Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

 

… az Éltető gyökeret

 

Nézz a földet, a kék eget

A messzibe futó végtelent

A nyíló, apró virágkelyheket

- érzed-e bennük az élet illatét? –

Látod-e az élet szép, színes virágát?

Gondold el Ember, ISTEN GYERMEK,

A TEREMTŐ,  a hatalmas Úr,

Neked teremtette a szép világot!

 

Tiéd a rög, az út futó pora,

Mit játékos szél űz messzire.

Tiéd az illat, s vele a virág

És Tiéd az „Égig érő fa”,

A belőle áradó örök erő.

Tiéd a parány és az óriás,

Az anyag minden formája!

Ember! Tiéd a Teremtő Úr

Érzékkel felfogható világa!

 

Nézz fel a távoli csillagokba,

Mit fényévekkel oly nehéz mérni,

S gondold el Te csöppnyi Ember

Dolgod lészen mindezt érteni!

És utadban ha szállsz űrhajón,

Vagy alkotsz bármely alkotást,

Amit alkottál, s amiből alkottad,

Minden és végtelen mindenek

Magukban hordozzák az Úr Akaratát!

 

Te maradj a HIT erejében,

Légyen életed értelme a tanulás!

Keresd a rögök között a járható utat,

Mert így tárul ki előtted az Isteni Világ!

Lássad az illatos, szép virágot,

Lássad az „Éltető Gyökeret”

S meglásd, majd bölcs leszel

A létező a látható mögött

Majd meglátod a nagy Én-t,

A Mindent Teremtő Istened!

 

 

 

Vissza a nyitólapra