|
Az Arkónok Hiposztázisa |
|
|
|
|
|
Ami az elöljárók valós
természetének leírását illeti, az Igazság Atyjának szelleme (inspirálta őket), a
nagyszerű apostol – utalván a „sötétség elöljáróira” – elmondta nekünk, hogy „A
mi küzdelmünk nem a hús és a vér ellen irányul, hanem az univerzum elöljárói
ellen, és a bűn szelleme ellen.” Elküldtem ezt (neked) mivel érdeklődsz az
elöljárók valós természete iránt.
A vezetőjük vak; mivel hatalma
és tudatlansága és önteltsége, ahogy mondta, hatalmához tartozik, „Én vagyok az,
aki az Isten; senki más nem létezik rajtam kívül.” Amikor ezt mondta; bűnt
követett el a teljesség ellen. És ezek a szavak felkeltették a
romolhatatlanságot; és hang hallatszott, mely a romolhatatlantól jött, mondván:
„Tévedsz Samael” – ami annyit tesz „a vakság istene.”
A gondolatai vakká lettek. És,
kitaszítva hatalmát – ami nem más, mint istenkáromlás amit mondott – üldözte a
káoszba és a mélységbe, az anyja, a Pisztisz Szófia (Hit és bölcsesség)
felbujtására. És ő (a nő a férfi) minden egyes leszármazottja számára otthont
teremtett kényelemben, az ereje által – a fent lévő birodalmak mintája alapján,
elkezdvén a láthatatlan világot láthatóvá átformálni.
Amint a romolhatatlan
letekintett a vizek vidékére, képe (a nőé) megjelent a vizekben, és a sötétség
hatalmasságai beleszerettek. Ám ők nem tudták megtartani a képet, mely a
vizekben jelent meg számukra, a gyengeségük miatt – mivel azok a lények, akik
lélekkel bírnak nem képesek birtokolni olyasmit, ami szellemmel bír – mivel ők
alulról származtak, ez pedig (a kép) felülről. Ez az ok, amiért a „romolhatatlan
letekintett a vidékre (stb.)”: ezért az Atya kívánsága által, elhozta (a nő) a
mindenséget a fénnyel való egyesülésbe.
Az uralkodók terveket
fektettek le és azt mondták: „Jöjjetek, alkossunk férfit mely a föld talajából
lesz való.” Megmintázták teremtményüket, az egészében a földből valót. Most az
uralkodók […] testet […] nekik van […] nő […] van […] a vadállat arcával. Aztán
vettek egy keveset a föld talajából és megmintázták a férfi testét az ő testük
nyomán, és az Isten képe alapján, mely megjelent számukra a vizekben. Azt
mondták: „Gyertek, vegyük birtokba őt, a formája által, melyet lemásoltunk, hogy
megláthassa férfi hasonmását […], és hogy birtokolhassuk a formája által, melyet
lemásoltunk.” – nem értvén meg az Isten erejét hatalom nélküliségük miatt. És az
arcába lehelt; és a férfi lelket kapott (és ottmaradt) a földön számos napon át.
Azonban nem tudták őt felkelteni, mivel hatalom nélküliek voltak. Miként a
viharban a szél, kitartóak voltak (a fújásban), megpróbálták hát megragadni azt
a képet, mely megjelent számukra a vizekben. És nem tudták (a kép) hatalmát
felismerni.
Mindezek a dolgok az
örökkévalóság Atyjának kívánsága szerint mentek végbe. Ezután a szellem látta a
lélekkel felruházott embert a földön. És a szellem előjött a Hajlíthatatlanság
Földjéről; alászállt és eljött, hogy vele tartózkodjon, és a férfi élő lélekké
vált. Megnevezte, az Ádám nevet adta neki, mivel úgy találtak rá, hogy a földön
mozgott. Egy hang hallatszott a romolhatatlantól, Ádám megsegítésére; és a
vezetők összegyűjtötték a Föld az összes állatát, és a mennyek összes madarát,
és odahozták Ádámhoz, hogy lássák Ádám miként nevezi őket, hogy minden madárnak
nevet adjon és minden vadállatnak.
