|
János Apokrifonja |
|
|
|
|
|
A Megváltó tanítása, és a misztériumok kinyilatkoztatása, és a
hallgatásban rejtett dolgok, sőt még azok a dolgok is, melyeket ő tanított
Jánosnak, tanítványának.
És történt egy napon, hogy János, Jakab fivére – aki Zebedeus fia –
feljött a templomba, amikor egy Arimanius nevű farizeus odajött hozzá és ezt
mondta neki: „Hol van a mestered, akit követtél?” És ő így válaszolt neki:
„Eltávozott, arra a helyre, ahonnan jött.” A farizeus ezt mondta neki:
„Csalással csinálta ez a Nazarénus, hogy becsapjon titeket, és teletöltötte a
fületeket hazugságokkal, és bezárta szíveteket (és) elfordított benneteket
atyáitok szokásaitól.”
Amikor én, János meghallottam ezeket a dolgokat, elfordultam a
templomtól és egy elhagyatott helyre mentem. És mélyen elszomorodtam szívemben,
mondván, „Hogyan lett hát a Megváltó kiválasztva és miért küldte őt Atyja a
világba, és ki az ő Atyja, hogy elküldte őt, és miféle korszak az, amely felé
haladunk? Mit értett az alatt, amikor azt mondta nekünk: „Ez a korszak melyen
áthaladtok, a rendíthetetlen fajtából való, azonban nem tanított nekünk a
későbbi dolgokról, mifélék lesznek azok.”
Abban a pillanatban, miközben ezeken a dolgokon elmélkedtem, láttam,
amint megnyílnak a mennyek és az egész teremtés, mely a menny ragyogása alatt
látszott, és megrengette a világot. Megrémültem, és láttam és figyeltem a
fényben egy ifjút, aki mellettem állt. Miközben figyeltem őt, olyanná vált, mint
egy öregember. Aztán (ismét) felvette eredeti küllemét, olyan formát öltött,
mint egy szolga. Nem volt előttem embertömeg, azonban megjelent egy arc, mely
különböző formákat öltött, és ezek egymás után jelentek meg, és az arc három
formát öltött.
Így szólt hozzám: „János, János, miért kételkedsz, és miért félsz?
Számodra nem szokatlan ez a kép, igaz? – ezért ne légy hát félénk! – Én vagyok
az, aki mindig veletek van. Én vagyok az Atya, én vagyok az Anya, én vagyok a
Fiú. Én vagyok a szeplőtelen és a megvesztegethetetlen. Most azért jöttem,
hogy tanítsalak téged arról, mi van és mi volt és mi fog elkövetkezni, hogy
megismerhesd ezeket a dolgokat, melyek nincsenek kinyilatkoztatva és azokat,
melyek kinyilatkoztatásra kerültek, és hogy tanítsalak a megrendíthetetlenül
tökéletes Ember fajával kapcsolatos dolgokról. Nos, ezért hát, emeld fel az
arcod, hogy befogadhasd azokat a dolgokat, melyeket ma tanítok neked, és hogy
elmondhasd szellemtársaidnak, akik a megrendíthetetlenül tökéletes Emberi fajból
származnak.”
És megkértem, hogy mindezt megtudhassam, és ezt
mondta nekem: „A Monád
királyság, és semmivel sem áll
felette. Ő az, aki létezik, és mint Isten és mindeneknek Atyja, a láthatatlan
Egy, aki mindenekfelett áll, aki létezik, aki romolhatatlanként a tiszta fényben
van, abban, melyet egyetlen szem sem láthat.
„Ő a láthatatlan Lélek, akire nem helyes úgy gondolni, mintha Isten
lenne, vagy valami hasonló. Mivelhogy ő több annál, mint egy isten, mivel senki
nem áll felette, semmilyen úr nem felettese. Nem úgy létezik, mint valaki
alárendeltje, merthogy minden őbenne létezik. Mert ő az, aki önmagát létrehozta.
Ő örök, mivel nincs szüksége semmire sem. Teljes mértékben tökéletes. Semmiben
sem szenved hiányt, ami szükséges lenne teljessé válásához. Ő sokkal több ennél,
tökéletes a fényben. Ő határtalan, mivel nincs más, senki sem jár előtte, hogy
határokat szabjon számára. Ő kutathatatlan, mivel senki sem jár előtte, hogy
megvizsgálhatná. Ő mérhetetlen, mivel senki sem jár előtte, hogy megmérhetné. Ő
láthatatlan, mivel senki sem látta őt. Ő örök, mivel örökké létezik. Ő
kimondhatatlan, mivel senki sem volt, aki képes lett volna neki, róla beszélni.
Ő megnevezhetetlen, mivel senki sem jár előtte, aki nevet adna neki.”
„Ő a megmérhetetlen fény, mely tiszta, szent (és) makulátlan. Ő a
kimondhatatlan, tökéletes a megvesztegethetetlenségben. (Ő) nincs a tökéletesség
állapotában, sem az áldás nélküliben, sem az isteniben, ám ő messze a
legnagyobb. Neki nincs sem testi felépítése, sem testetlen. Nem nagy és nem
kicsi. Nincs értelme azt mondani: ’mekkora?’ vagy hogy ’milyen?”, merthogy senki
sem ismerheti őt. Ő nem valaki a (többi) létező között, ő messze a legnagyobb. Ő
nem csak (egyszerűen) a legnagyobb, hanem létezése sem része sem a korszakoknak,
sem az időnek. Mivel ő, aki részese egy korszaknak már korábban létrejött. Időt
nem juttattak számára, mivel semmit sem kapott senkitől, ezért az csak kölcsön
kapható. Mivel aki másokat megelőz, nem szenved hiányt, azért megkaphatja tőle.
Inkább, ez utóbbi az, ami az ő fényénél inkább elvárhatónak tűnik.”
„A tökéletesség szempontjából fenséges. Ő tiszta, mérhetetlen tudat. Ő
egy korszakot adó korszak. Ő életadó élet. Ő áldásadó áldott. Tudásadó tudós.
Jóságot adó jóság. Ő irgalmas és megváltás-adó irgalom. Ő malasztadó malaszt, de
nem mert birtokolja, hanem mert ő adja a mérhetetlen felfoghatatlan fényt.”
Hogyan is beszélhetnék neked őróla? Az ő isteni személyisége
elpusztíthatatlan, nyugalomban van, és a csendben létezik, nyugalomban van (és),
mindenek fölött áll. Hiszen ő valamennyi istenség feje, és ő az, aki erőt és
jóságot ad nekik. Mivel nem ismerjük a kimondhatatlan dolgokat, és nem értjük mi
a megmérhetetlenség, kivéve őt, aki tőle származik, nevezetesen az Atyától.
Mivel ő az egyedüli, aki mindezt elmondta nekünk. Mivel ő az, aki az őt
körülvevő fényben tekint önmagára, nevezetesen: az élet vizének forrása. És ő
az, aki minden istenségnek ad és mindenféle módon, (s) aki felnéz az ő képére,
melyet a Szellem forrásában lát. Ő az, aki csodálattal adódik az ő vízfényének,
mely az őt övező tiszta vízfény forrásában található.”
