Planetáris atmoszferikus élet?

 

Néhányan önök biztosan hallottak róla, hogy néhány évvel ezelőtt, 2001-ben, eredendően vörös színű eső esett a délnyugati Kerala államban, Indiában. A történet 2001. július 25 én kezdődött, és a helyi híradások szerint hangos mennydörgés, valamint villámlás előzte meg. Ezt követően  megjelent a vörös szín az esővízben jellemzően a szilárd részecskékben. Volt még más színárnyalat is, de leginkább barnás-vörös.  A vörös eső gyakorisága fokozatosan csökkenni kezdett, majd 2001. szeptemberében befejeződött... Azóta előfordult újra, de szétszórtan. Az igazat megvallva, szándékomban állt beszámolót írni erről a jelenségről, de később egyszerűen megfeledkeztem róla. Továbbá 2009. februárjában Linda Moulton Howe az Earth files.com-tól alapos beszámolót készített. Ez Keltette fel a figyelmét a hosszú ideje ezt az oldalt látogató Rich W-nek. E téma kínálkozott bepillantást nyújtani abba, hogy mi  is lehetséges egy bolygórendszerén belül amit mi normálisan elfogadunk, mint lehetségest, vagy valóst. Vágjunk bele!

Az első képen látható minták az esővízből származnak, még a kezdeti szakaszban lettek elemzésre kigyűjtve. Így néz ki a vöröses csapadék koncentrátuma. A második képen a reprezentáns mikroorganizmus, egysejtű  2 dimenziós képe látható. A 3. kép 3 dimenziós képet mutat, elektron mikroszkópos szkennelés után. Ezek a felvételek közös vizuális betekintést adnak, miként vizsgáljuk meg az eseményeket, tényként elfogadva a vörös csapadékot.

Az indiai kormány támogatta a jelenség vizsgálatát. A konszenzussal zárult eredmény szerint az esővíz színének eredete biológiai, szerves, élő, és nem szervetlen. Továbbá azért nem támadt nagyobb figyelem a jelenség felé, mert a kiváltó élő organizmus (zuzmó) eredetileg is a környékről származik. (őshonos)

 

 

 

 

 

Ez történt 2003-ig. Abban az időben dr. Godfrey Luyses és S.Kummar nyilvánosságra hozták következtetéseiket: eszerint a biológiai sejtanyag egy üstökösből származik, ami felbomlott Kerala felett. Ez megvilágítja a villámlást és a fényeket, és szabadon engedte a vörös összetevőket az atmoszférába, melyek aztán az esővízbe kerültek. A földönkívüli eredet koncepciója elég alap volt arra, hogy beinduljanak az ellenvetések, de nem jutottak túl messzire, ugyanis kevés adat támasztotta alá és leginkább spekulatív érdeklődésből eredtek a tudományos közösség részéről. Dr S.Kummar ezt követően publikált egy cikket „A vörös csapadék-részecskék Keralából és lehetséges földönkívüli eredetük” – címmel, július 4-én, 2006, az Astrophyzics & Space Science magazinban. Az észlelések elfogadásának ez a szintje már fokozott médiaérdeklődést eredményezett és egy csomó népszerűsítő történetet.

