Kína rejtélyes űrrepülőgép-programja

 A Senlong (Isteni Sárkány) - űrrepülőgép

 

Ahogy az Egyesült Államok ismét felbocsátotta a Légierő titkos, mini-űrrepülőgépét, az X-37B-t, 2012. október 25-én, a szakértők ismét felelevenítették Kína saját űrrepülőgépére, a Senlongra vonatkozó tényeket és találgatásokat.

A múlt évben számos kínai médiaforrás számolt be a Senlong űrrepülőgép kísérleti repüléséről, minden valószínűség szerint légköri siklásos kísérletről volt szó, egy H-6-is bombázóról indítva. A Senlong kísérleti programjára, s magára az űreszközre, tényleges szerepére vonatkozó ismereteink továbbra is erősen vázlatosak.

Néhány, az Egyesült Államokban élő Kína-megfigyelő, csoportot alakított, hogy kikövetkeztessék, vajon a Senlong (Mandarin kifejezés az „Isteni Sárkány” jelentéssel), mi célt szolgálhat. A csoportba néhány szakértőt is bevontak, annak a sejtésnek a megvitatására, hogy esetlegesen semmi másról nincs szó, mint az X-37B robot-űrrepülőgép egy az egyben történt lemásolásáról.

Jelen beszámolóban néhányuk álláspontját, elképzelését ismertetjük.

1.    ábra. Közeli kép a Senlong robot-űrrepülőgép prototípusáról, a kínai H-6 bombázóhoz rögzítve, közvetlenül egy siklási kísérlet előtt, 2007. decemberében. (kínai internetes források szívességéből)

 

Kihívás az Egyesült Államok számára?

Kína a Föld harmadik országa Oroszország és az Egyesült Államok után, mely saját, független, pilótás űrprogramot fejlesztett ki. A program 2012. nyarán érte el eddigi csúcspontját, amikor is Kína végrehajtotta az első pilótás dokkolást a világűrben, a saját maga által épített űrállomással. Az ország – állítása szerint – 60 tonnás össztömegű, modulokból felépülő űrállomás kifejlesztésén és megépítésén dolgozik. Ehhez az űrbázishoz indulnak majd a jövő pilótás küldetései.

„A Senlong űrrepülőgép Kína az irányú erőfeszítéseire utal, miszerint aerodinamikai eszközökkel kíván visszahozni űreszközt földkörüli pályáról, hasonlatosan az amerikai Space Shuttle, illetőleg a jóval kisebb X-37B űrrepülőgéphez.” – jelentette ki Mark Gubrud, posztdoktori kutató a Princeton Egyetemen, a Tudomány és globális Biztonság – témakörben.

Gubrud álláspontja szerint, amennyiben a kínai űrtechnika fejlesztői sikereket érnek el a Senlong program kapcsán, akkor biztosra vehető, hogy megpróbálnak nagyobb változatot is elkészíteni.

„Azonban a gazdasági megtérülést nem sikerült a NASA űrrepülőgépeivel megvalósítani, éppen ezért nem teljesen világos, milyen előnyökkel szolgál az X-37B a katonai fejlesztőknek, a hagyományos szerkezeti elemekre épülő, visszatérő mesterséges holdakkal szemben – tette hozzá Gubrud. „A Légierő robot-űrrepülőgépe az Egyesült Államok űrnagyhatalom mivoltát kísérli meg elsősorban jelezni a világ felé, most, hogy a Space Shuttle flottáját az ország nyugdíjazta.”

„Ellenben a Senlong valamivel több, mint csupán Kína űrnagyhatalmi tevékenységének szimbóluma, egyben kihívásként is szolgált az Egyesült Államok felé annak igazolására, hogy technológiai dominanciája immár a múlté.”

2.    ábra. Távlati kép a Senlong robot-űrrepülőgép és a H-6 bombázó párosáról, felszállás előtt.

 

Lépést tartani az Egyesült Államokkal

Joan-Johnson-Freeze, az Egyesült Államok Haditengerészeti Kollégiumának nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó professzorának álláspontja szerint: „Nem gondolnám, hogy ekkora felhajtást kellene csapni egy technológiai alapú kísérleti program esetleges fenyegető mivolta miatt. Számos ország, beleértve Kínát és az Egyesült Államokat is, dolgozik űrrepülőgépek fejlesztésének technológiai megvalósíthatóságán.”

Johnson-Freese elmondta még, hogy ilyen jellegű technológiai kísérletek visszanyúlnak egészen az 1950-es évekig, a Légierő DynaSoar programjához. „Azt a programot azonban törülték – különböző okok miatt, többek között azért is, mert senki sem tudta megmondani, mi célt is szolgál, melyeket ne lehetne adott esetben más eszközökkel elérni…, habár, a közelmúltban felmerült, mint további lehetséges eszköz a globális csapásmérésre” – tette hozzá.

