Az UFO-jelenségről

2006.04.12 - tévéfelvétel anyaga

 

Bevezetés

A rövidítés, „UFO" azonosítatlan repülő objektumot jelent. Ta­lán nem pontos és korrekt a fordításnál a magyar „tárgy" szó hasz­nálata az objektum helyett, hiszen ebben az esetben mindenki azonnal valamiféle „szerkezetre" asszociálhatna. Talán az angol elnevezés sem egészen pontos, ezért ha egészen jól meg szeret­nénk határozni az UFO fogalmat, célszerű lenne inkább „azonosítatlan repülő dolog"-ról beszélni, hiszen minden UFO-nak minősül, ami repül és amiről nem tudjuk mi az.

A tengerek-óceánok mélységeiben is felbukkannak különös „dolgok", előfordul, hogy a légkörben nagy sebességgel haladó UFO hirtelen levág a víz alá és ott folytatja útját, illetve fordítva. A víz alatt megfigyelt UFO-kat USO-nak nevezik.

Fontos tisztázni az UFO, azaz az azonosítatlan repülő dolog mibenlétét. Tévedés azt gondolni, hogy minden esetben „kis zöld emberkék" űrhajóját látnánk. Sőt, sokszor magukra a „kis zöld emberkékre" is az UFO szóval hivatkoznak, holott az esetleges idegen űrhajú utasainak neve helyesen: ufonauta.

Bő harminc éve foglalkozom utókutatással. A tapasztalataimat a következőképpen összegezném: A bejelentett UFO-esetek 90%­ában az emberek vagy valamilyen természeti jelenségnek tanúi vagy űrkutatási-űrhajózási eseményt figyelnek meg.

A természeti jelenségek a legkülönfélébbek lehetnek: légköri jelenségek, mint pl. gömbvillámok, Szent-Elmo tüze, piezo­elektromos, elektrosztatikus és természetesen még ismeretlen jelenségek is. Bolygóegyüttállások, meteorhullás ugyanígy nagy figyelmet kelthet, de az emberek megfigyelhetnek leváló rakétafokozatokat, műholdakat, űrállomásokat, repülőgépeket. Ezek a könnyen értelmezhető és azonosítható UFO kategóriáját képezik ­természetesen a szakemberek számára.

Az elemzések az mutatják, a fennmaradó, a szakemberek által is nehezen azonosítható „dolgok" körébe tartoznak jelentős arányban a titkos katonai szerkezetek. A fennmaradt 10%-nyi megfigyelés hátterében kb. 90%-ban titkos katonai eszköz áll. Természetesen ezeket a szerkezeteket nem fogják „leleplezni" gyártóik, hiszen nekik sokkal biztonságosabb az a tudat, hogy ha a társadalmak tagjai „kis zöld emberkék" röpködésében hisznek, mintha felismernék valamelyik szupertitkos gépüket, pl. az Aurórát, és elkezdenének érdeklődni mire megy el a befizetett adójuk nagy része...

A bejelentett esetek 1%-a tehát, amely mindenféleképpen figyelemreméltó. Ez a bizonyos 1% még mindig igen hatalmas számot jelent az egész világra vonatkozóan. Nagyságrendileg: több százezret! Úgy gondolom, ezt a megmaradt kategóriát legalább két részre kell felosztani. Az első részét talán a kisebb részt, jelentik azok a szerkezetek, melyek intelligens irányítás alatt állnak, és nem tartoznak egyetlen földi hatalom fennhatósága alá sem, tehát idegen berendezések. Nem tudom a tényleges számuk mekkora lehet, az viszont biztos, évről-évre változik. Ezekben a térhajókban, űrhalókban, repülőgépekben olykor tartózkodnak idegen lények, olykor nem, nyilván, ez utóbbi esetben, automatákról van szó.

Sokan, tagadván az idegen szerkezetek ittlétét, azt állítják, azért nem léteznek földönkívüli eredetű űrhajók térségünkben, mert nem tudnának idejönni... Ez az érv igen gyenge lábon áll. Az óceánokon ugyanis lehet csónakkal is átkelni, de lehet felettük átrepülni is. Az a körülmény pedig, hogy a egyesek csak a csónakot és az evezőt ismerik, nem jelenti azt, hogy más ne tudna esetleg repülőgépet is építeni...

