|
|
A szökevény |
|
|
|
|
|
|
|
Feledvén hazája baját, Kivándorolt a nagy világba. Örömek, s vágyak útján járt, A szerencséjét is próbálta.
Idővel megtért honába Idegenből, már megrontottan, S untatta népe világa Egyszerű léte zsibajába.
Keservben meddő bújával Megsorvadt, s kis idő múltán Meg is halt szörnyű átokkal Megsápadt, vértelen ajakán.
Mit elvetett, azt aratta. A dúlásban leégett a hon, S hamvait a szél elszórta A messzi idegen tájakon.
Petifájev „Bajkál” c. lap 44. száma, 3. oldal
|
|