Látogatók az Ummo bolygóról

Kutatási anyag 2005-ből

 

Valóban élnek idegen lények közöttünk a Földön? A két híressé vált spanyol ufókutató megtapasztalásaiból legalábbis ez derül ki. Az Ummo-eset már-már misztikussá vált, miközben sokan alapjaiban kérdőjelezték meg a történtek hitelességét. Akármi is az igazság, az üzenetek információtartalma legalábbis elgondolkoztató kellene, hogy legyen. Miként azt az ummiták saját magukról kijelentették: „Nem azért jöttünk, hogy új doktrínákat állítsunk fel számotokra, vagy hogy az égből alászállt prófétákként új fizikát, filozófiát, vagy vallási hitvilágot hozzunk, netán társadalmi- és testi-lelki betegségeiteket meggyógyítsunk.”


Kezdetek

Minden jel szerint valamikor 1950-ben, a  kb. 14 fényévre lévő Ummo bolygó lakosait szállító űrhajó landolt a Földön. 15 év óta éltek közöttünk felfedezetlenül, ezalatt létrehozták bázisukat és akklimatizálódtak az itteni élethez, hogy aztán 1965-ben elkezdjék a kapcsolatfelvételt. Kezdetként nagy körültekintéssel összeállítottak egy húsz főből, többnyire spanyolokból álló listát. Volt köztük színész, rendőrtiszt, amerikai nagykövetségi alkalmazott, mérnök, postatiszt, ügyvéd és a két legismertebb ufókutató, Antonio Ribera és Rafael Farriols.

A listán szereplők többsége klubtagsággal is rendelkezett a Fernando Seams alapító-elnök vezette, Űrbarátok Társasága nevű közösségben. Az ummiták listáján e szervezet madridi csoportjának tagjai szerepeltek.

1965 elején az ummiták tehát felvették a kapcsolatot a listájukon szereplő madridi tagokkal, levélben vagy telefonon, megmagyarázták földi ittlétük okát. Egyike a néhány kapcsolattartónak aki nyíltan leírta az eseményeket Enrique Villagrassa mérnök, ő az első telefonhívást 1966. november 28-án kapta. A hívó fél földönkívüliként azonosította önmagát, folyékonyan és intelligensen beszélt, olyasféle hangon, mely egyaránt enyhén idegen akcentusú és kissé gépies volt, jó két órán át beszélt. Mérnöki dolgokról értekeztek, az idegen nagyfokú tájékozottságot árult el. Néhány nappal később a megtárgyalt dolgokat levélben, dokumentumok formájában is megküldte.

Sajnos, néhányan az ummiták listáján szereplők közül felfedték érintettségüket. Így került nyilvánosságra, hogy a postai úton kapott levelek általában gépírással készültek, a papírok különleges jelekkel voltak ellátva. Nem tudni pontosan az ügy kipattanása után hány telefonhívás érkezett az ummitáktól, az sem, további személyekkel felvették-e a kapcsolatot. Csak azt tudjuk, hogy azok közül néhányan, akik különösen érdeklődtek a téma iránt, több dokumentumot kaptak.

Azonban van egy probléma, mely beárnyékolja a történteket, ez pedig az, hogy igazából alig történt komolyabb kivizsgálás az események pontos felderítése érdekében. Példának okáért, úgy tűnik senki sem készített átfogó, szisztematikus kísérletet annak a módszernek a kiderítésére, milyen szempontok szerint vettek fel embereket a listájukra az ummiták, illetve, miért pont őket.

1969-ben az ummiták egy jól ismert ufókutatóval, Antonio Riberával is kapcsolatba léptek, aki két évvel korábban már hallott a dologról, akkor, amikor bemutatták Villagrassa Rathernak. Különös módon, nem beszélt földönkívüli kapcsolatáról senkinek, egészen 1975-ig – nyolc évvel később annál, mint amikor először hallott az ummitákról és hat évvel később, mint amikor először kapcsolatba lépett velük -, csak ekkor szólalt meg.

Az ummiták leírásából Ribera számára az derült ki, bolygójuk talán a Wolf 424 csillag körül kering. Bár meglehetősen nehéz volt számukra pontosan megadni az adatokat, révén teljesen más, a mienkével össze nem vethető, csillagászati mértékrendszerben dolgoznak.

Állításuk szerint 1948-ban véletlenségből furcsa rádiójeleket fogtak a 413.44 MHz-en, melyet nem sikerült megfejteniük. Kinyomozták forrását, majd kiderítették, az általuk „Ooyagaa”, azaz a „negyed hideg csillaga” bolygójáról bocsátották ki. A jel forrását később sikerült beazonosítani, így kiderült, egy norvég tudományos kutatóhajóról van szól. Az adás sugárzására 1934. február 5 és 7 között került sor, az Ummora való eljutása 14 évet vett igénybe. További nyomozások alátámasztották a hajó létezését, valamint az adás kisugárzását is a megjelölt időpontban.

