Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

 

LESZ MÉG MÁRCIUS!

 

Csak el ne felejtsétek,

Hogy mit tettek!

Csak ki ne aludjon a láng!

Figyelj csendben,

S ha jön, közeleg a hajnal,

Készen légy magyar!

Nagy munka vár ránk!

 

                  *

 

Lassan, mogorván hömpölyög a vén Duna.

A tájon csillagfényes éj lapul,

Lágy hullám búvik a füves parthoz,

S a néma éjszakában valamit súg.

 

A távolban csillagfények játszadoznak.

Rakoncátlan, apró csillagocskák;

A csillagos ég Hadak Útjáról

Fénylő tűzcsóvákkal híreket hoznak.

 

Amott a vén fűzfa sóhajt, mély nagyot;

Mintha lelkével azt sóhajtaná,

Morogj csak, mozdúlj meg, te vén Duna!

Mozduljatok meg, ti fénylő csillagok.

 

Odább, a temetőben, kopjafa rezdül,

Árnyak suhannak egy vén hárs alatt,

Itt, ott, a harmatos fű könnyezik,

A halott csendre könnypára települ.

 

Titkokat mormol az öreg Duna lelke,

S felel rá csendben a Hadak Útja,

Némán rezdül a partmenti fűzfa,

Kopjafa bólint, csendben rezzenve.

 

A völgyekre hajnal pírja ont síneket,

Csattogva szól a csalogány dala.

Amott a hegyek büszke ormain,

Mintha a Turul-madár ébredezne.

 

Valamit nyugtalanul susog a szellő,

Mintha minden ébredezne titkosan;

Valami rezdül a némaságban,

Az égen összesúg két bárányfelhő.

 

         *

 

Mintha minden azt súgná, ÉBREDJETEK!

Felkelni készül a fénylő Nap!

Ébredjetek! Új hajnal közeleg!

Nagy munka vár rátok! Készen legyetek!

 

 

 

Vissza a nyitólapra