„És az ő gondolata cselekvést eredményezett és ő (nőnem) létrejött,
nevezetesen ő (nőnem), aki ő (hímnem) előtte jelent meg az ő fényének
ragyogásában. Ez volt az első hatalmasság, mely mindannyiuk előtt létezett (és)
az ő gondolata által jött létre.
Ő (nőnem) a Mindenség előgondolata - az ő (nőnem) fénye úgy ragyog, mint az övé
-, a tökéletes hatalom, amely a láthatatlan, tökéletes szűzi Szellem képe.
Az első energia, Barbelo dicsfénye, a korszakok tökéletes dicsfénye, a
kinyilatkoztatás dicsfénye, ő (nőnem) dicsőítette meg a szűzi Szellemet és ő
volt az, aki imádta őt, mert köszönetet mondott neki azért, hogy létrejöhetett.
Ez az első gondolat, az ő (hímnem) képe; ő (nőnem) vált mindenek méhévé, mivel ő
(nőnem) az, aki mindenek felett áll, az Anya-Atya, az első férfi, a szent
Szellem, a háromszorosan férfi, a háromszorosan hatalmas, a háromszorosan
megnevezett androgün, és az örök istenség a láthatatlanok között, és az első,
aki létrejött.”
„<Ő> (nőnem) megkérte a láthatatlan, szűzi Szellemet – aki Barbelo -,
hogy adjon számára előtudást. És a Szellem beleegyezett. És amikor beleegyezett,
az előtudás létrejött, és az előgondolat támogatta, a szűzi Szellem láthatatlan
gondolatból származott. Dicsőítette őt (hímnem) és az ő tökéletes hatalmasságát,
Barbelot, mert őmiatta (nőnem) létezett és jött létre korábban.”
„És ő (nőnem) újra kért, az elpusztíthatatlanság adományát, és ő
(hímnem) beleegyezett. Amikor beleegyezett, létrejött az elpusztíthatatlanság, a
gondolat és az előtudás támogatta. Dicsőítette a láthatatlan Egyet és Barbelot,
az egyet, aki miatt létrejöttek.”
„És Barbelo az örök élet adományát kérte. És a láthatatlan Szellem
beleegyezett. És amikor beleegyezett, az örök élet létrejött, és ők együtt
dicsőítették a láthatatlan Szellemet és Barbelot, az egyet, aki miatt
létrejöttek.”
„És ő (nőnem) kérte az igazság adományát. És a láthatatlan Szellem
beleegyezett. És amikor beleegyezett, az igazság létrejött. És ők együtt
dicsőítették a láthatatlan, csodálatos Szellemet és az ő Barbelóját, az egyet,
aki miatt létrejöttek.
„Ez a korszakok Atyjának ötöse, aki az első ember, a láthatatlan Szellem
képe; ez az előgondolat, mely Barbelo, és a gondolat és az előtudás; és a
megsemmisíthetetlenség, és az örök élet és az igazság. Ez az istenek androgün
ötöse, mely az istenségek tizede, mely az Atya.”
„És ő (hímnem) ránézett Barbelora, a tiszta fénnyel, mely körülvette a
láthatatlan Szellemet, és az ő csillogásával, és ő (nőnem) megfogant tőle. Ő
(hímnem) csillogó fényt nemzett, egy áldottsághoz hasonlító fénnyel. Ez azonban
nem volt egyenlő az ő (hímnem) nagyszerűségével. Ez csak egy egyetlen-nemzett
gyermeke volt az Anya-Atyának, mely létrejött; ez volt az egyetlen leszármazott,
az egyetlen nemzettje az Atyának, aki a tiszta fény.”
„És a láthatatlan, szűzies Szellem megörvendezett a megszületett fény
kapcsán, mely létrejött először az előgondolat első hatalmassága által, mely
Barbelo. És ő felszentelte a nemzettet az ő jóságával mindaddig, amíg tökéletes
nem lett, nem hagyván figyelmen kívül semmiféle jóságot, merthogy ő a
láthatatlan Szellem jóságával együtt örvendezett. És ő (a nemzett) csatlakozott
hozzá, amint kitöltötte rá. És hirtelen, amikor a nemzett mindezt megkapta a
Szellemtől, dicsőíteni kezdte a szent Szellemet és a tökéletes előgondolatot,
akiknek köszönhetően létrejött.”
„És a nemzett megkérte őt, kaphasson egy munkatársat, mely a tudat, és ő
(hímnem) boldogan teljesítette. És amikor a láthatatlan Szellem beleegyezett, a
tudat létrejött, és csatlakozott Krisztushoz, dicsőítvén őt és Barbelot. És
mindezek a dolgok csendben jöttek létre.”
„És a tudat cselekedni szeretett volna a láthatatlan Szellem szava
által. És a szándéka tetté vált, és a tudattal együtt jelent meg; és a fény
dicsőítette. És a szót szándék követte. Mert a szó miatt, Krisztus az isteni
Önteremtő hozott létre mindent. És az örök élet, <és> az ő szándéka, és a tudat,
és az előtudat csatlakozott, és dicsőítette a láthatatlan Szellemet, és
Barbelot, akik miatt létrejöttek.”
„És a szent Szellem kiteljesítette az isteni Önteremtőt, a fiát, együtt
Barbeloval, hogy csatlakozhasson a hatalmashoz és láthatatlanhoz, a szűzi
Szellemhez, mint az isteni Önteremtő, a Krisztus, akit megajándékozott erős
hanggal. Az előgondolat révén jött létre. És a láthatatlan, szűzi Szellem
mindenek fölé helyezte az igazság isteni Önteremtőjét. És ő alávetett neki
minden hatalmat, és az igazságot, mely benne volt, hogy tudhasson Mindent, mely
dolgokat néven neveznek, melyeket minden névnél magasabb névvel illettek. Ezeket
a neveket azok kapcsán említik, akik érdemesek rá.”
„A fényből, mely a Krisztus, és az elpusztíthatatlanság, a Szellem
adománya által, a négy fény (megjelent) az isteni Társteremtőktől. Elvárta, hogy
esetleg csatlakoznak hozzá. És a három kívánság lesz, gondolta, és élet. És a
négy hatalmasság a következő: a megértés, a kegyesség, az érzékelés és az
óvatosság. És a kegyesség a fény-eónhoz, Armozelhez tartozott, aki az első
angyal. És volt három további eón, a kegyesség, az igazság és az alak. És a
második fény, Oriel, akit a második eón fölé helyeztek. És volt három további
eón vele: az eszme, az érzékelés és az emlékezet. És a harmadik fény, Daveithai,
akit a harmadik eón fölé helyeztek. És volt három további eón vele: a megértés,
a szerelem és az elképzelés. És a negyedik eónt a negyedik fény Eleleth fölé
helyezték. És volt további három eón vele: a tökéletesség, a béke és a
bölcsesség. Ők a négy fény, melyek társultak az isteni Társteremtőkhöz, (és) ők
a tizenkét eón, melyek csatlakoztak a hatalmashoz, a Társteremtőkhöz, a
Krisztushoz, a kívánság által, és láthatatlan Szellem adománya révén. És a
tizenkét eón a Társteremtők fiához tartozott. És mindezen dolgokat a szent
Szellem kívánsága hozta létre a Társteremtők révén.
