|
Péter Apokalipszise |
|
|
|
|
|
Amint a Megváltó ott ült a templomban a szövetség és a tíz oszlop
egyezményének háromszázadik (évében) és eltöltötte az elégedettség az élő és
megvesztegethetetlen fenséges száma kapcsán, így szólt hozzám: „Péter, áldottak
a magasságosak, akik az Atyához tartoznak, akik kinyilatkoztatták az életet az
életből valók számára, általam, mivel emlékeztettem őket, akik erősnek lettek
megalkotva, hogy meghallhassák a szavamat és felismerhessék a
tisztességtelenséget és a bűn törvényeit, merthogy minden szó Pleroma
igazságának magasságából ered, megvilágítván az ő jókedve által, akit a
fejedelemségek keresnek. De nem találták meg, és meg sem említették a próféták
egyetlen generációjában sem. Most megjelent közöttük, és ő, akiben megjelent, az
Emberfia volt, aki a mennyek fölé emelkedett az ember által tisztelt lényeg
tekintetében. Azonban te magad Péter, tökéletesen összhangba kerültél neved
jelentése által énvelem, azzal, aki kiválasztott téged, mivel általad fektettem
le az alapokat a többiek számára, akik meghívattak a tudásra. Ezért légy erős a
tisztesség meghamisításának korában – tarts ki mellette, aki tudást adott neked,
hogy megismerkedhess egy olyan úton való járással, melyet érdemes végigcsinálni, az
ellene való visszautasítás miatt, és kezének és lábának ereje miatt, és azok
betetőzése miatt, akik a középső térségben vannak, és a ragyogó teste miatt,
melyet abban a reményben hoztak szolgálatra, mert jutalmat vártak érte – mert
azon volt, hogy megdorgáljon téged háromszor ezen az éjjelen.”
És amint ezeket a dolgokat mondta, láttam a papokat és az embereket
odafutni hozzánk kövekkel, hogy rögtön végezzenek velünk, és én megijedtem, hogy
meg fogunk halni.
És ő ezt mondta nekem: „Péter, már sokszor elmondtam neked, hogy ezek az
emberek vakok, akiket senki sem vezet. Ha meg akarod ismerni vakságukat, tedd a
kezed a szemedre – a köntösödet -, és mondd mit látsz.”
Ám amikor ezt megtettem, nem láttam semmit. Azt mondtam: „Senki sem lát
(így).”
Ismét szólt hozzám: „Csináld újra”.
És félelemmel vegyes csodálat töltött el, mivel új fényt láttam, mely
fényesebb volt a napvilágnál. Aztán a fény lejött a Megváltóra. És én elmeséltem
azokat a dolgokat neki, melyeket láttam.
Ő újra szólt hozzám: „Emeld fel a kezed és hallgasd, mit mondanak a
papok és az emberek.”
És én figyeltem a papokat, amint leülnek az írnokokkal. A tömeg teli
torokból kiabált.
Amikor hallotta ezeket a dolgokat tőlem, így szólt hozzám: „Hegyezd a
füled és figyeld, milyen dolgokról beszélnek.”
És én ismét figyeltem. „Ahogy ülsz, dicsőítenek téged.”
Amikor ezeket a dolgokat elmondtam, a Megváltó így szólt: „Mondtam
neked, hogy ezek (az emberek) vakok és süketek. Nos tehát, figyeld azokat a
dolgokat, melyeket rejtélyes módon elmondanak neked, és őrizd meg mindezeket. Ne
mondd el a hallottakat e kor gyermekeinek. Merthogy átkoznak téged ezekben a
korokban, mert nem törődnek veled, de áldani fognak majd tudásodért.”