Amikor Oroszország megépítette a saját Burán űrrepülőgépét, Johnson-Freese egyik kozmonauta barátja a következő nyilatkozatot tette: „Lépést tartani az Egyesült Államokkal”. Majd hozzátette: „Amennyiben az egyes országok úgy látják, hogy az Egyesült Államok űrrepülőgép kifejlesztésén dolgozik, a vezetőik úgy látják majd, hogy az ő hazájukban is hasonlóképpen kell cselekedni.”

 Johnson-Freese meggyőződése szerint, létezik a technológiai fejlesztések terén az akció-reakció spirál, olykor szenzációhajhász eszmefuttatások által táplálva. „A technológia önmagában – amennyiben fejlesztés és szervezés alatt áll – a jelenleg rendelkezésünkre álló minimális információ pedig destabilizáló lehet, és egyes országok félelmét megnövelheti a potenciális fenyegetettség terén, s ez pedig gyorsabb cselekvésre ösztönzi őket.”

3.    ábra. Infravörös felvétel a Senlong űrrepülőgépről közvetlenül annak leválását követően a H-6 bombázóról. (kínai internetes források szívességéből)

 

A világűrből a Föld felé irányuló katonai műveletek

Számos megfigyelő követi nyomon Kína egyéb űrprogramjainak katonai eredetét.

„Úgy tűnik, hogy a hangsúly – s ez ügyben bürokratikus elemek is beépülhettek – az űrsikló/űrrepülőgép megközelítésen volt, ezt a vonalat nyomta el végül is a Sencsou űrkapszula-megoldása” – állítja Dean Cheng, a Washingtoni Ázsia Kutató Központ munkatársa.

Cheng számos tudományos konferencián számolt be arról, milyen komoly vita előzte meg a Kína emberes űrprogramjához felhasználandó eszköz milyenségét, szerkezeti megoldásait és kinézetét 1988-1992 között.

„Mivel a Népi Felszabadítási Hadsereg komoly súllyal latba eső tanulmányokat fogalmazott meg a világűrből a Földre irányuló katonai műveletek jövőbeni megvalósítása terén, olyan eszközök kapcsán pl. mint az X-43 (kísérleti, hiperszonikus, pilóta-nélküli repülőgép), vagy az X-37B, könnyű lenne elfogadni a feltételezést, miszerint katonai célok megvalósításáról van szó” – egészítette ki gondolatait.

4.    ábra. Az X-37B a White Knight-1 által szállítva az egyik siklási kísérlet során.

 

Erősödő űrverseny Kína és az Egyesült Államok között

Augusztusban Andrew Erickson és Gabe Collins Kína-szakértők tanulmányt jelentettek meg a China SignPost internetes hasábjain.

Erickson, az Stratégiai Kutatások Minisztériumában docens, a Haditengerészeti Kutatások Osztályon, továbbá társult kutató a Harvard Egyetemen, a John King Fairbank Központban, Kína-kutatásra szakosodva. Collins pedig a Michigan Egyetem diákja, jogi karon, kutatási területe felöleli a kereskedelmet, a biztonságot és a Kínával kapcsolatos jogi szabályozásokat. Közös munkájuk a következő címet viseli: „Az Űrrepülőgép-fejlesztés, mint az Egyesült Államok és Kína Kibontakozó Űrversenyének Újabb Területe”.

„Peking hamarabb léphet be az űrrepülőgépes korszakba, miként azt bárki is képes lenne előre megjósolni” – állítja Erickson és Collins.

Ami pedig a Senlong kísérleti repülését illeti, az álláspontjuk a következő: „Az határozottan kijelenthető, hogy egy ilyesféle „teszt” természete kapcsán igen sok a bizonytalanság, a legvalószínűbb egy légköri – meghajtás nélküli – siklási kísérlet, a H-6-os bombázóról indítva. A Senlong valószínűleg messze nem rendelkezik az X-37B képességeivel, vagyis az egy évet is meghaladó működési időtartammal.”

5.    ábra. Az X-37B a világűrben. (NASA/MSSS)

 

Zárszó

Erickson és Collins arról is beszámol a Senlong természetét illetően, hogy a bejelentett teszt kapcsán még az is kiderülhet, jóval közelebb állnak a fejlesztések területén az Egyesült Államokhoz, miként azt esetleg többen is vélik, azaz a két ország között a technológiai fejlesztés terén mutatkozó különbség sokkal kisebb, s amikor majd Kína működés közben mutatja be a fejlesztés alatt álló – hasonló rendszerét -, még az is kiderülhet, ilyesféle különbség nem is létezik, a két rendszer közel áll, vagy akár meg is felel egymásnak.

„Ami a korábbi világűri fejlesztéseket illeti, azt láthatjuk, Kína átlagosan 15 évvel az Egyesült Államok után mutatta be az egyes párhuzamos eszközöket” – Erickson és Collins kutatása értelmében.