Fogták Ádámot és odarakták a
kertbe, hogy művelje a földet és tartsa szemmel. És a vezetők közöltek vele egy
parancsot, mondván: „A kert minden fájáról ehetsz; kivéve a jó és rossz
tudásának fáját, arról ne egyél, ne érintsd meg, mivel azon a napon, amikor
eszel róla, halálnak halála vár rád.”
Ők […] ezt. Nem értették mit
mondtak neki; inkább, az Atya kívánsága által, mondták ezt oly módon, hogy (valójában)
egyen, és hogy Ádám <ne> hivatkozzon úgy rájuk,
mint az a férfi, akinek kizárólagosan anyagi természete van.
Az uralkodók tanácsot
tartottak egymással és azt mondták: „Menjünk, és bocsássunk mély álmot Ádámra.”
És ő elaludt. – Nos, a mély álom, melyet ők „bocsátottak rá, és ő alszik” a
tudatlanság. – Felnyitották az oldalát, élő nőt alkották belőle. És az oldalába
húst építettek, helyére, és Ádámot eltöltötte az egyetlen lélek.
És a szellemmel-eltöltött nő
odajött hozzá és beszélt neki, mondván: „Kelj fel Ádám.” És amikor meglátta őt (Ádám),
azt mondta: „Te vagy az, aki életet adtál nekem; az ’élet anyjának” fognak hívni.
– Mivel ő az, aki az én anyám. Ő az, aki az orvos, és a nő, és ő az, aki szül.”
Aztán az elöljárók odamentek
az ő Ádámjukhoz. És amikor látták női társát hozzá beszélni, izgatottan igencsak
agitálni kezdtek; és beleszerelmesedtek a (nőbe). Azt mondák egymásnak: „Gyerünk,
vessük belé a magunkat” és üldözni kezdték. És ő kinevette őket ostobaságuk és
vakságuk miatt; a karmaik között fává változott, és otthagyta előttük árnyas
visszatükröződését megrázván önmagát; és ők aljasul bemocskolták. – És
bemocskolták hangjának bélyegét, ezért az általuk megtestesített formák révén, a
(saját) képüket is beleértve, hajlamossá tették magukat a megbélyegzésre.
Ezután a női szellemi
princípium belement a kígyóba, a tanítóba, és azt tanította nekik, mondván: „Mit
mondott nektek? Azt, hogy ’A kert minden fájáról ehettek; kivéve a jó és rossz
tudásának fáját, arról ne egyetek’?”
Az érzéki nő azt mondta: „Nemcsak
azt mondta, hogy „Ne egyél’, de még azt is ’Ne érintsd meg; mert azon a napon,
amikor eszel róla, halálnak halála vár rád.’”
És a kígyó, a tanító azt
mondta: „Nem fogsz halálnak halálával meghalni; mivel semmi más, mint
féltékenység miatt mondta ezt nektek. Éppenséggel fel fog nyílni a szemetek és
olyanok lesztek mint az isten.” És a női tanító princípiumot elvették a kígyótól
és ő maga mögött hagyta, mint egy közönséges földi dolgot. És az érzéki nő
szakított a fáról és evett; és adott a férjének is, miként önmagának; és ezek a
lelkek, melyek egy lelket birtokoltak, ettek. Tökéletlenségük pedig láthatóvá
vált tudatlanságukban; és felismerték, hogy meztelenek a szellemi elemtől, és
fügefaleveleket szakítottak, és ágyékuk köré tették.
Aztán a főuralkodó jött; és
azt mondta: „Ádám! Hol vagy? – mivel nem értette, mi történt. És Ádám mondta: „Hallottam
a hangod és megijedtem, mert meztelen voltam és elbújtam.”
Az uralkodó azt mondta: „Miért
rejtőzködtél el, ha nem azért, mert ettél arról a fáról, melyről megparancsoltam,
hogy ne egyél? És te ettél”!
Ádám így szólt: „A nő, akit
adtál nekem, ő kínált meg és én ettem.” És a gőgös uralkodó megátkozta a nőt.
