Végső következtetések

 

 

Az eddig mondottakat a következőkben foglalhatjuk össze:

A MEGAMORV Petőfi Bizottság 1989. július 13-29 között a szibériai (Burját-mongol ASZSZK) Barguzinban tartózkodott azon céllal, hogy a múlt század hatvanas éveitől jövő azon jelzéseket tisztázza, miszerint Petőfi Sándor magyar költő és forradalmár sírja ott található- e vagy nem. Munkája során a régi temetőben 29 sírt feltárt a zömében pravoszláv és zsidó vallású burját mongolok tetemeit. A feltárás során tisztázódott a burját, a pravoszláv és a zsidó temető határa; az ezek közötti területeken előkerültek a lengyel politikai foglyok tetemei, Küchlebecker dekabrista vezető földi maradványa (5. számú sír) és a 7-es számú sírban egy olyan egyén csontváza, amelyet a helyiek Petőfi Sándor magyar költő és forradalmárénak ismertek és neveztek meg. A feltárást Varga Béla és Szabó Géza régészek, az antropológiai azonosítási munkákat Burajev Alekszejev (Leningrád), Bruce Latimer (Cleveland), Clyde Simpson (Cleveland) és Kiszely István (Budapest) végezte. A munkálatokról hivatalos ásatási jegyzőkönyv készült; az egyes munkafázisokat a kecskeméti televízió szakemberei: Karáth Imre, Antalfalvi János és Kriskó János dokumentálták, az esetleges néprajzi megfigyeléseket Lágler Péter rögzítette. A munka minden szakaszáról a helyszínen fényképfelvétel is készült.

Az antropológiai és igazságügyi azonosítás során a következőket állapítottuk meg:

 

1.      Egybeesett a 7-es sír megtalálási helye azzal, amelyet Petőfi Sándorénak ismertek.

2.      Az eltemetett egyén életkorát 32 és és 6 hónapban határozták meg.

3.      A megtalált személy: férfi.

4.      A halott életbeni termete 166,54, illetve 165,77 cm volt.

5.      A homlok a homlokvarrat következtében igen magas.

6.      Az orrgyök mélyen fekvő.

7.      A csontos szemüreg mély.

8.      A járomívek keskenyek és magasak.

9.      Az állcsonti (maxilláris) tájék keskeny.

10.  A fogak nagyok.

11.  A bal felső szemfog az arc síkjából előre és oldalt álló

12.  Az alsó metszőfogak nagyok és torlódnak.

13.  Az állkapocs-szeglet oldalt kiálló

14.  Az állkapocs előre felé keskenyedő.

15.  Az állcsúcs oldalt nézetben fölfelé hajló.

16.  A nyak hosszú.

17.  A vállak keskenyek, azonos méretűek azzal a ruhával, amelyet Petőfi sújtásos atillájának ismernek.

18.  A mellkerület kicsi, ugyancsak azonos méretű az előbb említett atillával.

19.  A karhossz azonos méretű a ruha karhosszával.

20.  A csípőszélesség is megfelel a ruha méretével.

21.  Mindkét kéz arányosan fejlett, az izomtapadási felszínek a bal kéznél valamivel erősebbek.

22.  A combcsonton és a sípcsonton az izomtapadási felszínek erősek.

23.  A bal sípcsont első külső részén régi csonthártyagyulladás nyoma kimutatható.

24.  A sípcsont-szárkapocs találkozási helyén periostális sérülés mutatható ki.

25.  Az arc méretei és arányai azonosak a Petőfi Sándorról készített dagerrotípiáéval.

 

Bár az említett ismérvek külön-külön való előfordulása sok embernél megeshet, e kombináció-sorozat és ezeknek a Petőfi Sándorról ismert jegyek egybeesése már olyan nagy valószínűséggel bír, hogy már csak az eddigi vizsgálatok alapján is megállapítható, hogy mivel a csontvázon egyetlen olyan jelleg sincsen, amely ellentmondana a Petőfi Sándorról kialakított és ismert jegyekkel, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a megtallt csontváz szinte bizonyossággal azonos Petőfi Sándoréval. Az amerikai kollégák ezt úgy fejezték ki: „egyetlen ismérv sincsen, amely ellentmondana annak, hogy az általunk megtalált csontváz nem Petőfi Sándoré” (there is nothing that would disqualify this skeleton from being that of Sándor Petőfi”.