Az ummiták számára meglepetést okozott az intelligens élet jelenléte ezen a bolygón, ezért elhatározták, kivizsgálják a dolgot. Két évvel később, 1950. márciusában, lencse alakú űrhajó landolt titokban La Javie kisváros mellett, az Alpokban, Franciaországban, vad és ritkán lakott területen, a céljaiknak tökéletesen megfelelően. A földet érést sikerült észrevétlenül végrehajtani. Hat személyt, négy férfit és két nőt hagytak a Földön. Átvettek egy közeli farmot, a tulajdonosokat kifizették, aztán kiástak maguknak egy földalatti rejtekhelyet, ez szolgált bázisukul.

 

 

Az ummiták által előre megadott időpontban érkező repülő csészealjuk 1967-ben.

 

Amikor a történet nyilvánosságra jutott, a francia hatóságok hivatalos vizsgálatot rendeltek el az ügyben a kérdéses területen. Ismertek olyan beszámolók, melyek állítják, az idegenek szokatlan tevékenységeire bizonyítékok is kerültek elő.

A Földön töltött első néhány év során az ummitáknak nehézségeik adódtak az itteni feltételekhez való alkalmazkodáskor.

1967-ben felhívás látott napvilágot, miszerint egy ummo űrhajó fog leszállni Madrid külvárosában az év június 1-én. Számos madridi lakos kapott értesítést erről telefonon vagy levélben, illetve tudatták velük, az ummiták kis csoportja a Földön él. Az ummo űrhajó – elmondásuk szerint – felvesz majd néhány földlakót és magával viszi az Ummora. Június 1-én este 8.20-kor az űrhajó valóban megjelent. Ugyanazt a jelet viselte magán, ami az ummiták levelei közül néhányon is szerepelt. Az űrhajót sikerült lefényképeznie egy ismeretlen szemtanúnak és Antonio Pardonak is.

 

Az ummiták

Testük felépítése nagyon hasonlatos a miénkéhez, azonban van néhány különbség – az egyik legjellemzőbb, hogy az ujjaik kifejezetten érzékenyek a fényre és egyéb sugárzásokra, ami miatt meglehetősen kényelmetlen volt számukra, például a liftkapcsolók és az elektromos kapcsolók használata. Sajnálatos módon, az ummitákról rendelkezésre álló információk meglehetősen szűkösek, csak általuk kiválogatott ismereteket bocsátottak rendelkezésünkre, ezek pedig csak foltokat képviselnek az egyetemes tudás terén. Következésképpen, amit igazából az ummitákrók sikerült megtudnunk az alatt az 55 év alatt amióta a bolygónkon tartózkodnak az az, hogy hatalmas mennyiségű információt gyűjtöttek össze rólunk, valamint azt, hogy titkos bázist hoztak létre önmaguk védelmére. Természetesen semmi okuk volt rá, hogy mihamarabb teljes egészében leleplezzék önmagukat, amikor meg is tették, akkor is inkább magánszemélyekkel vették fel a kapcsolatot nem pedig kormányzatokkal. És természetesen nem szolgáltattak megcáfolhatatlan bizonyítékokkal sem beazonosíthatóságukról. Mindennek a magyarázatát is megadták: különösebben nincs konkrét céljuk ittlétükkel. Saját szavaikkal: „Néhányan egyfolytában azon vannak, bizonyítékot kell adnunk számotokra ittlétünkről. Ismételten elmondjuk, amíg bele nem fáradtok e kijelentés újra és újra meghallgatásába, minket egyáltalán nem érdekel hisztek-e nekünk vagy sem. Sokkal hatékonyabban tudunk tevékenykedni a háttérben, és közel sem vagyunk annyira naivak, hogy csak azért fedjük fel teljes nyitottsággal önmagunkat, hogy a ti elvárásaitoknak megfeleljünk.” Az általuk közölt ismeretek meglehetősen keveset tartalmaznak önmagukról, bolygójukról, kultúrájukról. Habár a szűkös ismeretek egyértelműek, nem ellenőrizhetőek.

 

 

Ugyanarról az eseményről egy másik, független felvétel.