Munkája végén a két kutató megjegyzi, a politikai tervezőknek nagyon komolyan kell venniük Kína törekvéseit a világűr meghódítása terén.

„A pekingi űrrepülőgépes program széles alapokon nyugszik, a legfontosabb hajtóereje pedig a civil és a katonai felhasználási terület, vagyis az e területeken elérendő célok. A kézzelfogható eredmények pedig az ország képességének fontos barométereként szolgálnak.”

6.    ábra. Az X-37B a leszállását követően a vandenbergi kifutópályán. (NASA/MSSS)

 

Összevetés a CAC Senlong és a Boeing X-37B között

 

Senlong

X-37B

Küldetés

Technológiai demonstrátor, mely átmenetet képez a katonai küldetéseket végrehajtó űrrepülőgép megépítése felé vezető úton.

Ugyanaz

Tömeg

3 t (üresen), 4.8 vagy 5.1 tonnától 7.5 t-ig (feltöltve)

4.9 t

Hosszúság

8.6 vagy 9.9 m

8.9 m

Fesztávolság

4.2 m

4.5 m

Magasság

2.7 m

2.9 m

Hordozó

LM-3C hordozórakéta vagy a H-6 bombázó

Atlas-V SLV

Fő kivitelező

Csengdu Repülőgép Tervező Intézet: komplett tervezés, földi irányítás; Kínai Légűri Vállalat: gyártás; Repülési és Űrhajózás Egyetem, Nancsing: irányítórendszer; Harbin Technológiai Intézet: hővédelem; Északnyugati Műszaki Egyetem: hővédelem; Északnyugati Egyetem: műholdas navigációs rendszer.

Boeing Corporation

A program kezdési időpontja

A program 2001-ben kezdődött, ám a kezdeti elképzelések visszanyúlnak az 1980-as évekre, a francia Dassault Hermes programjára.

1999

Első, meghajtás nélküli repülés

2005

2006. április 7.

Első űrrepülés

2009 vagy 2010 – szuborbitális repülés

2010. április 22 – december 3.

 

A világűri repülésre kifejlesztett X-37B először 2010. április 22 és december 10 között repült, a második repülését 2011. március 5-én kezdte és 2012. június 16-án fejezte be küldetését, míg a harmadik példány 2012. december 11-én indult útnak. Nem tisztázott, hogy a Senlong első útjára vajon 2010-ben, esetleg korábban került sor. A 2011. január 7-i, a Sanszi TV műsorát követően, egy kínai internetes oldal azt állította, hogy a Senlong űrrepülőgépet egy folyékony üzemanyagot használó Hosszú Menetelés hordozórakéta szállította, képességeiben igen hasonlatos az X-37B-t felbocsátó, ugyancsak folyékony üzemanyagot égető Atlas-V hordozórakétához. Ebben az esetben ugyanis kisebb a kockázata egy kísérlet alatt álló űreszköz, esetlegesen kínai határokon túl történő, leszállására. Jogos az elvárás, hogy a Senlong hosszabb orbitális repülésére már 2013-ban sor kerül, a fejlett technika kipróbálására, illetve a katonai alkalmazás lehetőségeinek feltérképezésére.

A Senlong kicsinyített kísérleti modellként szolgálhat egy későbbi, pilótás űrrepülőgéphez, illetőleg egy teljes méretű, pilóta nélküli eszköz; netán űrbombázó rendszer eleme. A szokatlan méreteit tekintve talán ez utóbbi lehet a legvalószínűbb. Különböző kínai beszámolók, az elmúlt évek során, érdeklődést mutattak ilyen rendszer iránt. 1996-ban a CALT folyamatosan készített tanulmányokat egy shuttle-méretű pilótás űrrepülőgépes rendszer megvalósítására a 2020-as évek környékére. Az általuk kidolgozott karcsú modell igen hasonlatos a meglévőekre (karcsúsági mutatója: 6,5:1, viszonyításképpen a Senlong 7:1, a Space Shuttle pedig 5,7:1).

Ám az is lehet, hogy a Senlong csupán légköri siklási kísérletekre készített berendezés, melyből számtalan készült Európában, Japánban és az Egyesült Államokban is. Közös bennük az, hogy egyetlen alkalommal sem fejlesztettek ki belőlük működő rendszereket. Kínából zavarba ejtően sokféle elképzelést láthattunk az utolsó években, szélcsatornában tesztelés alatt álló, avagy számítógépes grafikák által megjelenített modelleket, ezért lehetséges, hogy éppen ez utóbbi álláspontot képviselőinek van igazuk.

Hamarosan kiderül.

 

Forrás: http://space.com - Leonard David

Fordítás: Aranyi László

   

Vissza a nyitólapra