 

   

 

 

Az un. „Petőfi-koponya”

 

 

   

 

Barabás Miklós 1848-as litográfiája és az un. „Petőfi-koponya” közel ugyanabban a nézetben. 

 

...

bal felső hármas, hanem egyúttal ferdén is, amit ugyancsak leírtak a kortársak és a koponyán is jól látható. Mivel pedig a fognak nem volt antagonistája, a szemfog a mai napig megtartotta végig zománccal borított hegyes élét.

 

 

Petőfi Sujtásos atillája

 

 Az expedíció kiutazása előtt Bruce Latimer és Clyde Simpson, majd a hazaérkezés után Kiszely István a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött un. „Petőfi sujtásos atilláján” méréseket végetek. E ruhadarabról régebben egyértelműen olyan írások jelentek meg, hogy az Petőfi Sándoré volt, sőt a prospektusban is így szerepelt, újabban egyes kutatók kétségbe vonják ennek hitelességét. Ennek ellenére a vizsgálat és az összehasonlítás a csontváz méreteivel megtörtént, esetleg éppen a kapott méretek „igazolják” majd vissza a ruha hitelességét.

1. A csontvázon mért humerus+radius hosszúság általában megegyezik a felöltő külső, válli részétől mért ujj hosszával. Ez a humerus+radius hosszúság a barguzini 7-es számú sír esetében 55,2 mm; a sujtásos atillánál 58,0 mm. Nem hagyható szó nélkül, hogy a bal ujjhossz az atillánál kb. 7 mm-rel hosszabb, mint a jobb; ugyanez a különbség a vállszélességnél 3 mm, tehát egy „balkezes” emberé volt az atilla.

2. Az ülőcsont+vállcsúcsi (ischium-acromion) távolság (szakértők szerint zsugorodás ilyen anyagnál nem következik be). Az anyag zsugorodását feltételezhetően a válltömésnél észre kellett volna venniük a szakembereknek.

3. A ruhaanyag kb. 2 mm vastag volt. A Magyar Nemzeti Múzeumban levő olyan Petőfi-ábrázolásokon, amelyeken a költő sujtásos atillájában van, látható, hogy a felöltő ujja lejjebb ér a kézfejnél, mint ahogy azt ma hordani szokásos. Ennek korrekcióját is figyelembe kellett venni a testmagasság rekonstrukciójánál.

4. Az antropológiai jegyek alapján a sujtásos atilla hitelessége feltételezett, azaz: semmi okunk nincsen arra, hogy a barguzini 7-es számú sírban talált egyén ne lenne azonos azzal az egyénnel, aki azt a sujtásos atillát hordta, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban őriznek és Petőfinek tulajdonítanak. Bár a fenti ruhadarab méretei nem „szokványosak”, úgyszintén a barguzini 7-es sírban talált egyén testarányai sem szokványosak, mégis, a ruhadarab és a csontváz arányai megfelelnek egymásnak.

 

Az életbeni testmagasság kiszámítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött „Petőfi sujtásos atillája” alapján

 

Méretek

Képlet

Becsült testmagasság

Standard hiba

Felöltő ujjhossza*

S=295,748+[1,80203(x)]

168,69 cm

± 4,3

Felöltő felső karhossza**

S=785.760+[2,8183(x)]

168,76 cm

± 4,9

 

 

* 30,0 mm-t levontunk a sujtásos atilla teljes ujjhosszúságából a válltömés, az anyagvastagság és a kézfej felöli hosszabb volta miatt.