„És a tökéletes tudás előgondolatától, a láthatatlan Szellem
kívánságának megnyilatkozása által és a Társteremtők kívánsága által a tökéletes
Férfi (megjelent), az első kinyilatkoztatás, és az igazság. Ő volt az, akit a
szűzies Szellem „Pigera-Adamas”-nak nevezett, és az első eón fölé helyezte őt, a
hatalmassal, a Társteremtőkkel, és Krisztussal, együtt, az első fény, Armozel
által, és vele voltak az ő hatalmasságai is. És a láthatatlan Egy adott neki
szellemiséget, legyőzhetetlen erőt. És ő beszélt és dicsőítette és magasztalta a
láthatatlan Szellemet, mondván, ’Minden miattad jött létre és minden hozzád tér
vissza. Magasztallak és dicsőítelek téged és a Társteremtőket és az eónokat, és
a hármasságot: az Atyát, az Anyát és a Fiút, a tökéletes hatalmasságot.’”
„És elhelyezte fiát, Seth-et a második eón fölé a második fény, Oriel
jelenlétében. És a harmadik eón, Seth magja, a harmadik fény, Daveithai fölé
helyeztetett. És a szentek lelkei (oda) helyeztettek. És a negyedik eónban azon
lelkek helyeztettek el, akik nem ismerték a Pleromát és akik nem voltak
általában bűnbánóak, ám akik egy darabig állhatatosak voltak és aztán bűnbánóak;
a negyedik fény Eleleth által. Ezek azok a teremtmények, akik dicsőítették a
láthatatlan Szellemet.”
„És Epinoia Bölcsessége, révén eón, önmaga által megfogant egy
gondolatot, és a láthatatlan Szellem és az előtudat megértését. Szerette volna
létrehozni önmaga hasonmását a Szellem hozzájárulása nélkül – aki nem hagyta
helyben – és hitvese nélkül, és annak tekintetbe vétele nélkül. És habár a
férfias személye nem hagyta jóvá, és ő nem kapta meg az ő (nőnem) beleegyezését,
és a Szellem hozzájárulása nélkül gondolkodott, és az ő beleegyezésének ismerete
nélkül, (mégis) létrejött. És mert a legyőzhetetlen erő őbenne volt, a gondolata
nem maradt tétlen, és valami létrejött általa, mely tökéletlen volt és
különbözött az ő megjelenésétől, mert ő alkotta őt, az ő (Szellem) beleegyezése
nélkül. És nem volt hasonlatos az ő anyjának megjelenéséhez, mivel másfajta
volt.”
„És amikor látta, (az eredményét) az ő vágyának, az átváltozott egy
oroszlán-arcú kígyóvá. És a szemei szikrákat szórtak, mint a villámlás. Ő elűzte
magától, kívülre arról a helyről, melyet senki sem láthat a halhatatlanok közül,
mivel tudatlanság révén alkotta meg. És világító felhővel vette körül, és egy
trónt helyezett a felhő közepébe, hogy senki se láthassa, kivéve a szent
Szellemet, akit az élet anyjának neveznek. És ő (nőnem) kimondta az ő (hímnem)
nevét, Jaldabaoth.
„Az első arkón volt az, aki hatalmasságot vett el anyjától. És
eltávolította önmagát őtőle és eltávozott arról a helyről, melyen megszületett.
Megerősödött és további eónokat teremtett önmaga számára fénylő tűz lángjával,
mely (még) most is létezik. És csatlakozott a gőgjéhez, mely benne volt és
önmagának jogosultságokat adott. Az első neve Athoth, akit a nemzedékek az
aratómunkásnak hívnak. A második neve Harmas, aki az irigység szeme. A harmadik
neve Kalila-Oumbri. A negyedik Jabel. Az ötödik Adonaiou, akit Sabaothnak
neveznek. A hatodik Cain, akit az emberek nemzedékei a Napnak hívnak. A hetedik
Ábel. A nyolcadik Abrisene. A kilencedik Jobel. A tizedik Armoupieel. A
tizenegyedik Meicer-Adonein. A tizenkettedik Belias, ő az, aki Hades mélysége
felett áll. És hét királyt helyezett – mindegyik hasonlít a menny boltozataihoz
-, és ötöt a mélységek mélysége fölé, hogy uralkodjanak. És ő megosztotta a
tüzét velük, azonban nem szórta rájuk fényét, melyet az anyjától vett el, mivel
nem törődött a sötétséggel.”
„És amikor a fény összekeveredett a sötétséggel, a sötétség fényleni
kezdett. És amikor a sötétség összekeveredett a fénnyel, elhomályosította a
fényt, mert sem fény nem volt, sem sötétség, hanem homály keletkezett.”
„Nos, az arkón, aki gyenge volt, három nevet viselt. Az első neve
Jaldabaoth volt, a második Saklas és a harmadik Samael. És ő boldogtalan volt a
gőgjében, mely benne lakozott. ’Én vagyok Isten és nincs más Isten mellettem,’
mert őt nem érdekli az ereje, és a hely, ahonnan származik.”
„És az arkónok megteremtettek hét hatalmasságot önmaguk számára, és a
hatalmasságok teremtettek maguknak hat angyalt, egészen addig, míg el nem érte a
számuk a 365-öt. És ezek a teremtmények a következő nevet viselték: az első
Athoth, neki álmos arca volt; a második Eloaiou, neki szamárarca volt; a
harmadik Astaphaios, neki hiéna arca volt; a negyedik Jao, neki kígyó arca volt
hét fejjel; az ötödik Sabbaot, neki sárkány feje volt; a hatodik Adonin, neki
majom arca volt; a hetedik Sabbede, neki ragyogó tűz arca volt. íme a hetek
hetessége.”
„Azonban Jaldabaothnak több arca volt, több mint mindannyiuknak, így
képes volt mindegyikük elé egy arcot tenni, a vágyaiknak megfelelőt, amikor a
szeráfok között volt. Megosztotta velük tüzét, ezért az urukká vált. A dicsőség
hatalma miatt birtokolta anyja fényét, ezért Istennek hívta magát. És nem
engedelmeskedett annak a helynek, ahonnan származott. És egyesítette a hét
hatalmasságot gondolatában az elöljárókkal, az elöljárókkal, akik vele voltak.