Az idegen szerkezetek mellett, ebbe a bizonyos 1%-ba, bele­tartozik egy olyasmi is, amire talán kevesen gondoltak eddig. Ez pedig a következő: mi van akkor, ha a megfigyelők - egyszerű emberek, pilóták, radarkezelők, űrhajósok, stb. - az élőlények egy eddig teljesen ismeretlen csoportfát látják?

Mivel a Föld felszínén élünk, megszoktuk, hogy az életet ebben az irányban keressük. De meg kellett tapasztalnunk: a mélytengerek legmélyebb pontját is fejlett élőlények népesítik be, a magas-légkörbe is feljutnak egyszerű mikrobák. De mi van akkor, ha olyan fajok is léteznek, melyek képesek voltak alkalmazkodni a magaslégköri, sőt, kifejezetten a világűri körülményekhez is?

Ennek a lehetőségnek a világon semmi nem mond ellent. Éppen ellenkezőleg.

A nyílt világűrbe többször vittek fel egyszerűbb élőlényeket, magokat, stb. Ezek olykor egészen elképesztő túlélő-képességről tettek tanúságot. Éveket töltöttek a Holdon baktériumok, hónapokat a nyílt világűrben algák, stb., aztán visszatérve a Földre nagyszerűen szaporodtak, mintha mi sem történt volna.

Azt állítom tehát, hogy a megfigyelt UFO-k egy része az élőlé­nyek eddig ismeretlen faját, fajait képezik, olyan életformákat, melyek létezhetőségében sem hittünk eddig.

Figyelembe kell venni azt a tényt, a világűrben nyüzsög az élet, ott van a Marson, a Vénuszon, a Titánon, az Európán, talán a Holdon is, szinte mindenfelé, amerre eddig űrhajósaink vagy automata berendezéseink jártak.

A nyílt világűrben minden anyag megtalálható a szerves élet fenntartásához, csak természetesen nagyon kis koncentrációban eloszolva.

Ahol pedig az élet feltételei léteznek, ott előbb-utóbb az élet is megjelenik! Természetesen ne várjuk azt, hogy ezt a bejelentést lelkesen ünnepelni fogják tudósaink, hiszen abban a pillanatban felborulna a darwinizmusba vetett hitük és a csatlakozó evolúciós dogmák rendszere. A dogmák pedig hatalmas urak...

Természetesen, ha a világűr nyüzsög az élettől, márpedig nyüzsög, akkor az élet földi megjelenése mellett, az ember megjelenésével is azonnal gondok lesznek... No nem az igazságkereső kutató számára, hanem a dogmákkal körülbástyázott tudománynak és egyházaknak.

 

Nem Roswellben kezdődött

Tévedés lenne azt hinni, hogy az ufókutatás 1947-ben, Roswellben kezdődött volna. Nem. Egyáltalán nem. A világ minden részén találkozhatunk több ezer éves, olykor pedig több tízezer éves, barlangrajzokkal, melyek kifejezetten repülő csészealjakat, és idegen űrhajósokat ábrázolnak. A kutatók ezeket az ábrázolásokat „istenek" képének tartják, de azt nem szabad elfelejteni, az ősi emberek csakis és kizárólag azt tudták ábrázolni, amit láttak, amivel találkoztak. Nem tudtak „fantáziából" dolgozni.

Kifejezetten naturalisztikus alkotás az Algériában, a Szaharai-sivatag szélén, a Taszilin-Ádzser hegység szikláiba karcolt hatalmas, nyolcméteres alak. Henri Lhote „Nagy Mars isten­nek" nevezte el. Az alak vastagra felfújt védőöltözetet visel. Vajon mi késztette a kőkor állatbőrökbe öltözött emberét, hogy ilyen figurát formázzon meg, ráadásul mindjárt ilyen hatalmas méretben? Egy biztos: valami igen hasonlóval kellett találkoznia.