** A sujtásos atilla felső ujjhosszát a könyöktől a vállig mértük.

 

 

Daguerrotípiai megfigyelések

Petőfi Sándorról 1847-ben készült „3/4-es profilban” fénykép, illetve daguerrotípia. Ezen a költő a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött sujtásos atillához hasonlóü felöltőben látható. Az irodalomban legismertebb a daguerrotípiáról 1877-ben, Klősz György által készített fényképfelvétel. Magát az üveglemezt számtalan károsodás érte, ennek rendbehozatalát az ilyen speciális célra alakult Northeast Conservation Document Center of Andover, Massachusetts, USA intézete vállalta (felajánlotta).

A daguerrotípia, illetve az arról készített fényképfelvételek e károsodások ellenére alkalmasak arra, hogy Petőfi Sándor arcát és arc-arányait összehasonlítsuk a barguzini 7-es számú sírban talált koponya arci részével. A végleges összehasonlító vizsgálatok még folynak Cleveland-ben, a közlések csak előzetes jellegűek és a meghatározások módszerére világítanak rá.

A daguerrotípián Petőfi Sándor fejtartása 20°-25°-ban térel a normális frontalitástól. Az eltérés pontos fokát a helyszínen meghatározni nem lehetett. Emiatt a helyszínen felvett méreteket és arányokat korrekció nélkül nem lehetett összehasonlítani a daguerrotípia méreteivel és arányaival. A horizontális torzulást a vertikális méretekhez a következő képlet felhasználásával lehet csak alkalmazni:

 

 

 

C = természetes hosszúság szemből nézetben

 

 

 

D = rövidülésből kapott hosszméret

C = teljes hosszúságból kiszámított rövidülései hosszméret

 

D = C cos Q

C = D/cos Q

C = D sec Q

 

Tehát: C = d sec Q

 

Ahol:

D = mért horizontális hosszúság egy arcjellegnél vagy egy arcon mért távolság

Q = a fejnek a norma frontálissal (kamera objektívével) bezárt szöge

C = korrigált horizontális hosszúság (lásd ábrát)

 

A Petőfiről 41847-ben készült daguerrotípián a korrekciós faktor,

ha a torzió (szögeltérés) 20°-os = 1,064

ha a torzió (szögeltérés) 25°-üs = 1,103,

ugyanis a helyszínen a norma frontálistól való eltérés szögét csak becsülni tudtuk. A két korrekció közötti eltérés kb. 4%-os. Ez azt jelenti, hogy ha a daguerrotípia 20°-ban tér el a horizontálissíktól, akkor a torzió 94%-os, ha 25°-ban tér el, akkor a torzió 91%-os (torzión itt méreteltolódást értünk).

A daguerrotípiánál a vertikális rövidülés kisebb méretű, mint a frontális; az arc csak kis mértékben néz lefelé. A vertikális irányba mutatkozó eltérés szöge maximálisan 5°, de reálisan ennél kisebb. Ez annak a következménye, hogy a fényképezőgép lencséje alacsonyabban volt, mint a fej középső része és Petőfi fejét (arcát) lefelé fordította, hogy belenézzen a fényképezőgép „lencséjébe”. Ebből az következik, hogy a reális adatok és méretek (arányok) kiszámításához még vertikális korrekcióra is szükség van. Ez a maximális 5°-os eltérésnél mindössze 1,004; a mért és a korrigált vertikális távolság közötti eltérés 0,5%.

A jelen közlés (figyelemfelkeltés, mert a részletes számítógépes kiértékelés folyamatba van) szempontjából a vertikális rövidülés elhanyagolható. Hogy szemléltetésünk könnyebb legyen, a vertikális méreteket közvetlenül a daguerrotípiáról vesszük.

Például szolgáljon – amely alapján összehasonlítjuk a barguzini 7-es számú sírban talált koponya egy-egy mértét a Petőfiről készült daguerrotípia megfelelő méretével – a koponyára átszámított interpupilláris távolság, valamint a fiziológiai és a morfológiai arcmagasság. Mindkét méret a daguerrotípián jól felvehető. A korrekció nélküli pupillák közötti távolságot (D) a daguerrotípián viszonylag könnyen fel lehetett venni a pupillák csillogása következtében. Ennél lényegesen nehezebb meghatározni a fényképen az arcmagasságot az állat takaró kecskeszakáll miatt.