És amikor megszólalt, mindez megtörtént. És minden egyes hatalmast megnevezett,
a legmagasabban állóval kezdve: az első a jóság az első elöljáróval, Athoth; a
második az előtudás a másodikkal, Eloaio; a harmadik istenség a harmadikkal,
Astraphaio; a negyedik az uraság a negyedikkel, Jao; az ötödik a királyság az
ötödikkel, Sabaoth; a hatodik az irígység a hatodikkal, Adonein; a hetedik a
megértés a hetedikkel, Sabbateon. És ők birtokoltak egy-egy égboltozatot a nekik
megfelelő eón-mennyből. Nevet kaptak azzal a dicsősséggel összhangban, mely az
adott mennyhez tartozott, a pusztító erők révén. És az Alkotó által adott nevek
hatalmat jelentettek. Ám a nevek, melyeket a dicsőség révén kaptak, melyek az
adott menyhez tartoztak, pusztítást és erőtlenséget jelentettek számukra. Így
hát két nevük volt.
„És megteremtvén […] mindent, megszervezte az első eónok modelljével
összhangban melyek létrejöttek, így meg tudta alkotni őket, hasonlatosan
az elpusztíthatatlanokhoz. Nem azért, mert meglátta az elpusztíthatatlanokat,
hanem az ő hatalmassága miatt, melyet az anyjától vett, és ami létrehozta őbenne
a kozmoszhoz való hasonlatosságot. És mikor látta az őt körülvevő
teremtményeket, és a körülötte lévő angyalok seregét, melyek általa jöttek
létre, így szólt hozzájuk: ’Én vagyok a féltékeny Isten, és nincs más Isten
mellettem.’ Ám ezt bejelentve, jelezte az angyalok felé, akik jelen voltak, hogy
létezik másik Isten is. Ha nincs másik, akkor kire féltékeny?”
„Azután az anya ide-oda mozogni kezdett. Tudatosodott benne
tökéletlensége, amikor fénye halványulni kezdett. És ő elsötétedett, mert
hitvese nem értett vele egyet.”
És én ezt mondtam: „Uram, mit jelent az, hogy ide-oda mozgott?” Ám ő
elmosolyodott és azt mondta: „Nem gondolod, hogy ez az, amiről Mózes szólt,
miszerint ’a vizek felett’. Nem, de amikor látta a gonoszságot, mely megtörtént,
és a fia által elkövetett rablást, igen bánatos lett. És a tudatlanság
sötétségébe burkolózott, hogy felejtsen és szégyenkezni kezdett. És nem volt
bátorsága visszatérni, de mozgolódott. És a mozgása ide-oda zajlott.”
„És a gőgös hatalmat vett el az anyjától. Mivel tudatlan volt, úgy
gondolta, nincs más létező, kivéve egyedül az anyját. És amikor látta az
angyalok sokaságát, melyeket ő teremtett, saját magát fölébük helyezte.”
„És amikor az anya felismerte, hogy a sötétség ruhája nem teljesen
burkolja be, rájött, a hitvese nem ért vele egyet. Bűnbánó sírás tört ki rajta.
És a teljes isteni hatalmasság (pleroma) meghallotta bűnbánó imáját, és
dicsérték őt a láthatatlan, szűzi Szellem nevében. És beleegyezett; és amikor a
láthatatlan Szellem beleegyezett, a szent Szellem eltöltötte őt teljes isteni
hatalmasságával (pleroma). Hiszen nem a hitvese volt, aki eljött hozzá, hanem
(a hitves) az isteni hatalmasságok révén jött el hozzá, azért hogy
helyreigazítsa az (anya) tökéletlenségét. És (az anya) felemeltetett, nem a
saját eónjához, hanem a fia fölé, így a kilencedikben volt, amíg nem javította
ki (az anya a) tökéletlenségét.”
„És egy hang hallatszott az emelkedett eón-mennyből: ’Az Ember létezik
és az Ember fia.’ És a fő arkón, Jaldabaoth, hallotta (ezt) és úgy gondolta, a
hang az anyjától jön. És nem tudta, honnan jön. És tanította őket, a szent és
tökéletes Anya-Atyát; az egész előismeretet, a láthatatlan egy képét, aki
mindenek Atyja (és) aki által jött létre minden, az első Ember. Ezért
nyilvánította ki önmagát emberi formában.”
„És a fő arkón összes eónja megremegett, és a végtelen mélység alapjai
rázkódtak. És a vizek, melyek az anyag felett álltak, az alsó részt
megvilágította az ő képének megjelenése, mely kinyilatkoztatott. És amikor az
elöljárók és a fő arkón szétnézett, látták, hogy az egész alsó rész meg van
világítva. És a fényen át látták a képet a vízben.”
„És így szólt a vele együtt lévő elöljárókhoz: ’Gyertek, alkossunk
embert az Isten képére és a mi hasonlatosságunkra, hogy az ő képe adjon fényt
számunkra.’ És megalkották megfelelő hatalmuk révén, azon tulajdonságok szerint,
melyek megadattak. És mindegyik elöljáró kialakított egy tulajdonságot a képnek
megfelelően, melyet annak természetes (formájában) látott. Megalkotta a
teremtményt az elsőhöz, a tökéletes Férfihoz való hasonlatosságnak
megfelelve. És azt mondták: ’Hívjuk Ádámnak, merthogy neve legyen a hatalmasság
fénye számunkra.’”
„És a hatalmasságok elkezdték: az első, a jóság, megalkotta a
csont-lelket; és a második, az előismeret, megalkotta az ín-lelket; a harmadik,
az istenség, megalkotta a hús-lelket; és a negyedik, az uraság, megalkotta a
velő-lelket; az ötödik, a királyság, megalkotta a vér-lelket; a hatodik, az
irigység, megalkotta a bőr-lelket; a hetedik, a megértés, megalkotta a
haj-lelket. És az angyalok sokasága csatlakozott hozzájuk és ők megkapták az
erejét a természet hét szubsztanciájának azért, hogy megalkossák a végtagok
alkotóit és a far-rész alkotóit, és hogy megfelelően dolgozzanak össze minden
egyes részt.”