Az észak-olaszországi Val Camonicában, a svájci határon, nem messze Capo di Monte városától évezredeken át készül­tek újabb és újabb barlangrajzok, köztük olyan lényekről is, melyek fejét sugárkoszorú övezi. A szakemberek szerint vala­miféle rituális táncot látunk. Megjegyzem, a szakemberek mindig ezt mondják, ha fogalmuk sincs arról, amit látnak... A figu­rák kezében tartott különös tárgy szerintük - természetesen ­valamiféle kultikus eszköz....

A világ minden részén megtalálható, fantasztikusabbnál­fantasztikusabb barlangrajzok, vésetek, festmények megszámlálhatatlanul hosszú sorában talán a legjelentősebb Dr. ViacseszlavZaicev filológus jóvoltából származó kép. Állítása szerint a barlangfestményre az üzbegisztáni Fergána városától délre, az Altáj-hegységben találtak. A kép központi alakja egy pontosan ugyanolyan barázdált korongot tart a kezében, mint amilyeneket Kínában, a Bajanka-úla hegységben találtak 1938­ban. A helyiek körében pedig közszájon forog egy „legenda", miszerint tizenkétezer évvel ezelőtt valamiféle lények ereszkedtek alá az égből, s nem tudták a Földet ismét elhagyni. Kisebbek voltak az embereknél, így üldözték, s végül meg is ölték őket.

Az hihetnénk esetleg, hogy hívő ember repülő csészealja­kat és földönkívülieket már nem látott, és nem ábrázolt ilyesmi­ket, pláne a templomok freskóin! Azt gondolhatnánk, a keresz­tény egyház már egészen korán „beledöngölte" a híveibe, hogy ilyesmit látni, az Istennek nagyon nem tetsző dolog.... Nos, a helyzet nem ez.

A több száz freskó és festmény közül, melyeken vagy idegen lények, vagy földövkívüli űrhajók láthatók, csak néhányat ~, említhetünk itt meg. A sorban az első a .,Madonna Szent Jánossal" című festmény. Az 1400-as évek végén készítette az itáliai mester, Domenico Ghirlandaio. A Loeser gyűjtemény részeként. a Palazzo Vecchioban található. Jól látható, amint a férfi-alak és a kutya az égen lebegő repülő csészealjat figyeli.

A következő képen egy freskó részletét láthatjuk. A teljes mű címe: „Keresztrefeszítés". 1350-ben készült. A Koszovóban található Visoki Decani Monostorban látható, az oltár felett. A kép különlegessége az űrhajóban utazó idős férfi. Az oltárképen egyébként még egy hasonló eszköz látható.

Ami mindenképpen figyelemreméltó, az a repülő szerkeze­ten látható „din-gir" jel. A „din-gir" jelentése: isten, úr. A sumérok használták e jelet a festmény elkészültét megelőzően úgy 4000 évvel... De ez még nem minden. A „din-gir" jel közepén jól látható a pont, azaz „szem", vagy „mag". Ha pedig kiolvassuk az írást, azonnal ismerős szavakat kapunk „szem-úr" (manapság használt helytelen kiejtéssel „sumér"), ha pedig kicsit másként olvassuk, merthogy a szem = mag, akkor eljutunk a „mag-úr" kiejtéshez, ami természetesen azonos „magvar" népnevünkkel...

 

I. típusú találkozások

Idegen létformákkal többféleképpen találkozhatunk. Ha csak látunk ilyeneket, azt nevezzük „I. típusú találkozásnak". Vizsgáljunk meg néhány igen jellemző felvételt!

Az első kép Szombathelyen készült, egy erkélyről, 1991. január 21-én. Minolta XG-1 típusú fényképezőgéppel, teleobjektívvel. Azt a bizonyos „klasszikus" UFO-t láthatjuk, melyet a leggyakrabban figyelnek meg a szemtanúk. Az objektumot jól láthatóan ködös burok veszi körül, ragyogó fényt sugároz, kon­túrjai elmosódottak, szerkezeti részei nem látszanak. Megörö­kítése pillanatában éppen lebegett. Jól láthatóan kiterjedt alak­zat, semmi mással össze nem cserélhető.

A felvétel egy fotósorozat része.