„Sokan elfogadják majd tanításunkat kezdetben. Később azonban
elfordulnak tőle ismét, az eltévelyedés Atyjának szándékára, mert azt teszik,
amit ő akart. És ő kinyilatkoztatja nekik a tanításukat ítéletében, azaz a Világ
szolgáinak. Azonban akik összekeverednek ezekkel, a börtönőreikké válnak,
mivelhogy érzékelés nélkül valók. És az alattomosság nélkül valókat, a jókat, a
tisztákat, odalökik a halál munkásának, és azok királyságának, akik imádják
Krisztust helyreállítva tekintélyét. És imádják a hamis propaganda emberét,
azok, akik utánad jönnek. És ők ragaszkodnak a halál emberének nevéhez, mert úgy
hiszik, tisztává lesznek. Ők azonban súlyosan gyalázatossá válnak, és az
eltévelyedés nevét veszik magukra, és az ördög kezébe jutnak, a trükkös ember és
sokszoros dogma birtokosáéba, és törvények nélkül lesznek vezetve.”
„Néhányan közülük gyalázni fogják az igazságot és ördögi tanítást
hirdetnek. És ördögi dolgokat mondanak egymásra. Néhányukat megneveznek: (azok)
akik az arkómok erejében állnak, a férfinak és a mezítelen asszonynak, akik
megsokszorozójuk és egyben tárgyuk a sok szenvedésnek. És azok, akik ezeket a
dolgokat mondják, álmokról fognak kérdezősködni. És amikor azt mondják, hogy egy
álom egy hatalmas démontól ered, eltévelyedéseik következményeként, ezután
végromlás lesz a részük tisztaság helyett.”
„A gonoszság képtelen jó gyümölcsöt teremni. Mivel mindannyian arról a
helyről származnak, mely olyant terem, mint ők maguk, és mivel nem minden lélek
az igazságtól való, sem a halhatatlanságtól. Mivel ezeknek a koroknak minden
lelke halandó a nézetünk szerint, mivel mindig is szolga volt, mióta csak
megteremtették önmaga csodálatára és az ő örök pusztításukra, miáltal ők azok
amik, és azok, ahonnan valók. Szeretik az anyag teremtményeit, melyek velük
együtt születtek.”
„Az örökéletű lelkek azonban nem ilyenek, óh, Péter. De igazából az óra
még nem jött el, ezért a (halhatatlan lélek) hasonlít a halandóra. Ám nem
nyilvánítja ki természetét, mint egyedül a halhatatlan, és csak gondolkozik a
halhatatlanságról, hűséges és vágyik arra, hogy megtagadja mindezeket a
dolgokat.”
„Mivel az emberek nem gyűjtenek fügét a tüskebokorról vagy a
csipkebokorról, ha bölcsek, gyümölcsöt sem a bogáncsról. Mivel, egyrészről, a
dolgok mindig azonosak azzal, ahonnan erednek, ha nem jó az eredet, akkor
pusztítóvá válnak és halálossá önmaguk számára. Akik azonban az Örök Egyhez
eljutnak, az élet és a halhatatlansága Egyéhez, hasonlítani fognak rá.”
„Ezért a létező dolgok valamennyije, nem fog beleolvadni abba, ami nem
létezik. A süketek és a vakok csak a saját fajtájukhoz csatlakoznak.”
„Mások azonban megváltoznak majd a gonosz szavaktól és a félrevezető
rejtélyektől. Néhányan, akik nem értik a rejtett dolgokra vonatkozó beszédet,
mely dolgokat nem értenek, mégis büszkélkednek vele, hogy az igazság rejtelme
csakis az övék. A gőgösségükben elragadja őket a büszkeség, irigyelni fogják a
halhatatlan lelket, ami ígéretté válik. Az eónok minden hatalma, irányítója és
hatalmassága vágyik rá, hogy velük legyen a világ teremtésében, azért, mert akik
nem (kerülnek közéjük), feledésre kerülnek általuk, akiket imádnak, mégsem
kerülnek megmentésre, és az Útra sem vezetik őket, bár mindig arra vágytak, hogy
romolhatatlanok legyenek. Mert a halhatatlan lélek szellemi lélekben kap
hatalmat -. De azonnal csatlakozik azokhoz, akik félrevezették.”