„Az első elkezdte megalkotni a fejet. Eteraphaope-Abron megalkotta a
fejét; Meniggesstroeth megalkotta az agyat; Asterechme (megalkotta) a jobb
szemet; Thaspomocha a bal szemet; Jeronumos a jobb fület; Bissoum a bal fület;
Akioreim az orrot; Banen-Ephroum az ajkakat; Armen a fogakat; Ibikan a zápfogat;
Basiliademe a mandulákat; Achcha a nyelvcsapot; Adaban a nyakat; Chaaman a
hátgerincet; Dearcho a torkot; Tebar a jobb vállat; […] a bal vállat; Mniarcon a
jobb könyököt; […] a bal könyököt; Abitrion a jobb hónaljat; Evanthen a bal
hónaljat; Kris a jobb kezet; Beluai a bal kezet; Treneu az ujjakat a jobb kézen;
Balbel az ujjakat a bal kézen; Kriman a körmöket a kezeken; Astrops a jobb
mellkast; Barroph a bal mellkast; Baoum a jobb váll izületeit; Ararim a bal váll
izületeit; Areche a hasat; Phthave a köldököt; Senaphin a gyomrot; Arachethopi a
jobb bordázatot; Zabedo a bal bordázatot; Barias a jobb derekat; Phnouth a bal
derekat; Abenlenarchei a velőt; Chnoumeninorin a csontokat; Gesole a hasat;
Agromauna a szivet; Bano a tüdőket, Sostrapal a májat; Anesimalar a lépet;
Thopithro a beleket; Biblo a veséket; Roeror az izomzatot; Taphreo a gerincet;
Ipouspoboba a vénákat; Bineborin az artériákat; Atoimenpsephe minden lélegzetet,
mely eljut a végtagokba; Entholleia az összes húst; Bedouk a jobb fart (?);
Arabeei a bal péniszt; Eilo a heréket; Sorna a nemi szerveket; Gorma-Kaiochlabar
a jobb combot; Nebrith a bal combot; Pserem a jobb láb veséit, és a bal vesét;
Ormaoth a jobb lábat; Emenun a bal lábat; Knyx a jobb sípcsontot; Tupelon a bal
sípcsontot; Achiel a jobb térdet; Phene a bal térdet; Phiouthrom a jobb lábat;
Boabel a lábujjakat; Trachoun a bal lábat; Phikna a lábujjait; Miamai a lábak
körmeit; Labernioum -.
“És akiket mindezek fölé helyeztek, a következők voltak: Zathoth, Armar,
Kalila, Jabel, (Sabaoth, Cain, Abel). És azokat, akik különösen a végtagoknál
voltak aktívak, a fejnél Diolimodraza, a nyaknál Jammeax, a jobb vállnál
Jakouib, a bal vállnál Verton, a jobb kéznél Oudidi, a bal kéznél Arbao, a jobb
kéz ujjainál Lampno, a bal kéz ujjainál Leekaphar, a jobb mellnél Barbar, a bal
mellnél Imae, a mellkasnál Pisandriaptes, a jobb váll izületeinél Koade, a bal
váll izületeinél Odeor, a jobb bordáknál Asphixix, a bal bordáknál Synogchouta,
a hasnál Arouph, a méhnél Sabalo, a jobb combnál Charcharb, a bal combnál
Chthaon, valamennyi nemi szervnél Bathinoth, a jobb lábnál Choux, a bal lábnál
Charcha, a jobb sípcsontnál Aroer, a bal sípcsontnál Toechtha, a jobb térdnél
Aol, a bal térdnél CHaraner, a jobb lábnál Bastan, a lábujjainál Archentechtha,
a bal lábnál Marephnounth, a lábujjainál Abrana.
„Közülük hétnek mindezen dolgok felett hatalma volt, ezek: Ouriel,
Asmenedas, Saphasatoel, Aarmouriam, Richram, Amiorps. És
az, aki felelősséggel tartozik az észlelésekért: Archendekta; és aki felelős az
érzékelésért Deitharbathas; és az aki felelős a képzeletért Oummaa; és aki
felelős az elrendezésért Aachiaram; és aki a teljes ihletért felelős
Riaramnacho.”
„És a démonok eredete melyek az egész testben vannak, négy dolog által
meghatározottak: meleg, hideg, nedvesség és szárazság. És mindannyiuk anyja az
anyag. És ő, aki a meleg felett uralkodik Pholoxopha; és ő, aki uralkodik a
hideg felett Oroorrothos; és ő aki a szárazság felett Erimacho; és ő aki
uralkodik a nedvesség felett Athuro. És az anyja mindezeknek, Onorthochrasaei,
középen áll, mivel ő mérhetetlen, és ő elkeveredik valamennyivel. És ő igazi
anyag, mert fenntartja őket.”
A négy fő démon a következő: Ephememphi, akié az elégedettség, Joko,
akié a vágy, Nenentophomi, akié a nyomorúság, Blaomen, akié a félelem. És az
anyja mindannyiuknak Aesthesis-Ouch-Epi-Ptoe. És a négy démon szenvedélye
létrejött. És a nyomorúságból irigység, féltékenység, gyötrelem, baj, fájdalom,
érzéketlenség, aggály, gyász, stb. és az elégedettségből bűn emelkedett, és üres
büszkeség, és hasonló dolgok. És a vágyból düh, harag, és keserűség, és keserű
szenvedély, és kielégületlenség, és hasonló dolgok. És a félelemből a rettegés,
hízelgés, gyötrődés, és szégyen. Mindezek a dolgok hasznos dolgok és ördögi
dolgok is egyúttal. Azonban az igazi belső (karakter) Anaro, aki a fő anyagi
lélek, mivel hozzá tartozik a hét érzékelés, Ouch-Epi-Ptoe.”
„Ez az angyalok száma: mindösszesen 365. Mindannyian ezen dolgoztak,
amíg végtagról végtagra, a természetes és az anyagi test el nem készült általuk.
Most mások felelőssége került előtérbe, a további érzelmeké, akiket most nem
említek neked. Ha azonban meg akarod ismerni őket, le vannak írva Zoroaszter
könyvében. És az összes angyal és démon addig dolgozott, míg nem alkották a
természetes testet. És művük teljesen tétlen és mozdulatlan volt hosszú időn
át.”
„És amikor az anya vissza akarta kapni a hatalmat, melyet odaadott a fő
arkónnak, a mindenek Anyja-Atyjához fordult kérelemmel, ki a legkegyelmesebb. Ő
elküldte, szent rendelet által, az öt fényt, le az angyalok és a fő arkón
tartózkodási helyére. Arra kérték, hogy szükségük lenne az anya hatalmára. És
azt mondták Jaldabaothnak: ’Fújj az arcába a lelkedből, és a teste fel fog
támadni.’ És ő az arcába fújta a szellemet, mely az anyja hatalmából származott;
de ő nem tudta ezt, mert nem volt tudatában a létezésének. És az anyja hatalma
kiáradt Jaldabaothból a természetes testbe, melynek képét az egyetlen után
mintázták meg, aki a kezdetektől fogva létezik. A test megmozdult és
felegyenesedett, és fénylett.”
„És ebben a pillanatban a többi hatalmasság irigyé vált, mert az ember
létrejött, az angyalok és az arkónok közreműködése által, és neki adták
hatalmukat az embernek, és az ő intelligenciája nagyobb volt azokénál, akik
megalkották őt, és nagyobb, mint a fő arkóné. És amikor észrevették, hogy
fénylik, és hogy jobban képes gondolkodni, mint ők, és hogy mentes a bűntől,
megragadták őt, és kivetették az összes anyagi lét legalacsonyabb szintjére.”