A következő képen rendkívül jó példát látatunk egy újabb klasszikus" repülő csészealjra. A legtöbb megfigyelt idegen szerkezet ilyen, vagy ehhez hasonló alakot formál. Az átmérője nagyjából 6, a magassága pedig 3 méter. Általában háromszemélyes.

A felvételen az a ritka pillanat látható, amikor tulajdonkép­pen maga a repülő csészealj már ott sincs. A fotósnak azt a pillanatot, azt a töredékmásodpercet sikerült elkapnia, amikor a repülő csészealj éppen egy térugrást hajtott végre és az emiatt keletkező, kékes színű, cserenkov-sugárzást fényképezte le. A fotósnak köszönhetően betekinthetünk, legalábbis nagy vona­lakban, a repülő csészealj szerkezeti felépítésébe. Látható, hogy a térugráshoz gerjesztett energia a kupola-formájú csészealj felső csúcsából indul ki. Ott helyezkedhet el az a berendezés, nevezzük „generátornak", mely a repülő csészealj körül úgy módosítja a teret, hogy az átjárhatóvá, átdiffundálhatóvá válik, akár tetszőlegesen nagy sebességgel is.

A következő felvételen Mexikó ege látható. A repülő csészealjak „páros repülést" mutatnak be. Egyébként ez elég gyakori szokás náluk. Az eredeti film további kockáin egy egész köteléket láthatunk. Olykor nagyszerű alakzatokat formálnak. A legnagyobb kötelék, amit valaha láttam, 38 darab UFO-ból állt.

Az említett film végén néhány másodpercig megpillanthatjuk az „űrgilisztát" is, ezúttal a Földről filmezve. Az „űrgiliszta egyike azoknak a „élőlényeknek" melyek a Föld térségében, illetőleg a nyílt világűrben is előfordulnak. Nem cserélendők össze a hatalmas, szivar alakú idegen űrszerkezetekkel, habár méretük nagyjából hasonló, 1.5 km! Míg a szivar alakú idegen űrszerkezetek általában sötét színűek, és csak a Nap fényét verik vissza, merev testként mozognak, addig az „űrgiliszták” világosak, éttetszőek, és izegnek-mozognak, mint egy giliszta.

A repülő csészealjak klasszikus típusai gyakran pulzálnak repülés közben, és képesek kimerészkedni a nyílt világűrbe is - már ami a Föld közvetlen térségét illeti. A Mír űrállomáshoz közelítő amerikai, Discovery űrrepülőgép fedélzetéről vették fel az alábbi filmrészletet. Jól látható, hogy valami közvetlen közelségben elrepül az orosz űrállomás mellett. Ez a valami pedig nem más, mint egy klasszikus UFO.

A következő felvételt a Mexikói Légierő pilótái készítették 2004. március 5-én, helyi idő szerint délután 5 és fél hat között. A filmrészletet a Mexikói Honvédelmi Minisztérium hozta nyilvánosságra. Itt jegyzem meg, a Mexikói kormány teljesen normálisan áll az ufókérdés tisztázásához.

A pilóták 3500 méteres magasságban, közel fél órán át filmezték az ufókat. A filmen látható „azonosítatlan repülő dolgok" száma változott, 2 és 13 között. Magyarországi, magukat szakembernek vallók, a legképtelenebb ötletekkel álltak elő a megfigyelések magyarázatára. Elbeszéléseikből az derült ki, mennyire nincsenek otthon még saját szakterületükön sem...

A lényeg jelen esetben az, hogy az ufókat csak infravörös hullámhosszon és a radartartományban sikerült lefilmezni, mindenféle kísérlet optikai, azaz a látható tartományban történő azonosításukra - kudarcba fulladt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ott sem voltak, még ha sokan így is szerették volna - utólag - beállítani a dolgokat.

Ami fontos. Az idegen objektumok alakzatban repültek, intelligensen viselkedtek, jól kidolgozott manővereket hajtottak végre nagy sebességgel, nagy magasságban, és mindezt ráadásul kötelékben tették. kötelékben.

Természetesen az is elképzelhető, az Amerikai Egyesült Államok tesztelt új típusú lopakodó repülőgépeket déli szomszédjának légterében, jelen esetben ez mégsem valószínű, a megfigyelt objektumok nagy száma, viselkedése és egyéb fizikai paraméterei miatt.

