Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

 

 

A vihar után

 

Megrettenve állt a világ.

Döbbenten nézte néma harcodat.

Országok Krisztusa! Drága, szent Hazám!

Mások bűneiért tették fejedre –

                        Töviskoszorúdat.

 

Ellened támadt a sátán hada

Szolgái, mind sorsot vetettek reád.

Egyedül harcoltál, országok Krisztusa,

S ellened támadt a nagy világ.

 

S Te, országok Krisztusa,

Kiszolgáltatva minden gyalázatnak:

- még ecetes vizet sem kaptál –

Oltani szörnyű szomjadat.

 

Keresztre húzva, sárba taposva,

Megfeszítve, elhagyottan, s oly árván,

Mint Jézus Urunk az átkos Golgotán,

            - és csak sírt a sok Magyar Mária –

            Téged siratott, keresztre feszített

                        Drága, Szent Hazám!

 

Mint jézus Urunkat a Golgotán,

Úgy állt körül a vad világ,

A szemekben hiába ült a fájdalom könnye,

- ha a trónokon Luciferek alkudoznak

Miképpen hajdanán –

Ott ült a hatalom trónusán

A sok Pilátus és a sok Kajafás.

 

                        *

 

Ötezer tankkal. Százezer ördög

Dühöngve rombolt, épített börtönt.

Ötezer tankkal, rabszolga haddal

Egy Világ támadt a kicsiny magyarra.

 

Óh mennyi remény, óh, mennyi álom

Omlott vérbe a pesti utcákon

Milliók álma, milliók vágya,

Vádlóan kiált e bűnös világra.

 

Nézz fel az égre, imádkozz halkan,

Mert nem estél el a szörnyű viharban.

Állsz, mint az ős hegy, nyugalmad árad:

Csak mondd, csak mondjad néma imádat.

 

            *

 

Tanulj meg élni, dacolva könnyel,

Tanulj remélni, fáradt ököllel.

Hidd el, csak hidd el, hogy nincs még vége

Hogy süt még napfény a Magyar Égre.

 

 

 

Vissza a nyitólapra