A nő azt mondta: „A kígyó volt
az, aki félrevezetett engem és én ettem.” A kígyóhoz fordultak és megátkozták
sötét gáncsoskodását, […] hatalom nélküli, nem megérthető, hogy az a forma volt,
melyet ők maguk másoltak le. Attól a naptól kezdve a kígyó az elöljárók átkát
hordta, amíg a teljes hatalommal rendelkező férfi el nem jön, az átok rajta lesz
a kígyón.
Odafordultak Ádámjukhoz,
megragadták és kikergették a kertből, a feleségével együtt; mivel nem volt
rajtuk áldás, ugyanúgy átkozottakká váltak. Továbbá, az egész emberiséget súlyos
zavarba vetették, és erőfeszítéssel teli életbe, így az emberiségükön
világméretű ellenségeskedések uralkodnak, nem pedig a szent szellemhez való
hűség lehetősége.
Nem sokkal később megszülte
Káint, fiukat; és Káin művelte a földet. Ezután megismerte feleségét, és újra
várandós lett, megszülte Ábelt; és Ábel birkapásztor lett. Káin pedig gabonát
hozott a földjéről; ám Ábel felajánlásképpen a bárányai közül. Isten letekintett
Ábel fogadalmi felajánlására; de nem fogadta el Káin fogadalmi felajánlását. Az
érzéki Káin üldözni kezdte Ábel, fivérét.
És Isten azt mondta Káinnak: „Hol
van Ábel, a fivéred?”
Azt válaszolta, mondván: „Én
ezek szerint a fivérem őrzője vagyok?”
Az Isten azt mondta Káinnak: „Figyelj!
A fivéred vérének hangja hozzám kiált! Vétkeztél a száddal. Visszaszáll rád:
bárki, akit Káin megöl, hétszeres bosszút szabadít fel, te pedig nyögve és
reszketve élsz majd a földön.
És Ádám megismerte női társát,
Évát, aki ismét várandós lett és megszülte Seth-et Ádámnak. És azt mondta: „Isten
révén újabb fiút szültem, Ábel helyett.” És Éva újra várandós lett, és megszülte
Noreát. És azt mondta: „Szűzet nemzett nekem, az emberiségnek számos
generációján át lesz segítője.” Ő az a szűz, akit erőszakkal nem mocskolnak be.
Azután az emberiség
sokszorozódott és fejlődött. Az uralkodók tanácskoztak egymással és azt mondták:
„Menjünk és keltsünk özönvizet a kezünkkel és pusztítsunk el minden élőt az
embertől az állatig.” Ám amikor az erők uralkodója megismerte döntésüket, azt
mondta Noénak: „Készíts saját magad bárkát olyan fából, mely nem rohad meg és
rejtőzz el benne – te és a gyermekeid és a vadállatok és az ég madarai az
aprótól a nagyig. – és állítsd fel Úr hegyén.”
Azután Norea jött oda hozzá,
bekéredzkedni a bárkába. Amikor pedig nem engedte, a (nő) rácsapott a bárkára,
mire azt tűz pusztította el. Így újra bárkát épített, másodszor is.
Az uralkodók elmentek, hogy
találkozzanak vele, azzal a szándékkal, hogy megtévesszék őt. Legfelső főnökük
azt mondta neki: „Anyád, Éva, eljött hozzánk.” Ám Norea hozzájuk fordult és azt
mondta nekik: „Ti vagytok azok, akik a sötétség uralkodói; átkozottak vagytok.
És ti nem ismeritek az anyámat; helyette, a társnőtök az, akit ismertek. Mivel
nem vagyok a leszármazottatok, sokkal inkább a magasabb világ az, ahonnan jöttem.”
A fennhéjázó uralkodó
megváltozott, valamennyi hatalmával, arckifejezése olyanná vált, mint (a) fekete
[…]; azt mondta neki önhitten: „Szolgálatot kell tenned számunkra, miként az
anyád, Éva is tette; mivel én adtam […]”. Norea azonban odafordult, […] erejével,
és hangosan, felkiáltott a szentnek, a mindenség Urának: „Ments meg engem a
gonoszság uralkodóitól és ments meg, hogy meg ne ragadjanak engem – azonnal!”