A méretek felvételéhez fordított állású és erősen – a technikai lehetőségeken belül – jól felnagyított, 1877-ben készült negatív-lemezről előállított fényképet használtunk. Az interpupilláris távolság (D) a fiziológiai arcmagasságnak (h) 52%-a volt.  

 

Az ábra a daguerrotípián vett méreteket szemléleti. „D” az interpupilláris távolság (korrekció nélkül); „h” a fiziológiai arcmagasság szintén korrekció nélkül.

 

Alkalmazva a horizontális korrekciós faktort a szemből nézettől 20°-os és 25°-os eltérések esetében a korrigált interpupilláris távolság (C) 20°-os szögénl 55%, 25°-os szögnl 57%. A korrigált interpupilláris távolságnak a fiziológiai arcmagassághoz való aránya tehát (C/h) 55%, illetve 57%.

A barguzini 7-es számú sírban találtegyén koponyáján az interpupilláris távolság (C) és a morfológiai arcmagasság (h) C/h aránya: 0,54, amely arány megközelíti a daguerrotípián mért (0,55-ös, és 0,57-es) arányokat.

Újfent meg kell jegyeznünk, hogy e fejtegetés csak előzetes, mert sem a daguerrotípiáról, sem a koponyáról nem volt módunkban laboratóriumi körülmnyek között pontosan meghatározott méreteket felvenni, de az eredmény így is beleesik az „azonosság” kategóriájába, illetve annak normális, megengedett variáció-szélességébe. Ez továbbá azt is jelenti, hogy a koponya más (itt nem közölt)  méretei és arányai is megfelelnek a daguerrotípián felvett méreteknek és arányoknak.

290 – 25 és 45 év közötti – férfi cadaverén (holttestén) az interpupilláris távolság fiziológiai arcmagassághoz való aránya (nasion-gnathion) 53%-is )S.D. ± 4%; variáció-szélesség: 0,37% - 0,66% közötti.) ezen vizsgálatok bizonyosságot mutatnak arra, hogy a daguerrotípián vett arányaink megfelelnek a valóságnak. Jelenleg olyan vizsgálatok folynak a holttesteken, amelyek a koponya és lágyrészek közötti korrelációt határozzák meg (bár ezekre eddig is több képlet ismert).

 

A morfológiai arc-magasság (nasion-gnathion magasság) és az interpupilláris távolság kétváltozós ábrázolása. A méretek 290 – 25-45 év közötti europid csoporthoz tartozó férfitól származnak. Az interpupilláris távolságnak az arc-magassághoz való aránya X = 0,53; S.D. ± 0,04.

 

A fenti vizsgálatok arra a kérdésre adnak választ, hogy a barguzini 7-es számú sírban talált egyén koponyája és a Petőfi Sándorról készült daguerropítia arányai között nincsen olyan érték, amely ellentmondana egymásnak, illetve nem találtunk olyan méretet, illetve méretarányt, amely ne felelne meg egymásnak. Az pedig csak igen kevés koponya és fénykép között lehetséges (erről előfordulási arány-adataink nincsenek).

 

 

Petőfi Sándorról életében készült néhány „hiteles” ábrázolásról

 

Folyamatban van – és részben elkészült – a koponya méreteinek és jellegeinek Petőfi Sándor életében készült ábrázolásaival (festményeivel, litográfiáival és rajzaival) való összevetése. E munkát Dr. Straub Imre orvos végzi. Kétségtelen, hogy a korabeli festők a maguk módján idealizálták a költőt, a különböző alkotások általános jegyeiből mégis levonhatók olyan következtetések, amelyekből egy viszonylag reális kép alakítható ki Petőfi Sándor arcára és alakjára vonatkozóan. Leginkább a következő festők (grafikusok) munkái jöhetnek számításba:

Barabás Miklósnak 1845-ben készült „kőrajza”. Ezen az erősen idealizált képen a költő bal kiálló szemfoga nem

 szász nem szerette. Erről Egressy Ákos megjegyzi: „Petőfi térde nehezen hajolt… Bicegni, sántítani kezdett a meredeken.”