„Azonban az Áldott, az Anya-Atya, a jótékony és irgalmas Egy, az anya
kegyelmét gyakorolta, mely a fő arkón által nyilvánult meg, mivel (az arkónok)
képesek erőt gyűjteni a természetes és a látható testből. És elküldte, jótékony
szelleme által, hatalmas irgalmasságát - egy segítőt - Ádámhoz, a fénylő
Epinoiat, mely belőle származott, és aki az Élet nevet viselte. És ő segített az
egész teremtménynek, együtt gürcölve vele, és helyreállítva teljeségét, és
tanítva őt a magjának leszármazásáról (és) tanítva őt származása felől, (mi)
módon került le. És a fénylő Epinoiát elrejtették Ádámban, azért, hogy az
arkónok ne ismerhessék fel, ám az Epinoia kijavíthassa az anya tökéletlenségét.”
„És a férfi megelevenedett, mivel a fény árnyéka őbenne volt. És
gondolkodása magasabb szinten állt, mint azoké, akik megalkották. Amikor
felnéztek, belátták, hogy gondolkodása magasabb rendű. És tanácskozást tartottak
minden arkón és angyal bevonásával. Tüzet, földet és vizet vettek, majd
összekeverték mindezeket a négy heves széllel. És összedolgozták őket és nagy
zavart okoztak. És elhozták őt (Ádámot) a halál árnyékába, azért, hogy
újraalkothassák őt földből és vízből és tűzből és szellemből, mely az anyagból
ered, mely nincs tudatában a sötétségnek és a vágynak, és az ő szellemük
utánzata. Ez a sírja az újraformált-testnek, mellyel a rablók felöltöztették az
embert, a feledékenység kötelékével, és így halandó emberré vált. Ő volt az
első, aki lejött, és az első, akit különválasztottak. Az Epinoia fénye azonban
mely őbenne volt, volt az, aki éberen tartotta gondolkodását.”
„És az arkónok megfogták őt és a paradicsomba tették. És azt mondták
neki: ’Egyél, kedved szerint’, mivel fényűzésük keserűbb lett és szépségük
csökkent. És fényűzésük csalódás és a fáik istentelenek és gyümölcseik halálos
mérgek és ígéretük maga a halál. És életük fája, melyet a paradicsom közelébe
helyeztek.”
„És megtanítom nektek, mi az élet misztériuma, mi az a terv, mely
alapján együtt megalkották őt a szellemük képmásának megfelelően. A gyökere
ennek a (fának) keserű és ágai halottak, árnyéka gyűlölt és csalódást hordoz
leveleiben, és a virága a gonosz kenőcse, és gyümölcse a halál és vágyak vannak
magjában, és kiterjeszti a sötétséget. A lakhelye mindazoknak, akik megízlelik
ezt, a Hades és a sötétség a további tartózkodási helyük.”
„Ám amit a jó és gonosz tudása fájának neveznek, mely a fény Epinoiaja,
ott maradtak előtte, hogy ő (Ádám) ne nézhessen fel önmaga teljességére és ne
ismerhesse fel a meztelenségének szégyenteljes mivoltát. Ám én voltam az, aki
előidéztem, hogy egyen.”
És azt mondtam a Megváltónak: „Uram, nem a kígyó volt az, aki
megtanította Ádámot enni?” A Megváltó elmosolyodott és így szólt: „A kígyó
tanította meg őket arra, hogy egyen a nemzés, a bujaság (és a) rombolás bűnéből,
hogy ő (Ádám) hasznos legyen a számára. És ő (Ádám) tudta, hogy nem fog
engedelmeskedni neki (a fő arkónnak), mivel Epinoiai fényét hordozta önmagában,
mely kifogástalanabbá tette őt gondolkodásában, mint a fő arkón. És (ez utóbbi)
meg akarta mutatni hatalmasságát, melyet ő adott saját magának. És a
feledékenységet bocsátotta Ádámra.”
És így szólt a Megváltóhoz: „Mi az a feledékenység?” És ő azt mondta:
„Nem az a dolog, amiről Mózes ír (és) te hallottál. Mivel az első könyvében így
ír: ’Álmot bocsátott rá’ (Gn 2:21), de ez az ő értelmezése (volt). Mivel a
próféták által is így mondta: ’Megnehezítem szívüket, hogy ne figyeljenek és ne
lássanak.’” (Is 6:10).
„Azután a fény Epinioiaja elrejtette önmagát őbenne (Ádámban). És a fő
arkón ki akarta hozni őt a bordák közül. De a fény Epinoiaját nem tudta
megragadni. Habár sötétséget kényszerített rá, mégsem tudta elkapni őt. És
kivette a hatalmának egy részét belőle (Ádámból). És másik teremtményt alkotott,
egy női formát, Epinoia hasonlatosságára, aki megjelent előtte. És kivette és
belehelyezte a hatalmat, melyet a férfiból vett ki, a női teremtménybe, és nem
miként Mózes mondja a „az ő bordájából’”.
„És (Ádám) látta, hogy a nő mellette van. És ebben a pillanatban a
fénylő Epinoia megjelent, és fellebbentette a fátylat, mely az ő (Ádám)
gondolatait elfedte. És kijózanodott a sötétség jelentette részegségből. És
felismerte az ő tükör-képét és így szólt: ’Ő valójában csont a csontomból és hús
a húsomból.’ Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik
feleségéhez, és a két test eggyé válik. Ezért hitvesének küldték hozzá, és ő el
fogja hagyni érte atyját és anyját … [három sor olvashatatlan]”
„És nővérünk, Szófia, ő az, aki lejött ártatlanságban, azért hogy
kiigazítsa az ő tökéletlenségét. Ezért őt úgy hívták: az Élet, mely az élők
anyja, az egyeduralkodó menny előtudása által. És általa megízlelték a tökéletes
Tudást. Megjelentem sas képében a tudás fáján, mely a tiszta előtudat Epinoiaja,
azért, hogy tanítsam őket és felébresszem őket a mélységes álomból. Mivel
mindketten bukott állapotban voltak, és felismerték meztelenségüket. Az Epinoia
megjelent nekik fény alakjában és felébresztette gondolkozásukat.”
„És amikor Jaldabaoth észrevette, hogy ők eltávolodtak tőle, megátkozta
a Földjét. A nőt úgy találta, amint a férje számára előkészíti magát. Ő
(Jaldabaoth) uralkodott fölötte, bár nem ismerte a misztériumot, mely megtörtént
a szent döntés által. És attól félt, vádolni fogják őt. És megmutatta
angyalainak a benne lakozó tudatlanságot. És kiűzte őket a paradicsomból és
felöltöztette őket komor sötétséggel. És a fő arkón látta a szüzet, aki Ádám
mellett állt, és azt hogy az élet fénylő Epinoiaja megjelent benne (a szűzben).
És Jaldabaothot teljes mértékben eltöltötte a tudatlanság. És amikor a mindenek
előtudása észrevette (ezt), elküldött néhányat és ők kiragadták az életet
Évából.”
„És a fő arkón elcsábította őt és két fiút nemzett neki; az elsőt és a
második a (következők): Elohim és Jahve. Elohimnak medve-arca volt, míg Jahvenak
macska-képe. Az egyik becsületes, a másik becstelen. (Jahve a becsületes, Elohim
a becstelen.) Jahvet a tűz és a szél felügyelőjévé tette meg, és Elohimot a víz
és a föld felügyelőjévé. És így nevezte őket: Kain és Ábel – a megtévesztés
kedvéért.”