A <hatalmas> angyal lejött a
mennyekből és az mondta neki: „Miért kiáltasz fel az Istenhez? Miért viselkedsz
ilyen merészen a szent szellemmel?”
Norea azt mondta: „Ki vagy Te?
A gonosz uralkodók elhúzódtak tőle.
Azt mondta: „Én vagyok aki
Eleleth, eszesség, a hatalmas angyal, aki a szent szellem jelenlétében áll.
Engem küldtek, hogy beszéljek veled, hogy megmentselek téged attól, hogy a
törvénytelenek megragadjanak. És tanítani foglak gyökereidről.”
(Norea, most nyilvánvalóan
beszél) „Nos, amiatt az angyal miatt, nem beszélhetek az ő hatalmáról:
megjelenése olyan, mint a színarany, ruházata mint a hó. Nem, őszintén szólva,
szám nem tudja elmondani hatalmasságát és arcának megjelenését!”
Eleleth, a hatalmas angyal,
szólt hozzám: „Én vagyok – mondta – aki ért. Én vagyok az egyik fény-adó a
négyből, aki a hatalmas láthatatlan szellem jelenlétében áll. Úgy gondolod,
ezeknek az uralkodóknak bármi hatalma is lehet rajtad? Egyikük sem
győzedelmeskedhet az igazság gyökerei felett; ennek okán jelenik meg a végső
időkben, és ezeket az uralkodókat megfékezik. És ezek az elöljárók nem tudnak
meggyalázni téged és azt a generációt; mivel lakóhelyed a
megvesztegethetetlenség, ahol a szűz szellem lakozik, aki a káosz uralkodóinak
és az ő világuknak az elöljárója.”
Ám én azt mondtam: „Uram,
taníts meg engem ezen elöljárók képességeire – hogyan jöttek létre és mi az
eredetük, és mi az anyaguk, és ki alkotta őket és az erejükről?”
És a hatalmas angyal, Eleleth,
megértvén, szólt hozzám: „A határtalan birodalmakon belül lakozik a
romolhatatlanság. Szófia, akit Pisztisznek hívnak, létre szeretett volna hozni
valamit, egyedül, a hitvese nélkül; és megalkotott egy mennyei dolgot. Egy
fátyol volt a fenti világok és a lenti birodalmak között; és árnyék született a
fátyol alatt; és az árnyék anyaggá vált, ás az árnyék kivetült szerte. És amit
megalkotott az anyagban valósult meg, mint az elvetélt magzat. És képlékeny
formát öltött magára, az árnyékból kiolvadva, és öntelt vadállat lett,
emlékeztetvén az oroszlánra. Androgén volt, miként már mondtam, mert anyagból
formálódott, abból származtatott.
Felnyitván a szemét, hatalmas
mennyiségű, határtalan anyagot látott, és gőgössé válva azt mondta: „Én vagyok
az, aki az Isten, és nincs más rajtam kívül”. Amikor ezt mondta, vétkezett a
mindenséggel szemben. És egy hang hallatszott az abszolút hatalmasság felső
birodalmából, mondván: „Tévedsz, Sámáel” – ami annyit tesz, ’a vakság istene’.
És azt mondta: „Ha bármely
dolog is létezett volna előttem, legyen láthatóvá számomra!” És abban a
pillanatban Szófia kinyújtotta az ujját és fényt gyújtott az anyagban; és
lekergette a káosz világába. Ő pedig visszatért fel, a saját fényébe; ismét
sötétség […] anyag..
Ez az uralkodó, révén androgén,
létrehozott magának egy hatalmas birodalmat, határtalan kiterjedésűt. És azon
tűnődött, leszármazottat nemz magának, és létrehozott magának hét leszármazottat,
androgéneket, éppen mint a szülő. És azt mondta a leszármazottainak: „Én
vagyok az, aki a teljesség istene.”