„Azonban sokan a többiek közül, akik ellene vannak az igazságnak és a
hamisság küldöttei, felállítják a maguk tévedéseit és törvényeit ezekkel a
tiszta tanításaimmal szemben, egy (nézőpontból) tekintve a dolgokra azt
gondolván, hogy a jó és a gonosz egy (forrásból) származik. Az én nevemben
tesznek dolgokat. És kemény sorsot ígérnek. A halhatatlan lelkek versenye
hiábavalóság amíg Parousizámig nem érnek. Értük, belőlük fog megszületni – és az
én bocsánatom az ő bűneikre, melybe belezuhantak az ellenségeik révén, kiknek
váltságdíját megkaptam a szolgaságuk következtében, hogy szabadságot adjak
nekik, hogy megteremthessék az imitáció maradványát a halott ember nevében, aki
Hermas, a becstelenség elsőszülöttje, azért, hogy a fény, mely létezik, a kicsik
által ne legyen hihető. Azonban az e fajták a munkások, akik kivettetnek a külső
sötétségbe, távol a fény fiaitól. Se be nem léphetnek, se engedélyt nem kapnak
azoktól, akik felmennek a szabadulásuk jóváhagyóihoz.”
„Míg közülük mások, akik szenvednek, úgy gondolják, tökéletesíteni
fogják a testvériség bölcsességét, az (eszmét), mely valóban létezik, mely a
spirituális szövetsége mindazoknak, akik egyesültek az eggyé válásban, a
megvesztegethetetlenséggel való, ezután kinyilvánítandó, menyegző révén. A
rokonjellegű nővérség, mint utánzat tűnik majd fel. Ők lesznek azok, akik
elnyomják testvéreket, ezt mondván nekik: ’Az Isten miatt vannak nehézségeink,
mióta a megváltás megtörtént velünk, azóta van így’, nem ismerik azoknak a
büntetését, akiket ilyen beszédek tesznek boldoggá, azokét, akik mindezeket az
egyszerű emberekkel szemben követik el, akik láttak (és) akiket ők
börtönbe vetettek.”
„És lesznek itt mások, akik kívül vannak a mi számainkon, akik magukat
püspököknek és még diakónusnak is nevezik, mintha megkapták volna az erre
vonatkozó hatalmat az Istentől. Ők ezáltal a vezetők döntése alá vetik magukat.
Ezek az emberek kiszáradt csatornák.”
Erre én így szóltam: „Megrémültem azoktól a dolgoktól, melyeket mondtál
nekem, hogy valójában a kicsik, a mi nézőpontunk szerint, a hamisak, igazából
pedig ott vannak a tömegek, akik megtévesztenek más élők tömegeit, és
elpusztítják őket önmaguk között. és amikor kimondják a neved, hisznek nekik.”
A Megváltó így felelt: „Meghatározott időn belül, arányosan a vétkeik
súlyához mérten, átveszik a kicsik irányítását. Majd a vétkek befejeztével, a
halhatatlan értelem kortalanja fiatallá válik, és ők (a kicsik) átveszik az
uralmat uralkodóik felett. Vétkeik gyökerét ő kitépi, szégyenszemre kiteszi, így
minden arcátlanság megtestesülhet benne, melyet magára vett. És az ilyenek
megváltoztathatatlanná válnak, óh, Péter.”
„Jöjj ezért, teljesítsük be a megvesztegethetetlen Atya által kijelölt
utat. Ezért figyelj, azok, akik az ítéletet hozzák már közelednek, és szégyenre
vetik majd őket. De minket nem érinthetnek meg. És te, óh Péter, a
középpontjukban leszel. Ne rémülj meg saját gyávaságod miatt. A tudatuk zárva
lesz, a láthatatlan egy miatt, aki szemben áll velük.”
