bejárat szélessége nem túl nagy, éppen arra elegendő, hogy egy átlagos termetű felnőtt ember kényelmesen ki- vagy besétáljon rajta.

Már meg sem lepődhetünk, e felvétel is meg van fosztva a természetes színeitől.

Piramis

A Perseverance marsjáró 395-N jelű felvételén ugyancsak egy bejárat tűnik fel a szemünk előtt, ezúttal azonban egy kisebb piramisba visz. Az épület talán a felszín alá vezető bejáratot magát védi, vagy csupán arról szól, hogy önálló, bár ismeretlen célú épületet látunk. A bejárat mérete ebben az esetben is megfelel egy átlagos felnőtt ember magasságának. Az épület belső tere nem lehet túl nagy, maximum arra elegendő, hogy elférjen benne néhány ember. Esetleg temetkezőhely, vagy szentély – ez esetben. A Neville Thompson által felfedezett épület mellé odatettük egy maja piramiscsúcs szentélyét is. A hasonlóságok le sem tagadhatók. Sajnos, a kép életlen, és magán hordozza a NASA homokszín-hamisítását.

Ezzel a felfedezéssel a nagyközönség nem találkozhatott. Miként a következővel sem.

2. ábra. Rejtélyes épület, bejárattal. Szoros hasonlóságban az egyik maja piramis felépítményével.

Parányi barlang

Igaz, a felvétel több éves, ám ezen is egy bejárat látható, ha mégoly parányi is. Mindösszesen néhány centiméter magas. A legkisebb marsi emberi lény lehajolva éppen átfér rajta. A Spirit marsjáró fotózta le, azonban csak tavaly fedezte fel a kicsiny boltíves átjárót Jim West. A hivatkozási szám: 67301b. Valószínűleg jelen esetben sem valamiféle szentélyről vagy kriptáról van szó, hanem a felszín alá vezető lejárattal van dolgunk. Ilyen tökéletesen szimmetrikus, jól láthatóam vésett formát a természet nem produkál. Ha megtenné, a földi hegységek is tele lennének ilyesmikkel. Nincsenek tele.

A bejárathoz keskeny ösvény is vezet baloldalról.

A fotó nem színhelyes, a belekékítés által kapott eredmény nem a valós helyzetet tükrözi.

3. ábra. Ez a bejárat egy parányi sziklabarlangba vezet.

Lejárat

Az előző három bejárat vízszintesen nyílt, a most bemutatandó ellenben a talajban van kiépítve, hasonlatosan egy mélybe nyúló aknához. A Curiosity fényképezte le, a kép sorszáma: MSL 3324, a Felfedező Bob Friedman.

A leghalványabb kétség sem merülhet fel bennünk, a tekintetben, hogy mivel van dolgunk. Az akna szélei tökéletes derékszöget zárnak be, némileg bele is látunk, a hozzá vezető rész pedig még kissé el is van simítva. Nem kell nagy fantázia annak belátására, hogy valamiféle lépcső vezet le a mélybe. Az akna szemközti részén áthidaló gerendát ismerhetünk fel, bizonyára a bejárat biztosítását, annak stabilitását szolgálja.

Sajnálatos módon ez a fotó is – habár viszonylag éles – megkapta a NASA-tól az űrszervezet által kitalált homokszín-hamisítást.

4. ábra. Függőleges aknalejárat.

Újabb lejárat?

A NASA jelen esetben már a hamisítással sem foglalkozott különösebben, hiszen a Curiosity ez év május 18-án készített felvételét eleve fekete-fehérben tette közzé. A sorszáma: 346501c, a felfedező Rami Bar Ilan.

E képen egy hatalmas, teljesen szabályos kőtömböt láthatunk, előtte árok, netán a felszín alá vezető lejárat. A kőtömb hozzánk közel eső felülete tökéletesen sima. Ahogy a teteje is, bár azon némi törmelék látható. A kőtömbtől kissé távolabb, felénk esően, egy ugyancsak szögletes tér vehető ki, három oldalról lapos oldalfalakkal övezve, majd ballra és jobbra elágazva. A hely rendeltetése ugyancsak ismeretlen, s az is marad, ugyanis a NASA – kormányhivatal révén megteheti – megtagadja a közelebbi vizsgálatra vonatkozó eredményeket, miként a korábban tárgyalt többi esetben is, korlátozza ezáltal az embereket egyik legalapvetőbb jogukban, a szabadon hozzáférhető hiteles információ elérésében.

5. ábra. Simára megmunkált szikla, előtte lejárat.

Ugrás a kezdőlapra