Az ufók viselkedését megfigyelve azt tapasztaltuk, hogy mozgásuk Magyarország felett nem esetleges, hanem gyakorlatilag egybeesik a hazánk területén húzódó főbb Ley­vonalakkal, energia-ösvényekkel. Ezek a vonalak három nagy csomópontot alkotnak, Gyula, Csobánka, illetőleg Lenti-Szombathely térségében. A három csomópont közül a csobánkai a legjelentősebb.

Ezen Ley-vonalak metszéspontjában „szent-helyek", gyógyforrások, jelenési helyek, illetőleg búcsújáró helyek találhatók. Nyilván nem véletlenül. Az sem lehet véletlen, hogy a magyarországi gabonakörök is szinte kizárólag ilyen metszéspontok közelében jelennek meg. Mint ahogy a tér- és időkapuk is ilyen helyeken nyílnak. De ez már kicsit más téma.

Az még rendben is lenne hogy néhány fénylő objektum az égen, vagy a világűrben megjelenik. De mi van akkor, ha nem néhány vagy néhány tucat bukkan fel közülük, hanem százával? Nos a következő filmkockán valami ilyesmit látunk. A jelen esetben viszont kicsit trükkös a helyzet, ugyanis az űrrepülőgép a Föld árnyékos oldaláról bukkan elő éppen, s a hideg miatt az ablakra fagyott jégkristályok csillogását láthatjuk a napfényben. Legalábbis a hivatalos magyarázat szerint. Ugyanis ez a fajta „hivatalos magyarázat" semmivel sem indokolja azt, hogy a filmen látható fénypontok mozognak. Egy tisztességes, az űrrepülőgép ablakára fagyott jégszemcsétől mégsem várhatunk el ilyen viselkedést!

A következő filmkockán mindez sokkal, de sokkal szembetűnőbbé válik. Az Atlantis űrrepülőgéppel a 12. útis során, 1992-ben, egy olasz gyártmányú kábelen lógatott műholddal kísérleteztek. A kábel a teljes lecsévélés előtt igen kevéssel elszakadt, a műhold elszabadult... És körberajzották - valamik. Ismétlem „rajzották" hiszen az elszabadult műhold körül százával figyelhetők meg a cikázó, röpködő fénylő pontok. Mint, lámpa körül nyáron a lepkék. Pontosan ez a hasonlóság vezetett arra, hogy ne repülő csészealjakban, hanem a nyílt világűrben is létezni képes élőlényekre gondoljak. Semmi de semmi értelme ugyanis annak a ,feltételezésnek", hogy itt „idegen űrhajókat" látnánk. Erre semmi sem utal. A fénylő pontok mozgása összerendezetlen, esetleges. Abban közösek, hogy valamennyien a rendkívül magas elektrosztatikus töltést hordozó műhold körül gyülekeznek.

A következő említésre méltó filmrészlet egy 20 perces anyagból került ide. (The Secret NASA Transmission) A Discovery űrrepülőgép utasainak, és velük együtt a földi irányító központoknak, a leghalványabb fogalmuk sem volt, hol található a Mír űrállomás, ahová éppen dokkolni igyekeztek. És mindez élő adásban! Meglehetősen kellemetlen lehetett hallgatni az illetékeseknek, amint az űrközpont alkalmazottja, és a katonai kiképzésben részesült űrpilóta felváltva tippelgetnek, a képernyőn és a radarernyőn látható sok száz fényes objektum közül, melyik lehet a Mír űrállomás... Fölöttébb kínos volt. Szegény irányító-központos hölgy, nagy zavarában, „hullócsillagoknak" nevezte őket. Hát igen. Ez a kijelentés már önmagáért beszél...

A következő filmkockán a NASA által földkörüli pályán ke­ringő űrhajókból fényképezett ufókat, azaz „azonosítatlan repü­lő dolgokat" látunk. A felvételen az első képen látható „valamit" a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetnénk „csészealjnak". A másik kettőt esetleg.