„Egészen a mai napig, a testi kapcsolat folytatódik – a fő arkónnak
köszönhetően. És testi vágyat ébresztett őbenne, aki Ádámhoz tartozott. És a
testi kapcsolat révén lemásolta a testeket (a fő arkón), és hamis szellemét
ültette el bennük.”
„És két arkónt állított a fejedelemségek fölé, kormányozni a sírt. És
amikor Ádám felismerte a hasonlóságot a saját előtudatához, nemzette az emberfia
hasonlóságát. Sethnek nevezte el, megfelelve a fajnak eónokon át vezető útjának.
Ugyanígy, az anya is leküldte a maga szellemét, mely az ő hasonlóságából fakadt,
és egy másolatát azoknak, akik a pleromában voltak, mivel életteret készített a
majdan megszülető eónok számára. És megitatták velük a felejtés vizét a fő arkón
által, azért, hogy ne ismerjék, honnan származnak. Így, a mag megmaradt egy
darabig szolgálni (őt), azért, hogy amikor a Szellem megszületik a boldog
eónokból, felemelkedhessen és meggyógyíthassa a fogyatékosságaiból, hogy az
egész pleroma (ismét) boldoggá válhasson és hibátlanná.”
És így szóltam a Megváltóhoz: „Uram, minden lelket ezek után
biztonságosan a tiszta fénybe hoznak?” Ő így válaszolt nekem: „Nagy dolgok
jutottak eszedbe, mivel nehéz ezt elmagyarázni a többieknek, kivéve azokat, akik
a megrendíthetetlen fajból származnak. Azokat, akikre az élet Szelleme
leereszkedik (azokkal) vele lesz az erő, megmenekítik majd őket és tökéletessé
válnak és a nagyság kiválóságát hordozzák és megtisztulnak azon a helyen minden
bűntől és gonosz dolgokba keveredéstől. Ezután már semmi más, mint a
megvesztegethetetlenségre való törekvés vezeti őket, ez irányítja figyelmüket
innentől kezdve harag vagy irigység vagy féltékenység vagy vágyakozás vagy
kapzsiság nélkül. Semmi sem fog rájuk hatást gyakorolni csak az a tény egyedül,
hogy a test állapotában vannak, melyet elviselnek miközben keresve néznek azon
időszak elé, amikor találkoznak majd a fogadóival (a testnek). Ezek az
elmúlhatatlan kiválóságai, az örök élet és az elhivatottság. Mivel bármit
elszenvednek és bármilyen terhet képesek hordozni, befejezhetik a jó harcot és
örökölhetik az örök életet.”
Azt mondtam neki: „Uram, azok a lelkek, akik nem tették meg ezeket a
dolgokat (de), a Szellem hatalma rájuk szállt, visszautasításra kerülnek?”
Válaszolván azt mondta nekem: „Ha a Szellem (rájuk ereszkedett), ők minden
körülmények között megmenekülnek, és megváltoznak (jobbá válnak). A minden
emberre leszálló hatalom által, mely nélkül senki sem tud meglenni. És miután
megszülettek, amikor az élet Szelleme növekszik, és a hatalma eljön, és
megerősíti a lelket, senki sem lesz képes többé rossz irányba menni, a gonosz
dolgait tenni. Azonban akikre a hamis lélek ereszkedik, elmerül általa és
tévútra megy.”
És én azt mondtam: „Uram, hová mennek ezek lelkei, amikor elhagyják a
testet?” Elmosolyodott és azt mondta nekem: „A lélek, mely hatalmában erősebb
lesz a hamis léleknél, elég erős ahhoz, hogy eltávozzon a gonosz dolgoktól és a
megvesztegethetetlen Egynek közreműködése által megmenekül és felvitetik a többi
eónhoz.”
És én mondtam: „Uram, azok, akárhogy is, akik nem tudták hova tartoznak,
mivé lesz a lelkük?” És ő azt mondta nekem: „Azokban a megvetendő szellem
összegyűjti erejét, amikor tévútra térnek. És megterheli a lelkeket és gonosz
munkákra vonja, és kiveti a feledésbe. És aztán kijönnek (a testből), átadásra
kerülnek az elöljáróknak, akik az arkónok révén jöttek létre, és megkötözik
láncokkal és börtönbe vetik őket, és addig társulnak hozzájuk, amíg meg nem
szabadítják a feledésből, és a szükséges tudással el nem látják. És ha mindez
tökéletesen sikerül, megmenekülnek.”
És én mondtam: „Uram, miként válhat a lélek kisebbé és térhet vissza
anyjának természetébe vagy egy férfibe?” Aztán megörvendezett, amikor ezt
kérdeztem és azt mondta nekem: „Bizony, áldott vagy, mert megértetted! Azt a
lelket más (nőnem) követésére késztetik, mivel az élet Szelleme benne van.
Általa menekül meg. Nem vetik ki újabb testbe.”
És én mondtam: „Uram, mindazokat, akik nem tudják, és elfordultak, hová
kerül a lelkük?” Azután azt mondta nekem: „Arra a helyre, ahová a hatalom
angyalai mennek, elviszik őket, a helyre, ahol nincs bűnbocsánat. És addig a
napig fogják ott tartani őket, amíg azok, akik istenkáromló lélekkel
rendelkeznek, meg nem kínoztatnak, és meg nem büntettetnek örök büntetéssel.”
És az mondtam: „Honnan származik a hamis szellem?” Ezután ő azt mondta
nekem: „Az Anya-Atya, aki kegyelemmel teljes, a szent Szellem mindenféle
módon, az Egy, aki kegyelmes, és aki együtt érez veletek, azaz az előtudás
fényének Epinoiája, ő felemelte a tökéletes faj utódait és gondolkodását az
ember örök fényéről. Amikor a fő arkón megértette, hogy rangban fölé helyezték
el őket és – felülmúlják őt a gondolkozásban – azután meg akarta szerezni a
gondolatukat, nem tudván, hogy felülmúlják őt gondolkozásukban, emiatt nem lesz
képes megszerezni tőlük.”
„Tervet készített az elöljáróival, akik a hatalmát hordozzák,
hűtlenséget követtek el Szófiával, és keserű sors nemződött általuk, mely a
legutolsó a változékony kötöttségek közt. És ez olyasmi, ami megváltoztatható.
És keményebb és erősebb, mint ő (nőnem), akivel az istenek egyesültek, és
az angyalok és a démonok és minden generáció a mai napig. Ettől a sorstól
származik minden bűn és igazságtalanság, és istenkáromlás, és a felejtés lánca,
és a tudatlanság, és minden súlyos parancs, és súlyos bűn, és rettentő félelem.