 

Részlet Ribéra beszámolójából

„Összhangban más szerzők különböző lapokban megjelent kijelentéseivel elmondhatom, hogy az ummiták megjelenésükben teljesen emberszerűek, ezért felismerhetetlenül képesek elvegyülni közöttünk. Magasak, karcsú felépítésűek, tulajdonságaik alapján valamelyik északi ország szülöttei lehetnének. Ezért, és sok minden másért is, az ummo-kapcsolat az egyik legjelentősebb az idegenekkel való ismerkedés terén. Titkos társaság küldöttei lennének? Netán a NASA által kezdeményezett, szoros odafigyeléssel végzett tesztkísérlet-sorozat az emberi viselkedés megfigyelésére, vajon hogyan cselekednének, ha ténylegesen földönkívüliekkel kerülnének szemtől-szembe? Netán a CIA ügyeskedése, hogy ledegradálja az UFO-témát? Vagy pedig az ummo-lények valóban azok, akik önmagukról is állítják? A kívülállók számára talán nem könnyű a fenti kérdésekre választ adni, azonban azok az emberek, férfiak és nők, a lehető legtávolabbi szakmák és életstílusok képviselői, akik az ummo-ügyben érintettek voltak és érintettetek a mai napig is, nem tétováznának, ha megkérdeznék őket, valóban idegen lényekkel kerültek kapcsolatba.”

 

A Föld és az Ummo

 

Föld

Ummo

Egyenlítői átmérő

12 756 km

14 503 km

Tömeg

5,979 trillió tonna

9,360 trillió tonna

Tengelyforgási idő

23 óra 56 perc 04 másodperc

30,92 óra

Gravitációs gyorsulás

9,81 m/s2

11,88 m/s2

A szárazföld aránya

29,2%

38,16%

Távolság napjától

149,504 millió km

99,6 millió km

Az év hossza

365,2422 nap

212 nap

Excentricitás

0,0167

0,007833

 

A Nap és az Iumma

 

Nap

Iummo

Tömeg

1,99 x 1033 g

1,48 x 1033 g

Felszíni hőmérséklet

5785 K

4580 K

Abszolút fényesség

4,73 magnitúdó

7,4 magnitúdó

Színkép

G2

K

 

 

Az ummita űrhajó, jól látható rajta a tipikus jelzés.

 

Telepatikus kommunikáció, tudományok

Legjellemzőbb különbség köztünk és az ummiták között serdülőkorban jelentkezik, náluk ekkor mindkét nemnél a hangszálak oly nagymértékű változáson esnek át, hogy innentől kezdve képtelenekké válnak a beszédre. A felnőttek ezért telepatikus úton kommunikálnak. A földre küldött csoport tagjait azon kevesek közül választották ki, akik valamilyen mutáció miatt, beszédképességüket nem vesztették el.

Másik, de kisebb különbség közöttünk az umminák egészen különlegesen fejlett illat-érzékelése, mely képességük oly rendkívüli, hogy saját művészeti ág alakult ki köréje. Megkomponált illatfelhőket eregetnek egymás felé alkalmas eszközökből. Sajnos ezek megtapasztalásából mi szinte semmit sem éreznénk.

Az ummiták állítása szerint fizikai tudásunk a világról meglehetősen szegényes, habár fizikusaink megkezdték a negyedik dimenzió vizsgálatát, ez az ismeretszint még mindig gyermekjátéknak számít az ummiták számára, akik mindennapi gyakorlat szintjén használnak tízdimenziós tereket, és már jó néhány további dimenzióról is tudomásuk van. Állítják, hogy fizikusaink kutatásai a mind újabb és újabb szubatomi részecskék után, puszta illúzió. Lényegében ezek a részecskék mindössze egyetlen alapvető részecske különböző megnyilvánulásai, és ezek az eltérő megnyilvánulások mindössze a vizsgálati körülményekből, és az alkalmazott energiavektoroktól függenek. Az ummo kéziratok minderről részletes információkat tartalmaznak, gondolatébresztő állításokat, ezek sajnos meglehetősen képtelenségnek hangzanak ahhoz, hogy tudósaink a saját hitvilágukat félretegyék az igazi világkép kialakítása érdekében. Vajon meddig még? Meddig táplálhatják a tudományt illúziók?

Példának okáért. Az ummiták rendelkeznek azzal a számunkra elképzelhetetlen tudással, ami által biztonsággal ki tudják használni a fizikai tér – számunkra teljesen ismeretlen - bizonyos tulajdonságait, felhasználván az energiasűrűsödési pontok, illetve a térzavarok energiaviszonyait, rendkívüli mértékben le tudják csökkenteni a térben ténylegesen végrehajtott utazásaik hosszát.


 Az ummita űrhajó szerkezeti rajza. Az egyes számok jelentése a következő: 4 = mágneses-mező generátor,  6 = meghajtó szerkezet, 10 = zselatin-anyag, 11 = lebegő kabin, 12 = mágneses csapda, 13 = mágnesmező-generátor, 17 = külső burok.

Technikai-csillagászati ismeretek

Az ummiták titánt használnak előszeretettel, ezt a Földön is ismert, főleg szuperszonikus repülőgépek és űrrakéták burkolóanyagaként felhasznált, rendkívüli teherbírású és kemény fémet. Ők azonban kristályos alakjában alkalmazzák elsősorban, számítógépes rendszereikben, atomi szintű információtárolásra.