Testi jellegeit illetően megemlítendő Petőfi Sándor katonai törzslapja, amelyet a bécsi hadi levéltár őriz, a 48. magyar gyalogezred ezredtörzskönyv (Grundbuch) 33. füzete 168. lapján. Ott az Alexander Petrovics név alatt bejegyzett Petőfi Sándor egészségi állapotáról kapunk felvilágosítást. A törzslapot kiállító feljegyezte, hogy 1841. február 28-án a költőt saját kívánságára – gyenge testalkata, tüdőbaja és szívnagyobbodásra való hajlam miatt – leszerelték.

 

 

Petőfi Sándor kiálló bal felső szemfogáról

 

Irodalomból ismerjük, hogy sok kortárs tett említést Petői Sándor „farkasfogáról”. Jókai Mór „1848” című könyvében így ír: „Petőfi nem volt eszményi alak egy férfiban. Hátramaradt arcképei közül csak az az egy hű, melyet legelőször rajzolt Barabás, a hol Petőfi két kezét hátrafelé tartja, a többi mind eszményítve van. Termete szikár, középnagységú, arczszíne sápadt, szemei aprók, feketék, szemöldökei satyrvonalban menők, orra hegyes, tövén a homloknál benyomott, haja fölfelé szoktatott, szája kicsiny, s egy rendületlenül előreálló fog miatt gunyoros kifejezésre nyíló. Egész lénye, tekintete komor, zárkózott volt, nyakán kendőt nem viselt soha, a mi még előrenyúltabbá tette.”

Ugyancsak Jókai Mórírja a Budapesti Hírlap 1902. évi 4-ik számában: „Petőfi felső fogsorában balfelöl egy szemfog ferdén előre nőtt, valóságos kis agyarat képezett, ez a kiálló fog nevetésének oly satyrszerű kifejezést adott. Mikor néha birokra keltünk, s én Petőfit derékon fogva fölemeltem, ezzel a heyes szemfogával szúrta meg a fejemet, tréfás ellenkezésből.”

Jókai a Vasárnapi Újság 1902. év 3-ik számában a következőket említi meg: „feje fölfelé szélesedő, homlok magas és erősen előrenyomult, ez adott arckifejezésének oly megható jelleget; a pofacsontok kiülők voltak.”

Orlay Petrovics Soma nemcsak lefestette Petőfit, hanem leírást is adott róla 1839-ben: „Középmagasságú, szikár fehérszínű arcú, sötétkemény barna hajú ifjú, villogó fekete szeme fehérjét vércsíkok futották át. Daczos kifejezésű duzzadt ajkai fölött a bajusz csak most serkedett, hosszú nyaka leeső vállai közül meztelenül nyúlt föl…”

Dr. Sass István tolnamegyei főorvos sokáig és nagyon jól ismerte Petőfit. Ő így ír róla: „Bal szemfoga két mellékfog által növéskor helyéből kitolatván, igen előre állt, és kaczagás közben nagyon is láthatóvá vált. Fogazatának eme szabályellenessége a mily ritka, annyira jellemző, s tán még nyomra vezethető is lehetne.” (1902)

Sárkány Sámuel evangélikus püspök, iskolatársa volt Petőfinek Sárszentlőrincen, Aszódon, sőt ugyananál a családnál vele együtt kosztosdiák volt. ő írja róla a Pesti Hírlap 1911. február 18-i számában: „Gyermekkorában is vékony, hosszúnyakú, előrehajlott termetű, sörtés fekete hajjal, észrevehető orrhanggal… kiálló bal szemfoga olyan furcsává és szokatlanná tette arczát”.

Egressy Ákos színész volt, nyilván jó megfigyelő is. Egressyék házában gyakran megfordult Petőfi. Így írt róla: Petőfi hangját a sok éjjelezés s különösen a szakadatlan dohányzás tompává, éreztelenné tette. De azért beszéde kelleme-

 

 

Vissza a nyitólapra