Ha ön hallott ezekről korábban, annak már több évvel ezelőtt kellett történnie. Azóta újabb beható vizsgálat (Dr. Louis & Kummar) jelezte, a mikroorganizmus megmutatta azt a képességét, hogy felhasználni és lebontani is képes rengeteg szerves és szervetlen anyagot, ezzel tekintélyes túlélési potenciált adva. Továbbá önmagától generál kisugárzást, többféle színben, ami a földi biológiai életközösségben nem ismert. Ez a tény alátámasztja a földönkívüli eredetet. És még ne álljunk meg itt! Úgy tűnik, a tesztek azt mutatják, hogy ez a mikroorganizmus jobban nő és szaporodik + 300 Celsius fok, vagy + 572 farenheiten és óriási nyomás alatt!!!  Ez a hihetetlen magas hőmérséklet magasabb, mint amin a többi ismert földi életforma már megfő és elpusztul. Hihetetlen módon ez az organizmus pont ebben a zónában kezdi magát jól érezni, és kezd  szaporodni, sokasodni. Úgy tűnik hogy a sejtek osztódása úgy kezdődik, hogy egy vagy több fehér illetve színtelen sarj jelenik meg sejttesten belül és aztán fordulnak át vörös, vagy sötétebb színbe. (Érettség? Kifejlettség?) Ezután tudnak kilökődni a cella falán át új sejtet képezve. Ezenkívül a  vizsgált organizmus túlélte a lehűlést mínusz 200 fokra vagy -328 F-re és ellenállt folyékony nitrogénnek károsodás nélkül. Magától értetődve túlélték ezeket az extrém körülményeket. Ez az extrém túlélési képesség kizárja azt a feltételezést hogy egy közönséges zuzmó volna. Ugyanaz fennáll az autofluoreszkáló képességére is. Továbbá az egyik legerősebb tényezők egyike, ami felkeltette a tudományos és média figyelmet az, hogy L&K kijelentése szerint - ez a földönkívüli eredetet alátámasztani látszik -, a tudományban „pánspermia"-nak nevezett hipotézist. Eszerint  az élet bázikus magvai „csírái” mindenhol jelen vannak az univerzumban és az élet a Földön például eredetileg ezek által, pl. üstökösök segítségével került ide, terjedt szét..  A vörös eső organizmusa egy ilyen tipikus mag. Másként szólva „a csíra mag”, ami korábban a Földre került, még sokkal melegebb és turbulensebb időben jött a földbolygóra. Kivirágzott majd azután később kialakult az élet, alkalmazkodva a változó természethez, a Föld lehűléséhez, a környezet stabilizálódásához - több millió év alatt. Eddig a pillanatig ez csak egy hipotézis volt, a tudományos közösségen kívülről, néhány támogatóval, rengeteg becsmérlővel, és  nagy ideával, több óvatos állást foglalni nem merővel. Ez azt jelenti hogy az indulatok képesek a magasba emelkedni  és a reputáció képes ilyen témákban dönteni. Amint tudják, a tudományban és az akadémiákon a reputáció minden.

Hogyha ez nem lenne elég egy konfliktus kirobbanásához, úgy tűnik hogy 8 évnyi vizsgálat után sem találtak DNS-t a vörös esőben lévő organizmusban. Manapság a tudomány úgy véli hogy minden életformának van DNS-e és nincsenek kivételek. Még a pánspermikus elmélet javasolói is azt állítják hogy ezekben a magokban volt DNS. Tehát ha kiderül hogy a vörös eső organizmusának nincs DNS-e, ez ellenkezne a mai tudományos alapokkal.

Ez Dr Louist és Kumart teljesen elkülöníti a tudományos világtól és több ismertséget hozott kettőjüknek. Dr. Louis most a Cochin Egyetem Fizika Szakának az elnöke ami Keralaban van, Indiában. Louis és Kumar szabadon megosztotta a vörös eső mintáit más tudósokkal is, kísérletek céljából. Idővel kiderül hogy létezik vagy sem DNS - ha az összes kísérlet eredményeit őszintén megosztják velünk.

  Azért említem az őszinteséget, mivel sokkal magasabb az ösztönzés arra hogy találjanak DNS-t. Miért? Mert  különben a tudósok a kollegáik ellenséges kereszttüzében találnák magukat. Például már pár tudós akik nem akarják megvédeni őket, Dr. Louist és Kumart „vad”-nak mondják a bizonyítékok megszerzésében, bár ők maguk sem voltak még képesek DNS-t találni a mintákban, és Dr. Louis és Kumar is beismerik hogy még sokat kell kutatni a témában. Úgyhogy valószínűleg még sok huzavona lesz arról hogy van vagy nincs DNS.

 Egyébként ez a jelentés nem a tudományos vitáról szól. Megpróbálom bevezetni önöket ennek a hátterébe, hogy jobban lássanak. Más linkek amiket a „dokumentáció”-nál említettem, jobban leírják ezt a hátteret, így én nem untatom magukat ezzel. Véleményem szerint a legfontosabb dolog most hogy elfogadjuk, a vörös eső - organizmus, extremofil, barnás-vöröses, autofluoreszkálásával és azon képességével, hogy tud olyan extrém feltételek között, túlélni melyek minden más általunk ismert élőlény számára halálos lenne, egészen különlegessé teszi. Ezek a tények nem képezik a tudományos vita tárgyát.