Kettős Világegyetem létezéséről tudnak. A kettősség egyébként is igen hangsúlyos szerepet kap világnézetükben. Tallózzunk ismereteikben:

  1. A két univerzum atomi struktúrája eltér az elektromos töltés nagyságában.

  2. Ikervilágunkban nem azonos a galaxisok száma a mienkével és szerkezetük is különbözik.

  3. A két Világegyetem tömege és átmérője azonos, görbültségük pedig egy negatív hiperszférához közelíthető.

  4. A két Világegyetem egyszerre jött létre, azonban az idő múlásának tekintetében nem jelenthetjük ki, hogy ugyanabban az irányba mutat, mint a mienkében.

  5. Iker-Világegyetemünk hatással van a mienkre is. Ennek eredményeképpen jön létre az az asszimetria, ami a két világ galaxisainak eltérő megjelenését és viselkedését adja.

  6. A két Világegyetem egyszerre jött létre egy robbanás/összeomlás által. Az Univerzum és az Antiuniverzum egyesült Világegyetemet ad ki, ám az összetevőket soha sem lehet elválasztani egymástól, mivel nem különülnek el térben. Egyenlő mértékben hatnak egymásra.

  7. A galaxisok majdnem ugyanazzal az állandó sebességgel mozognak.

  8. Logikusnak tűnik, hogy ha a galaxisokat nem egyfajta erőtér sarkallja helyváltoztatásra, akkor mozgásuk független kell legyen, és felvetődik a lehetőség, hogy egy kezdeti robbanás során szerezték mindehhez az indíttatást.

  9. Az emberiség mérőműszerei messze nem tökéletesek. Ha ugyanis azok lennének, már régen felfedezték volna a szabályszerűséget a vöröseltolódás mérésekor, egy nemszínuszos periodikus eltérést, egy majdnem detektálhatatlan, ám rendkívül jellegzetes paramétert.

  10. A két Világegyetem egymásra hatása kimutatható a galaxisok interferenciájából következő mozgásváltozásokból.

  11. A fentiekből is adódik, hogy a Világegyetem korára végzett megállapításotok helytelen.

 

A Wolf 424-es jelű csillag, az ummiták feltételezett szülőbolygója, és szomszédsága, különböző színképtartományokban. 

 

Az utolsó üzenet
1973-ban a Földön kialakult nukleáris fenyegetettség miatt az ummiták felszámolták ideiglenes lakhelyüket és elhagyták a Földet. 1980-ban a következő üzenetet küldték Dr. Antonio Riberának:

 

„30 éve tanulmányozzuk tudományotokat, kultúrátokat, történelmeteket és civilizációtokat. Mindazt az információt, melyet a Földön összegyűjtöttünk egy titánium-kristály adathordozón magunkkal vittük. DEMONSTRÁLTUK számotokra kultúránk és technológiánk parányi szeletét – ám az átadott információ szűkössége miatt az hatékonyan nem használható fel a mindennapi gyakorlatban. Mindezt azért tettük így, mert szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy a tudományotokat elsősorban háborúskodásra és önmagatok elpusztítására használjátok, mely foly[amatosan] az elsődleges célotok. Úgy viselkedtek mint a gyerekek, akik iszonyatos és veszélyes játékokkal szórakoznak, melyek majd elpusztítanak benneteket. SEMMIT SEM TEHETÜNK! A kozmikus törvény kimondja, minden világnak a saját útját kell járnia, akár túlél, akár elpusztul. A második lehetőséget választottátok. Elpusztítjátok bolygótokat – megsemmisítitek a fajokat, szennyezitek a légkörötöket és a tengereiteket egészen addig, amíg ezek a folyamatok már visszafordíthatatlanokká válnak. Szomorúsággal, de tudomásul vesszük őrült döntésetek, és elfogadjuk, hogy a döntés csakis a tietek. Nem tudunk messzire a jövőtökbe látni, mert viselkedésetek teljességgel meg jósolhatatlan, és vibrál, egyfajta paranoia-közeli állapotban. Mint kozmoszbéli idősebb testvéreitek teljes szívvel figyelemmel kísérjük megváltozásotokat. Ne pusztítsátok el csodálatos kék bolygótokat, e ritka adottságú légkörrel rendelkező világot, mely oly csodálatosan lebeg az űrben és nyüzsög rajta az élet! A TI DÖNTÉSETEK.”

 

Szerencsére azonban úgy tűnik meggondolták magukat, hiszen a jól ismert jelzést magukon viselő ummita űrhajók azóta is itt-ott feltűnnek bolygónk egén. Talán mégis van esélyünk a túlélésre?...

 


 

A kettős Világegyetem szerkezete az ummiták értelmezésében.
 

Vissza a nyitólapra