Amikor elmondta mindezeket a dolgokat, láttam őt, amint látszólag
megragadják őt. És én megkérdeztem: „Mit látok, óh, Uram? Te magad vagy az, akit
megragadtak, és te vagy, aki engem tart? Vagy ki ez a valaki, aki boldog és
nevet a fán? És ez a másik, akinek lábát és kezét átütik?”
A Megváltó azt mondta nekem: „Ő, akit a fán láttál, boldog és nevet, ő
az élő Jézus. Ő azonban, akinek kezét és lábát szögekkel ütötték át az ő élő
teste, csak egy helyettesítő lény, akit megaláznak, aki az ő képmására testesült
meg. Ám nézd őt és nézz engem.”
Azonban amikor odanéztem, ezt mondtam: „Uram, senki sem nézhet rád.
Meneküljünk el erről a helyről.”
Ám ő így szólt: „Megmondtam neked: ’Hagyd a vakokat magukra!’. És te,
nézd, miként van az, hogy nem tudják, mit mondanak. A dicsfényük fiának szolgái,
ahelyett, hogy az én (szolgáim) lennének, megszégyenítésre kerülnek.
És láttam valakit, aki közeledőben volt hozzánk és nagyon hasonlított
rá, őrá, aki a fán nevetett. És (eltöltötte) őt a Szent Lélek, és ő volt a
Megváltó. És ott volt egy hatalmas, kimondhatatlan fény körülöttük, és a
láthatatlan angyalok kimondhatatlan tömege áldotta őket. És amikor ránéztem, az
aki dicsőítette, megnyilatkozott.
És ő azt mondta nekem: „Légy erős, mivel te vagy az, akinek ezek a
rejtelmek megadattattak, hogy megismerd őket a kinyilatkoztatás által, hogy ő,
akit keresztre feszítettek az elsőszülött, és a démonok otthona, és a köves hely
ahol élnek, Elohimé, a kereszté, mely a Törvény alá tartozik. Ám aki mellette
áll, ő az élő Megváltó, az első őbenne, akit megragadtak és szabadon
bocsátottak, aki boldogan néz azokra, akik szenvedést okoztak neki, miközben
megosztottak voltak önmaguk között. Ezért nevet rajtuk a saját értelmi
képességeik hiányán, tudván, hogy ők vaknak születtek. Így hát az egyén érzékeny
az eljövendő szenvedésre, hiszen a test a helyettesítő. Viszont ők, amit
szabadon engedtek, az én anyagtalan testem volt. Ám én vagyok a szellemi Lélek,
eltöltve sugárzó fénnyel. Ő, akit látsz felém jönni az én szellemi Pleromám,
mely egyesíti a tökéletes fényt a Szent Lelkemmel.”
„Ezeket a dolgokat, melyeket láttál, majd add tovább másfajta
embereknek, akik nem ebben a korban élnek. Ezért egyetlen embernek sem lesz
jutalma, aki nem halhatatlan, csak annak, aki kiválasztatott a halhatatlan
lényeg által, melyről megmutattatott, hogy képes magába fogadni azt, aki neki
adja jólétét. Ezért azt mondtam: ’Mindenki, akinek van, még adatik neki, és sok
lesz neki.’ Ám annak, akinek nincs, így, e hely emberének is, aki tökéletes
mértékben halott, akit eltávolítottak a teremtés helyéről, mely tiltott lett
számára, aki, ha az egyik halhatatlan lényeg megjelenik, azt hiszi, birtokolja
őt – tőle lesz véve és hozzá adatik ahhoz, aki ő maga. Te ezért légy bátor és ne
félj egyáltalán. Ezért veled leszek, hogy senki az ellenségeid közül ne
győzedelmeskedhessen rajtad. Béke veled. Légy erős!” Amikor (Jézus)
elmondta ezeket a dolgokat, ő (Péter) visszatért önmagához.
Fordította Aranyi
László
|
|