|
|
Hálaadó Imádság |
|
|
|
|
|
|
|
Ezt az imát mondták:
„Hálát
adunk Neked! Minden lélek és szív felemelkedett Hozzád, háborítatlan név,
megtisztelve az ’Isten’ elnevezéssel, és dicsérve az ’Atya’ neve által, mivel
mindenkihez és mindenhez (eljön) az atyai jóság és szeretet, és legyen minden
tanítás, mely kellemes és világos, tudatosságot adjon nekünk, példabeszédet (és)
ismeretet: tudatosságot, hogy megértsünk téged, azért hogy értelmezzünk Téged,
ismeretet, hogy megismerjünk Téged. Örvendezünk, hiszen megvilágít a Te tudásod
fénye. Örvendezünk, mert megmutattad nekünk Magadat. Örvendezünk, mert mióta (a)
testben vagyunk, istenivé tettél bennünket a tudásod által.”
„Annak
az embernek a hálaadása, aki eljut Hozzád, az egy dolog: mivel ismerünk Téged.
Megismertünk Téged, szellemi fény. Az élet élete, megismertünk Téged. Minden
teremtmény anyaméhe, megismertünk Téged. Anyaméh, várandós az Atya természetével,
megismertünk Téged. A nemző Atya örök állandósága, ezért imádjuk a Te jóságodat.
Van egy fohász, amit kérünk: legyünk megőrizve a tudásban. És egyetlen védelem
az, amire vágyunk, hogy ne botoljunk meg ebben a fajta életben.”
Amikor elmondták ezeket a dolgokat az imában, megölelték egymást és
elmentek megenni a szent ételüket, melyben nem volt vér.
Az írnok megjegyzése Lemásoltam ezt az
értekezését. Igazából nagyon sokat hoztak hozzám. Nem másoltam le őket, mert azt
gondoltam, hogy hozzátok jöttek. Tétováztam is, hogy lemásoljam ezeket
számotokra, mert, talán (már) eljutottak hozzátok, és a dolog megterhel
benneteket. Mivel az értekezések róla, melyek eljutnak hozzám, számtalanok…
Fordította:
Aranyi László
|
|