És így az egész teremtett világot megvakították, azért, hogy ne ismerje az
Istent, aki mindenek felett áll. És a felejtés lánca miatt a bűneik rejtve
maradtak. Mivel a kiterjedés, és az idő, és a pillanat kötelékében vannak, mióta
a (sors) az úr mindenek felett.”
„És ő (a fő arkón) bánatot érzett mindazokért a dolgokért, melyek az ő
révén születtek meg. Ekkor eltervezte, hogy áradást kelt az ember munkájára.
Azonban az előismeret nagyszerű fénye tudatta mindezt Noéval, és ő kihirdette
minden leszármazottjának, akik az ember fiai voltak. Azonban, akik számára
idegen volt, nem hallgattak rá. Nem úgy volt, ahogy Mózes állítja: ’Elrejtőztek
egy bárkában’ (Gen.7:7), inkább elrejtőztek egy helyen, nemcsak Noé, hanem
sok-sok más ember is a megrendíthetetlen fajból. Elmentek egy helyre és
elrejtőztek egy fényes felhőben. És ő (Noé) felismerte elöljáró mivoltát, és
mindazok, akik a fényhez tartoztak, vele voltak, rájuk ragyogott a fény, mert ő
(a fő arkón) sötétséget borított az egész Földre.”
„És tervet készített a hatalmasságaival. Elküldte angyalait az emberek
lányaihoz, hogy vegyenek magukkal néhányat közülük és támasszanak nekik utódokat
kedvük szerint. Eleinte sikertelenek voltak. Amikor sikertelenek voltak,
összegyűltek ismét és közösen kidolgoztak egy tervet. Hamis szellemet
teremtettek, aki emlékeztetett a Szellemre, aki alászállt, azért, hogy általa
megmérgezzék a lelkeket. Az angyalok átalakították önmagukat az ő
hasonlatosságukra, a párjaik hasonlatosságára (az emberek lányainak), eltöltvén
őket a sötétség szellemével - melyet számukra állítottak össze -, és a
gonoszsággal. Aranyat és ezüstöt és ajándékot és rezet és vasat és fémet
hoztak számukra és mindenféle dolgot. Aztán az őket követő embereket súlyos
bajba keverték, félrevezetvén őket sok-sok fortély által. Ők (az emberek) ezért
megöregedtek, anélkül, hogy örömük telt volna benne. Meghaltak, anélkül, hogy
rátaláltak volna az igazságra, anélkül, hogy ismerték volna az Isten igazságát.
Ezért az egész teremtés mindörökké rabszolgasággá vált, a világ kezdeteitől
mostanáig. És ők nőket vettek magukhoz és gyerekeket nemzettek nekik a
sötétségből, hasonlatosan a bennük lakozó szellemhez. És bezárták a szívüket és
megkeményítették önmagukat a hamis szellem sötétségén át egészen mostanáig.”
„Én ezért, a mindenek felett álló Pronoia, átszármaztattam magam
leszármazottaimba, mivel én léteztem legelőször, minden úton végigmegyek. Mivel
én vagyok a fény gazdagsága, én vagyok a pleroma emléke.”
„És elmentem a sötétség birodalmába, és kitartottam amíg el nem értem a
börtön közepéhez. A káosz alapjai rázkódtak. Elrejtőzködtem előlük gonoszságuk
miatt, és nem ismertek fel engem.”
„Ismét visszatértem, most már másodszorra, és körbejártam. Azoktól
származom, akik a fényhez tartoznak, mely én vagyok, az emlékezés Pronoiaja.
Beléptem a sötétség közepébe és a Hades belsejébe, mivel kerestem (hogy
teljesíthessem) a feladatom. És a káosz alapjai megrázkódtak, így ráomolhatván
azokra, akik káoszban vannak és elpusztíthatván őket. És felfutottam ismét
fény-gyökereimhez, nehogy elpusztuljanak idő előtt.”
„Mégis, harmadszor is elmentem – én vagyok a fényben létező fény, én
vagyok a Pronoia emlékezése – hogy belépjek a sötétség közepébe és Hadesbe. És
eltöltöttem arcomat az eónjaik beteljesülésének fényével. És beléptem börtönük
közepébe, mely a test börtöne. És azt mondtam, ’Aki hallja, kelljen fel a mély
álomból.’ És ő sírt és a könnyeit törülgette. Keserű könnyeket sírt és azt
mondta: ’Ki az aki a nevemen szólít, és honnan jött el ez a remény hozzám,
miközben a börtön láncait hordoztam?’ És azt mondtam: ’Én vagyok a tiszta fény
Pronoiaja, én vagyok a szűzies Szellem gondolata, aki felemelt téged megbecsült
helyre. Emelkedj fel tehát és emlékezz, te vagy az, aki figyel, és kövesd a
gyökeredet, amely én vagyok, a kegyelmes, és őrizd meg magad a szegénység
angyalaitól, és a káosz démonaitól és mindazoktól, akik elcsábítanak téged, és
óvakodj a mély álomtól, és attól, hogy Hades magába zárjon.”
„És felemeltem őt, és lepecsételtem őt a víz fényében öt pecséttel,
azért, hogy a halálnak ne legyen hatalma többé felette innentől kezdve.”
„És figyelj, most felmegyek a tökéletes eónhoz. Teljessé tettem mindent
veled kapcsolatban, amit hallanod kellett. Mindent elmondtam neked, hogy
leírhasd és odaadhasd titokban a társ-szellemeidnek, mivel ez a
rendíthetetlen faj misztériuma.”
És a Megváltó mindezeket a dolgokat átadta neki, hogy megírhassa, és
biztonságban tarthassa. És azt mondta neki: „Átkozott legyen mindenki, aki
megváltoztatja ezeket a dolgokat ajándékért, ételért vagy italért vagy ruháért
vagy bármi ehhez hasonló dologért.” És mindezen dolgokat, mint misztériumokat
adta át neki, és azonnal eltűnt előle. Ő pedig visszatért a többi tanítványhoz
és elmondta nekik, amit a Megváltótól hallott.
Jézus Krisztus, Ámen
Szómagyarázat:
- Barbelo – az első isteni megnyilvánulás
- Epinoia – gondolat, szándék
- Szófia – nőnem lény, központi eleme a gnosztikus keresztények kozmológiai
felfogásának. Hasonlít az emberi szellemhez, bár képes egyszerre az Isten női
lényét megtestesíteni, illetőleg Krisztus menyasszonyát. Valamiképpen kegyelmet
vesztett, így segíti az anyagi világ megteremtését. A végső és egyben a
legalacsonyabb szintű isteni emanáció. -
Arkón – irányító, törvényhozó
- Eón – 1. korszak, 2. a legfelsőbb létezőtől eredő isteni hatalom vagy
isteni természet, mely az Univerzum működésében különböző formákban jelenik meg.
- Jaldabaoth – a világot teremtő hét arkón feje (a „Káosz lánya”? –
héber: jalda bahut) -
Pleroma – a totális isteni hatalom
- Pronoia – Az isteni Szentháromság főistene
Fordította: Aranyi
László
|
|