A most következő képen ismét vessünk egy pillantást az „űrgilisztára". Amiért mindezt megtesszük, annak az oka az, hogy a kép a Föld felszínéről készült. Míg az ezt követő filmkockákon, már ugyanezt az „űrgilisztát" mozgásban látjuk. Valamelyik űrrepülőgépről filmezték le, természetesen földkörüli pályáról. Az űrgiliszta, tehát a magas légkörben „ténykedett", jellegzetes mozgásával. Talán anyagot- vagy energiát gyűjtött?...

   

Elképzelhető, az űrgilisztának lehet némi köze a maja, a kínai és más népek hagyományaiban előforduló „tollas kígyóhoz".

Hogy mindezekből mit tud a NASA? Nyilván többet, mint amennyi elárul, de bizonyára kevesebbet, mint szeretne. Egy biztos. A Discovery egyik útja során a Mír űrállomáshoz, a pilóta - természetesen ismét élő egyenes adásban - bemondta, nem tud dokkolni a Mírhez, mert annak közelében „idegen űrhajó" tartózkodik. Márpedig egy katonaviselt űrpilótának illik tudnia mivel áll szemben a világűrben... És mivel nem esett pánikba és nem kezdett menekülni, kényszerleszállásba vagy kitérő pályára, azt is pontosan tudta, hogy az idegenek békés szándékúak... Az idegenek legalábbis azok.

 

II. típusú találkozások

Ide sorolhatók azok az események, amikor egy repülő csészealj valamiféle nyomot hagy. E nyomok egyik legjellegzetesebbje a gabonakör. Itt jegyzem meg, a „gabonakör" kifejezés nem egészen pontos, lehetne esetleg helyette „ufóköröket" mondani, hiszen a körök, gyűrűk és a legbonyolultabb alakzatok nemcsak gabonában, hanem akár havon, jégben, de betonon is megjelenhetnek.

Most a világ eddig talált legnagyobb „gabonakörét" láthatjuk. Jelen esetben sem beszélhetünk pusztán „gabonakörről", hiszen egyrészt rendkívül nagy, másrészt igen összetett alakzattal állunk szemben. Teljes átmérője 240 méter, felépítésé­ben pedig 209 db kör vesz részt. Az angliai Worshire település közelében bukkant fel.

A gabonakörökkel kapcsolatban több keletkezési elmélet is napvilágot látott, köztük a legvadabbak is. Természetesen hamisítók is jelentkeztek, de komoly szakembereket nem tudtak becsapni. Az arány pedig nagyjából 10 valós gabonakörre körre esik egy hamisítvány. A médiában természetesen a hamisítók kapnak nagyobb műsoridőt...

A gabona- és egyéb körök keletkezésének nagy részénél „ufótevékenység" is megfigyelhető, mint kísérő jelenség, illetve mint lehetséges kiváltó ok. A keletkezett alakzathoz kapcsolódva olyan változásokat észlelünk - mind a talajban, mind a növényzetben, mind a háttérsugárzásban -, melyeket hamisítással egész egyszerűen képtelenség produkálni.

Magyarországon a legnagyobb nyilvánosságot minden bizonnyal a székesfehárvári gabonakör kapta. 1992-ben kelet­keztek. Sajnos, a bevett hivatalos gyakorlat szerint, tudósaink nemhogy kivizsgálták volna a meglehetősen nagyméretű alakzatot, annak környezetét és elvégezték volna a megfelelő méréseket, ehelyett igyekeztek elbagatellizálni, majd, ami rosszabb meghamisítani a történteket. (A mellékelt kép a RYUFOR Archívumából való.)

A magyar éttudósok hivatala, valószínűleg elnökének utasítására, ugyanis nem átallott felbérelni két középiskolás diákot, és azt mondatni velük, hogy a székesfehérvári gabonakör az ő művük. Mindehhez a teljességgel tisztességtelen lépésükhöz felhasználták a tévé adta nyilvánosságot is. Természetesen, amikor napok múlva kiderült a „turpisság", a média már nem adott ekkora teret a témának....

