Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

 

Alkony Sidney felett

 

 

Lebbenő szélben, alkony tájban,

Szürke köd szalad a víz felett,

Fuvallat játszik a vitorlákon,

A néma ablak, távolba mered.

 

Ezernyi színes virága gyúl ,

Lámpái fénye az égig ér,

Házai tövében homály lapul,

Falai közé, besurran az éj.

 

Csend bukik a lágy hullámokra,

Itt, ott, csobban a játékos hal,

Lágy fodort borzol a futó szellő,

Villámok ébrednek, álmosan.

 

Csipke fény gyúl a harbouron,

A híd büszke ívét követi,

Vas karjai lágy ölelésével,

Észak gyöngyeit, déllel ötvözi.

 

Távoli fénnyel dörren az ég,

Lomhán billenő hajó teste,

Moccanva jelzi ébredését,

Felhő mögé búvik, Dél Keresztje.

 

A karcsú pálma földig ível,

Háztető rohan a vad széllel,

Folyammá duzzad a rohanó ár,

Levél hull a földre, sűrű jéggel.

 

Ezernyi fény ikertestvére,

Csillanva él az út vizében,

Viharral, jéggel, esővel, széllel,

Ilyen vagy Sydney, egy nyári éjben

 

 

 

 

Vissza a nyitólapra