Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

 

Üzenet a pápának: Az olajfa

 

Rejtett dolog volt eddig,

Hogy kik is a római keresztények,

De most a Pápa Őszentsége szája

Eloszlatta a sötétséget.

 

Peruban előjöttek

Az ős föld indián maradékai,

Egy „Szent Bibliát” vittek a pápának:

Keserű szóval adták neki.

 

Ez az a „Szent Biblia”,

Melynek nevében karddal jöttek hozzánk.

E „Szent Biblia” nevében gyilkoltak itt!

Ezután már nincs szükségünk rá.

 

Magyar! Te mit üzensz? Szólj!

Mit üzensz? – Te olajfába oltott ág.

Mert így nevezett minden keresztényt

A Rómában lakó „Szent Atyánk”!

 

Hát Te, magyar? – Te mit szólsz?

Mit üzensz Rómába a „Szent Atyának”?

Hozzád is karddal vitték a Bibliát!

Vesztére Magyar Hazának.

 

Te csak oltott ág lettél?

A zsidók olajfájába oltattál?

Így Istennek fogadott gyermeke vagy?

Idegen törzsön vagy egy hajtás?

 

Elmondta ezt a Pápa!

Szégyenére a keresztény világnak;

Hogy „MI keresztények oltványa vagyunk

A zsidó törzsű olajfának.”

 

Nincs vallásunk, Szent Hitünk?

Jézus Urunk SZENT TANÍTÁSA mögül

Kajafás, a zsidó főpap parancsa

Lehet az idvezítő, nekünk?

 

Eltűrt sokat a Magyar!

Vérzett, Istvántól; - immár ezer éve,

És? – Lám még most is csak fogadott gyermek

A római Isten kebelében.

 

Mi nem oltott ág vagyunk!

Istenünk, Urunk a mi Jézus Urunk!

Évezredek Népének büszke sarja, -

Mi, nem Kajafás népe vagyunk.

 

Íme! Itt a Biblia!

Visszaadjuk ezt; - mint az indiánok!

Ezer évig ONTOTTUK érte VÉRÜNK: -

S nem váltotta meg a világot.

 

ÚR városából jön a FÉNY,

Ősi agyagtáblákra írva a MÚLT;

KALDEUS ŐSEINK üzennek, RAJTA!

Mi, NIMRUD APÁNK NÉPE vagyunk!

 

Istenünk! Urunk! Jézus urunk!

Óvjad, védjed a Mi drága nemzetünk!

Légy irgalmas, hogy egykoron elhagytunk!

Jézus Urunk, bocsáss meg nekünk!

 

 

 

Vissza a nyitólapra