Fehérváron ugyanis nemcsak egy kör keletkezett. A kisebbekről az állítólagos hamisítók mit sem tudtak. Vagyis még a helyszínre sem vitték ki őket megbízóik.... Arról is bölcsen hallgattak, hogy a kör területén jelentősen megnövekedett háttérsugárzás volt észlelhető, az elektronikus dolgok nem működtek, a búzaszálak szépen összefonódtak, még a föld alatt is, stb. Amikor aztán a TSz kártérítést kért, mondván, ha megvannak a bűnösök, akkor nem az ufonautáknál kell reklamálni, az éttudósok hivatala nagy sietve „rendezte az anyagiakat".

Sajnos a fiatalok fényes nappal, kamerák előtt nem voltak hajlandók egy töredék méretű gabonakört sem produkálni, pedig igen komoly összeget kínáltak fel nekik a különböző, országos ufókutató szervezetek. Az éltudósok hivatalának akkori vezetője személyesen tiltotta ezt meg nekik, még a nyilatkozattételt is.

A Szentes közelében, Őrdöngős-Tompahát térségében keletkezett gabonagyűrű-együttest már személyesen is megvizsgálhattam. A gyűrűk mérete követte a „klasszikus repülő csészealj" méretét.

A körök 2000 nyarán jelentek meg, egyik szentesi pilóta vette őket észre, és készített is néhány felvételt. Megyeszékhelyünk Városi Televíziója szintén megszemlélte a helyszínt repülőgépről, de a riporternek csak az alábbi megjegyzésre tellett: „Tréfás kedvű ufonauták olimpiai ötkarikát nyomdáztak Szentes határába..."

Természetesen kutatótársaimmal nem ragadtunk le ezen a szinten, a helyszínen különböző méréseket végeztünk, mintákat vettünk, a mintákat kutatóintézetekben elemeztettük ki. A helyszínen a szokásos dolgokat tapasztaltuk: megnövekedett háttérsugárzás, megváltozott talajszerkezet és minőség, a búzaszálak összefonódása, stb. A megnövekedett sugárzást csakis a gyűrűk közvetlen térségében mérhettük, attól pár cm­re már nem. Ilyen jellegű sugárzás keltési módja a hivatalos fizika számára jelenleg - nem ismert.

A „klasszikus repülő csészealj" mellett számos alkalommal figyelnek meg háromszögeket is. Ezek is fényesek, nagy sebességgel, közel hangsebességgel haladnak, szinte hangtalanul. Olykor pedig leereszkednek talajszintre is, mint ahogy ez 1991-ben Fábiánsebestyén határában történt.

Az esetnek szemtanúja is volt, a falu határán élő férfi és családja. Az ő bejelentésük nyomán szereztünk tudomást a történtekről.

Természetesen ezen a helyen is elvégeztük a szokásos mintavételeket és elemzéseket. Érdekes módon, az esetet kö­vetően évekig semmiféle növényzet nem fejlődött ki a három­szög csúcsain, pedig hol búzát, hol kukoricát, hol borsót, stb. termesztettek.

 

III. típusú találkozások

Vagyis személyes találkozások az idegenekkel.

Sok-sok ilyen történetet hallani, de ezeket igen nehéz dokumentálni, hiszen az emberek általában nincsenek felkészülve az ilyen eseményekre, vagy a megfelelő technikai háttér nincs éppen kéznél.

A „bizonyítékokat követelők" nagyon nehezen fogadnak el bármit is bizonyítéknak, mindig újabb és újabb követelésekkel állnak elő, egyértelműen világossá téve, nem „bizonyítékot" kívánnak igazából, hanem ellenkezni. Ez az álláspont pedig sehova sem visz.

Furcsa mód, a tudomány vizsgálja az alvás közben „ta­pasztaltakat", azaz tudományos módszerekkel kutatja az álmokat, pedig miközben álmodik valaki, nem állnak tanúk rendelkezésére igaza alátámasztására, de még öntudatánál sincs az illető... Viszont a hivatalos tudomány előszeretettel söpri félre az azonosítatlan repülő dolgokat látók beszámolóinak millióit...

Ők tudják miért. Ők tudják miért....

1994-től kezdődően társaimmal lehetőségem nyílt kivizsgálni egy esemény-sorozatot. Résztvevője egy tiszántúli özvegyasszony és természetesen az idegenek. Lakásában keres­ték őt fel, ahol egyedül élt. Általában hathetente, pénteki napokon.