Sokan kérdezhetik önmaguktól, ez az életforma hogyan tudott alkalmazkodni az extrém hőmérséklet (és nyomás) különbségekhez, ami elérheti a plusz-mínusz 260°- 480°C fokot is. Egy organizmus nem véletlenül fejleszt ki ilyen képességeket. Fejlődése során következett be egy olyan pont, amikor szüksége volt rá. A logikus földönkívüli magyarázaton kívül, amit Dr. Louis és Kumar adtak elő, lehetséges lenne hogy ez az extremofil létezhetne a föld magmájában?  Talán egy múltbéli vulkanikus tevékenység következtében, a Föld atmoszférájába lett kilőve ahol a mai napig túlélte és néha a földre hull az esővel, főleg amikor egy elhaladó és szétrobbanó aszteroida meglöki őket?

A Medveállatkának nevezett extremofilhoz hasonlóan, ez a vörös esős organizmus könnyen képes túlélni és szaporodni más bolygókon, melyeket mi rövidlátóan az élethez alkalmatlannak tartunk. Ez természetesen a Marsra is vonatkozik, még a legbarátságtalanabbnak kikiáltott részeire is. Ne felejtsék el a régi mondást miszerint az élet mindig megtalálja a maga útjait, és ez az életforma egy kitűnő példa erre a képességre!

A vörös eső a Föld atmoszférájából érkezett. Vajon a csiráját egy földönkívüli üstökös szórta szét miként azt Dr. Louis és Kumar állítja, vagy már régóta is létezett ott? Tény hogy a vörös esővel már 2001. óta kísérleteznek és minden jel arra mutat, ez az organizmus még jelen van az atmoszférában. Tény hogy keveset tudunk a Föld felső atmoszférájáról, főleg hogy milyen élet lehet ott. A mi tudományos közösségünk azt gondolja, van ott élet, de naivan nem gondolkoztak alaposan arról, milyen hatással van ha titokban manipulálják a tudományos adatokat.

A tudomány mindig is a logikusan egymásra épülő téglák rendszerére épült. Ha van egy szociális konszenzus, hogy valami igaz, akkor ez általánosan elfogadott ténnyé válik, ami beépül a tudományos közösségek építőelemei közé, ha igaz, ha nem. Ezeket az eredményeket elfogadják még akkor is, ha igaz és valótlan elemek is előfordulnak benne. Minél több ideig fogadnak el igaznak valamit, annál inkább megtámadhatatlannak hiszik a valódiságát. Ennek az az eredménye, hogy időnként sokként éri a tudományos világot, ha egy elméletnek a fiktív része összeomlik az idők során, vagy új és hiteles eredmények által.

Tehát ez a tudomány működése és a tudományos módszer. A tudományos közösségek gyakran csak kevés dolgot fogadnak el és gyakran bezárják az elméjüket a többi iránt. Az emberi arrogancia és vakság mindig is jelen volt. Például az a tudományos dogma miszerint nem létezik élet a Föld felső atmoszférájában vagy az űrben. Így hát ez lett a hivatalos nézet, és így az igazság és a fikció bekerült az emberek tudatába.

Amúgy, pár évtizeddel ezelőtt, azt hitték, nincs élet az óceánok mélyén, ahol nincs napsütés és hatalmas nyomás uralkodik. Most már tudjuk, hogy egész életközösségek élnek ott, melyek a geotermikus hőt és ásványokat képesek felhasználni az óceánok mélyén, ahová soha nem süt be a Nap és a nyomás minden képzeletet felülmúl. Miként ahogy az óceánok mélységeiről, pontosan olyan keveset tudunk vagy értünk a felső atmoszférával vagy az űrrel kapcsolatban. Tekintsék meg az alábbi videót amit a NASA  STS-80-as küldetés során lett filmezve.

http://www.youtube.com/watch?v=e0jpUPLqLhA

Ebben a videóban, mely az űrsiklóból készült, a Föld felső atmoszféráját látjuk, ahol éppen egy elektromos vihar dúl felvillanásokkal és fényekkel, melyeket magas légköri villámok okoznak. Ez a klip általában főleg az UFO-k megjelenéséről és az ehhez hasonló spekulációkról szól. Azonban rávezet minket arra, hogy megfontoljuk egy számunkra ismeretlen élet létezését, mely az atmoszférikus elektromos kisüléseket energiáját használná fel.  Ez az amit közvetíteni szeretnék itt. Most nézzék meg az STS-75-ös küldetésen készült videót:

http://www.youtube.com/watch?v=rb8NK-chQvs&feature=fvst

Mik azok a dolgok, melyeket vonz a leszakadt kötéldarab? Ne felejtsék, hogy ez nem csak egy darab kötél mint hisszük.  Ez egy 12 mérföld hosszú, széles lapos szalag, melyhez rá volt kapcsolva egy mesterséges hold, így kívántak áramot termelni az űrsikló számára. Ha megfigyelik a videón elhangzó beszélgetést, hallani fogják, hogy a kísérletnek már majdnem vége volt, a kötél szinte teljesen letekeredett, amikor váratlanul elszakadt. Igazából a kötél nem a húzóerő miatt szakadt el, hanem egy váratlan hegyes impulzuscsúcs túlterhelése miatt, ami szétválasztotta az űrsiklótól.

A legfontosabb tény az, hogy a műhold még hozzá van kötve a kötélhez, folyamatosan energiát szolgáltatva. Tehát az egész leszakadt rendszer még mindig energiát termel, de már nincs az űrsiklóhoz kötve.

A hivatalos szöveg szerint a röpködő tárgyak az „űrszemét” részét képezik, s természetesen ez az „űrszemét” kapcsolatban áll az űrsiklóval és a magával a kísérlettel. Ha ez igaz lenne, akkor csak kisméretű objektumokat kellene látnunk, többnyire az űrrepülőgéphez és magához a kísérlethez köthetőeket. Ne feledjék, szemünk számára a viszonyítási alapot mindösszesen az űrrepülőgép és a kísérleti műhold szolgáltatja. Itt az ideje hogy számba vegyünk néhány méretet:

 

Űrsikló

Hosszúság..............................122 láb / 37.24 m

Szélesség................................28.5 láb / 8.69 m

Raktér méret..........................15 láb / 4.6 m X 60 láb / 18.3 m

 

Szakadt kötél

Hosszúság..............................12 mérföld / 19.3 km

Távolság................................81 vagy 90 mérföld / 130-145 km

 

Az űrsikló - méretei folytán - a legnagyobb ember által készített mérnöki eszköz, mely képes az űrben szemetet hagyni. Logikusan, bármilyen „szemét” kisebb kéne legyen ezeknél a méreteknél. Igazság szerint, jóval kisebbek. Megjegyzendő, hogy amikor a kötél megnyúlik a szakadásakor, a kötél nyílegyenes és csendesen lebeg az űrben. Más szóval a kötél és a generátor nyugalmi állapotban van. Akkor a környezetében lévő „szemét” miért nincs szintén nyugalomban?

Figyeljék meg, a hivatalos szövegben említik, a kötél 12 mérföld hosszú és kb. 81-90 mérföldes távolságban van az űrsiklótól. Hogy láthassuk az egész kötelet, valóban hitelesnek tűnik ekkora távolság. Meghagyom a matematikusoknak hogy elvégezzék a számításokat, vajon ezek valós adatok-e.

Azonban rögtön nyilvánvalóvá válik, egy 12 mérföld hosszú kötél csak elég nagy távolságból látható teljes méretében. Ez a 81-90 mérföldes távolság azt jelenti hogy a kötél körül lebegő tárgyak igazából hatalmasak lehetnek, túlságosan is nagyok, hogy az űrsiklóhoz vagy a kísérlethez tudnánk kapcsolni őket. Hogyan? Erre azt mondhatnák, ezek a tárgyak jóval közelebb vannak a kamerához, a kötél és az űrsikló közt.

Szerencsére a kötél együttműködik velünk, egyenes lévén, és egy jól ismert mértékként szolgál nekünk, melynek segítségével megmérhetjük a közelében repkedő kerek tárgyakat. Most nézzék meg többször is a videót és észrevehetik, hogy egypár korong, melyeken fekete részek vannak, vagy a közepük sötét, közülük egy-kettő a kötél MÖGÖTT szál el, és nem előtte. Újból átadnám a terepet a matematikusoknak hogy ezt vegyék számításba.

Szemmérték alapján a kötél mögött elhaladó korong mérete körülbelül 5%-a a kötél hosszának. Ez azt jelenti hogy a „szemét” óriási korongokból áll, melyek többszörösen nagyobbak az úrsiklónál. Például 12 mérföldnek az 5%-a 0.60 mérföld (kb. 1 km). Ez azt jelenti hogy ezek a tárgyak több száz méternyiek lehetnek átmérőjüket tekintve. Ne felejtsék, ezt csak matematikusok képesek ellenőrizni, ez csak szubjektív megítélés, elmélet.

