Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

A Hunyadiakról - 2008. február

 

Kedveseim! Drága magyar testvéreim! Most, ahogy a mágusok szokták, egy kis humoros tanítás, egy kis csipkelődés, elkel az élet mindennapjaiban. És most hallgass, hallgass, mert mondom: Ne felejtsd el magyar soha, t e, kinek a sorsa mostoha, hazátlan, mostoha, egyszer újra azt harsogja ezer torok, ezer harsona: „A magyar nép megint szép lesz, /  Méltó régi nagy hírékez, / S mit rákentek a századok, / Lemossuk a gyalázatot!

Nos, a magyarság most, a világ demokratáinak jóvoltából, az a különös helyzet állt elő, hogy ártatlanabbak a rabok, mint a börtönőrök. Ígértem neked demokráciát, békét és kalácsot, de ki tudja, miért csinálják örökké ez a sok rabláncot?

Egy másik tanítás: „Ingyen csak a buta emberek tagadják meg az Istent. Az okosak még pénzért sem.”

 Egy másik: „Aki a becsületét adja el, az olyan kincset kótyavetyél el, amelyik semennyi pénzért nem vásárolható vissza. Mert a szabadság a szabadságtól nyeri a nevét, és aranyláncon is lehet valaki rabszolga.” Én tanítom veletek most, Sabrag mágus: lehet, hogy a fogoly, szabadabb, minta foglár. Mert a fogoly igazán az, akinek lelke több, szebb, mint a fogláré. Az igazán szabad, szabadabb, mint a foglár. Mert akik népeket nyomnak el, nem lehetnek a népek jótevői, barátai. Már hogyan is lehetnének?

A pillanatnyi állapotokról is egy-két szóval. Mert most a szabadságról úgy beszélnek, mint egy ócska utcalányról, leköpdösik, meggyalázzák, kiüldözik a világból. És így tovább. Mondom, figyeljetek. Aki a másik szabadságát veszi el, az sohasem volt szabad. És egy dolgot jegyezzünk meg: a hazugság nem Isten találmánya. „A tele gyomrú rabszolgánál csak az üres fejű ember lehet boldogabb!” – tanította velem drága mágus nagyapám. És azt is tanította: „Az arany rabszolgává tesz, a butaság beképzeltté, s ha mind a kettő együtt van, akkor diktátor vagy”. És azt mondta drága nagyapám: „Figyelj fiam! A fegyver az a haszontalan szerszám, amivel elpusztítjuk mindazt, amit a többi szerszámmal megalkottunk.” Mágus-bölcsesség,  érdemes odafigyelni. És azt is tanította: „A szelídség, jóság - gyógyszer, a butaság és a rosszindulat – nélkülük szabad lenne a világ".

Akik a kacsa- és libatömés ellen tiltakoznak, azok sovány emberek és halálra hajszolják lóversenyen a lovakat, lelövik az arénában az állatokat. Ezek a kacsa- és libatömés ellen háborognak. És nagyon vicces amit mondok, de mennyire találó. Jegyezzétek meg jól drága mágus nagyapám tanítását, hogy „A gyávák öröme a talpnyalás – és most hú de sok van belőle!”. Most én mondom: nagyon sok van belőlük! A gyávák örülnek most a talpnyalásnak, és még a följebb lévő rész nyalásának is örülnek.

Drága nagyapám azt mondta: „Aki nem ültet fát, az ne is vágja ki.” Vagyis, aki nem termel értéket, az ne is nyújtsa érte a markát. Aki nem termelte meg a gabonát, az ne is akarja eladni! A tolvaj az, aki másoktól uzsorát szed, uzsorakamatot szed, mert az meglopja a tisztes ember munkájának a  gyümölcsét. És drága nagyapám azt mondta: „Gondozatlan gyümölcs ízetlen és kukacos.” Ez vonatkozik a mai kulturális nevelésre is, gondozatlan fiatalság, kulturálatlan fiatalság, szándékosan félrenevelt fiatalság, nincs íze, nincs zamata, de úgy nevelték, hogy rabszolga legyen belőle. Ha mégis bölcsek akarunk lenni, akkor azt is jegyezzük meg, hogy „a lónak négy lába van, de rúgni egyszerre csak kettővel tud”. És most egy nagyon érdekes mondás drága nagyapámtól, „Az államfőknek a fő álmok a főnökeik”. És a drága nagyapám azt mondta, „Fiam, tanuld meg, és tanítsd meg: nagy bűn ám az, de igaz, az emberek között olyan vakmerő típus is van, aki gondolkodni mer”, és azt is mondta drága nagyapám, hogy „A disznó dolgokon is meghízhat a disznó”. Most lopnak, csalnak, hazudnak, és híznak a disznó dolgaikon.

Kedveseim! Jegyezzétek meg jól! Drága nagyapám azt mondta, „Aki nem fürdött még tiszta vízbe, az agyonüt, ha a fürdővizit ócsárolod”. És most elérkezik a szomorú sors, amit azért tanított a drága nagyapám, hogy gondolkodjunk a sorsunkon. Mert ő azt tanította, hogy „Sok embert azért zárnak be, hogy ne tudjon szabadságot csinálni.” Mennyire igaza volt drága nagyapámnak. Tehát tudjunk szabadságot csinálni!

Drága testvéreim! Most szóltam hozzátok, egy kicsit humoros, egy kicsit vicces, de hozzátok szóltam és ez boldoggá tesz. Örömmel teszem. Isten tartson meg benneteket jó magyarnak, szeressétek egymást, amiként Jézus Urunk mondta: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket.”

 

 

 

Vissza a nyitólapra