A találkozásokhoz számos egyéb esemény társult, az elektromos berendezések rendellenes viselkedése, és sok minden egyéb furcsaság. A lényeg az, hogy minden egyes találkozáskor - melyekre általában éjszaka került sor -, nyomot hagytak a néni testén. Többnyire szabályos nyomot.

Eleinte csak annyit érzett mindebből, hogy feszül a bőr a hátán. Tükrökkel próbálta kilesni mi zajlik ott végbe. Azt tapasztalta, hogy a bőrfeszülés területén a bőre kipirosodik, felrepedezik, majd megnövekszik pigmentáltsága és létrejön egy jel.

A jelek többnyire szabályosak voltak. Évekig megmaradtak. Mindaddig nem tűntek el, amíg egy másik jel el nem nyomta, esetleg, mint említettem, évekkel később.

Próbáltuk a keletkezett jeleket valamiféle összefüggésbe hozni, elolvasni, mint egyfajta írást, de mindez nem sikerült. Ami külön érdekesség, az egyik madárszerű jel hajszálpontosan azon a napon jelent meg az özvegyasszony hátán, amikor a budaörsi repülőtéren a pontosan azonos formát rajzoló alakzatok. A repülőtéren keletkezett jeleket a szakemberek a műtrágyázó-gép működésére fogták. természetesen ez az álláspont is a szakértők jellemzi, hiszen hasonlót nem tudtak létrehozni....

Az idegenekkel való találkozások nagyjából háromféleképpen zajlottak. Az özvegyasszonyt három különböző helyszín valamelyikére úgymond „vitték el", ahol bemutatták neki az ott folyó munkálatokat, tevékenységeket. Minderről részletesen beszámolt, és minden le is rajzolt, hiszen az első találkozásokat követően egészen rendkívüli rajztudásra tettem szert.

A három helyszín egyike egy tengeralatti bázis volt, a másik egy marsi bázis, a harmadik pedig valamiféle gyár. A találkozások másnapján rendkívüli mennyiségű energiával töltődött fel, volt hogy egymaga átrendezte a tölgyfából készült szekrénysorát, vagy felásta a kertet - januárban. Emellett fokozott folyadékigény jelentkezett nála. A családi orvosa felhámnövesztő-krémet adott a bőrproblémák kezelésére.

Az idegenekkel való kapcsolata teljesen barátságos és „magától értetődő" volt.

 

IV. típusú találkozások

Az ufókutatók beszélnek még 4. típusú találkozásokról, ahol az idegenek és az emberek között szexuális kapcsolatra kerül sor. Ilyen esettel még nem találkoztam kutatásaim során.

Találkoztam viszont genetikai-jellegű beavatkozásokkal. Ezek során az idegenek kiválasztott családok egyes tagjaiba, generációkon át, bizonyos implantátumokat helyeznek el, mint egy ellenőrizve és olykor módosítva az adott egyén tudatos működését, valamint immunrendszerének állapotát.

Ezeket a beavatkozásokat nemet váltva, azaz apáról lányra, illetőleg anyáról fiúra végzik. Céljuk ismeretlen.

 

Zárszó

Nagy vonalakban áttekintettük az azonosítatlan repülő dolgok mibenlétét, a különböző típusú „találkozásokat". E rövid összefoglalóból is látható, a téma hihetetlen nagy tudományterületek ölel fel, megértéséhez interdiszciplinális ismeretekre van szükség. És még önmagában ez sem garancia.

Az ufókutatás lehetőséget kínál az emberiség számára. Lehetőséget technikai-társadalmi fejlődésre. Sajnos, egyesek, bizonyos kormányok, tudományos intézmények, katonai szervezetek, egyházi vezetések, stb. úgy tekintenek erre a témára, mintha mindez az ő érdekükben történne, az ő gyarapodásukra, és pusztán helyzetükből kiindulva bármiféle joguk, netán kiváltságuk lenne a megszerzett információk titokban tartására, a nyilvánosság manipulálására.

Súlyosan tévednek. Az ufókutatásból származó valamennyi információhoz valamennyi embernek joga van.

 

 

Vissza a nyitólapra