Egy dolog biztos, amikor majd egyszer elkezdjük közelebbről megismerni ezeket az objektumokat, biztosak leszünk benne, hogy ezek nem emberi léptékű „űrszemét” részei, az űrsiklótól vagy a kísérlettel keletkeztek. Nem csak ezt, de aligha lenne képes valaki is logikusnak tartani azt a tényt is, hogy ezek a tökéletesen korong alakú tárgyak csupán „űrszemét” lennének. Hogyha közelebbről megnézzük a méretüket és az alakjukat azonkívül, hogy azt elemezzük, miként képesek 81-90 mérföld távolságban az űrsiklótól mozogni, nehéz elképzelni más kijelentést, ami ennél gyengébb vagy gyatrább.

Lehetséges a hogy ezek a lebegő tárgyak valamiféle élőlények lennének? Mi van ha a felső légkörünk tele van élettel ami a felső rétegekben lévő elektromos zavarokból (villámlásokból) nyeri az energiáját? Mi van ha az energia, mely a kötélből és a műholdból sugárzik, mágnesként vonzotta őket? Vajon ezek a lények próbáltak a tönkrement eszközből energiát nyerni, mint azok a furcsa élőlények az óceán fenekén a geotermális forrásokból? Élőlények vagy űrhajók, vagy mindkettő? Esznek vagy feltöltődnek, vagy valami mást csinálnak?

Vajon ez a vörös eső, amiről megállapították, hogy nincs DNS-e, lehet majd egy tudományos dogma megsemmisítője, mely bebizonyítja, hogy van élet a felső atmoszférában és az űrben, talán a Marson is.

Ha lenne némi objektív hozzáállásunk és nyitottságunk a felső atmoszférában és az űrben lévő élettel kapcsolatban, akkor talán megértjük hogy mi van a Holdon és a Marson?

Ha ez valamikor megtörténne, valószínűnek tartom, hogy tapasztalni fogjuk azt a mondást miszerint: „Nem csak az az univerzum furcsa amit elképzelünk, hanem az univerzum furcsább mint ahogy mi képzeljük”. Ez a mondás Sir Arthur Stanley Eddingtontol ered, egy angol asztrofizikustól aki segített  kifejleszteni és megértetni Einstein általános relativitás elméletét az angolszász világnak.

 

 

Fordítás: Marku András

 

Kiegészítés (2010.09.06):

A különleges indiai eső vízét Godfrey Louis vizsgálta meg. 2006-ban feltűnést keltett a vizsgálati eredményeit közlő tanulmányával, melyben azt állította olyan egysejtűeket talált, amelyek egyetlen jelenlegi földi létformára sem hasonlítanak. Elmélete szerint földönkívüli eredetűek lehettek, és egy atmoszférában felrobbanó meteoritból - tűzgömbből - kerültek az esőfelhőbe, a felhőt pedig a meteorit porai festette meg.

A vizet az elmúlt négy esztendőben újravizsgálták, Chandra Wickramasinghe, a pánspermia elméletének egyik legismertebb támogatójának vezetésével. A kutatócsoport most közzétette a vizsgálati eredményeket, melyek megerősítik Godfrey Louis állításait.

Az egysejtűek szobahőmérsékleten inaktívak, és 121 ºC-on szaporodnak. Az UV-fényen változtatják színűket. Az egysejtűek egyáltalán nem tartalmaznak DNS-t. Ilyen létformának a Földön a prionokat tartják.

Azonban nem zárható ki egyértelműen az egysejtűek földi eredete. A természetben legutóbb Argentínában egy vulkáni kráterben találtak olyan extremofil baktériumokat, amelyek 4700 méter magasan, arzénnal teli lúgos vegyületekben élnek. A medveállatkák akár a -250 ºC fokot is kibírják, oxigén nélkül.

 

Forrás:

http://www.marsanomalyresearch.com/evidence/2009/159/red-rain-organism.htm

http://www.hir24.hu/tudomany/130336/foldonkivuli-elet-az-indiai-voros-esoben.html

 

Ajánlott irodalom:
http://www.earthfiles.com/news.php?ID=1526&category=Science:
http://education.vsnl.com/godfrey

http://en.wikipedia.org/wiki/Red_rain_in_Kerala
http://en.wikipedia.org/wiki/Panspermia

 

 

Vissza a nyitólapra