És Zoé (Élet), Pisztisz Szófia
lánya, felkiáltott és azt mondta neki: „Tévedsz Sakla!” – amely név ugyanannyit
tesz, mint Jaldabaothh. Belelehelt az arcába és a lehelete tüzes angyallá
változott számára, és az angyal megkötözte Jaldabaothhot és levetette őt
Tartaroszba a mélység alá.
Amikor pedig leszármazottja,
Sabaoth, meglátta az angyal erejét, megbánta bűneit és megátkozta az apját és az
anyját, az anyagot. Megundorodott tőle, és énekelni kezdett, dicsőítő éneket
Szófiához, és a lányához Zoéhez. És Szófia és Zoé megragadták őt és rábízták a
hetedik mennyországot, a fent és lent fátyla alatt. És így hívták: „Az erők
istene, Sabaoth”, mivel az káosz erőinek feletette áll, s mert Szófia elfogadta
őt.
Amikor pedig ezek az (események)
megtörténtek, hatalmas, négy arcú kerub-hintóvá alakította magát, és végtelen
számú angyal teljesített szolgálatot, valamint hárfázott és lanton játszott. És
Szófia fogta a lányát, Zoét és leültette őt az (angyal) jobbjára, hogy
megtanítsa őt (az angyalt) a nyolcadik (mennyben) létező dolgokra; a harag
angyalát pedig az (angyal) baljára helyezte. Attól a naptól kezdve, az ő jobbját
úgy hívják „élet”; és a bal oldal pedig a fenti birodalom becstelenségét
testesíti meg. Mindez a te időd előtt volt, hogy ők megszülettek.
Most amikor Jaldabaothh
meglátta őt (Sabaoth-ot) ebben a csodálatos ragyogásban és ebben a magasságban,
irigyelni kezdte őt; és az irigység androgén dologgá vált, és ez az irigység
eredete. És az irigység halált nemzett; és a halál utódokat nemzett és
mindegyiküknek odaadta a mennyország egy részének felügyeletét; és a káosz
mindahány mennye megtelt a leszármazottaikkal. Ám mindez a mindenség atyja
szándéka szerint történt, az, hogy ők valamennyien megszülettek – az összes
fenti dolgok szokásainak megfelelően – így a káosz összegzése megvalósuljon.
„Ott megtanítottalak az
uralkodók szokásaira; és az anyagra, melyben kifejeződtek; és a szülőjükre, és a
világegyetemükre.”
Ám én azt mondtam: „Uram, én
is az ő anyagjukból való vagyok?”
„Te és a leszármazottaid, az
eredeti atyától valók vagytok, fentről, a romolhatatlan fény (birodalmán)
kívülről, az ő lelkeik onnan származnak. Így az elöljárók nem közelíthetik meg
őket, mert az igazság szelleme bennük van; és mindazok, akik ismerik ezt az utat,
halál nélkül valók a halandó emberiség között. Az elvetett alkotóelem ezért nem
válik ismertté mostanság. Helyette, három generáció múltán ismert lesz , és
megszabadul az elöljárók hibája miatti kötöttségtől.”
Azután azt mondtam: „Uram,
mennyi idő múlva?”
Azt mondta nekem: „Addig a
pillanatig, amíg az igaz férfi, megmintázott alakban, ki nem nyilvánítja az
igazság szellemének létezését, ahogy az atya küldte.
Akkor mindenről megtanítja
majd őket, és felkeni őket a nem uralt nemzetségtől kapott örök élet kenetével.
Azután megszabadulnak a vak
gondolattól, és megtapossák lábuk alatt a halált, mely az elöljáróktól ered, és
felemelkednek a határtalan fénybe, ahová az elvetett alkotóelem tartozik.
Azután az elöljárók lemondanak
korszakukról, és az angyalaik siratják a pusztulásukat, és a démonjaik
keseregnek haláluk felett.
Akkor a fény összes gyermeke
teljes mértékben megismeri az igazságot és gyökereiket, és a végtelenség atyját
és a szent szellemet. Azt mondják, egyszerű hangon, ’Az igazság atyja igaz, és a
fiú elnököl a teljesség felett”, és mindenkin korszakok korszakain át, „Szent –
szent – szent! Ámen!’”
Fordította:
Aranyi László
|
|